Viharsarok népe, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-01 / 152. szám

ruafi proletarjai egyesüljétek ! Áru SO fillér A füzesgyarmatiVörös Csillag" tsz megkezdte árpabeadásának teljesítését Hozza be a másodvetésnél mutatkozó lemaradást a mezőberényi állami gazdaság AZ MD Pb:TüKÉSMEGTE 1 PÁRTI BIZOTTSÁG Á 1( A fK LA n -T' A'1-PM A 952 JÚLIUS 1. KEDD VIII. ÉVFOLYAM 132 SZÁM A párt felvilágosító munkája a tömegek között Részletek Horváth Márton elvtársitok a Központi Vezetőség június 27-én és 28-án tartott ülésén mondott beszémolójából A Központi Vezetőség ülésén tartott beszámoló elején Horváth Márton elvtárs a szocializmus építésében elért eredményeinkről beszélt. •Hangsúlyozva: legjelentősebb győzelmünk a dolgozó nép öntudatával fejlődése. Képünk öntudatáit fejlődésében döntő része van pártunk felvilágosító munkájának, indületesebb, állandóbb, gazdagoban érvelő és erősebben a termelés elé forduló agitációnknak. A tömegek fejlődése megmutatkozik az állam tekintélyesek gyarapodásában, nem utolsósorom iV.leszolgáltatás és adófizetés emelkedésében. E kedvező fejlődés azonban nem általános. Pártunk gyakorlata azt bizonyítja, hogy pártszervezeteink és pártbizottságaink elég jelentős része még mindig nem ismerte fel véggé az agitáció döntő jelentőségét a tömegek nevelésében és mozgósításában — noha pártunk határozatainak egész sora hangsúlyozza ezt. — Mi magyarázza — folytatta horvátbeuter, szembetűnői redilunyeink mellett ,s -festállónk -yengeségét. Először: az önelégülvég, az er -divényeken való megpihenés. Rákosi elvtárs emlékezete» 1 95. február 10-i beszédében már figyelmeztetett ennek vőfélyeire, amikor ezt mondotta: »Ahol elharapódzik az önelégültség, az elbizakodottság, az a szellem, hogy elég erősek vagyunk egyedül is, hogy nincs szükségünk a dolgozó tömegek támogatására, ott rögtön meglazul és később elvesz a párt és a tömegek egészséges kapcsolata. Pártunk elszigetelődik a dolgozó néptől . Kök pártfunkcionáriusunk úgy gondolkozik, hogy a pártvezetés jó politikája, a helyes párt- és állami intézkedések, eddig megszerzett tekintélyünk bizonyos értelemben önmagukért agitálnak. A tömegfelvilágosító munka lebecsülésének másik oka a párt monopólihelyzetével kapcsolatos. Vannak, akik úgy képzelik, hogy a hatalmon lévő osztály és párt számára nincs olyan jelentősége a ileggyőlés és tömegmozgósítás erőfeszítéseinek, mint a hatalomért ivott harc szakaszában. Az önküHség, az elbizakodottság és az '■'* folyó opportunizmus asz el"" ese, fenség szövetségesévé válik. Megmávasáji:““ -avnasz , ’ 4 Winget szenvedett el BNS9g meg.mnmhiténét. Az és&p politikai és ideológiai harc eltomulásáVioy., gyakorlatian, admí.xviczitiv rendszabályokkal való helyetteséhez vezet és . egyértelmű az ellenséges ideológiákkal vívott aktív harcról való lemondással. A politikai nevelőmunka lebecsü ■sének, a megnyugvás hangulataak egyik legsúlyosabb következménye: az ellenséggel vívott harc és az éberség gyengülése. Általános jelenség a szociáldemokratizmus veszélyességének lebecsülése. Sokan elintézettnek vélik « kérdést azzal, hogy nyílt szónii demokrata szervezetekbe nem ütközünk többé. Tudnunk kell, ha üzdennünk kell egyes munkásréta»«in/novrosa«-nTin,m fontos harci kérdésként vetjük fel a munka- és bérfegyelem ügyét, ha a immkft verseny ,itt ott, formálissá válik, ha felüti fejét, a demagógia, ha ellenséges kártevő munkába ütközünk üzemeinkben — akkor nemcsak általában »polgári maradványokkal«, hanem konkrétan szociáldemokrata ideológiával, esetleg szervezett szociáldemokrata tevékenységgel állunk szemben. A hier Hut reakcióról reakció állítólagos »békés« szándékaival kapcsolatos hamis elképzeléseket. Rendszeres propagandamunkával világossá kell tenni a párton belül azt a százéves marxi magallapítást, hogy a vallás ópium a népnek. Funkcionáriusainktól, öntudatosabb párttagjainktól meg kell követelni, hogy ezen a téren is, egyénileg is mutassanak példát a párttagság egészének, sőt ezt pártszerű formában számon is kell kérni azoktól, akik erről megfeledkeznek, akik részt vesznek, (vagy máskép segédkeznek) az egyházi rendezvényeken, vagy gyónna keiket hittanra járatják. Figyelmeztetni kell párttagjainkat is a helyes kommunista magatartásra s ahol szükséges, alapos nevelő, felvilágosító munkával segíteni kell ,okat abban, hogy a kommunista párttaghoz méltatlan, vallásos elmaradottságot leküzdjék magukban. Nem kisebb aktivitást kell kifejtenünk a kevésbé öntudatos elemek, a pártonkívüli hívők tömegei közt. A kulákok aknamunkájáról Kavi kisebb hiba, hogy pártos állami szerveink elhanyagolják a klerikális reakció elleni harcot és újra tért hódítanak az egyházi reakció »ártalmatlanságáról« szóló illúziók. A Mindszanty- és Grősz-per,ti Wall Street és ■ a Vatikán magyarországi megbízottéira mért csapások persze , az ellenség számára súlyos vereséget is a beitek, az egyházak és az, állami között létrejött megegyezésekpersz? népi demokratikus rendszerünk őrejét bizonyítják és kétségtelen eredmény a papi békemozgalom erősödése itt, ha mindez még nem jgc-ju arra, hogy most már azt higyjük: Mindegei ír és Grósz embereiből, a tegnapi farkasokból mára ártalmatlan bárányok lettek. Megengedhető, hu, hogy pártffunkcionáriusaink és tagságunk egy része elfeledkezik Központi Vezetőségünk 1950 június 1-i határozatáról és opportunizmust tanúsít az osztályharcnak ezen a frontján. Tarthatatlan állapot, hogy egyes herföjjen pári funkcionáriusok résztvesznek egyházi megnyilvánulásokon. V. .—*■. Hogyan neveli népét, hogyan végzi majd pártmaunkáját, amelynek elválaszthatatlan része a klerikális reakció elleni hitre, aki saját gyermekének nevelésért* olyanoknak enged beleszólást, akik a lelki terror minden eszközét felhasználják arra, hogy szembefordítsák a gyerekeket az állammal, az iskolával, a tanulással és nem utolsó sorban a kommunista szülőkkel is* . J . A. mi elvtársunkat gyakran megtéveszti az, hogy az egyházi reakció, amely Mindszenty és Grósz példájából megtanulta, hogy a mai erőviszonyok mellett merev ellenállással elsősorban ő jár pórul, a taktikát változtatott és kényszerűségből részben »demokratának« álcázza magát. A mi álláspontunk «vwrvJig le a« volt, hogy a fekete reakció leleplezése mellett támogat, mi kell a béke ügyéhez és az államhoz hű papokat és bizonyos ígéretek között b© is kell vonni őket a Miemozgalomba, bár ugyanit óvakodni kell a politikai vagy vallási tevékenységükkel kapcsolatos iluzáóktól. Sok dolyon nemcsak a béke hívének ismerik el az ilyen papot, hanem mindjárt be is vonják a tszcs-be, mint Kuncsorba községben történt, (Szolnok megye) sőt felkérik, hogy a tszcs-vezetőségben lássa el a gazdasági vezetést, mint Nemesbük községben (Veszprém megye). A klerikális reakció menezseszilágpolitikával rendkívül változatosak, méltóak az alkalmazkodás és szemforgatás évezredes jezsuita hagyományaihoz. ifel kell számolnuik *is egyházi kötelezettség’ a ’'évi kfti^nki- ipitá«^ * te» Az opportunizmus egyik legsúlyosabb megnyilvánulási formája az a megengedhetetlen liberalizmus, amelyet falusi párt- és tanácsszervelek nagy része a kulákokkal szemben tanúsít. A falusi osztályharc első vonalában, harcoló elvtársaink gyakran éppen a fő ellenséget tévesztik szem elől. Megfeledkeznek arról, hogy ma Magyarországon a kizsákmányoló osztályok legerősebb és utolsó képviselője a kutak. Nem nevelhető másnak, mint az osztályérzék eltompulá."Csak az a gyakorlat, hogy gyakran a Kínán, beadási terheit hárítják át a dolgozó parasztok vállaira, ahelyett, hogy érvényt szereznének államunk rendelkezéseim"te amelyek tudvalevőleg a dolgozó parasztot védik a kulákkal str.ben és nem megfordítva. A sertésbeadási kötelezettség élszömnőtt a lába során a hátralékban lévő kulákok közül országosan mindössze 10 százaléknál történt igénybevétel. Somogyban csak,a kulákok 60 százalékára vetettek ki sertésbeadást, de ebből is csak 30 százalék teljesített határidőre. Fejér megyében a dolgozó parasztság 88,2 százaléka, a kulákok 15,7 százaléka teljesítette sertésbeadási kötelezettséget Miközben egyes tanácsaink a kisjákokkal különbékét kérnek, a hiányt jogtalanul kivetik a dolgozó parasztokra. Várjon tudják-e egyes falusi párt- és tanács szerveink, hogy az ilyet* »vedd, ahol éred« begyűjtéssel a ,pár helyes paraszti osztálypo!" d helyettesítik észrevétlent.1 ed nséges osztényo k azt bizonyítják, hog a tkácsszerveink a kulákok nagy részfére nem vetettek ki hízottsertés .beadási A tömegek meggyőzésének legkirívóbb hiányossága, amely szorosan összefügg az ellenség elleni harc gyengülésével és agitációnk elkényelmeskedésével, az, hogy pártbizottságaink nagy részénél a tömegmozgósítás és politikai nevelőmunka helyett az állami feladatok közvetlen végzése kerül előtérbe. Ez a hiányosság olyan jelentőségű, hogy nemcsak a tömegmunkát, hanem az egész helyi pártvezetés jó kialakítását adályozza. A tömegek felvilágosításának és meggyőzésének hiányosságai annál tűrhetetlenebbek, mert a szocializmus építésének olyan feladataihoz érkeztünk, amikor nem elégedhetünk meg a szocialista öntudat, magatartás, fegyelem mai színvonalával, semi a munkásság, sem aparasztság, sem az értelmiség körében. Gondolják el elvtársak: mi volt a könnyebb? Arról meggyőzni a munkást, hogy» zavarja el Chorinókat és a Weiss-bárókat és a munkapadok után foglalja el az igazgatói Irodák íróasztalait is — vagy a mai feladat: a kispolgári fegyelmezetlenség, önzés, haszonlesés legyőzés© és az önkéntes, öntudatos szocialista munkafegyelem legszélesebb elterjesztése? Vagy mi volt nehezebb? Arról meggyőzni a parasztot, hogy a papok és grófok birtokait vegye saját tulajdonába vagy arról-e, hogy fordítson hát az évezredes egyéni gazdáidnak és lépjen a szociális melóg útjára? Klar"-', a magunk tapasztalatai azt bizonyítják, hogy anehezebb feladat az utóbbi, ami nagyobbrészt még hátra van. A megnyugvás, az önelégültség, sőt gyakran az opportunizmus hibáival terhelt politikai munkával a tömegnevelésnek ezeket a feladatait elvégezni nem lehet. Meg nem hátráló harcos és szívós tömegmunkára van szükség, amelyben megtalálja a maga napi harci feladatát minden egyes párttag és tagjelölt, sőt a pártunk mögé sorakozó rokonszenvezők óriási tömege is. Politikai nevelőmunkánk színvonalát és állandóságát mindenek előtt azzal biztosítjuk, hogy mozgósítjuk és harcba visszük a tömegeket a FT. kongresszus határozatainak megvalósításáért. Tömegfelvilágosító munkánk feladatait megszabja : a felemelt ötéves terv, a falu szocialista átalakítása, az éleződő nemzetközi helyzeti, amely a békeharc, a hazaszereteti és az állampolgári helytállás fokozását elsőrendű feladattá teszi. Vegyük sorra a népneve főműn felsorolt feladatait. Az ötéves terv végrehajt értelmű a jamaki Jobban . idei, de- '.elés keretében. Nem követelik meg a földjüknek megfelelő számú állat tartását és eltűrik, hogy a kulákok az állatállomány lecsökkentésével szabotálják beadási kötelezettségüket. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint egy év alatt kerek százezer kat. holdra tehető az a kulákföldterület, amelyet a fennálló rendelkezések megsértésével a helyi tanácsok különböző címen nem kulákfölddé minősítettek. Eltűnik a kulákföld, sokszor a kulák és az állatállománya — később a kulák megkerül, mint új belépő dolgozó paraszt a tszcs-be«, a földje pedig valamelyik sógor, vagy koma »dolgozó paraszti tulajdonaként«. Fel kell vetni elvtársak, mi az alapja az ilyen nem egyedül álló, rothadt opportunista magatartásnak? Az éberség és az osztályérzék eltompulása és sok esetben eliaborálás az ellenséggel Felkell lépni a falusi felvilágosító munkában a kulák veszélyességének lebecsülésével, a szélvert ellenség hangulatával szemben. Fel kell tárni a falu népe, előtt a mai meghunyászkodó lemák múltbeli tevékenységét. Meg kell szólaltatni azokat, akiket közvetlenül kizsákmányolt, volt gozóknak a kollektív cselédeit, napszámosait, igakölcsönvevőket. A falusi agitációban a kulákságot nemcsak személy szerint, hanem mint ellenséges osztályt is le kell leplezni, amíg a nagybirtokrendszer utóvédje, az imperialisták háborús terveinek szövetségese. A törvény teljes szigorával kell lesújtani a feketevágó, adócsaló, a beadást és a földmegművelést szabotáló, a rémhírterjesztő, a szövetkezetbe csalárd módon befurakodó kutakra Az osztályérzék eltompulálta nem csupán a falusi osztályharc, hanem az ipar területén is jelentkezik Egyre gyakrabban találkozunk, különösen állami és szakszervezeti funkcionáriusoknál olyan jobboldali opportunizmussal, amely nem keres elvi alátámasztást, de annál sűrűbben jelentkezik a napi munka gyakorlatában, a dolgozók irányában tanúsított lélektelen, bürokratikus magatartásban, különösen a munkavédelmi intézkedések bűnös elhanyagolásában. Hasonló nemtörődömség mutatkozik a túlóráztatások területén A munkások pihenési jogának egyik legdurvább megsértése, ha az igazgatók nem biztosítják a dolgozóknak a heti rendszeres szabadnapot Mindez nem egyéb, mint a dalszerződésre, a pihejogának a munka biztonságára, névre vonatkozó elemi semmibevétele. Népnevelő munkánk feladatairól