Békés Megyei Népújság , 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-03 / 1. szám

­ 1957. január 1.– csütörtök Békés megyei Népújság Az Új-Kína hírügynökség k­özli a Zsenminzsipao Még egyszer a proletárdiktatúra történelmi tapasztalatairól című szerkesztőségi cikkének teljes szövegét. A cikket Kína Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága politikai bizottságának bővített ülésén e kérdésben lefolyt vita alapján írták. Mai számunkban részletesen ismertetjük a cikk első felét, második felének ismertetésére legközelebbi szá­munkban visszatérünk. 1956 áprilisában a Sztálin-kér­­d­éssel kapcsolatban megvitattuk a proletárdiktatúra történelmi ta­pasztalatait — hangzik a cikk Azóta a nemzetközi kommunista mozgalomban ismét több olyan esemény zajlott le, mely magára vonta népünk feszült figyelmét. Miután lapjaink közölték Tito elvtárs november 11-én mondott beszédét, valamint a különböző országok kommunista pártjainak e kérdésről írt kommentárjait, so­kaiknál több választ követelő kér­dés merült fel. E cikkben külö­nösképpen a következő kérdésekre térünk ki: először: a szovjetunió­­beli forradalom és építés alapvető útjának értékelése; másodszor: Sztálin szolgálatainak és hibáinak értékelése; harmadszor: a dogma­Az imperialisták szerepe az 1956 októberi magyar esemé­nyekben a szocialista tá­bor elle­ni legsúlyosabb támadás volt a Koreában kirobbantott támadó háború óta. Ahogyan a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottságának határozata megállapítja, a magyar esemé­nyeik különféle, mind belső, mind külső okok következményei volt­­­ak. Az egyoldalú magyarázat hely­telen, de az okok között a nem­zetközi imperializmus játszotta a fő és döntő szerepet. . Miután kudarcot vallott az impe­rialista hatalmaknak az az ösz­­szeesküvésük, hogy Magyarorszá­gon ismét győzelemre segítsék az ellenforradalmat, az Egyesült Ál­lamok irányításával addig mes­terkedtek, amíg az ENSZ olyan határozatokat fogadott el, ame­lyek a Szovjetunió ellen irányul­nak és beavatkozást jelentenek Magyarország belügyeibe. Ugyan­akkor hisztérikus kommunista­Dulles némileg megrészegedve saját illúzióitól, azt állította: „A szovjet kommunista struktúra az elkorcsosulás (?) állapotában van, a vezetők hatalma pedig szét­hullófélben (?) ...A szabad or­szágoknak e helyzetben erkölcsi nyomást kell kifejteniük, amely előmozdítja a szovjet—kínai kom­munista rendszer aláásását, ezen­kívül pedig fenn kell tartani ka­tonai eltökéltségüket.“ Dulles a NATO-országokat a „militarista (?) és atheista koncepciójára ala­pozott szovjet despot­izmus (?) hatalmának megsemmisítésére“ hívta fel, ezenkívül kijelentette: „jelenleg úgy látszik, hogy a kommunista világ jellegének megváltozása a lehetőség hatá­rán belül mozog“. Mindig az volt a véleményünk, hogy­ az ellenség a legjobb taní­tónk, s most Duk­es ismét leckét ad nekünk. Rágalmazzon bár’ ezerszer is bennünket, átkozzon el minket tízezerszer is — ebben jellegük szerint két ellentétes­­ típusú ellentét áll előttünk. Az első: a köztünk és ellensé- ' tizmus és a revízionizmus elleni harc; negyedszer: a világ­ proleta­riátusának nemzetközi szolidari­­tásra. A jelenlegi nemzetközi kérdések vizsgálatakor mindenekelőtt a legalapvetőbb tényből kell kiin­dulnunk, mégpedig abból, hogy az imperialista agresszív tömb és a világ népeinek erői között an­tagon­izmus áll fenn. A kínai nép , amely oly erősen szenvedett az imperialista agresz­­sziótól, sohasem feledi el, hogy az imperializmus mindig a világ népeinek felszabadulása és vala­mennyi elnyomott nemzet füg­getlensége ellen lép fel, hiszttt a népek érdekeit következetesen kifejező kommunista mozgalom szálka a szemében, ellenes hullámot indítottak meg az­­ egész t­jutgati világban. Az amerik­i­kai imperializmus kihasználja ugyan az Egyiptom ellen indított angol—francia támadó háború kudarcát, hogy minden lehető módon magához ragadja a közép­keleti és észak-afrikai angol és francia érdekeket, de ugyanakkor azt ígéri, hogy kiküszöböli az Angliával és Franciaországgal tá­madt­­félreértéseket“, igyekszik­­ „szorosabb és bensőségesebb, megértésre“ jutni velük és ilyen módon helyreállítani a kommu­nizmussal, az ázsiai és afrikai népekkel és a világ békeszerető­­ embereivel szemben álló egység-­­ frontot. Az imperialista országok­nak tömörülniök kell a kommu­nizmus elleni, a népek elleni, a­­ béke elleni harc érdekében — ez az alapvető értelme a NATO ta­nácsának ülésszakán Dulles által előterjesztett, úgynevezett „élet­­é a cselekedet-filozófiának, ame­lyet a világtörténelem e­­kritikus pillanatában vallani kell.“­­ semmi új és csodálatos sincsen,­­ Dulles azonban a­­„filozófia“­­ szempontjából azt követeli az imperialista világtól, hogy az a közte és a kommunizmus közt lévő ellentéteket minden más ellentét fölé helyezze, hogy min­den a „kommunista világ jelle­gének megváltoztatására“, a Szov­jetunió vezette szocialista rend­szer „aláásására“ és „megsemmi­sítésére“ irányuljon, s jóllehet ez számukra kétségkívül hiába való fáradozás, számunkra azonban rendkívül hasznos lecke. Mi mindig a szocialista és kapitalis­ta országok békés egymás mel­lett éléséért, a köztük levő bé­kés versengésért szálltunk és széltünk a jövőben is síkra, azon­ban az imperialisták, a korábbi módok továbbra is megsemmisí­tésünkre törekszenek. Ezért so­hasem szabad elfelednünk, hogy az ellenség és a köztük folyó éles harc világméretű osztályharc. gelik közti ellentétek (az im­perialista tábor és a szocialista tábor közti ellentétek: egyrészt az imperialisták és a világ va­lamennyi népe, minden elnyo­mott nemzet közti, másrészt pe­dig a burzsoázia és a proletariá­tus közti ellentét az imperia­lista országokban stb.) Ezek a gyökeres ellentétek, alap­juk az ellenséges osztályok érde­keinek összeütközése. A második: a népen belüli el­lentétek (a nép egyik és másik része közti, a kommunista pár­tokban az elvtársak egyik része közti, a szocialista országokban a kormány és a nép közti, a szocialista országok közötti, a kommunista pártok közötti el­lentétek stb.) Ezek rendszerint nem gyökeres ellentétek, nem az osztályérdekek gyökeres összeütközése miatt ke­letkeznek, hanem a helyes és hi­bás nézetek közti ellentétek, vagy pedig a magánjellegű érdekek közti ellentétek miatt. Ezen ellen­tétek megoldását elsősorban az el­lenség ellen vívott harc általános érdekeinek kell alárendelni. A népen belüli ellentéteket a tömö­rülés iránti törekvésekből kiindul­va, a bírálat vagy a harc útján le­het és kell megoldani és e megol­dásnak az új körülményekben új tömörüléshez kell vezetnie. Magá­tól értetődik, hogy a gyakorlati élet bonyolult. Hogy­ ellenálljanak a fő közös ellenségnek, néha még olyan osztályok is egyesülhetnek, amelyeknek gyökeres érdekeik összeütközésben állanak. És for­mává. Bizonyos körülmények közt a népen belüli ellentétek is követ­­­kezetesen antagonisztikus ellenté­tekké alakulhatnak át azért, mert a szóban forgó ellentétben az egyik szembenálló fél fokozatosan az ellenség oldalára áll át. Az ilyesfajta ellentétek végeredmény­ben teljességgel megváltoztatják minőségüket és többé nem népen belüli ellentétek, hanem az ellen­ség és köztünk lévő ellentétekké válnak. Ilyen jelenségek előfor­dulnak a Szovjetunió Kommunista f­ób­jának és a Kínai Kommunista Pártnak történetében. Egyszóval, feltéve, hogy az ember a nép állás­pontján van, sosem azonosítja a népen belüli ellentéteket a köz­tünk és ellenségeink közt levő el­lentétekkel é® sohasem fogja ösz­­szes­everni ezen ellentéteivet, még inkább nem állítja majd a népen belüli ellentéteiket a köztünk és­ el­lenségeink közti ellentétek felé. Aki tagadja az osztály­harcot és nem tesz különbséget köztünk és az ellenség közt, semmilyen eset­ben nem kommunista, semmilyen esetben sem marxista—leninista. A proletárdiktatúra és a szovjet fejlődés Az imperialistáknak a nemzet­közi kommunista mozgalom ellen intézett támadásai hosszú ideje főképpen a Szovjetunió ellen irá­nyulnak. A nemzetközi kommu­nista mozgalmon belüli, az utóbbi időkben felmerült viták jobbára szintén a Szovjetunió értékelésé­vel kapcsolatosak. Ezért a szovjet­unióbeli forradalom és építés a­­lapvető útjának helyes értékelése az egyik legfontosabb olyan kér­dés, amelyre a marxista-leninis­táknak válaszolniok kell. A proletárforradalomról és a proletárdiktatúráról szóló mar­xista tanítás a munkásmozgalom­­ tapasztalatainak tudományos ál­­­­talánosítása. Azonban a csupán­­ 72 napig fennállt párizsi kom- i mün kivételével Marxnak és En­­­­gelén­ek személyesen nem sikerült­­ meglátnia a proletárforradalom­­ és proletárdiktatúra megvalósulá­­­­sát, amiért egész életében küz­­­öött. 1910-ben az orosz proletariátus­­ Lenin és a Szovjetunió Kom­­ munista Pártjának vezetésével sikeresen megvalósította a pro­letár forradalmat és a proletár­diktatúrát, ezután pedig sikere­sen felépítette a szocialista tár­A Szovjetunió fejlődésének út­ja korántsem volt sima. 1918-tól 1921-ig a Szovjetuniót 14 ka­pitalista állam támadta meg. A korai időszakban a Szovjetuniót komoly csapások érték — a pol­­gáriháború, az éhség, a gazdasági nehézségek és a párton belüli szektás-szakadár tevékenység. A második világháború döntő sza­kaszában, mielőtt a nyugati ha­talmak megnyitották a második frontot, a Szovjetunió egyedül tartóztatta fel Hitler és cinko­sai so­k milliós seregének támadá­sát és szétverte azt. E kemény megpróbáltatások nem törték meg a Szovjetuniót, nem állították meg előrehaladását. A cikk ezután tények egész so­rával méltatja azt a hatalmas se­gítséget, amelyet a Szovjetunió nyújtott a forradalmi munkás­mozgalomnak, a nemzeti felszaba­dító mozgalomnak. Miért kell erre emlékeztetni? — teszi fel a cikk a kérdést. Azért — írja —, mert a kommunizmus ellenségei, mint azelőtt is, teljes mértékben tagad­ják mindezt, jelenleg pedig egyes kommunisták a Szovjetunió ta­pasztalatait megvitatva, gyakorta a dolgok­­másodrangú oldalára Melyek hát a szovjetunióbeli forradalom és építés alapvető ta­pasztalatai? A mi véleményünk szerint legalábbis a következő ta­pasztalatok alapvető jellegűek. |­­ A proletariátus élenjáró kép­­j­ő­viselői k­ommunista pártba­­ szerveződnek. E politikai pártot­­ tevékenységében a marxizmus— ■ leninizmus vezérli, a demokra­­­­­iikus centralizmus elve szerint | épül, szoros kapcsolata van a tö­­­­megekkel, a dolgozó tömegek­­ magva igyekszik lenni, tagjait és­­ a néptömegeket a marxizmus—le­­­­ninizmus szellemében neveli. 2 A proletáriátus a kommu­­­­nista párt vezetésével, a dol­gozókat egyesítve forradalmi harccal kiragadja a hatalmat a burzsoázia kezéből. ! Q A forradalom győzelme után ' * a proletáriátus a kommu­nista párt vezetésével a mun­kások és parasztok szövetségére alapulva és a széles néptöm­egek egyesítésével megteremti a prole­tariátus diktatúráját a földesurak és a burzsoázia osztályai felett, el­nyomja az ellenforradalmi ele­sadalmat. E pillanattól kezdve a tudományos szocializmus az elméletből és álomból élő való­sággá vált. A Szovjetunió a forradalom óta eltelt 39 év alatt hatalmas sike­reket aratott — állapítja meg a cikk, részletesen foglalkozik az eredményekkel, majd így folytat­ja:­­ összpontosítják figyelmüket és­­ szem elől tévesztik a fő oldalt. Ami a szovjetunióbeli forrada­­­­lom és építés tapasztalatait illeti,­­ e tapasztalatok nemzetközi je­­­­lentőségének, szempontjából több különböző momentum áll fenn. A Szovjetunió sikereire vonat­kozó tapasztalatok egy része alapvető jellegű és általános je­­lentősége az emberi történelem jelenlegi szakaszán. Ebben áll a Szovjetunió tapasztalatainak fő és alapvető oldala. E tapaszta­latok másik részének pedig nincs általános jelentősége. Ezenkívül, a Szovjetuniónak még a hibákban és balsikerekben is vannak tapasztalatai. Noha a hi­bák és balsikerei­­ különböző ko­molysági fokkal rendelkezhetnek, semminő ország sem tudja mara­déktalanul kikerülni ezeket so­hasem. A Szovjetunió pedig, az első szocialista állam, nem rendel­kezett lehetőséggel arra, hogy a sikerek tapasztalatait példaként használja fel, és számára még ne­hezebb volt egyes hibák és balsi­kerek kikerülése. E hibák és bal­sikerek kizárólag hasznos lec­kéül szolgálnak minden, kommu­nista számára, mek ellenállását, államosítja az ipart és fokozatosan kollektivizál­­ja a mezőgazdaságot, ezzel felszá­molja a kizsákmányoló rendszert és a termelőeszközök magántulaj­donának rendszerét, felszámolva az osztályokat. A proletariátus és a kom­u­nista párt vezette állam irá­nyítja a néptömegeket a szocia­lista gazdaság és a szocialista kultúra tervszerű fejlesztésében és ezen az alapon fokozatosan emeli a nép életszínvonalát és ak­tívan előkészít a kommunista tár­sadalomra való átmenetért vívott harc feltételeit.­­ A proletariátus és a kom­­­munista párt vezette állam határozottan fellép az imperialis­ta agresszió ellen, elismeri a nem­zetek egyenjogúságát és megvé­delmezi a világbékét, határozot­tan a proletárinternacionalizmus elveihez tartja magát és mindent elkövet annak érdekében, hogy a világ dolgozói részéről támoga­tást kapjon, valamint segítséget nyújtson a világ dolgozóinak és valamennyi elnyomott nemzetnek. A legsúlyosabb támadás a koreai háború óta Dulles úr illúziói Ellentétek köztünk és ellenségeink között — ellentétek a népen belül Kínai állásfoglalás a priletáris határáró­, a széfsé­ tapasztalatikról, Sztálin szerepéről és hibáiról, a magyarországi eseményekről és a jugoszláv elvtársak nézeteiről Néhány tény, amelyre nem árt emlékezni A szovjet forradalom és építés alapvető tapasztalatai Minden államnak megvan a saját útja. Midőn az októberi forradalom­­ útjáról beszélünk, éppen ezekre­­ az alapvető dolgokra gondolunk, tekintet nélkül arra, hogy a for­radalom az adott időben és helyen milyen sajátos formát öltött. Ez az alapvető dolog a marxizmus—le­­ninizmus általános igazsága, a­­mely helyes az egész világ számá­ra. A forradalom és az építés elő­rehaladása minden országban­­ a közös vonások mellett megkü­lönböztető vonásokkal is ren­delkezik. Ezen értelemben min­den államnak megvan a maga saját konkrét fejlődési útja.­­ E kérdéssel alább foglalkozunk.­­ Azonban az alapvető tételek­­ szemszögéből szólva, az októberi­­ forradalom útja a forradalom és­­ az építés általános törvényét tük­­­­rözi az emberi társadalom fejlő- | dése nagy útjának meghatározott­­ szakaszán.­­ A Kínai Kommunista Párt Köz­­­­ponti Bizottsága a VIII. országos­­ kongresszus előtt elmondott po­litikai beszámolójában éppen e­­zért mutatott rá: „Annak ellené­re, hogy a forradalomnak orszá­gunkban sok sajátossága van, a kínai kommunisták ügyüket a (Folytatás a 3. oldalon.)

Next