Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-02 / 127. szám
Világ proletárjai egyesüljetek!------------------------------------------- . -AZ MDP 11 ÉK ÉS MEGYEI 1953 JÚNIUS 2. KEDD: Levelezők harca az újért — felmérhetetlen segítség Mit jelent a levél, melyet valamely újság szerkesztőségébe küldenek? Egyesek szerint feltétlenül izgága, közösségellenes, árulkodó ember van mögötte, akit lehetetlenné tenni minden dolgozó érdeke. A párt szerint a szerkesztőségbe küldött levél politikai tevékenységet jelez. Leveleiket a dolgozók önkéntes elhatározásukból írják, nem rendelésre. Azt az óhajukat fejezik ki velük, hogy beleszóljanak a közösség ügyeibe. Segíteniakarásuk megnyilvánulása ez. Aki levelet ír a sajtóhoz, az egyben az öntudat új fokára is lépett. Feltétlenül előbb áll annál, aki nem levelez a sajtóval. A megye dolgozói előtt állást foglalni valamely kérdésben — nagyobb felelősségérzet ez, mint szőkebb körben szólni róla. A párt központi, vagy megyei lapját — ezen keresztül az államszerveket tájékoztatni bejelentésekkel — jóval nagyobb felelősségérzet és hűség a párthoz, a néphez, mintha valaki csak magának tartogatja fontos észrevételeit. Egy levél értéke nem önmagában van. Jelentősége elsősorban abban áll, hogy minden esetben a közösség problémáit mutatja meg, mint a tükör, — vagy azokhoz vezet el. A közösség véleményét tolmácsolja a párt és államszervek, de az egész dolgozó nép, felé is. Mi foglalkoztatja legjobban egy-egy időszakban egy-egy munkaterület dolgozóit? — mi a dolgozók állásfoglalása, véleménye a mindennapi élet legfontosabb kérdéseiről? — mind több levelező helyezi ezeket munkája középpontjába. Ez az, ami megyénk levelezőmozgalmának fejlődésében az utóbbi időben a legkiemelkedőbb. Kecskeméti László Pusztaszentetornyáról, Csonka Mihályné Csabacsüdről, Bolnyját György és Józsa B Balázsné levelezők Kondorosról és még sokan mások megyénk levelezői közül már erre az útra léttek. Senki sem szabhatja meg, hogy miről írjon valaki a Bajiénak. Természetesen mindenki arról ír, ami szerinte a legfontosabb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne segítsünk a levelezőknek megmutatni: saját maga, közvetlenül mellette lévő dolgozó társai s az egész nép szempontjából mi a legfontosabb? Minden dolgozó, aki levelet ír, vagy akar írni, sok olyan fontos dolgot papírra vethetne, amelyeket, ha mind meg akarna írni, nem jutna rá elég ideje. Éppen ezért jó, ha mind az ipari, mind a mezőgazdasági levelezők a levélírásra felhasznált idejükben elsősorban a leghasznosabb dolgokról írnak. Például több levelezőnk helyesen írt a tszcsékből, állami gazdaságokból a területek egyéni művelésre való felosztásáról. Kétségtelen, ha például levelezőink a többszöri kapálás, vagy bármely más új agrotechnikai és állattenyésztési módszer bevezetése érdekében folytatnak soha nem lankadó harcot bírálataikkal, ennek gyakran rövid idő alatt komoly anyagi előnyei is lesznek. Termelésünk növelése, a dolgozók életszínvonalának emelkedése, hazánk erősödése, a béke védelme szempontjából nagyjelentőségű lenne, ha megyénk többszáz levelezője egy pillanatra sem felejtené szem elől az új módszerek alkalmazásáért folyó harcot. «TNem lehet közömbös számotokra, hogy valamely agrotechnikai intézkedéssel csak egy kis területen, vagy ezer és ezer hektár területen emelik termőföldünk termékenységét. Nem tűrhetitek el a szabotázs, bürokrácia, lustaság, vagy pazarlás semilyen megnyilvánulását sem, lehetőség van arra, hogy a jó példa erejét megszázszorozzátok, ha az élenjáró példákat elterjesztitek a dolgozók széles tömegeiben. Ezerszeres erővel harcolhattok minden ellen, ami káros és rossz, millió szemmel figyelhetitek az ellenség tzelmeit, hogy idejében felfedjétek és megsemmisítsétek őket. Ezt a lehetőséget a nép érdekeit szolgáló sajtónk adja meg nektek» — így szól Románia munkás-paraszt levelezői kongresszusának felhívása a dolgozókhoz. A mi megyénk levelezőinek kezében is olyan eszköz van, mint a Viharsarok Népe, melynek segítségével harcba szállhatnak az újért, a maradiság és az ellenség hazug nézetei ellen. Sok levelezőnk van, aki már felismerte, milyen nagy segítséget jelent a faliújság is. Ha még több faliújságot írnak a levelezők és azokon is mindenekelőtt az újért harcolnak — egybekapcsolva ezt a megyei sajtóval való levelezéssel, új, nagy eredmények születhetnek. Akkor hamarabb övezi megbecsülés, elismerés, dicséret a sajtólevelezés munkáját. Egyre kevesebb lesz akkor a panasz afelől, hogy nem becsülik a levelezőket. Ellenkezőleg, mind többen írnak majd a dolgozók, amikor saját kamrájukon, zsebükön, jövedelmükön is lemérhetik a sajtólevelezés eredményeit. Levelezőmozgalmunk középpontjába állítani az új termelési módszerek bevezetéséért folyó harcot, ez jelenti egyben, hogy a legjobban küzdünk az ellenség ellen. Mert itt válik el legjobban: ki a barát és ki az ellenség? — ki küzd a népért és írt ellene? Itt színt kell vallani: vagy az új mellett, vagy az új ellen áll ki valaki — harmadik út nincs. Ipari termelésünk emelkedik, aszály nem fenyeget — mégis feladataink ma sem kisebbek az új termelési módszerek alkalmazásánál. Pártunk, népünk bízik abban, hogy egyre több levelező válik az újért folyó harc következetes élenjáró harcosává, egyre több dolgozó használja majd fel segítségül a sajtó mérhetetlen erejét. TÓTH GÉZA. Áradó fillér Iskoláink előtt álló közvetlen feladat A nagyobb kereset útja... V._____________________________A PÁ R T BIZOTT SÁCZ A NNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM A békéstarhosi gépállomás is felelős a szövetkezetek terméseredményeiért, végezzenek jobb munkát! Már számtalan példa volt arra, hogy a két közeli szomszéd nem mindig jó szomszéd. Ehhez hasonló példa van Békéstarhoson is. A gépállomás és a »Petőfi« termelőszövetkezet közeli, de nem jó szomszédok. A gépállomástól a »Petőfi« termelőszövetkezet központja csak párszáz méterre van. Igaz, sokért nem adnák a tsz tagjai, ha a gépállomástól kissé távolabb lennének, mert akkor talán több segítséget kapnának, mint így. Például "körzeti mezőgazdászt azért nem osztottak be a »Petőfi« termelőszövetkezethez, mert közel van(?) és úgy határozott a gépállomás vezetősége, hogy majd Lovas elvtárs, a vezető mezőgazdász patronálja, segíti a »Petőfi« tszt. Lovas elvtárs meg éppen azért, mert közel van a szövetkezet, nemigen járt sem a csoportgyűlésre, sem a brigádértekezletekre, inkább azokhoz megy, akik messzebb vannak (ha éppen azokhoz is elmegy). Így történt meg, hogy a »Petőfi« tsz tagjai mindennap keresztül mennek a gépállomás udvarán, a gépállomás dolgozói mindennap járnak a szövetkezet központja felé, a kapcsolat mégis rossz, nem segítik egymás munkáját Az aranyat érő májusi eső segíti a növények fejlődését, de elősegíti a gyomok növekedését is. A gyomok aztán elszívják a tápanyagot, a nedvességet, elveszik a napfényt a növényektől. Ezért kell minden erőt mozgósítani, hogy megtisztítsák a növényeket ezektől a »kártevőktől«. A szövetkezetnek 784 hold szántóföldje van. Ehhez bizony elég kevés az 52 tag, akik a növénytermesztésben dolgoznak. A tsz-nek, — éppen úgy, mint a többi szövetkezetnek — gépi segítségre van szüksége, enélkül nehezen tud a növényápolással megbirkózni. Kellene a gépi segítség, mint a falat kenyér. A szövetkezetnek 140 hold kukoricája van, ebből 100 holdat négyzetesen vetettek. Ezenkívül 17 és fél hold napraforgó, 5 hold ricinus és még több ipari növény, amelyek mind arra várnak, hogy legalább először megkapálják, mert bizony még semmit sem kapáltak meg előszerte sem. Pedig hamarosan itt van az aratás és a kukoricát is legalább háromszor kellene addig megkapálni. Van még 20 hold cukorrépája is a tsz-nek, aminek az egyezése nincs még befejezve. A nyolc hold takarmányrépából is másfél hold egyeletlen. Nem beszélve arról, hogy a cukorrépa elejét már újra kellene kapálni. Tehát, ha egy embernek tíz keze lenne is, mindegyikre jutna munka. Látták ezt a tsz tagjai még a télen, hogy nehezen tudnak megbirkózni a feladattal, ezért akarták, hogy legalább 100 hold gépi kapálásra szerződjenek hogy segítsék a szövetkezetek munkáját. Lovas elvtárs a hozzátartozó »Petőfi« tsz-nél ősz óta sem volt. Pedig a tsz tagjai szeretnék elmondani véleményeiket, észrevételeiket a gépállomásnak. Kevés a szakmaisegítség is. A minisztertanács határozata előírja, hogy a gépállomások felelősek a termelőszövetkezetek terméseiért. Tehát a mezőgazdászok feladata az, hogy a szövetkezetek tagjainak bebiztonyítsák mit jelent az, ha idejében elvégzik a növényápolást, mennyivel jelent ez több termést. De az olyan segítségtől, amilyet a gépállomás is nyújt, — hogy május 30-ig egyetlen sor gépi kapálást sem végzett, holott lehetett volna csinálni — nem lesz több a szövetkezetnek a termése. Tudják a szövetkezetben is, a gépállomáson is, hogy rossz a kape a gépállomással. Persze azok akkor még nem vállalták, mivel kevés volt a gépük, csupán 450 holdra szerződtek le a szövetkezetekkel. De kora tavasszal a gépállomás új gépeket kapott , most annyi növényápoló gépe van a gépállomásnak, hogy 2500 holdon tudnák elvégezni a kapálást. Mikor a gépállomás vezetői látták, hogy gépeik megszaporodtak, »nagylelkűen« felajánlották, hogy a tervbe vett 450 hold helyett 700 holdon végeznek növényápolást. Persze csalat, de egyik sem igyekszik, hogy azt megjavítsák, pedig ez a termés rovására megy és a szövetkezet tagjainak, népgazdaságunknak okoznak ezzel kárt. A gépállomási tanácsüléseken a szövetkezet elnöke bírálja a gépállomás vezetőségét és követeljék meg, hogy a gépekkel segítsék a tsz tagjainak munkáját, hiszen a »Petőfi« tsz-ből is 11-en dolgoznak a gépállomáson. A gépállomás mezőgazdászainak pedig az a feladatuk, hogy tanácsaikkal segítsék a tsz tagjait. Az agronómusok feladatai közé nemcsak az tartozik, hogy az irodákban kimutatásokat, jelentéseket gyártsanak, hanem elsősorban az, hogy kimenjenek a szövetkezetek területére és ott a munkákban adjanak szakmai tanácsokat, útmutatásokat. LipCSei MáléU a gépállomás mezőgazdászai nem tesznek meg mindent. mégsem kötöttek pótszerződést a szövetkezetekkel, pedig ezt rendelet is előírja. Szóban ugyan megegyeztek a »Petőfi« tsz-szel is, hogy majd annyitamennyit elvégeznek, de szerződésbe nem foglalták ezeket. Bizonyosan úgy gondolja a gépállomás vezetősége, hogy minek kössenek szerződést, hiszen az kötelezi, őket a munka elvégzéséin, így szerződés nélkül pedig minden hold kapálását »terven felül« végzik. Az elmúlt héten, szerdán vezetőségi ülésre hívták Nagy elvtársat, a »Petőfi« tsz elnökét is, mivel éppen arra járt. Nagy elvtárs elmondta, hogy nagyon jó lenne, ha megkötnék a pótszerződést, mert legalább úgy ők is tudnák, milyen munkát végeznek el a gépek. Ezt a javaslatot a gépállomás vezetősége úgyszólván a füle mellett elengedte. Későn vetették a kukoricát, nem lehet korán kezdeni a kapálást — mondja a főgépész elvtárs. De arról a gépállomáson senki sem beszél, hogy pontosan a gépállomás hibájából maradtak el a kukorica vetésével is. Például az egyik 26 holdas táblának a vetés előtti tárcsázását kereken három hétig csinálták. És ehhez hasonlóan dolgoztak más munkában is. De Harc a Rosenberg-házaspár életéért! Hamburg (ADN) Különböző hamburgi szervezetek szombaton a hamburgi lakosság széles köreinek nevében élesen tiltakoztak a Rosenberg házaspár tervezett kivégzése ellen. A hazafias szervezetek közös felhívásban szólították fel Hamburg lakosait,forduljanak Eisenhower elnökhöz és a hamburgi amerikai főkonzulátushoz azzal a követeléssel, hogy adják vissza szüleiket Michael és Hobby Rosenbergnek. * * * Berlin. (ADN) Az amerikai reakció áldozatainak védelmére alakult bizottság a Rosenberg házaspár életét fenyegető legnagyobb veszély pillanatában felhívott minden német embert: egységes tiltakozásukkal akadályozzák meg a tervezett jogtiprást és a két ártatlan hazafit szabadítsák ki az imperialista hóhérok kezéből. ** * * Berlin. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaságban lévő collinsi staabe-Kowitz-gyermekotthon ifjú úttörői a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából levelet írtak Hobby és Michael Rosenbergnek, az ártatlanul halálraítélt amerikai békeharcos házaspár gyermekeinek. Levelükben a többi között a következőket írják: »Bár játékkal és tánccal töltjük el a Nemzetközi Gyermeki napot, gondolataink nálatok járnak. Megfogadjuk nektek, hogy akárcsak a felnőttek a Német Demokratikus Köztársaságban, mi is minden erőnket megfeszítjük, hogy kiszabadítsuk a börtönből ártatlanul elítélt szülötteket és ezzel visszavarázsoljuk a mosolyt arcotokra.«