Békés Megyei Napló, 2002. április (9. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-16 / 88. szám

6 KAPCSOLATOK Megkérdeztük az olvasót Szokott-e valamilyen szerencsejátékot játszani? Játékteremben szoktam játszani, hetente, kéthetente, amikor ráérek. Havi átlagban számolva, megkö­zelítően három-négyezer forintot köl­tök rá. Csupán a játékkedv visz oda, még sohasem nyertem, szerintem ezeket a gépeket nem is azért talál­ták ki, hogy nyerjünk rajtuk. A játékautomatán kívül lottóban szok­tam még nagyon ritkán kipróbálni a szerencsémet. Kollektív lottóban szoktam részt venni, illetve mikor az ötös lottón egymilliárd forint feletti nyeremény volt, akkor külön is vet­tem, de sajnos nem nyertem rajta. A kollektív lottón eddig hármas találat volt a legnagyobb nyereményünk. Szerencsejátékot egyáltalán nem játszom, ugyanis kevés az esély arra, hogy nyerjek, azt az összeget jobb célra is lehet fordítani, például sze­gény családok támogatására. Tagja vagyok a Jehova Tanúi egyháznak, a szegény családokat élelmiszerrel se­gítjük vagy épp azzal, amire szüksé­gük van. Magánemberként is elítélem a szerencsejátékot, sok család élete ment emiatt már tönkre. Azt mondják: szegény ez az ország, milliárdos nye­reményekre mégis van pénz. Ha ak­kora összeget nyernék, a maffiától nem is érezném biztonságban maga­mat, ugyanakkor tudom azt is: a pénz nem feltétlenül boldogít. Kollektív lottón játszom a munkahe­lyemen, nem túl gyakran fogad kegye­ibe bennünket Fortuna istenasszony. Néha van két-három találatunk, az így nyert pénzeket visszaforgatjuk, újabb szelvényeket vásárolunk rajta. Nagyon ritkán, évente egy-két alka­lommal önállóan is szoktam lottót vá­sárolni, leginkább akkor, mikor na­gyobb összeget lehet nyerni rajta, de önállóan sincs nagy szerencsém. Játékautomatán még akkor játszottam néha-néha, amikor kezdett divatba jönni, és húsz forintért lehetett játsza­ni. Úgy gondolom, s talán a fentiek alapján is kiderült, hogy túlságosan nem jellemző rám a szerencsejáték. Ötös és hatos havi lottót szoktam vásárolni, ügyelek rá, hogy minden héten legyen érvényes szelvényem mindkét játékban. A hatvanas évek óta lottózom ugyanazokkal a szá­­mokkal. Ezek a kisebb számok közül kerülnek ki, a legnagyobb a 38-as. Most már nem merem megváltoztat­ni őket, attól tartok ugyanis, hogy épp akkor lenne telitalálatom. Eddig az ötös lottón kettes, a hatoson pe­dig három találatom volt a legna­gyobb. Cégen belül 11 -en játszunk ötös kollektív lottón, ott nem állandó számokkal, hanem variáljuk őket. Hármas találatnál nagyobb nyere­ményünk kollektív lottón sem volt. Mucsi Imre békéscsabai kőműves Gyúró Erika lőkösházi betanított munkás Nyerges István dombiratosi villanyszerelő Szabó András gyulai hentes A Békés Megyei Napló irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdet alkotó kedvű gyerekek számára címmel. Pályázni lehet verssel, rövid prózai írással (maximum 1 gépelt oldal), rajzzal vagy saját készítésű fényképpel. A legjobb alkotások szerzői könyvjutalomban részesülnek. A szerkesztőségünk címére (5600 Békéscsaba, Tessedik u. 51.) beérkezett pályaművekből anyáknapi összeállítást közlünk. Beküldési határidő: április 25. Érdeklődni a (66) 443-530-as telefonszámon lehet. 2002. ÁPRILIS 16., KEDD Hívja a (66) 443-530-at! Mikor fizetnek? Fia napraforgótermését még ta­valy augusztusban elszállították, de a mai napig sem fizettek érte - pana­szolta levelében egyik gerendási ol­vasónk. Megfogalmazta, a sajnálatos eset többeket érint a településen, így például a helyi Munkácsy Mező­­gazdasági Szövetkezetei is. Kiss Lászlótól, a szövetkezet elnökétől megtudtuk, hibrid vetőmag napraforgót értékesítettek az Agrormag Kft. telekgerendási vető­mag üzemének. A termés nagyon jó­nak mutatkozott, de sajnos a csíra­szám nem érte el a 85 százalékot, ami a még elfogadható alsó határ. A beszállított 55 tonnából - többszöri át­rostálás után - csak 12 tonna felelt meg. A minősítést független cég vé­gezte. Mivel a napraforgó már csává­zott, így a vetőmagnak nem megfelelő minőségű 43 tonnát étke­zési célra sem tudják eladni. Az eset mintegy negyven-ötven termelőt érint, illetve harmadrészben a szövetkeze­tét. A napraforgóból eddig befolyt pénz a szövetkezet adásvételkor fel­merült költségeit sem fedezi, ezért nem tudnak fizetni a termelőknek. Ed­dig a napraforgót újra és újra rostál­ták, hogy annak minél nagyobb része feleljen meg a vetőmagszabványnak. Az érintett termelőket hamarosan tájékoztatják a helyzetről. M. L Harsányból Frankhonba Győriné Mokrán Ilona pedagógustól, a körösnagyharsányi iskolá­ban működő teleház vezetőjétől megtudtuk, hogy a közelmúltban Körösnagyharsányt képviselte Franciaországban. Az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Mobilitás és a Német-Francia Ifjúsági Együtt­működési Egyesület hirdetett pályázatot „3*3 - Interkulturális kép­zés három oldalú csereprogramok szervezőinek” címmel, ezen a programon vehetett rész a megyénkben pedagógus.­ ­ A képzést azzal a céllal pályáz­tam meg, hogy partnercsoportot ke­ressek harsányi fiataloknak, iskolának, civil szervezeteknek - fogalmazott a Naplónak Győriné Mokrán Ilona.­­ Né­hány hét alatt kiderült, hogy a pályázat sikeresnek bizonyult, a Nemzetközi Programok Tanácsa elfogadta azt. A körösnagyharsányi teleház vezetője az országból nyolc fiatallal együtt vehetett részt a Dél-Franciaor­­szágban, a Földközi-tenger partján lévő 42 ezer lakosú Sete kikötőváros­ban tartandó hétnapos képzésen. Mint kiderült, nem csupán Körösnagyharsányt képviselte, ha­nem Békés megyét is, mivel a megyéből egyedül őt választotta ki a Nemzetközi Programok Tanácsa. A képzés három nyelven - francia, német és magyar - zajlott, a következő témákban: identitás, nem­zeti kultúra, interkulturális tanuláselmé­let, pedagógus szerepe, énkép, má­sokról alkotott kép, interkulturális cse­re. A tapasztalatokról szólva Győriné Makrán Ilona így fogalmazott: - Azt hiszem, őriznünk kell mind­azt, ami a saját kultúránkból ered, de nyitottnak kell lennünk, megértőnek akár hazánkban, akár más ország­ban élők mássága, más kultúrája iránt. És ezt még tanulnunk és gyako­rolnunk kell! 0. F. Marokkó, az ellentétek országa Ha társaságban szó esik az északnyugat-afrikai királyságról, a hazánknál csaknem ötször na­gyobb területű Marokkóról, nem is kevesen a Casablanca című film feledhetetlen kettősére, Ingrid Bergmanra és Humprey Bogartra gondolnak. Tudni kell, hogy köz­ben az elmúlt hat évtized alatt a film helyszíne 2,5 millió lakosú vi­lágvárossá vált. Azonban nemcsak az említett metropolisról, hanem a fővárosról, Rabatról, Fesről, Marrakechről, Meknisről, Té­­touanról, Tangerről, Agadirról, Kénitráról, Safiról is olvashatunk a Magyar Könyvklub sokak által ked­velt Marco Póló sorozat Marokkó című újdonságában. Különlegességnek számít, hogy az említett városokban és a közvet­len környékükön él az ország 24,5 milliós lakosságának csaknem fele. Ennek az a magyarázata, hogy az ország területének legnagyobb ré­sze hegyvidéknek vagy felföldnek minősül. Sokan az ellentétek orszá­gának minősítik Marokkót, mivel te­rületének közel egyharmada legelő, míg a szántóföld csak egyhatoda. Foszfátban igen gazdag, hiszen a világtermelésben az elsők között áll, ugyanakkor mintegy hatvanezer kilométernyi közútjából mindössze 73 kilométer az autópálya. A 22 oldalas úti térképpel megje­lent színes zsebkönyv kitűnő bédek­ker, mivel a hasznos tudnivalók mel­lett bemutatja a nevezetességeket is. Továbbá naprakész tájékoztatást nyújt a szálláshelyekről, az étter­mekről, sőt még a programokról, va­lamint a kirándulási lehetőségekről is. Bányai János ' MMM&SS <1

Next