Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-201. szám)

1950-08-01 / 176. szám

1950 AUGUSZTUS 1., KEDD Ára 50 fillér Előre a termény­begyűjtéssel az ötéves tervért — a békéért, a boldog jövőért! VI. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM Ma már új jelszóval indulunk harcba: Alkotmányunk ünnepére befejezzük a terménybeadást! Gyönyörű, napsütéses vasárnap reggelre ébredt Békés me­gye dolgozó parasztsága. Míg nyolc óra sem volt, amikor meg­­ind­ulnak a tanyavidékről a­­dolgozó parasztok a falvak felé, hogy részt vegyenek a békenagygyülésekkel egybekötött paras­taugy­­gyílé­ssben. Nem jö­n azonban mindenki-Csak azok, akiket megbíz­tak a határrészek mint képviselőiket. Ezt bizonyítják a fel-fel­­búgó cséplőgépek zaja s a földművesszövetkezetek előtt sorjá­ban álló búzával megrakott szekerek. Serényen folyik a munka — nincs megállás. .Békésen a földművesszövetkezet előtt álló ko­csinál a terménybegyű­jtésről folyik a szóbeszéd. «Mi miattunk már nem marad el a község, megmutattuk, hogy szeretjük ha­zánkat s azt is, hogy mindent megteszünk a békéért.» Sehol sem akarnak lemaradni, sem­ a békenagygyű­lésről, sem a szegvár-mindszentiektől. Szarvason több mint ötszázan szoronganak a színházban. A je­lenlévők legnagyobb része nő. De vannak férfiak is szép számmal. Itt van Lestyán János, Breznyik György és még sokan mások, akik már eleget tettek termény­­beadási kötelezettségüknek. Fi­gyelemmel hallgatják a politikai beszámolót, majd egymás után jelentkeznek hozzászólásra. Most Ambrus Imre békésszentandrási­­ holdas középparaszt beszél: — Én mint a békésszentand­­rásiak követe jöttem át Szarvas­ra, hogy tolmácsoljam a szarvasi­aknak határozatainkat. Mi ezen­nel pi­rosversenyre hívjuk Szarvas község dolgozó paraszt­Harangozó Istvánná békés­szentandrási dolgozó parasztasz­­asszony a szentandrási dolgozó nők üzenetét tolmácsolja, ami­kor Békésszentandráson is meg­kezdődik a békenagygyűlés. A kultúrotthonban hatszáznál töb­ben szoronganak. Kozák Márton párttitkár a békenagygyű­lés elő­adója alig fejezte be előadását s máris Tóth László dolgozó pa­raszt kér szót. — Mi a földön végzett kiváló munkával, a magasabb termés­eredmények elérésével és haza­fias kötelezett­égünk teljesítésé­vel harcolhatunk igazán a lakó megvédéséért. Péld ’imi­a­ink mk­ vannak. Ilyen például Nagy András 13 holdas középparaszt, aki 2757 százalékban, Pásztor András, aki 1394 százalék­ban, Suda László, aki 291 százalékban, s b.­teljesítette terménybeadási kötelezettsé­gét. Én is ezeket a példamutatókat követem­, mert én is a béketá­­bor harcos katonáj­a­ vagyok! Ezután Kovuik Gyula róna, kát, lelkész kért szót:­— Mi már szát világháborút éltünk át — mondotta. — Szom­jait a terménybeadás időbeni tel­jesítésére. Mi vállaljuk, hogy termény­­beadási kötelezettségünket alkotmányunk ünnepére száz százalékban teljesítjük.­­ Ugyanakkor vállaljuk azt is, hogy a tarlóhántást közsé­günk egész területén augusz­tus 5-re teljes egészében be­fejezzük. Megkérdezem a szarvasi dolgozó parasztokat. Kiállnak-e egy em­berként a béke mellett. Pártunk és szeretett vezérünk. Rákosi Má­tyás mellett? Elfogadják-e ver­senyfelhívásunkat ? A szűnni nem akaró taps, a Párt és Rákosi Mátyás elvtárs éltetése azt bizonyítja, hogy tanúi voltunk annak a sok-sok szenvedésnek, könnynek, láttuk a sirhalmokat, a temetőkben, me­lyet a háború barbár pusztítása maga után hagyott. Közülünk sen­ki nem akar mégegyszer háborút! Én, mint néphez hű katolikus lelkész, azt mondom: a béke vé­delmében álljon ki mindenki a maga frontján! Az első világhábo­rú után nem volt bésze, mert a kizsákmányolás, fertőjében élt a magyar dolgozó nép. Teljesült Petőfi álma. Ma szabad hazában, szabadon él a dolgozó nép, Foly jon tehát továbbra is töretlenül a békés szocialista építés, folyjék tovább az építő munka s legyen olyan szabadság az egész világon, mi ilyen nálunk van, amilyent Pe­tőfi hirdetett. Koreában ismét dö­rögnek a fegyverek. A koreaiak harcolnak a békéért és ez a harc, a béke védelmének harca, győzni fog az egész világon, mert mi a bék­e elszánt harcosai, több mint 700 millióan vagyunk, mert mi mindenhol, így Békésszentandráso­t is, most, a terménybeadás időbeni teljesítésével a béketábor erejét növeljük. Szilágyi Sándor dolgozó paraszt s még sokan mások le­kesedve csat­lakoztak a szegvári dolgozó parasz­tok verseny felhívásához s vállal­ták, hogy alkotmány­aink ünnepé­­re teljesitik terménybeadási, kö­telezettségüket. Orosházán is zsúfolásig megtelt a DÉFOSz hisz­em­te Dolgozó parasztok és cséplő­­munkások nagy figyelemmel hall­gatták Dumitrás Mihály polgár­­mester szavait, aki elmondta, hogy Orosháza dolgozó parasztsága örömmel követi Mind­szent és Szegvár dolgozóinak példamutatá­sát. Egy biztos: dolgozó parasztsá­gunk, ha továbbra is olyan len­dülettel végzi a munkáját, mint eddig, akkor Orosháza augusztus 26-án, alkotmányunk ünnepén je­lentheti Pártunknak, népünknél hogy a rem­énybegyűjtést száz szá­zalékig befejezte. A hozzászólók egymás után je­lentették csatlakozásaikat. A lel­kesedés mindinkább fokozódott, amikor Pusz­tiszen­te tornya, Tatár­­sánc és Rákócz Relep dolgozói egy­másután csatlakoztak a termény­­beadási versenyhez. Én mindjárt a géptől szállítom be kötelezettségemet — mondot­ta Ilojja János és a tatársánci dolgozó parasztok nevében válla­lom, hogy augusztus 16-ig a ter­­ménybegyű­jtést t6o százalékig be­fejezzük. Dudás József gyulai dolgozó pa­raszt, a gyulaiak küldötte, páros­versenyre hívta az orosháziakat és ugyanakkor Gyulán mintegy 1 100 ember fogadta el Orosháza dolgozó parasztjainak párosver­seny felhívását, melyet Pál Mi­hály dolgozó paraszt tolmácsolt. — Mi 18-ra befejezzük a ter­­m­énybegyűjtést — mondotta Gá­­csi Ferenc 9 holdas középparaszt. Egyik város a másikat,a köz­ség a községet hivta párosver­senyre. Gyulán Szolnoki Imréné a sarkadi DÉFOSz­­ titkára ver­senyre hívta Gyula dolgozó pa­rasztjait. Most már nemcsak vá­ros város között, hanem község és város között is folyik a ver­seny,­ hogy a rem­énybeadést augusztus 16­ra, alkotmányunk ünnepére teljes egészében befe­jezzék. Ünnepre készültek Kondoroson is. Ezt mutatta a fel­lobogózott, feldíszít­ett főtér is, ahová már 3 óra felé csoportosan mentek az ünnneplőruh­ás kondorosiak. Öt óra felé már több, mint kétezren gyűltek össze. A vándor Lászlót vártak, amit a Megyei Tanács jó mun­kájuk jutalmául, nekik ítéli ezen a héten. Nagy szó áru ez. Azt bizonyítja, hogy a kondorosiak megértették: a termény­begyűjtésnél is a bé­kéért harcolunk. És ennek a harcnak élenjárói voltak K­ügyeli Márton, Szebegyins­ki Mihály, Kékesi György — akikre ma büsz­ke egész Kondoros —, akik 5oo százalékon felül teljesítették ter­ménybeadási kötelezettségüket. Róluk beszél Blalint elvtárs, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizott­ságának elnöke is. Róluk s a töb­­biekről, akik hősei voltak a ter­mény­begyűjtési harcnak az egész megyében. Beszélt a mindszenti, a szegvári dolgozókról, akik új jel­szóval indulnak a harcba: alkot­mányunk ünnepére 100 százalékig befejezzük a terménybegyűjtést. Ezt a jelszót a kondorosiak is ma­gukévá tették. Ezen a nagygyűlé­sen Mihank György csabacsüdi dolgozó paraszt is ennek a vég­rehajtására hívta ki a kondoro­­siakat a csabacsüdiek nevében. Ar­ról beszélt Dián András elvtárs, a községi párttitkár is, hogy a kondorosiak elfogadják ezt a har­cot s hogy ebben nem is marad­nak le, arra bizonyíték volt a felzúgó tapsviharr s a dolgozók sza­vai. A hozzászólások egytől egyig azt bizonyították, hogy Kondoroson nincs egyetlen olyan becsületes dol­gozó paraszt sem, aki ne akarna az alkotmányt — aminek szabad­ságát köszönheti — a jól vég­zett terménybegyűjtéssel ünnepel­ni. Valicska Sándorné békebizott­sági tag, az elsők között volt, aki felszólalt. A gépről egyenesen a mag­tárba viszem a búzámat. Í­gy kösz n­eim alko mn­yun­kot az első évfordulói­g, am­íg nekem is, mint nőnok, biz­­tosította minden jogomat. Ifj. Szász Mihály, Szonda Ferenc, S­adnyig János és a többiek is egymásután tesznek ígéretet, hogy a felitleges búzájukat egyenest a géptől viszik be a szövetkezeti magtárba. Leszállt az alkony a kondorosi utcákra, mire befejeződött az ün­nepi gyűlés. A kondorosiak haza­felé indulnak. De mindegyik szí­vében ott égett az ígéret, amit mindannyiuk nevében Gáspár Já­nos dolgozó paraszt tett, mikor átvette a verseny­zászlót: úgy dol­gozunk, hogy a versenyzászló o® menjen tovább tőlünk. Leszállt az est az egész me­gyére. Elmúlt egy nap, mely után már új jelszóval: «Alkotmányunk­ ünnepére befejezzük a termény­be­adást!« — indulnak harcba a győzelemért megyénk dolgozó na­­rasztjai. « szarvasiak egy emberként elfogadják a szentandrásiak versenyfelhívását Békés megye minden becsületes dolgozója nevében hangzottak el ezek a szavak a vasárnapi nagygyűléseken Vasárnap, már a kora reggeli órákban megelevenedtek a váro­sok, községek, fótiak­­utcái megyénkben. Díszes vörös libogók alatt, emblémákkal a kézben, ezrek vonultak fel, hogy kifejezzék gyűlö­letüket az imperialista háborús uszítók és lakájaik ellen s kinyil­vánítsák harcos bék­eakaratukat. Ezeken a békenagy gy­űl­éseken ismé­telték meg újra dolgozóink a hála szívből jövő szavait, amelyet felszabadítónk, a bék­e legfőbb őre, a hatalmas Szovjetunió iránt érez­nek. Itt mondtak újra köszönetet a Pártnak, amely annyi győztes csatára vezette valamennyiüket a felemelkedés útján. Egy emberként kiáltották it megyénk dolgozói: Elég volt a háborúból, a nyomorból! Nem kérünk be ide! Nekünk béke kell és ezt nem csupán óhajtjuk, hanem szo­l­­idan akarjuk is. Béke, amelyet ha kell, a dék koreai nép­hez hasonlóan mi is megvédünk a háborús hajtogató imperialista urakkal szemben. Egy emberként kiáltottak: győzelemre visszük az alkotó béke nagy ügyét, további felemelkedésünk biztosítékát, első­sorban a munkapadok mellett s a terménybetakarítás terén aratott győzelemmel. A megye szívében, Békéscsabán szintén kora reggel gyülekeztek az üzemek munkásai, a környék dolgozó parasztjai, úttörő csapa­tok, öregek, fiatalok. Ritkán vo­nult fel ekkora tömeg az utcákon. Diadalmasan, szárnyaló indulók üte­mére haladtak a sűrű, tömött so­rok. A zászlók százait vidáman lobogtatta a szél s messzire tan­­gával ragatta az énekszót: »A bé­­ketábor — legyőzhetetlen...« Meg­látszott az arcokon, kicsendült az énekszóból 13 az erő, a 300 frilliós béketábor diadalmas ereje! Közel 6000 ember gyűlt össze a hatalmas díszemelvény előtt. A feliratok hűen fejezték ki a szí­vekben élő érzéseket: »Éljen a­z alkotó béke!«­­— »Munkaversenyünk fokozásával több, jobb áru termelé­sével harcolunk a békéért!« — »Éljen Pártunk és szeretett Vezé­rünk, Rákosi elvtársi« — Sok min­dent kifejeztek ezek a díszes fel­iratok. Erről beszélt bevezetőjében Szi­lágyi János elvtárs, a békéscsabai pártbizottság titkára is. — Örömmel közölhetem — mon­dotta többek között, — hogy dol­gozó parasztságunk sikeresen befe­jezte a cséplési munkákat. Ez az újabb győzelem a munka front­ján, egyben újabb csapás az ame­rikai imperialistákra, akik igájukba akarják hajtani a szekeszei aló né­pek millióit. De dolgozó paraszt­ságunknak a koreai nép iránt ér­zett szívből jövő mély szolidaritá­­(Folytatás a A. olddhm)

Next