Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

Világ proletárjai fil.KÉS MEGYEI MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA . Ara 5. fillér III. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM 1918. OKTÓBER 1., SZERDA Mai számunkból: Ködös napok (Folytatásos riportsorozat) * Újra a nagy családban 4. oldal 2-3. oldal Az Egyesült Államok kihívási politikája nem akadályozhatja a magyar népet alkotó munkájában Az ENSZ közgyűlése szeptember 29-én, hétfőn folytatta a nemzetközi kérdések megvitatását. A közgyűlés ülésén többek között Magyar Népköztársaság külügyminisztere, a magyar ENSZ-küldöttség vezetője, felszólalt dr. Sík Endre, Dr. Sík Endre beszéde az ENSZ-közgyűlés hétfői általános vitájában , Elnök Úr! Unikai segítséget, majd ráírni szó A nemzetközi helyzet mindazon szerint a következőket mondja: kérdései, amelyek közgyűlésünket Irak is aktívan közreműködik a foglalkoztatják, szoros kapcsolat- , bagdadi paktumban. Neki bátoríban vannak az Amerikai Egyesülttolták Irakot, hogy folytassa ezt a Államok külpolitikájával. A helymagatartást, egyéb intézkedéseket és egyes égető kérdések reális mellett azzal is, hogy katonai seregértésének előfeltétele tehát segítséget biztosítottunk számára, amerikai külpolitika jó és helyes A távol-keleti USA-programmmegértése. Azt hiszem, mindenkiről szóló beszámoló összegezi a számára világos, hogy az amerikai State Department külpolitikájúkiipolitikát legjobban azok értik, nak az ottani térségben az elmúlt akik csinálják. Világos tehát, hogy tíz év alatt elért eredményeit, felmagyarázni is ők tudják a leg- vázolja perspektíváit. A fő erődmeggyőzőbben. Ha engedjük, hogy , menyét és a leglényegesebb kitán State Department saját magát ■ mást ebben a meglepő mondatbanmagyarázza, akkor mi is jobban foglalja össze: megértjük a State Department külpolitikáját és a kritikus helyzeteket, amelyek háborús veszélyével árnyékolják be a világot, az ENSZ-t pedig zsákutcába juttatták. Beszéljen tehát a State Department. A hivatalos amerikai dokumentumokból idézek, a State Departmentnek az amerikai külpolitika hivatalos okmányaként kiadott bulletinjéből. Az ez év július 2-án megjelent bulletin két beszámoló szövegét ismerteti. Mindkét beszámoló a szenátus külügyi bizottságaiban hangzott el. Az egyiket az Egyesült Államok közelkeleti, afrikai és délázsiai politikájáról... az egyiket Mr. William M. Rountree, a State Department közép-keleti, délázsiai és afrikai ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára tartotta az Egyesült Államok középkeleti, afrikai és dél-ázsiai politikájáról — a dátum is fontos — ez év május 8-án. A másikat viszont — ugyancsak a szenátus külügyi bizottságában május 2-án — Mr. Walter S. Robertson tartotta, aki a State Department távol-keleti politikájával foglalkozik és címe: Az USA politikája és programja a Távol-Keleten. Ebből a két dokumentumból a napnál is világosabban kitűnik, hogy a veszélyes helyzet előbb a Közép-Keleten, majd a Távol-Keleten megfelel a State Department előzetes elképzeléseinek és hogy a veszélyes helyzeteket a State Department külpolitikája szándékosan idézte elő. Miből látjuk ezt? A Közép-Keletről szóló beszámoló akkor hangzott el, amikor az iraki fordulat még nem ♦öriént meg, de a 6. flotta már mozgásban volt a Földköziingeren és a libanoni pártállás esélyeivel fenyegetőzött, ezzel előbb hallgatta meg síusi bizottság a távol-kele-zetről szóló beszámolót. Ott már nagy arányokban " pengcsangkajsekista haderők "huszia Sínadának összpontosítása Kímor szigetére. A középkeleti beszámoló kiemeli, a Libanonnak, Jordániának és Iraknak adott katonai ég tech-A Kínai Köztársaság továbbra is szilárd és hatékony szövetséges és állandó kihívás a kommunista Kínának a kínai nép feletti uralom tartós megerősítésére irányuló kísérleteivel szemben. Ismerteti ugyan a beszámoló az USA kapcsolatait az összes távolkeleti országgal, de egyedül Csang Kaj-sekre vonatkozóan állapítja meg, hogy szilárd és hatékony szövetséges. Mindezt éppen abban az időben, amikor Csang Kaj-sek haderőinek nagyobb egységei települtek át a szárazföldi Kína tőszomszédságába, a partmenti szigetekre, Kimojra és Macura. A State Department dokumentumai alapján a következő tények világosak: 1. A State Department szóhasználatával élve, az Egyesült Államok kilpoltikai alapelvét a kihívás politikájának lehet nevezni. Szövetségeseinek, szilárd és hatékony szövetségeseknek azokat tekinti, akik a maguk is a kihívás politikáját alkalmazzák. Szövetségeseit általában abból a szempontból értékeli, hogy mennyire alkalmasak helyzetüknél és érdekeiknél fogva a kihívás politikájának érvényesítésére. Ezt a politikát joggal lehetne ugyan provokatív és agresszív jelzővel illetni, mivel azonban a State Department jobban szereti a „kihívás" kifejezést, azért megmaradok annak használata mellett. 2. A háborús veszély a Közép-Keleten nem az iraki nép forradalma következtében állt elő, hanem ezt a veszélyt a politikája fokozatosan építette ki az arab népek nacionalista mozgalmai ellen a jordániai, libanoni és iraki szövetségeseinek adott katonai segéllyel és az amerikai—angol beavatkozás ígéretével. S. A távol-keleti háborús veszély nem augusztus 23-ával alakult ki, hanem fokozatosan halmozódott fel a Csatig Kajseknek adott katonai és politikai segítségben, amely a ki* hívó politika alkalmazására bátorította Csang Kaj-seket. 4 A Közép-Keleten és Tá Kihívási politika, mi ellen? Mi ellen irányul a kihívási politika? A mai nemzedék átala* mely' területén van egy reakciós hatalmi csoport,amely szeretné okuló világban él. A világ külön uralmát a feltörekvő néptömegek középontjain a haladás és a re- ellen megvédeni, az biztosan az akció erői mérkőznek egymással. Délkelet-Ázsia és Afrika széles területein nagy néptömegek most jutottak el a nemzeti öntudatra ébredés fokára. Amin Európa és Amerika népei a múlt században átmentek, a nemzeti öntudatra ébredés élményeit, életük új korszakát most éltik át Afrika és Ázsia nagy lakosságú országai. A kizsákmányolt népek végleg le akarják rázni a gyarmatosítás minden formáját. Nemcsak politikailag akarnak függetlenek lenni, hanem földjük kincseit, munkájuk gyümölcseit is maguk akarják élvezni. A State Department aszerint mozgatja a 6. flottát, a 7. flottát, aszerint irányítja katonai segélynyújtását és aszerint ígéri gazdasági segítségét, hogy hol mozdul meg erőteljesebben a néptömegeknek ez a haladó mozgalma, de korántsem azért, hogy a haladásnak segítsen. A kizsákmányolás és gyarmati elnyomás ellen küzdő népek nem Amerikától várnak segítséget, az ilyen népek, hogy a haladás legfrissebb reménységeivel kezdjem a felsorolást, Ghánára, Tuniszra, Marokkóra, Ceylonra, Irakra, az Egyesült Arab Köztársaságra, Indiára, a Kínai Népköztársaságra, a Szovjetunióra tekintenek. Viszont, ha a földkerekség bár Amerikai Egyesült Államok kormányára tekint, attól vár segítséget és általában nem is hiába. A segítséglistán ilyenek vannak, mint: Libanon elszökött miniszterelnöke, Irak volt királyi családja, Jordánia jelenlegi királya, Csang Kaj-sek, Li Szín-man és sorolhatnám a világ más tájairól megszökött politikai szélhámosok neveit is, akik mivel alkalmasak a kihívás politikájának érvényesítésére, számíthatnak a State Department támogatására is. Ha Nagy Imre, vagy Maléter Pál megszökhetett volna Magyaroszágról, vagy ha börtönben is, de élne, akkor a State Department a magyar nép nyugodt élete és a közép-európai béke ellen irányuló kihívási politikájának ezek lennének a fő eszközei. A magyar bíróság ítélete nemcsak az igazságszolgáltatás érdekeinek tett eleget, hanem a nemzetközi békének is szolgálatot tett, amikor a kihívás politikájának ezeket a veszedelmes eszközeit végérvényesen eltávolította a State Department fegyvertárából. A kihívás politikájának szótára A kihívás politikájáról a State Department ilyen nyíltan természetesen csak a szenátusi Kivol-Keleten kialakult helyzet szoros kapcsolatban áll egymással. A kapcsolatot a State Department kihívási politikája adja. A két területen egymással párhuzamosan indult el a kihívás előkészítése. Miután a katonai beavatkozás a Közép-Keleten megtörtént, a kihívási politikát robbanásig fokozták a Távol-Keleten, hogy a közvélemény figyelmét eltereljék a Közép-Keleten, Libanonban és Jordániában tartózkodó amerikai és angol csapatokról. 5. Ez a kihívási politika jellemzi a State Department külpolitikáját nemcsak a Közép- és Távol-Keleten, hanem általában minden nemzetközi vonatkozásban. A magyar kormánynak erről egészen friss tapasztalatai vannak. Az USA budapesti követsége sajtóattaséjának jelenlétében rendezett sajtókonferencián beszervezett amerikai kém mondotta el, hogy milyen aknamunkára készítették fel őket az USA hivatalos és illegális szervei Magyarország államrendje ellen. Annak ellenére, hogy a budapesti amerikai követség diplomatája is jelen volt az adatok feltárásánál, az amerikai szerveik még csak kísérletet sem tudtak tenni az ismertetett adatok cáfolására. 6. Ez a kihívási politika viszi sok tekintetben zsákutcába az ENSZ jelenlegi közgyűlését is és idéz fel nagyon súlyos veszélyt az ENSZ értelme és léte ellen. Miután az amerikai küldöttség megakadályozta kedvező határozathozatalát Kína képviseletének megvitatását illetően, a State Department most azzal fenyegetőzik, hogy a varsói tárgyalások sikertelensége esetén az ENSZ állásfoglalását fogja igényelni a távol-keleti helyzet kérdésében. Amilyen mértékig folytatja a State Department kísérletezéseit, hogy az ENSZ-et kihívási poltikájának eszközévé tegye, olyan mértékig sodorja magát az egész szervezet egzisztenciális válságába. Gondolom, senki sem tételezi fel, hogy a Kínai Népköztársaság képviselete ellen kierőszakolt közgyűlési határozat után, amíg azt az ENSZ jóvá nem teszi, bármilyen illetékes véleményt is tudna nyilvánítani az ENSZ bármely szerve a távol-keleti helyzetről bzottság előtt beszél. A nagy nyilvánosságnak szóló megnyilatkozásokban ezt a politikát olyan jelszavakba öltözteti, amelyek hódítóan hatnak a tömegek értelmére. Ezért a kihívás politikáinak megvan a maga szótára és annak szóhasználatát jól meg kell érteni, hogy reálisan lássuk a helyzetet. Az egyik jelszó a béke védelme. Arról vagyunk informálva, hogy az USA nagykövete Varsóban a Kínai Népköztársaság nagykövetével azért tárgyal, hogy megmentse a békét. Itt a közgyűlésen az angol és a francia külpolitika képviselői támogatásukról biztosították az Egyesült Államok kormányát a békés megoldásra irányuló erőfeszítéseiben. Hogyan kell ezt érteni a kihívás politikájának fényében? Mit mondanak a tények? Először is arra a következetlenségre szeretném felhívni a figyelmet, hogy valahányszor a Szovjetunió, vagy bármyik szocialista ország részéről javaslat érkezett az Egyesült Államok kormányához arra, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket békés tárgyalások útján rendezzék, a válasz mindig az volt, hogy az Egyesült Államok csak bizonyos feltételek mellett akarja a békét. Most a távol-keleti helyzettel kapcsolatban, számítva a tömegek becsvágyára, az Egyesült Államok önmagával szembeni következetlenségében a feltétel nélküli tűzszünet jelszavával lép fel. De ez a képmutatás enyhébb oldala. A súlyosabb az, hogy aki előbb rágyújtotta a házat a benne lakókra, az utána a lakókat nevezi gyújtógázaknak és velük akarja eloltatni a tüzet. Vagyis e felfogás szerint az nem békebontás, hogy Csang Kaj-sek kilenc év óta szakadatlanul támadja a kínai anyaországot, hogy hadserege jelentős részét az anyaország tőszomszédságában összpontosítja a partraszállási kísérlet nyilvánvaló szándékával, hogy Tajvan állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen Csang Kaj-sekkel és az ott összpontosított amerikai tengeri, légi és szárazföldi haderőivel együtt. Mindez a State Department szerint nem békebontás. Da az, hogy a Kínai Népköztársaság megvédi magát és végérvényesen megszünteti a támadás veszélyét saját területén, a békebontás. Ilyen jogon a betörő is érvelhetne a szabadság és a békés élet jelszavával, ha tettenérik és le akarják tartóztatni. A másik jelszó a biztonság. A kihívás politikája a biztonság szép jelszava alatt nem a néptömegek biztonságát, hanem a gyarmatosító hatalmak gyarmaturalmának és az ezzel szövetkező reakciós klikknek a biztonságát érti. Mit mutatnak ismét a tények? A kihívás politikája szerint az (Folytatása a 2. oldalon.)