Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-30 / 151. szám

1933 június 30., kedd ViUaísaiök Hépe A haszonbéres földön dolgoznak a bucsai Isz-tagok, ezért maradt el a növényápolás Ha egy becsületes em­ber végig­megy a bucsai határban, csak haraggal gondolhat azokra, akik engedték, hogy az acat és gyom fojtogassa a cukrot adó répát, vagy a zsírt biztosító kukoricát. A község határában ilyen kuko­ricát nagyon sokat lehet találni. A «Petőfi» termelőszövetkezetben­­például még 120 hold kukorica kapálatlan. A «Béke» tszcs tagjai mindössze 20 százalékát kapálták meg kukoricájuknak. 20 hold kapálatlan az élenjáró «Győzelem» tszcs-ben is. De nagy a lemaradás az «Előre»-nél is. — Nincsenek a csoportban ta­gok, nincs, aki csinálja — mond­ja Nagy elvtárs, a községi párt­­titkár. Nincsenek a szövetkezet­ben tagok, akik kapálni kaszál­ni járjanak? Nehéz elhinni. Hiszen a bucsai dolgozók nemigen ha­nyagolták el a munkát ezelőtt sem. A Hajdú-Bih­ar megyei Szerep község határos Bucsával. A két község között alig van 10 km tá­volság. Mégis ott már csaknem váltig ér a kukorica. Nem is cso­da, már kétszer-háromszor meg­kapálták. Meglátszik, hogy a bucsaiak szorgalmas, dolgos em­berek, ugyanis Szerep határából 540 kát. holdat a bucsai tsz tagjai művelnek meg De a tsz-tagoknak Kertészszige­ten is van földjük. A község­ben is volt 40 hold tartalékterület a földművesszövetkezetnél, de ab­ból egyetlen tsz-tag sem vett ki, hiszen itt többen meglátnák. So­kan úgy gondolták, hogy más községben nem ismerik. Petiig tévedtek. Sokan tudják már, hogy a «Petőfi» termelőszövetke­zet­bren legkevesebb 30—35 tagnak van egy pár hold haszonbéres földje. De úgy van ez a többi szövetkezetben is. Olyanok is Madár Imre 6 holdat vitt a szö­vetkezetbe és most, mint községi kézbesítő, 2 holdat haszonbérbe vett ki a szerepi határban. Per­sze, a csoportban «nem tud» dol­gozni. A tavaszon minden termelőszö­vetkezetben, tszcs-ben felosztot­ták a területet egyénekre. Az olyan tsz-tagok, mint Flak Jó­zsef, Balogh István, akik a félé­Varga Etel nevén is 6 kh. föld van a szerepi határban, pedig Vargáék is csoportagok. De, ha Vargától megkérdik­, mennyi ha­szonbéres földje van, azt mond­ja : neki semmi, a lánya nevén van. Bangó Lajos egyénileg dol­gozó 100 hold földet vett bérbe s továbbadta a tsz-tagoknak, így jutott földhöz id. Madár Gá­bor, Kazsmir Pál, Lengyel And­rás, akik a «Petőfi» tsz tagjai, ők néha kijárnak dolgozni, de a felesége egyiknek sem veszi ki a részét a munkából, mert a 3 hold kukoricát is m­­eg kell ka­de még egyetlen egyszer sem vol­tak egy csoportban sem, hogy el­mondják, milyen kára lesz ebből a Tíz egész szövetkezetnek. A «Pe­­tőfi»-nek például 431 hold kuko­ricája van, legkevesebb 3500— 4000 mázsa kukorica veszteség vannak, mint Balázs István, vagy Takács Albert tsz-tagok, akik a földm­űvesszövetkezetnél dolgoz­nak, cégeiket is kivitték dolgozni, meg­kapálták a területüket, már szép a kukoricájuk. De bizony nem látszik a gyomtól Jánosik Gyula, Majoros János kukoricája, mert még egyszer sem kapálták meg. Pedig lehetett volna, de ezek a tagok «nem értek rá» a csoport­ban kapálni, mert az állami tar­talékból kivett földeken kapál­ták a kukoricát. Így legkevesebb, pálni. Ezzel a tsz becsületeim dolgozó tagjai több mázsa kuko­ricát veszítenek el. Hajzer­ Mihály a «Petőfi» tsz-ben 9 holdat vitt be, most haszonbérbe vett ki földet és a tsz-be nem jár dolgozni. De lehetne tovább sorolni: Deák Fe­rencné, akinek férje a «Petőfi» tsz tagja, 1­3 holdat, özv. Ha­­vancsák Ferencné tsz-tag 5 hol­dat, Balázs Ferencné 5, Kel­ler Pál 4, Kovács Andrásné 3, Pengő István 9, Bálint János 6 holdat béreltek, a saját földjüket a csoportban pedig nem művelik meg becsülettel. van így, amit ha széjjelosztanak, tagonként- 12-14 mázsa jutott volpig. Töb,J­N:á?.ezer forinttal ká­rosították meg a becsületes dol­gozókat, meg saját magukat is a «földbérlők». Lipcsei Mária állami tartalékból vettek ki földet, saját földjüket meg a tsz művek­ 20—25 mázsa kukoricával károsították meg a szövetkezet tagjait Erről tudott a járási pártbizottság, a járási tanács, a megyei tanács. Kövessük a szovjet példát Élenjáró kombájn vezetők kicserélik tapasztalataikat írta: P. Frolor A kolhozparasztok, a gépállomások és szovhozok dolgozói úgy készülnek fel a betakarításra, hogy szemveszteség nélkül, mielőbb elvégezzék a betakarítást és határidő előtt teljesíthessék be­adási tervüket. Kirovográd-területen nemrég tapasztalatcsere-értekezletet tartottak a legjobb kombájnveze­tők, a Szocialista Munka Hősei. Vaszilij Bojko híres kombájnvezető elmondta, jelszava: «A kombájntól egyenesen a magtár­ba!» Kombájnjától már évek óta utólagos tisztítás nélkül szállítják a gabonát a raktárba. Ezt oly módon érte el, hogy észszerűsítette a kombájn tisztítóműveit. Szemjon Csernovszkij annak a véleményének adott kifejezést, hogy a siker titka elsősor­ban­­— a helyes beszabályozás, a gondos gépkarbantartás, az észszerű munkaszervezés. A kombájnolás mesterei sorra ismertették haladó munkaszervezési módszereiket. Konkrét példákkal mutatták meg, hogyan értek el betakarításkor magas teljesítményeket. Valamennyien óragrafikon szerint dolgoztak, a minimumra csökkentették az üresjáratokat, szorosan együttműköd­tek a növénytermelő brigádokkal s gondosan, de minimális idő alatt végezték el a gépkarbantar­tást. Az értekezlet részvevői megfogadták, hogy gépállomásukra visszatérve, segíteni fognak a többi kombájnvezetőnek a leghasznosabb, a betakarítást legjobban gyorsító, minőségét legjobban megjavító módszerek gyakorlati felhasználásában. Greksza Pál elvtárs, a csorvási „ Vörös Október“ tsz párttitkára mutasson példát A Szabad Nép június 26-i számából olvastam, hogy minden kommunis­tának példát kell mutatni a növényápolás és a ter­­tm­­ény bétak­aritás ideje alatt. Nálunk, a csorvási »Vörös Október« tsz-ben Greksza Pál, az üzemi párttitkár nem mutat jó példát. A tsz-ben nagyon sürgős volt a növényápo­­lási munka és családja mégis a kívülállóktól vál­lalt tengerikapálást, nem törődve azzal, hogy a ter­melőszövetkezet tengerijét ellepte a gaz. Hivatkozik arra, hogy neki pénzre van szüksége. A termelő­szövetkezetünkben ebben a hónapban már kétszer kaptunk munkaegysége­­ink­ után előleget, így őneki is, mint a többi elvtársinak, akik kora hajnaltól, feleségükkel együtt, igyekeznek a párt és a kormány hatá­rozatának eleget tenni, feladata volna, hogy pél­dát mutasson. Ezzel szemben az egyik családja az állami gazdaságban, feleség® és a fia pedig a kivn állóktól igyekszik munkát vállalni, pedig a termelőszövetkezetben biz­tosítva van megélhetésük. A fia az aratás idején az egyéni dolgozó parasz­toknál akar aratási mun­kát vállalni. Vannak olyan dolgozók, akik róla vesznek példát. Vájjon akkor ki aratja le a tsz gabonáját ? G­leksza Pál párttitkár elvtárs ne csak a népnevelő ér­tekezleteken beszéljen arról, hogy mi a kötelesség© egy párttag­n­ak, hanem ő maga is igyekezzen bevonni a csa­ládját a közös munkába, hogy a termelőszövetke­zetünk minél kevesebb szemveszteséggel tudja a bő termést­ időben betaka­rítani Kovács Pál, munkacsapatvezető, Csorvás, »Vörös Október« tsz. 3 Tótkomlós szavára Örménykút és Csabacsüd párosversenyben harcol a betakarítás és begyűjtés sikeréért Örménykút a felszabadulás előtt megyénk egyik legelhagya­­tottabb tanyavilága volt. Mint mindenütt, itt is a kulákok vit­ték a hangot, kevés szava volt a becsületesen dolgozó parasztem­bernek. Ma az út két oldalán egyenes jegenyesor vezet az új tanácsházához, ott a dolgozók vá­lasztottjai intézik a község ügyét, irányítják, segítik a falu mun­káját. Az örménykútiak igen so­kat kaptak a jelentől, kevés szó­val, de annál több tettel köszönik azt meg. Az előző években is élenjártak a munkában, de most, hogy a szövetkezés út­ját választották, különösen nin­csenek lemaradva. A gondosan ápolt kukorica, napraforgó, a ki­­egyelt és többször megkapált gya­pot bizonyítja, hogy­ megszeret­ték a kollektív munkát, saját­juknak érzik a közöst. Az ör­ménykútiak most újra nagy do­logra vállalkoztak. Az elmúlt hét első napjaiban a «Petőfi» tszcs kezdett először mozgolódni, míg aztán a verseny lendülete átcsapott a „Kossuth“, „Előre“, és a többi tszcs-kbe is A péntek esti tanácsülésen vi­tatták a verseny állását, beszélték meg a tótkomlósi betakarítási bé­keverseny pontjait, határozták meg, hogy mit akarnak tenni a bő termést ígérő gabona időbeni betakarításáért. Versenykihívásukban, amit el­küldtek a csabacsüdieknek, ez áll a többi között: Július 1-ig elvégzik a cukor­répa, gyapot egyelésutáni harma­dik mélyítő kapálását, befejezik a kukorica, napraforgó másodu­k kapálását. A búza, zab, árpa aratási idejét 2 nappal rövidítik le, a gabona osztagba hordását 5, a tarlóhántást 7 napra fejezik be az aratás elvégzésétől számítva. Jú­lius 15-ig a másodvetési tervet 5 százalékkal teljesítik­­túl. A cséplőgépekhez a megfelelő mun­kaerő biztosítva van, négy gépet két műszakban üzemeltetnek. A begyűjtést közvetlen a géptől tel­jesítik, a cséplést augusztus 10-ig befejezik. A versenykihívás után másnap reggel kettőzött erővel láttak a munkához az örménykúti tizcs­tagok, egyénileg dolgozó parasz­tok. Szombaton este a határszem­lét tartó bizottság 16 százalékát találta sajonlatlanul másodjára a napraforgónak, 2 százalékát a ku­koricának, ősziárpájuknak eddig 60 százalékát learatták, 400 mázsa árpát el is csépeltek. A «Petőfi» és «Kossuth» tszcs-ben vasárnap is búgott a cséplő, harcoltak a tszcs-tagok, hogy a gabona mi­nél hamarább a magtárba kerül­jön. A csabacsüdiek sem ijedtek meg az örménykútiak versenykihívó- kútiak, de a kapálással is vé­sától. Alapos megbeszélés után elfogadták, sőt egyes pontjain, módosítottak is. Az­ aratást pél­dául fél nappal hamarább akar­­ják befejezni, mint az örmény­gezni akarnak július 1-ig. A nö­vényápolásban előbb vannak e­l csabaerjüdiek, mint az örménykú­­tiak, hiszen szombat estig a kukoricát és a napraforgót kétszer megkapálták a termelőszövetkezetek tagjai, a község egy­énileg dolgozó paraszt­jaMost még nehéz azt eldönteni, hogy a párosversenyben melyik község lesz az első. A csaba­csüdiek hátrább vannak az ara­tásban, mint az örménykútiak, de alaposan felkészültek. A «Bé­ke» tsz már az aratás megkez­désének első napján példamu­tató munkát végzett. De a köz­ség egyénileg dolgozó paraszt­jai, Mezővári Lajos, Szuhaj Pál, Omilják Mihály és a többiek, minden erőt és időt kihasználva harcolnak a község becsületéért, az elsőségért, hogy győzelemre vi­gyék a növényápolás, betakarí­tás, begyűjtés nagy munkáját. DISZ-tagok, akik példát mutatnak a növényápolásban DISZ-szerv­e­zetünk fiataljai általában megállják helyüket. Urbán András elv­társat kora reggeltől késő estig a tsz föld­jén lehet látni. A reá bízott feladatot mindig becsületesen­­ végzi. Egyéni terü­letén a növényápo­lási munkát egy hét­tel ezelőtt 100 száza­lékig befejezte. Azóta a lemaradókat segíti. Szerinte legfontosabb, hogy az összes növé­nyeknél mielőbb be­fejezzük a kapálást, így készen állunk az aratásra és a lehető legkisebbre csökkent­jük a szemvesztesé­­get. Dicséretet érde­mel Urbán Júlia, aki nem tagja a ter­­­m­előszövetkezetnek, de az utóbbi hetek­ben rendszeresen ki­veszi részét a nö­vényápolási m­­unká­ban. Vannak olyan fiatalok, mint Hor­váth István, Baksa Mária, Éliás Jolán, Tóth Etelka, akik jól dolgoznak a tsz­­ben, de hanyagolják a DISZ-szervezet munkáját. Dénes Pál Pusztaszentetornya, »Kossuth» tsz. A Mélyépítő ipari Technikum építkezésének dolgozói Békéscsabán már egy hónapja kérték a vibrátort (elektro­mos döngölő) a 65/4. sz. Építőipari Vállalat vertikális üzem­rész dolgozóitól. — Előbb ki kell javítani — mondották ek­kor. Már két hete ki van javítva és mégsem küldik ki az építkezésre, (?!), pedig négy-öt ember munkáját könnyű szerrel végezné el ez a gép. Gellényi Imre elvtárs, a verti­kális üzemrész vezetője fordítson nagyobb gondot a dolgo­zók javaslataira, panaszaira. De ugyanakkor a vállalat veze­tőségének is ellenőrizni kell, teljesítik-e az egyes munka­helyek a reájuk bízott feladatot.

Next