Békés Megyei Napló, 2002. április (9. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-16 / 88. szám
2002. ÁPRILIS 16., KEDD Ahol Lieb Miska az életéért remegett A Munkácsy-emlékház a birodalma Egy kicsit irigylem Mészáros Zsuzsát, vendégemet a Márvány cukrászda beszélgetőasztalánál: a Munkácsy-emlékház lehet a birodalma. Programokat szervez, szalonkoncerteket, irodalmi találkozókat, közben egyedül is lehet abban a szobában, ahol egy decemberi kora estén, 1852-ben kilenc rabló randalírozott, ahol a nyolcéves Lieb Miska az életéért remegett. Az a Lieb Miska, akiből évek múltán Munkácsy Mihály lett. Minden másra is emlékezhet, amire a kúria falai emlékeznek. Mészáros Zsuzsát sokan ismerik Békéscsabán, arról is, hogy kiállításokat nyit meg, és tudja, hogy az érzelmekre figyelemmel lenni elemi követelmény. Ami pedig nekem, az orosházinak külön érdekes: vendégem unokahúga a Szentetornyán élt Szalók Józsefnek, aki Nagybányán kezdte, és hogy nem lett országos hírű festő, a kor tehetett róla, amiben élt. - Mire emlékezik, ha a nagybátyjáról kérdezem? - Az életére és a képeire. Arra, hogy nekem is elmesélte: amikor 1944-ben hazajött Nagybányáról, elhatározta, hogy leteszi az ecsetet. Aztán két évtized után mégis festeni kezdett, gyönyörű képekkel lepte meg a környezetét, a barátait. Tudja, az én édesanyám és Jóska bácsi testvérek voltak. 1994-ben a kórházban látogattam meg, és a kórterem legnagyobb ámulatára a festészetről kezdtünk beszélgetni. Felragyogott a tekintete, miközben nagybányai csodák keltek életre ott. Mindenki őt hallgatta. Ezek voltak az utolsó, boldog percei. Két nap múlva meghalt. Hatszáz képet hagyott hátra szentetornyai házában. - Mit gondol, lehetne-e valamiféle szellemi-kulturális központ az emlékház? írók, festők, színészek, értelmiségiek találkozóhelye? - Szerintem máris az, csak még kevesen tudják. Most, hogy megrendeztük a kisnemesi kúriák első országos találkozóját, és húsz vendég szerelmesedett bele az Omaszta-házba, még erősebb a meggyőződésem, hogy mennyire vonzó ez a hely. Ha meggondoljuk, hogy itt sétált és játszott a gyerek Lieb Miska, a város (ma úgy mondanánk) szellemi elitje adta egymásnak a kilincset ebben a házban, akkor nem is kérdés, hogy lehetne-e szellemi központ, kedvelt hely Békéscsabán. A „Vendégek a szalonban”-sorozat havonta várja a művészeket és az érdeklődőket, itt rendezi előadásait az Életfa Kulturális Alapítvány, a megye amatőr festői is az emlékházat választották találkozóhelyül, a turisztikai egyesület is, a pincében pedig a csabai borbarát klub tagjai találkoznak minden hónap második keddjén. Most egy elcsépeltnek tűnő, de mégis igaz kérdés: mit kellene tenni azért, hogy újra fontos legyen az irodalom? - Én mindenesetre azt mondom, hogy most is fontos. Csak kevesebb az alkalom megélni azt, hogy leülünk egy könyvvel a lámpa fénykörébe, és verseket, elbeszéléseket vagy regényt olvasunk. Vagy az emlékház szalonjában találkozunk hasonló élményekért. Igen, most is fontos az irodalom, de legalább annyit kellene tenni érte, mint régebben megszoktuk. - Van a gyűjteményben kedvenc képe? - Kettő is. Az egyik egy úgynevezett szalonfestmény, a Délutáni látogatók. Hölgyek teáznak, csevegnek ezen a képen, csillog a gazdagság, a díszlet Munkácsyék colpachi nyaralója Luxemburgban. Még egy szobor is látható: a festő portréja. Az egészben valami dicsekvés érződik, Munkácsy gyermek- és ifjúkorát ismerve azonban ez a dicsekvés inkább arról szól, hogy az akarat győzedelmeskedik. Hogy „lám, velem ez történt!” Aztán a másik kép, az Alvó férfi. Mondják, hogy a Krisztus Pilátus előtt egyik háttérarca lett volna, de kimaradt. Művészi tökéletesség ez a kép. Az ember arca. Ha csak ezt az egy képet festette volna, máris halhatatlan... - Sokat dolgozik? Ha nincs a kúriában, hol van? Mit csinál? - Sokat dolgozom, de így a jó. Tanítok a zeneművészetiben, szakkört vezetek a kézműves iskolában, tornászni járok hetente kétszer, énekelek a Bartók vegyes karban Rázga József karnagy úrnál, színházba megyünk a férjemmel, sokat utazok pesti kiállításokra és Orosházára az édesanyámhoz, Szanazugban van egy kis kertünk, ott is van munka amennyi csak kell, és hiányoznak a gyerekeink: a fiam Szolnokon főiskolás, a lányom egyetemista Pécsen. De így a jó, tényleg, hogy ennyi minden van az életemben. És amit nem is mondtam: számos barátunk van. Velük vagyunk. Sass Ervin „A művészet elvarázsol.” Fotó: Kiss Zoltán máRvány cakRászaa A Calderon írja... ki vakon hisz, bolond - mondja Calderon, a híres spanyol drámaíró egyik darabjában, és példákat hoz, hogy miért. Különben példák nélkül is igaz, hogy a vakhit meg minden kritikátlanul elfogadott állítás évezredek óta (amióta ember az ember) vakvágányra visz, és kivédhetetlen bajok okozója lehet. Calderon nem beszél mellé, amikor a vakon hívőket bolondnak tartja, de hát éppen ezt használják ki a szélhámosok, ha rátalálnak egy-egy vakon hívőre, mert tudják, azt csinálnak vele, amit akarnak. Vagy nem a vakon hívő az, aki utolsó vagyonkáját is elkótyavetyéli mások unszolására? Nem a vakon hívő az, aki arra is kapható, hogy eladja akár a becsületét is? Akit ujja köré csavarhat a rafinált önzés, miközben azt állítja, hogy minden a vakon hívő érdekében van? „Aki vakon hisz, bolond." Milyen egyszerű ez, és mégsem tudják az áldozatok. Mert azt hiszik, mások a bolondok. Nekik legyen mondva. (-n) TÁRSASÁGI ÉLET 7 Az 1800-as években a dédapja is díjat nyert Egy borász gimnáziumi igazgató Gyomaendrődről Nem tekinthető természetesnek, ha egy gimnáziumi igazgató minden évben megnyeri a városi borversenyt, fehér- és vörösbor kategóriában egyaránt. Dr. Kovács Bélát Gyomaendrődön leginkább úgy ismerik, mint a Kner Gimnázium igazgatóját és a városi önkormányzat képviselőjét, de ma már egyre többen tudják róla azt is, hogy amatőr borász, hiszen a városi bor- és kolbászverseny bor kategóriáját rendszeresen megnyeri. Minek köszönhető ez a siker? - tettük fel a kérdést dr. Kovács Bélának. - Amit teszek, azt a lehetőségekhez képest igyekszem jól csinálni. A borászkodás előtt húsz-huszonöt évig kutyatenyésztéssel foglalkoztam, az egyik kutyám Világkupa-győztes lett. - Hogyan kezdődött a borászkodás? - Negyvenéves koromig nem is gondoltam rá. Szüleim endrődi udvarukat szőlővel telepítették be, ezzel édesapám foglalkozott. Immár 12 éve vagyok igazgató, így gyakran fogadok vendégeket. Két lehetőség közül választhattam: vagy a boltból veszem meg az italt - amitől a tartósítószer miatt megfájdul a fejem -, vagy az édesapám borából hoztam be. Én inkább ez utóbbit választottam. A családi borászkodást több mint tíz évvel ezelőtt vettem át édesapámtól. - A borászkodáshoz szükséges ismeretekre hogyan tett szert? - Nagynéném - még hatvan évvel ezelőtt - Tokajba ment férjhez, így fiatal koromban sok szüreten vettem részt. Akkor még nem érdekelt a borkészítés, de később a szakirodalmat olvasva gyakran eszembe jutottak a régi tokaji élmények, így az olvasottakat tudtam a gyakorlathoz kötni. Segítségemre volt az is, hogy az egyik kollégám szülei Decsen laknak - ez a falu Szekszárdtól hat-nyolc kilométerre található - és nagyon szép szőlőjük van. Ott már ismeretek szerzése érdekében, tudatosan vettem részt a szüreten. Megfordultam a lovasberényi szőlőkben is, ahol öreg borászokat faggattam a szakmai titkokról. Az ismeretek bővítésére nagyon hasznos az internet is, különösen a Kertészeti Egyetem szakmai cikkei. Természetesen hasznosak a saját tapasztalatok is. Francia és olasz mintára először próbálkoztam jégborral. A megfagyott szőlőt december 6-án szüreteltem le, aszúszerű, sűrű bor lett belőle, az első festés után nagyon finom volt, de később ezt a kellemes ízét elveszítette. Nyilván valamit nem jól csináltam, az idén majd tovább kísérletezem vele. - Hogyan készíti a bort? - Elkészítem a különböző alapborokat, és később - tulajdonságaikat ismerve - ezeket házasítom össze úgy, hogy lehetőleg jobbat kapjak az alapbornál. Érdekes megfigyelni, hogyan változik a házasított bor tulajdonsága, előbb az egyik, később a másik alapbor íze dominál. - Mennyi szőlője van? - Endrődön anyám udvarán található 200 tőke különböző fajtákkal, nagy része rizling és rizlingszilváni, ezek mellett találhatók régi kecskecsöcsű fajták is, és kevés kékszilváni. Már nyugdíjas koromra gondolva a Csepűskertben vásároltam egy területet, abba tíz sor szőlőt akarok telepíteni, most tavasszal egy sorral készültem el. A pincémben váltakozó a bor mennyisége, a rokonságból, a baráti körből hét szőlősgazda borát kezelem. Borkönyvet vezetek, ebben tartom nyilván, ki mennyi bort vitt el, és mennyi bora van még. - Pincéjét mikor építette? - Hét évvel ezelőtt egy melléképület alá építettem háromszor három méteres pincét. A fahordókat egy mezőtúri öreg kádár készítette, nagy részüket tölgyfából, egyet eperfából. A pince száraz és tiszta. Hogy rendszeresen megnyerem a borversenyt, ez nagyrészt ennek a pincének és a fahordóknak köszönhető. Sokan nem rendelkeznek pincével, így nem tudják állandó hőmérsékleten tartani a bort. Gyakran nem fahordóban, hanem üvegdemizsonban érlelik, és az nem hozza ki a bor igazi aromáját. A tölgyfahordóban savasabbá válik a bor, míg az eperhordóban selymesebbé. Amikor történelmi borvidéken járok, fáj a szívem a több száz éves elhanyagolt pincéket látva. A mi, Tiszántúlon betonból épített pincéink mégsem versenghetnek a több száz esztendősekkel. - Gyoma és Endrőd a borkultúrát tekintve dicsekedhet-e valamilyen múlttal? - Az 1900-as évek elején a filoxéra pusztította ki az itteni szőlőket. Az egyik dédapám az 1800-as években Aradon nyert borversenyt. Az endrődi részen az Öregszőlőben, Kocsorhegyen, Gyomon a Csepűskertben és a Hantoskertben volt szőlő. Helytörténeti kutatásaim során találkoztam azzal a ténnnel, hogy az 1700-as években jelentős adóbevételt fizettek a szőlősgazdák. Valamikor kiemelkedő eseménynek számított a szüreti mulatság, az idén ezt szeretné feleleveníteni a helyi kertbarátkor. - A városi borversenyeken kívül más versenyekre is nevezte már borait? - Tavaly tavasszal Orosházán tartották meg a megyei borversenyt. Vörösbor kategóriába 65 tételt neveztek, és ezt nyertem meg. Molnár Lajos A kész borokat palackozza és a palackokat méhviasszal zárja le dr. Kovács Béla. Fotó: Fazekas Ferenc Hangulat Brigád alakult a fiatalokért Tárcsás hangulatjavítók Nem mindegy, hogy egy faluban a fiatalok számára van-e elegendő program, hogy hétvégén tudnak-e kulturáltan szórakozni avagy sportolni. Köröstarcsán ezt ismerte fel egy baráti kör, és harminc alapítóval februárban létrehozták a „Köröstarcsa Hangulat Brigád”-ot, a köröstarcsai fiatalok közhasznú egyesületét. Céljukról Kurilla Olivér elnökkel beszélgettünk. Megtudtuk, hogy a harmincnegyven tagból álló baráti társaság már gyermekkora óta ismerte egymást, sportolásukat és hétvégi bulijaikat maguknak szervezték gyakran vacsorával és élőzenével egybekötve. Később arra gondoltak, tevékenységükkel színesíthetnék az egész falu életét, ha annak jogi keretet adnának, ráadásul kihasználhatnák a pályázati lehetőségeket is. így jött az ötlet, hogy hozzanak létre civil szervezetet. Az alapítók között nem csak a régi, összeszokott baráti társaság tagjai találhatók, hanem mások is. Az első nagyobb rendezvényük március 31-én a locsolóbál volt a vadászházban. A zenét Kékegyi „Bubu” István szolgáltatta, mintegy 110-en vettek rajta részt. Vacsora előtt volt tombolasorsolás, a sorszámát mindenki a széke alján találta meg, mókás tojásgörgető versenyt is szerveztek, és megválasztották a bálkirályt és bálkirálynőt. Legközelebbi tervük, amit szeretnének megvalósítani, hogy beneveznek a hagyományos kihívás napi rendezvénybe, korábban Köröstarcsa ebben sohasem vett részt, május 29-én meg akarják mozgatni az egész falut. Kurilla Viktor megemlítette, hogy szeretnének ifjúsági érdekképviseleti feladatot is ellátni, ehhez számítógépet akarnak szerezni. M. L. A kilenc tagú elnökség egyharmada: Kurilla Olivér elnök, Uhrmann Zsuzsanna és Győri Sándor elnökhelyettesek. Fotó: Fazekas Ferenc