Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! A Magyar Sajtó Napja alkalmából köszöntjük levelezőinket, a sajtó fáradhatatlan, önkéntes munkásait ! AZ M­D P B­ÉK­ÉS ME­GYE­I PÁ­R T B­I­Z­O­TTS­Á­GÁ NA­K LAP­JA 1953 FEBRUÁR 1., VASÁRNAP Ara 50 fillér IX. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Népünk fegyvere, nevelője, segítője a kommunista sajtó Mr,­­ február 1-én tizenegy éve, hogy megjelent a Szabad Nép etek illegális száma. Ez a nap a magyar sajtó napja. Ezt a napot ünnepli egész dolgozó népünk. Hiszen a kommunista sajtó minden dol­gozó iránymutatója, harcostársa, barátja, hűséges tanácsadója a napi feladatok megoldása közben. Az illegális Szabad Nép megjelenés© ide­jén nem volt sajtószabadság. Sorait valósággal a saját vérükkel írták és juttatták el­ a lap dolgozói a tömegekhez. Kínszenvedés, ke­gyetlen üldöztetés várt a kommunista sajtó munkatársaira és terjesz­tőire. Rózsa Ferenc elvtársat, a Szabad Nép első szerkesztőjét ke­gyetlen kínzások között megölték. Így jutott el akkor a dolgozókhoz a párt szava, a ragyogó, világító fénysugár s mutatta az utat, me­lyen haladniok kell. A Szabad Nép és pár­tunk minden lapja, a Vi­harsarok Népe is ma a szocialista építés, a béke védelme érdekében száll síkra a belső ellenség, az imperialisták, a maradiság ellen. Ugyanakkor a burzsoá sajtó, az imperialisták sajtója háborúra uszít a dolgozók ellen és a kizsákmányoló­kat szolgálja. Az imperialisták krokodilkönnyeket hullatnak, hogy Magyarorszá­gon «nincs sajtószabadság». Valóban nálunk a sajtóban nem lehet a béke ellen, a testvéri népek eben, a dolgozó nép ellen írni. De éppen ezért szabad a mi sajtónk. Szabad a reakció minden korlátozásától. Szabadon szolgálhatja a nép ügyét. A mi sajtónknak ezért nemcsak joga, de kötelessége is, hogy feltárja a hibákat, hogy kemény szóval bíráljon — egyetlen dologra kell csak tekintettel lennie, a haza, a léte ügyére. A mi sajtónkban megvalósuló bírálat nemcsak néhány ember joga. Az egész nép joga. Minden dolgozó bátran fordulhat leve­lével a sajtóhoz. A mi sajtónkat egyre inkább a dolgozó tömegek ír­ják. Egy éve tartották a magyar sajtó levelezőinek első országos kon­ferenciáját, amely átvilágított a levelezőmozgalom nagy jelentősé­gére. Azóta még több követet írnak a dolgozók a sajtóhoz. A Vihar­károk Népe szerkesztőségébe 1962-ben a dolgozók több mint hétezer levelet küldtek. A levelek jelentős része meg is je­lant a lapban. Kell-e ettől ékesebb bizonyíték arra, hog­y a mi sajtónk szabad? Kell-e éke­sebb bizonyíték arra, hogy, a mi hazánkban a nép és a sajtó egy? Ha­zánkban nemcsak a gyárak gépeivel, a gépállomások traktoraival, nemcsak a kétkezű munkával harcolunk a több termelésért, a békéért. A szó, az írás, a sajtó erejével se. Vezetők és dolgozók egyre in­kább meggyőződnek a gyakorlat alapján, a kommunista sajtó segít­sége nélkül, a sajtó felé irányuló támogatások nélkül, nem lehet sike­­resen építeni a szocializmust, védelmezni a békét. A kommunista sajtó közvetíti a párt útmutatásait a dolgozók felé, megmagyarázza a párt politikáját, ráirányítja a tömegek figyelmét a legdöntőbb feladatokra és megmutatja megvalósításuk útját. Ezért népünk bizalma egyre mélyül saját sajtója iránt, egyre inkább ma­gáénak érzi azt. Emkő Andrásnak, a gyulai «Szabadság» tszcs el­nökének következő sorai hűen kifejezik ezt a bizalmat: «Kérjük a Viharsarok Népe szerkesztőségét, legyen segítségünkre továbbra is ott ,hol néha úgy érezzük, hogy nem bírják az akadályokat leküzdeni» .«Ha tehetik, sűrűbben tájékoztassanak az újságon keresztül a szö­vetkezeteket érintő kérdésekről» ... Csak a szocializmus, a kommuniz­mus útján járó népek hazájában becsülhetik meg annyira a dolgozók leveleit, mint ahogy ezt a megbecsülést Emkő András egyszerű, őszinte szavai is kifejezik. Amikor levelében köszönetet mond azért a jutalomkönyvért, amit jó levelezési munkájáért kapott a szerkesz­tőségtől, ezt írja: «Idáig nem is tudtam, hogy az én egyszeri pa­raszti írásommal ilyen elismerésben részesülhetek.» A sajtószabadság jogával és fegyverével azonban nemcsak akkor élnek a dolgozók, amikor részt vesznek a napilapok és hetilapok munkájában. Hazánk dolgozott a sajtószabadság jogával élnek akkor is, amikor üzemükben, termelőszövetkezetükben, községükben, tehát munkahelyeiken faliújságot szerkesztenek. A faliújság igen fontos eszköze a bírálat és önbírálat kifejlesztésének,,a hibák megszünte­tésének, a példamutató dolgozók és a jó munkamódszerek népszerű­sítésének. Ezrekhez, milliókhoz szól naponta a kommunista sajtó. Ezrek és tízezrek szólnak levélben a sajtóhoz. De nemcsak a levelezők, ha­nem valamennyi dolgozó szól mindennap, minden órában a sajtóhoz ,­ tettekkel. Ha az újság kiváló eredményekről ír, másnap már ezrek, tízezrek követik. Ha az újság az ellenség aljas terveit lep­lezi le , százezrek válaszolnak rá jobb munkával. Népünk azért szereti és becsüli meg annyira a Szabad Népet és általában a kommunista sajtót, mert a pártot szereti. A párt, Rákosi elv­társ vezetésével a szovjet sajtó példája nyomán a mi saj­tónk is még élesebb fegyvere lesz pártunknak és népünknek. Még jobban összeforr a dolgozó néppel. Még többet segít a tömegek nehéz harcaiban. S dolgozó népünkkel együtt mind nagyobb része­déve lesz a jövő győzelmeknek. Tóth Géza. Február 18-án kezdődik a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja A Magyar-Szovjet Társaság összehívta II. országos kongresszusát Népünk felemelkedésének, állan­dóan szépülő új életünknek legerő­sebb, legbiztosabb támasza, segí­tője, erőforrása a nagy Szovjet­unió barátsága. Nincs olyan ma­gyar­ dolgozó, aki saját munkájá­ban ne látná minden nap ezt a se­gítséget, nincs életünknek egyetlen olyan terü­lete sem, ahol ne ta­pasztalhatnánk állandóan a Szov­jetunió támogatásának erejét. Ezért nagy ünnep minden magyar dol­gozónak a Magyar-Szovjet Barát­ság Hónapja, mely­et az idén ren­deznek meg ötödször. Ebben az évben külön jelentősé­get ad a barátság hónapjának az a tény, hogy február 18-án lesz 5. évfordulója a magyar-szovjet ba­rátsági, egy­üttműködési és kölcsö­nös segély­nyújtási egyezmény alá­írásának. Ez az egyezmény új éle­tünk egyik legfontosabb állomása s az aláírás óta eltelt öt év kézzel­foghatóan megmutatta, mit jelent népünk számára a szovjet népek baráti kézszorítása. A barátság hónapját közvetle­nül megelőzi a Magyar-Szovjet Társaság II. o­rszágos kongresszu­sa Ezen a kongresszuson dolgo­zóink legjobbjai: a termelésben élenjáró sztahanovisták, a szovjet tapasztalatokat sikerrel alkalma­­zó mezőgazdasági dolgozók, ki­váló tudósok, művészek számol­nak majd be arról, mit jelentett számukra a szovjet nép segítsége , s egyben elmondják azt is, mit tettek eddig a magyar-szov­jet barátság elmélyítéséért, ho­gyan akarják még jobban meg­növelni népünk szeretetét, háláját a nagy Szovjetunió iránt. A feb­ruár 14-én és 15-én megrende­zésre kerülő kongresszuson jelen lesznek a szovjet nép képviselői, s a baráti népi demokráciák és a nyugati országok szovjet baráti társaságainak küldöttei. Február 18-án, a magyar-szov­jet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyez­mény aláírásának 5. évfordulóján ünnepi díszelőadással nyílik meg a Magyar-Szovjet Barátság Hó­nap­­ja. A barátság hónapjára kül­­­döttség érkezik hazánkba, mely­ben kiváló tudósok, művészek, kiváló szlabanovisták, élenjáró kolhozparasztok, a sport mesterei vesznek részt A küldöttség tag­jai ellátogatnak majd üzemeink­be, építkezéseinkre, meglátogatják falvainkat, iskoláinkat, intézmé­nyeinket, hogy átadják tapaszta­lataikat, megismertessék a ma­gyar dolgozókat a kommuniz­mus építésének diadalmas mód­szereivel. _ A barátság hónapja alatt sok­száz előadásom, bemutatón ismerheti meg majd népünk a szovjet dol­gozóik mindennapi életét, munká­ját, a legfejlettebb szovjet tudo­mány és technika gazdag kincses­tárainak tapasztalatait. Filmszínhá­zainkban a legújabb szovjet fil­meket vetítik, a szovjet film ün­nepén színházaink több szovjet da­rabot mutatnak be, hogy még in­kább megismertessék dolgozóinkká­ a nagy Szovjetunió kultúrájának kiváló alkotásait. A Magyar-Szovjet Barátság Hó­napja újabb alkalom lesz a magyar­­dolgozók számára, hogy egyre kö­zelebbről lássák a kommunizmust építő­­Baráti szovjet nép minden­napi életét, a mi jövőnket. A Magyar-Szovjet Társaság Országé® Vezetősége. A kommunisták, az egész tagság kollektív alkotómunkájának eredménye legyen minden termelőszövetkezet terve meg az országgyűlés legutóbbi ülő­megyénk­ termelőszövetkezeteiben ezernyi javaslat, jó módszer van a munkák végzésére, a hiányossá­gok kijavítására, szövetkezeteink megerősítésére. Elsőrendű feladat most a tervkészítésnél, hogy ezek felszínre jöjjenek, helyt kapjanak a termelési tervben, benne legye­nek a bevétel-kiadási terv szár­maiban. Az elmúlt évi tervkészítés­nél több helyen előfordult, hogy az elnök­­egy két vezetőségi tag­gal készítette el a tervet, nem ismerte, nem tudott arról a bri­gád vezetője, nem ismerték a dol­gozók sem. Nem ismerték azt, mit kell a növénytermelésben, ál­latte­nyésztésben, építésben megvalósíta­­niok. Az ilyen terv nem segítette a munkát, nem volt az a munká­nak irányítója, nem lehetett abból a tagságot mozgósítani. Ott po­rosodott az íróasztalban, még a főbb számait sem ismerték tszcs­­elnökeink, de ami a nagyobb hiba, nem ismerte a pártszervezet, nem ismerték a kommunisták, akiknek elsősorban harcolni kellett volna végrehajtásáért. Ezévi tervkészítésünk szervezet­tebben indult meg. A terv­számo­kat, a tájegységek és az adottság figyelembevételével előre állapítot­ták meg tanácsaink, közösen a termelőszövetkezetekkel. Ahol be­tartják az adott útmutatást, alapos körültekintéssel, a tagság bevo­násával készítik a tervet, mint a békéscsabai »Vörös Október« tíz­ben, ott magáénak érzi azt a tag­sági tudja, hogy abban része van, nem marad a terv papíron, tervkészítés munkájához a gépállo­mások vezetőinek, szakembereinek is. A kondorosi gépállomáson Tí­már elvtárs mezőgazdász nemcsak azt a részt nézi meg a tervben, amely a gépi munkára vonatkozik, hanem a tagsággal közösen meg­állapítja azok elvégzésének határ­idejét, segíti az állattenyésztési terv elkészítését is, harcol azért, hogy minél nagyobb területre terjesszék ki az új módszereket. Nem így van ez minden gépállomáson. A betto­­nyai gépállomás mezőgazdásza pl. csak meglátogatja a ba­ttonyai «Dó­zsa» tsz-t, kiírja a tervből a szá­mára szükséges számokat, de nem mutat rá arra, hogy milyen helyte­len, ha az elnök egyedül, vagy egy­két vezetőségi taggal készíti a ter­vet. Az ilyen villámlátogatás nyil­vánvaló, hogy nem segíti elő a jó kapcsolat kiépítését a gépállomás­ Főfeladat: a terméshozam növelése Az éves tervek elkészítésénél a legfontosabb cél: termelő­szövetkezeteink megszilárdítása, a magasabb terméshozam el­érése,­­ amit Rákosi elvtárs a mezőgazdaság főfeladatául jelölt­jön. Nem elég azonban csak er­ről beszélni, formailag elfogadni, hanem elsősorban ennek kell érvé­nyesülni a terv minden részleté­ben. A terméshozam emelése nyilván­való ott kezdődik, amikor úgy a nö­vénytermelésben, mint az állatte­nyésztésben már most beépítik a tervbe azt, hogy milyen agrotech­nikai eljárással, milyen új terme­lési módszer­ek alkalmazásával akar­ják azt teljesíteni, túlteljesíteni. Tem­etőszövetkezeteinktein a most folyó tervkészítés eddigi tapaszta­latai azt mutatják, hogy nem minde­nütt vannak ezekkel a szempon­tokkal tisztában. Még az olyan ter­melőszövetkezet is, mint a kondo­rosi «Dolgozók» tsz, «magasnak» tartja a 10,6 mázsa holdankénti termés elérésének beállítását. Fel­hívja ez figyelmünket arra, hogy tanácsaink minden egyes dolgozója, járási, községi pártbizottságaink na­gyobb gondot fordítsanak a t­zcs-k terv készítésére. Szakítaniuk kell tanácsainknak az olyan «segítséggel», mint amilyet végez a mezőkovácsházi mezőgazda­­sági osztály állattenyésztési előadó­ja, aki az egyik tszcs-ben két nap időt töltött, de a tszcs állattenyész­tési tervének elkészítésébe bele se nézett. De általános jelenség, hogy több helyen a «segítségadás» taná­csaink dolgozói részéről csak re­­szortjellegű, ami fényt vet arra, h­ogy egyes mezőgazdasági ige­neink csak a saját szakmájukat lát­ják, nem látják összefüggésben a növény­termelés tervét az állatte­nyésztési tervvel, nem látják azt, h­ogy a takarmány­termesztési terv és az építkezések összefüggenek az állatállomány fejlesztésével, növe­kedésével. Nem látják így­ a terv­készítés politikai jelentőségét. Segítsenek a gépállomások szakemberei Nagyobb segítséget kell adni alál. Nem lesz alapja a tszos-k nö­­vénytermelési terve a gép­állomás évi munkájának, mint ahogy annak kellék­e lenni. Helyesen tette a já­rási pártbizottság, amikor javasolta a mezőgazdasági osztálynak, hogy hívják össze a gépállomás igazga­­gatóit, szakembereit, tegyék őket felelőssé a tervkészítésért. Természetesen a segítségadás nem veheti el termelőszövetkezeteink ve­zetőségének önállóságát a tervkészí­tésben, elsősorban nekik kell har­colni a tervteljesítésért. Kapcso­lódjon be abba — sokkal jobban az eddigieknél — a pártszervezet, kapcsolódjon be minden kommu­nista és ők vonják be az egész tagságot a tervkészítés munkájába. A közösen, minden tag leg­jobb­ elgondolása szerint készített terv igazi iránytű a magasabb termés­­­eredményért folytatott küzdelem­ben. Farkas Sándor

Next