Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-05 / 54. szám

AZ M­DP Mezőhegyes­ parasztok a tavaszi munkák sikeréért A nemzetközi nőnap megyei előadói ________________A BÉK­ÉS MEGYES PÁRTBIZOTTSÁGÁNA­K LAPJA 1955 MÁRCIUS 5., SZOMBAT 41- 50 fillér XI. ÉVFOLYAM 54. SZÁM A megbonthatatlan barátság útján . A magyar-szovjet barátság hónapja évről-évre nagy ün­nepi esemény országunk életében. E hónap megrendezése, megtöltése nagyszerű társadalmi és kulturális eseményekkel, a hazánkba érkező szovjet vendégek találkozása népünk kü­lönböző rétegeivel, sokban hozzájárul ahhoz, hogy a két nép barátsága tovább erősödjön, hogy népünkben a Szovjetunió iránti szeretet még jobban elmélyüljön. A barátsági hónap egyben jelkép is. Jelképe annak, a népek közötti újfajta kapcsolatnak, amilyet a kapitalista rendszer soha nem ismert, nem ismerhetett, és amilyen csak a szocialista rendszerben születhetett meg. E kapcsolat lé­nyege a testvéri szolidaritás, egymás őszinte megbecsülése és tiszteletben tartása. Nincsenek alárendelt országok, ha­nem a jogos nemzeti érdekek kölcsönös tisztelete, a nemzeti önállóság és függetlenség kölcsönös védelme, a kis és nagy országok teljes egyenrangúsága az alapja az együvé tartozás­nak. A Szovjetunióval való barátságunk azt jelenti, hogy tag­jai lehetünk a szabad népek nagy családjának. Azt jelenti, hogy nemzetünk szabadsága és függetlensége örökre biztosít­va van. Voltak dicső emlékű szabadságharcaink — de vég­leges, alkotószabadságunk a múltban soha nem született. Most van először történelmünk során, hogy népünk teremtő kedve, nagyszerű tehetsége szabadon kivirágozhat. A szovjet-magyar barátság a békés építőmunka biztosí­tását jelenti számunkra. Országunk egy sorban harcol a Szov­jetunióval a béke megvédéséért, a háborús uszítók ellen. A Szovjetunió békepolitikája, a szovjet nép békébe vetett hite, a mi népünk nagy erőforrása is. Ebből ered feladatunk, hogy — híven az egyedüli helyes nemzeti politikánkhoz — tovább szilárdítsuk a baráti Szovjetunióhoz és a népi demokrati­kus országokhoz fűződő kapcsolatainkat. Beszélgetések közben, gyűléseken sokszor előfordul, hogy egy-egy egyszerű ember feláll, elmondja élete sorát. Ahogy ezek az emberek a múltról beszélnek, még abban is benne van az a biztos tudat, hogy örökre elmúlt, s vissza nem jöhet. E számvetésekből soha nem marad el az elismerés, a köszönet szava a Szovjetunió felé. Dolgozóink tudják, soha nem felejtik el, hogy eddigi eredményeinkben, életünk nagy­szerű változásában benne van a Szovjetunió segítsége. Újabb tíz esztendő küszöbére értünk. Népünk jövőbe ve­­tett hite ma szilárdabb, mint valaha. Mert tudja azt, hogy biztosan számíthatunk a Szovjetunió baráti segítségére. Ez a tudat bátorítás, erősítés számunkra. A szovjet élet kime­ríthetetlen gazdag tapasztalatai rendelkezésünkre állnak to­vábbra is. Nagy feladatot, kötelességet ró ez ránk: az eddigi­nél még termékenyebb módon, még tartalmasabban kell hasznosítanunk a szovjet példa nagy tanúságait. Ez a tudat mindenek előtt azt követeli tőlünk, hogy soha ne eléged­jünk meg a példa egyszerű, szólamszerű hangoztatásával, hanem mélyedjünk el a tanulságok lényegének elemzésébe, ne engedjük a szovjet tapasztalatokat megmerevíteni, ha­nem az állandóan fejlődő valóságos életet lássuk meg bennük. A nagy szovjet nép, dicső pártja, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának biztos és bölcs vezetésével már a kommuniz­must építi. Mi természetesen a fejlődésnek egy más, kezde­tibb szakaszánál tartunk. De azért már nálunk is,pártunk irányí­tása nyomán, felnőtt ennek a korszaknak az új embertípusa, ők azok, akik dacolva a nehézségekkel, élenjárói szocialista hazánk építésében. A szovjet emberek méltó társai, ők, a szovjet kultúra megismerése is könnyebbé tette számukra a felemelkedés útját. A hatósági hónap kulturális eseményei módot adnak ar­ra, hogy egész dolgozó népünk körében még tovább szélesítsük a szovjet kultúra alkotásainak megismerését. Nem volt még példa rá, hogy egy idegen nép kultúráját más népek, ilyen szeretettel fogadják. Ennek az a magyarázata, hogy nem érzik idegennek... Egy olyan új világ, egy olyan új emberi magatartás és erkölcs tükröződik ebben a kultúrában, amelyet mindjárt rokonnak, testvéri melegségűnek érez az, akiben az élet igazsága, szépsége iránti vágyakozás él. Mély humanizmus, demokratizmus, eszmei magasság, szocialista hazafiság és egyben proletárnemzetköziség jel­lemzi ezt a kultúrát. A szovjet kultúra nagyszerűsége azt is tanítja, hogy csak az a kultúra virágozhat ki teljes gazdag­ságában, amelyet millió és millió erős szál fűz egybe a néppel. Országunkban a múlt év ősze óta csaknem mindennap van valahol olyan ünnepség, amelyen a községek, városok felszabadulásuk tízéves évfordulóját ünnepük. E néhány hó­nap alatt százezrek, milliók emléke­znek az első szovjet kato­nára, akinek megjelenésével életük új korszaka kezdődött. Minden eltelt nap, esztendő a felszabadulásunk óta új és új bizonyság volt egész dolgozó népünk számára — párt­állásra, világnézetre való tekintet nélkül —, hogy jó úton haladunk, amikor a Szovjetunióval való megbonthatatlan ba­rátság út­ját járjuk. ________________ ---------------------------------------­ A Megyei Párt-végrehajtó bizottság zászlajáért A Gyulai Cementipari Vállalat az első A felszabadulási versenyben a helyiipari vállalatok között a következő sorrend alakult ki: 1. Gyulai Cementipari Válla­lat; 2. Gyulai Textilhulladék­­feldolgozó Vállalat; 3. Oroshá­zi Seprűgyár Vállalat; 4. Oros­házi Vasipari Vállalat; 5. Gyu­lai Nyomda; 6. Békéscsabai Szőrmeipari Vállalat; 7. Bé­késcsabai Vasipari Vállalat; 8. Békéscsabai Patyolat Vállalat; 9. Gyulai Vegyesipari Válla- a­lat; 10. Békési Kosáripari Vál-­­ lalat; 11. Orosházi Vegyesipari­ Vállalat; 12. Bánya- és Építő­anyagipari Egyesülés, 13. Bé­késcsabai Vegyesipari Válla­lat. A legjobb eredményt elérő vállalatok a tervteljesítés, az önköltségcsökkentés eredmé­nyeivel, valamint az egyéni­­ versenyzők kimagasló teljesít­ményei alapján lettek elsők. A lemaradt vállalatok is tegye­nek meg mindent a hátralévő időben, hogy e nemes vetél­kedésben az elsők közé kerül­jenek. Ezen keresztül tudják biztosítani, hogy a Megyei Párt-végrehajtó bizottság ván­dorzászlójáért folytatott küzde­lemben jó eredményeket érje­­­­nek el. Íléltó versenytársak a nők Az Orosházi Seprűgyár dolgo­zóinak 91 százaléka tett válla­­­lást annak idején a felszabadulási verseny idejére. Sokan az egyé­ni tervük túlteljesítésére és mi­nőségi munkára tettek ígéretet. Csupán minőségi gyártásra száz-h­uszan vállalkoztak. E nem­es versengés tette lehetővé, hogy a 158.200 forintos felajánlásból a februári eredmények alapján már 117.120 forintot teljesítet­tek.­­ Szép eredményeket értek el e­­gyénenként is a dolgozók. Földes Gábor seprűkötő harminc nap tervtúlteljesítést ígért és ebből már 26-ot teljesített. Kiss Ferenc seprűkötő 23 nappal, Sállai János seprűkötő­ pedig 13 nappal tel­jesítette túl eddigi tervét. A n­ők sem maradnak le ebben a vetél­kedésben a férfiaktól. Nyerges Mária seprűvarró a nők napján már arról számolhat be, hogy ne­gyedévi tervét is teljesítette. Feb­ruár elsején 27 nappal volt előbbre tervével. Flantos Ilona 19, Szántó Júlia és Fiaisz Gi­zella 18 napot teljesített már a vállalt 25 napból. Elfogadták a versenykihívást A mezőhegyesi Törekvő TSZ tagjai nagy örömmel fogadták a kondorosi Búzakalász TSZ versenykihívását. A verseny­pontokat, egy kivételével, hely­benhagyták. Azt az egyet amely a gyümölcsfák tavaszi ápolására vonatkozik a gyü­mölcsös hiányában, nem fo­gadhatták el. Helyette a követ­kezőket vállalták a szövetkezet tagjai: 186 hold őszi búzát kétszer fejtrágyáznak; tavaszi kalászosaikat műtrágyával együtt vetik; a kukoricából 33 holdat istállótrágyázott földbe, 33 holdat pedig fészektrágyá­zással, négyzetesen vetnek el. ígéretükhöz híven dolgoznak Az országos ifjúsági verseny elindítói, a Szarvasi Állami Gazdaság fiatal traktorosai már február hónapban is ígéretük-­­­höz híven dolgoztak. Legjobb munkát az 1-es számú üzem­egység traktorosai végeztek. Zima János és ifj. Janurik György G 35-ös gépével 210,3,­­ Kiszely Mihály és váltótársa DT lánctalpas traktorával 185, Nagrand János és váltótársa G 35-ös erőgépével pedig 151,8 normál holdat teljesített a vál­lalás óta. Említésre méltók még a 2-es üzemegységben dolgo­zók igyekezete is. Az itteniek közül Bércesi György és Janu­rik Pál váltótársaikkal együtt 173, illetve 170 normál holdat­­ teljesítettek a múlt hónapban. íme, a kisdombegyházi népfront-bizottság! A kisdombegyházi Hazafias Népfront-bizottság alakuló ülé­sén több mint háromszázan voltak jelen. Megválasztották a 25 tagú vezetőséget, köztük Urbán József községi párttit­kárt és Germák Józsefet, a községi VB-elnököt. Úgy szok­ták mondani: ahol jól válasz­tottak, bíznak a vezetőkben, ott megy a munka. Így van Kisdombegyházán is. Igaz, a tanácsválasztás előt­t ebben a faluban is más szemüvegen nézték a Hazafias Népfront munkáját. Azóta a dolgozók és a vezetők felismerték, hogy en­nek a szervnek segítenie kell a párt és a tanács célkitűzései­nek megvalósítását. Jelenleg több egyénileg dolgozó pa­raszt, pedagógus végzi mun­káját lelkiismeretesen a falu dolgozóinak érdekében. Elké­szítették az akcióprogramot és az abban foglaltakat, a lakos­ság segítségével igyekeznek végrehajtani. — Nem könnyű ez a munka — említi meg Bene Béla, a népfront-bizottság elnöke. — De ha megkezdtük, becsület­tel folytatjuk. Programunkba a falu lakosainak kívánságát ve­tük­ be. Például a temető be­kerítését, a sport­telep fásítá­sát és a két szivattyús kút ja­vítását. Az elmúlt héten Pes­tien jártam, a falu villamosítá­sa és egy orvosi lakás épí­tése ügyében. Ez nem valósul­hat meg az idén, előbb kel­lett volna erre gondolnunk. Na, de ami késik, az nem múlik. — Programunk megvalósítá­sához több falusi dolgozó je­lentkezett. A tavasszal járdát készítünk. A szükséges cement­lap a másik faluban készül, ideszállítását több egyénileg dolgozó paraszt — közöttük Dunai Tivadar — vállalta. De a tsz-ek sem­ maradnak el. A cementlapok elhelyezését is társadalmi munkával végezzük el. Ha a tanácsnak kellett vol­na mindezt megvalósítani, csak felényi járdánk lett volna az erre fordítható összegből. — Készülünk a tavaszra. A hetenként megtartott szakelő­adásokat az állami gazdaság ag­­ronómusa, Szekeres Ferenc tartja. Huszonöt-harminc hall­gató jelenik meg egy-egy meg­beszélésen. Az elmúlt héten a talaj megismeréséről és vizs­gálatáról volt szó. Minden hall­­gató magával hozta földje min­táját egy kis zacskóban. A vizs­gálat után megtudják, melyik a föld milyen növény termesz­tésére alkalmas és milyen trá­gyát kell használni. Az előadá­sokon beszéljük meg a program­ban vállalt növényféleségek át­lagtermésének növelését is. — A jószágállomány egy ré­szének törzskönyvezését is tervbe vettük. Ez talán köny­­nyebb lesz, hiszen mindenki örül majd annak, hogy törzs­könyvezett jószága lesz. A Hazafias Népfront munká­ját ismerik a faluban. Most is kisgyűléseket szerveznek, ahol a negyedéves adóbefizetésről beszélgetnek. Emellett kérik a lakosság segítségét is egy-egy munka elvégzéséhez. De még mindig kevés a helyi kezde­ményezés. Ezt kell szaporíta­ni a népfront-bizottság minden tagjának.—Joós—

Next