Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-01 / 27. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! A Magyar Sajtó Napja alkalmából köszöntjük levelezőinket, a sajtó fáradhatatlan, önkéntes munkásait ! AZ MD P BÉKÉS MEGYEI PÁR T BIZOTTSÁGÁ NAK LAPJA 1953 FEBRUÁR 1., VASÁRNAP Ara 50 fillér IX. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Népünk fegyvere, nevelője, segítője a kommunista sajtó Mr, február 1-én tizenegy éve, hogy megjelent a Szabad Nép etek illegális száma. Ez a nap a magyar sajtó napja. Ezt a napot ünnepli egész dolgozó népünk. Hiszen a kommunista sajtó minden dolgozó iránymutatója, harcostársa, barátja, hűséges tanácsadója a napi feladatok megoldása közben. Az illegális Szabad Nép megjelenés© idején nem volt sajtószabadság. Sorait valósággal a saját vérükkel írták és juttatták el a lap dolgozói a tömegekhez. Kínszenvedés, kegyetlen üldöztetés várt a kommunista sajtó munkatársaira és terjesztőire. Rózsa Ferenc elvtársat, a Szabad Nép első szerkesztőjét kegyetlen kínzások között megölték. Így jutott el akkor a dolgozókhoz a párt szava, a ragyogó, világító fénysugár s mutatta az utat, melyen haladniok kell. A Szabad Nép és pártunk minden lapja, a Viharsarok Népe is ma a szocialista építés, a béke védelme érdekében száll síkra a belső ellenség, az imperialisták, a maradiság ellen. Ugyanakkor a burzsoá sajtó, az imperialisták sajtója háborúra uszít a dolgozók ellen és a kizsákmányolókat szolgálja. Az imperialisták krokodilkönnyeket hullatnak, hogy Magyarországon «nincs sajtószabadság». Valóban nálunk a sajtóban nem lehet a béke ellen, a testvéri népek eben, a dolgozó nép ellen írni. De éppen ezért szabad a mi sajtónk. Szabad a reakció minden korlátozásától. Szabadon szolgálhatja a nép ügyét. A mi sajtónknak ezért nemcsak joga, de kötelessége is, hogy feltárja a hibákat, hogy kemény szóval bíráljon — egyetlen dologra kell csak tekintettel lennie, a haza, a léte ügyére. A mi sajtónkban megvalósuló bírálat nemcsak néhány ember joga. Az egész nép joga. Minden dolgozó bátran fordulhat levelével a sajtóhoz. A mi sajtónkat egyre inkább a dolgozó tömegek írják. Egy éve tartották a magyar sajtó levelezőinek első országos konferenciáját, amely átvilágított a levelezőmozgalom nagy jelentőségére. Azóta még több követet írnak a dolgozók a sajtóhoz. A Viharkárok Népe szerkesztőségébe 1962-ben a dolgozók több mint hétezer levelet küldtek. A levelek jelentős része meg is jelant a lapban. Kell-e ettől ékesebb bizonyíték arra, hogy a mi sajtónk szabad? Kell-e ékesebb bizonyíték arra, hogy, a mi hazánkban a nép és a sajtó egy? Hazánkban nemcsak a gyárak gépeivel, a gépállomások traktoraival, nemcsak a kétkezű munkával harcolunk a több termelésért, a békéért. A szó, az írás, a sajtó erejével se. Vezetők és dolgozók egyre inkább meggyőződnek a gyakorlat alapján, a kommunista sajtó segítsége nélkül, a sajtó felé irányuló támogatások nélkül, nem lehet sikeresen építeni a szocializmust, védelmezni a békét. A kommunista sajtó közvetíti a párt útmutatásait a dolgozók felé, megmagyarázza a párt politikáját, ráirányítja a tömegek figyelmét a legdöntőbb feladatokra és megmutatja megvalósításuk útját. Ezért népünk bizalma egyre mélyül saját sajtója iránt, egyre inkább magáénak érzi azt. Emkő Andrásnak, a gyulai «Szabadság» tszcs elnökének következő sorai hűen kifejezik ezt a bizalmat: «Kérjük a Viharsarok Népe szerkesztőségét, legyen segítségünkre továbbra is ott ,hol néha úgy érezzük, hogy nem bírják az akadályokat leküzdeni» .«Ha tehetik, sűrűbben tájékoztassanak az újságon keresztül a szövetkezeteket érintő kérdésekről» ... Csak a szocializmus, a kommunizmus útján járó népek hazájában becsülhetik meg annyira a dolgozók leveleit, mint ahogy ezt a megbecsülést Emkő András egyszerű, őszinte szavai is kifejezik. Amikor levelében köszönetet mond azért a jutalomkönyvért, amit jó levelezési munkájáért kapott a szerkesztőségtől, ezt írja: «Idáig nem is tudtam, hogy az én egyszeri paraszti írásommal ilyen elismerésben részesülhetek.» A sajtószabadság jogával és fegyverével azonban nemcsak akkor élnek a dolgozók, amikor részt vesznek a napilapok és hetilapok munkájában. Hazánk dolgozott a sajtószabadság jogával élnek akkor is, amikor üzemükben, termelőszövetkezetükben, községükben, tehát munkahelyeiken faliújságot szerkesztenek. A faliújság igen fontos eszköze a bírálat és önbírálat kifejlesztésének,,a hibák megszüntetésének, a példamutató dolgozók és a jó munkamódszerek népszerűsítésének. Ezrekhez, milliókhoz szól naponta a kommunista sajtó. Ezrek és tízezrek szólnak levélben a sajtóhoz. De nemcsak a levelezők, hanem valamennyi dolgozó szól mindennap, minden órában a sajtóhoz , tettekkel. Ha az újság kiváló eredményekről ír, másnap már ezrek, tízezrek követik. Ha az újság az ellenség aljas terveit leplezi le , százezrek válaszolnak rá jobb munkával. Népünk azért szereti és becsüli meg annyira a Szabad Népet és általában a kommunista sajtót, mert a pártot szereti. A párt, Rákosi elvtárs vezetésével a szovjet sajtó példája nyomán a mi sajtónk is még élesebb fegyvere lesz pártunknak és népünknek. Még jobban összeforr a dolgozó néppel. Még többet segít a tömegek nehéz harcaiban. S dolgozó népünkkel együtt mind nagyobb részedéve lesz a jövő győzelmeknek. Tóth Géza. Február 18-án kezdődik a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja A Magyar-Szovjet Társaság összehívta II. országos kongresszusát Népünk felemelkedésének, állandóan szépülő új életünknek legerősebb, legbiztosabb támasza, segítője, erőforrása a nagy Szovjetunió barátsága. Nincs olyan magyar dolgozó, aki saját munkájában ne látná minden nap ezt a segítséget, nincs életünknek egyetlen olyan területe sem, ahol ne tapasztalhatnánk állandóan a Szovjetunió támogatásának erejét. Ezért nagy ünnep minden magyar dolgozónak a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja, melyet az idén rendeznek meg ötödször. Ebben az évben külön jelentőséget ad a barátság hónapjának az a tény, hogy február 18-án lesz 5. évfordulója a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának. Ez az egyezmény új életünk egyik legfontosabb állomása s az aláírás óta eltelt öt év kézzelfoghatóan megmutatta, mit jelent népünk számára a szovjet népek baráti kézszorítása. A barátság hónapját közvetlenül megelőzi a Magyar-Szovjet Társaság II. országos kongresszusa Ezen a kongresszuson dolgozóink legjobbjai: a termelésben élenjáró sztahanovisták, a szovjet tapasztalatokat sikerrel alkalmazó mezőgazdasági dolgozók, kiváló tudósok, művészek számolnak majd be arról, mit jelentett számukra a szovjet nép segítsége , s egyben elmondják azt is, mit tettek eddig a magyar-szovjet barátság elmélyítéséért, hogyan akarják még jobban megnövelni népünk szeretetét, háláját a nagy Szovjetunió iránt. A február 14-én és 15-én megrendezésre kerülő kongresszuson jelen lesznek a szovjet nép képviselői, s a baráti népi demokráciák és a nyugati országok szovjet baráti társaságainak küldöttei. Február 18-án, a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának 5. évfordulóján ünnepi díszelőadással nyílik meg a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja. A barátság hónapjára küldöttség érkezik hazánkba, melyben kiváló tudósok, művészek, kiváló szlabanovisták, élenjáró kolhozparasztok, a sport mesterei vesznek részt A küldöttség tagjai ellátogatnak majd üzemeinkbe, építkezéseinkre, meglátogatják falvainkat, iskoláinkat, intézményeinket, hogy átadják tapasztalataikat, megismertessék a magyar dolgozókat a kommunizmus építésének diadalmas módszereivel. _ A barátság hónapja alatt sokszáz előadásom, bemutatón ismerheti meg majd népünk a szovjet dolgozóik mindennapi életét, munkáját, a legfejlettebb szovjet tudomány és technika gazdag kincsestárainak tapasztalatait. Filmszínházainkban a legújabb szovjet filmeket vetítik, a szovjet film ünnepén színházaink több szovjet darabot mutatnak be, hogy még inkább megismertessék dolgozóinkká a nagy Szovjetunió kultúrájának kiváló alkotásait. A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja újabb alkalom lesz a magyardolgozók számára, hogy egyre közelebbről lássák a kommunizmust építőBaráti szovjet nép mindennapi életét, a mi jövőnket. A Magyar-Szovjet Társaság Országé® Vezetősége. A kommunisták, az egész tagság kollektív alkotómunkájának eredménye legyen minden termelőszövetkezet terve meg az országgyűlés legutóbbi ülőmegyénk termelőszövetkezeteiben ezernyi javaslat, jó módszer van a munkák végzésére, a hiányosságok kijavítására, szövetkezeteink megerősítésére. Elsőrendű feladat most a tervkészítésnél, hogy ezek felszínre jöjjenek, helyt kapjanak a termelési tervben, benne legyenek a bevétel-kiadási terv szármaiban. Az elmúlt évi tervkészítésnél több helyen előfordult, hogy az elnökegy két vezetőségi taggal készítette el a tervet, nem ismerte, nem tudott arról a brigád vezetője, nem ismerték a dolgozók sem. Nem ismerték azt, mit kell a növénytermelésben, állattenyésztésben, építésben megvalósítaniok. Az ilyen terv nem segítette a munkát, nem volt az a munkának irányítója, nem lehetett abból a tagságot mozgósítani. Ott porosodott az íróasztalban, még a főbb számait sem ismerték tszcselnökeink, de ami a nagyobb hiba, nem ismerte a pártszervezet, nem ismerték a kommunisták, akiknek elsősorban harcolni kellett volna végrehajtásáért. Ezévi tervkészítésünk szervezettebben indult meg. A tervszámokat, a tájegységek és az adottság figyelembevételével előre állapították meg tanácsaink, közösen a termelőszövetkezetekkel. Ahol betartják az adott útmutatást, alapos körültekintéssel, a tagság bevonásával készítik a tervet, mint a békéscsabai »Vörös Október« tízben, ott magáénak érzi azt a tagsági tudja, hogy abban része van, nem marad a terv papíron, tervkészítés munkájához a gépállomások vezetőinek, szakembereinek is. A kondorosi gépállomáson Tímár elvtárs mezőgazdász nemcsak azt a részt nézi meg a tervben, amely a gépi munkára vonatkozik, hanem a tagsággal közösen megállapítja azok elvégzésének határidejét, segíti az állattenyésztési terv elkészítését is, harcol azért, hogy minél nagyobb területre terjesszék ki az új módszereket. Nem így van ez minden gépállomáson. A bettonyai gépállomás mezőgazdásza pl. csak meglátogatja a battonyai «Dózsa» tsz-t, kiírja a tervből a számára szükséges számokat, de nem mutat rá arra, hogy milyen helytelen, ha az elnök egyedül, vagy egykét vezetőségi taggal készíti a tervet. Az ilyen villámlátogatás nyilvánvaló, hogy nem segíti elő a jó kapcsolat kiépítését a gépállomás Főfeladat: a terméshozam növelése Az éves tervek elkészítésénél a legfontosabb cél: termelőszövetkezeteink megszilárdítása, a magasabb terméshozam elérése, amit Rákosi elvtárs a mezőgazdaság főfeladatául jelöltjön. Nem elég azonban csak erről beszélni, formailag elfogadni, hanem elsősorban ennek kell érvényesülni a terv minden részletében. A terméshozam emelése nyilvánvaló ott kezdődik, amikor úgy a növénytermelésben, mint az állattenyésztésben már most beépítik a tervbe azt, hogy milyen agrotechnikai eljárással, milyen új termelési módszerek alkalmazásával akarják azt teljesíteni, túlteljesíteni. Temetőszövetkezeteinktein a most folyó tervkészítés eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy nem mindenütt vannak ezekkel a szempontokkal tisztában. Még az olyan termelőszövetkezet is, mint a kondorosi «Dolgozók» tsz, «magasnak» tartja a 10,6 mázsa holdankénti termés elérésének beállítását. Felhívja ez figyelmünket arra, hogy tanácsaink minden egyes dolgozója, járási, községi pártbizottságaink nagyobb gondot fordítsanak a tzcs-k terv készítésére. Szakítaniuk kell tanácsainknak az olyan «segítséggel», mint amilyet végez a mezőkovácsházi mezőgazdasági osztály állattenyésztési előadója, aki az egyik tszcs-ben két nap időt töltött, de a tszcs állattenyésztési tervének elkészítésébe bele se nézett. De általános jelenség, hogy több helyen a «segítségadás» tanácsaink dolgozói részéről csak reszortjellegű, ami fényt vet arra, hogy egyes mezőgazdasági igeneink csak a saját szakmájukat látják, nem látják összefüggésben a növénytermelés tervét az állattenyésztési tervvel, nem látják azt, hogy a takarmánytermesztési terv és az építkezések összefüggenek az állatállomány fejlesztésével, növekedésével. Nem látják így a tervkészítés politikai jelentőségét. Segítsenek a gépállomások szakemberei Nagyobb segítséget kell adni alál. Nem lesz alapja a tszos-k növénytermelési terve a gépállomás évi munkájának, mint ahogy annak kelléke lenni. Helyesen tette a járási pártbizottság, amikor javasolta a mezőgazdasági osztálynak, hogy hívják össze a gépállomás igazgagatóit, szakembereit, tegyék őket felelőssé a tervkészítésért. Természetesen a segítségadás nem veheti el termelőszövetkezeteink vezetőségének önállóságát a tervkészítésben, elsősorban nekik kell harcolni a tervteljesítésért. Kapcsolódjon be abba — sokkal jobban az eddigieknél — a pártszervezet, kapcsolódjon be minden kommunista és ők vonják be az egész tagságot a tervkészítés munkájába. A közösen, minden tag legjobb elgondolása szerint készített terv igazi iránytű a magasabb terméseredményért folytatott küzdelemben. Farkas Sándor