Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-12 / 241. szám
6 Megalakult a Jókai Színház KISZ szervezete A Békés megyei Jókai Színházban a fiatal művészek és színházi dolgozók csütörtökön délután 4 órakor megalakították a KISZ-szervezetet. A KISZ szervezetbe 15 fiatal művész és műszaki dolgozó jelentkezett és a gyűlésen megválasztották vezetőségüket is. A színház KISZ- szervezetének titkára Sas József lett, vezetőségi tagok pedig Sárközi Zoltán és Kutas József. Az új KISZ-szervezet tagjai máris elhatározták, hogy élénkebbé teszik a színház kultúraidőt és szabad idejükben üzemekben és falvakban irodalmi délutánokkal szerepelnek. MEGY EZ MÁR EGYEDÜL IS. J Irénke már nagy lány, nemcsak otthon öltözködik önállóan, hanem az óvodában is egyedül fűzi a cipőjét. Igaz, hogy néha egy-egy lyuk kimarad, de azért ügyes kislány Valentáék kislánya, azt mondják a mezőhegyesi központi óvodában az óvónénik is. INNEN — ONNAN Eddig mintegy harminc fiatalt jelöltek tanácstagnak a megyében. Ezek közül egyet megyei tanácstagnak, négyet járásinak, huszonötöt pedig a községi tanácsokba. -o-Gyulán, Gyulaváriban és más községekben átadták az ifjú segítőbrigádok tagjainak — a 25, 50, 100 munkaórán felül teljesítő KISZ-tagoknak — a bronz-, ezüst- és aranyérmeket. Marsi Gyula gyulai KISZ-tag, pedagógus 114 munkaóráért aranyérmet kapott. Október 9-én a megyei KISZ- bizottságon értekezletet tartottak a járási, városi KISZ lányfelelősök. Az értekezleten a lányokra váró téli feladatokat, valamint a lánykörök munkáját beszélték meg. -o-A mezőhegyesi KISZ alapszervezetek munkatervet készítettek november 7. megünneplésére. Több fiatal munkafelajánlást is tett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. békés megyei népújság Kacagva, keményen, büszkén a nyitott úton... (Tudósítónktól) A napokban Endrődön a területi KISZ-szervezet titkárával beszélgettem. Azt kérdeztem tőle: hogyan dolgoznaka fiatalok? Azt vártam, hogy szeme felragyog, ajka mosolyra húzódik, hangja ércesen cseng, mondván: nagyszerűen! Ám épp az ellenkezője történt. — — Mit mondjak? — kezdte. — Eleinte ment a munka, volt akarat, lendület a fiatalokban. Sok jót tettünk. Most... most azonban nem tudom mi van. Mintha megállt volna minden. Tapogatódzó szavak, tanácstalan mozdulatok. A kezdeti büszke mosoly most fanyar. Már az utóbbi taggyűlésen is kijelentette ez a csupa lendülettel, tenniakarással fűtött leány, hogyha tovább is így megy a munka, akkor lemond. Az elkeseredés hangja nyomán több gondolat támadt bennem. Először arra gondoltam, hogy valamivel kedvét szegték. De nem! Jól dolgozik, mindenki • dicséri, ellátja dolgát. Aztán az ■ ötlött fel bennem, hogy talán • nem segítik, nem támogatják. Hát ez lenne az árnyék a • napsütés után? Lehet... Pedig : nagy utat tett meg az endrődi KISZ-szervezet. Jól emlékszem , még, amikor a múlt év áprilisában, a párt hígít,javára,tizen nyolcan álltak csatársorba, tizennyolcan kezdtek el járni az £ új szervezet akkor még elég £ göröngyös útjain. Nem sokkal £ később, az egyik idősebb kom- £ Smunista jóleső érzéssel, szinte £ büszkén jelentette ki: Többet £ ■ tettek ezek a kiszesek egy hó- : ■ nap alatt, mint a DISZ egy év : ■ alatt. Mit csináltak hát? Amikor az : , alakuló gyűlés volt, elhatároz- • tái, hogy megszervezik a szórakozást, a művelődést. Nos, ezt túlnyomó részben vérge is hajtották. Hetenként klubeszéket, baráti találkozókat rendeztek más szervezetek fiataljaival. És a KISZ-hábak? Mert azt is rendezték többször és jól érezték magukat a fiatalok. Táncoltak, szórakoztak. Kétszer pedig, május elsején és az alkotmány ünnepén... igen, ezt nem felejtik el soha, mert ebből kiérezni a lelkesedés, a tenniakarás tüzét... — a községi pártbizottság kérte meg a fiatalokat, segítsenek, meszeljenek időszerű jelmondatokat a község forgalmasabb útvonalaira. Egy volt az a tíztizenöt kislista, és hajrá. Mégis csüggedt ez a leány. Vajon miért? A taglétszám alakulása aggasztja talán? Nincs rá oka. Jelenleg hatvanyolcan vannak, és most is vannak újabb jelentkezők. Micsoda erő! Katonáéknál majdnem egy század. De, ha ide számítjuk az akaratot, a lelkesedést, akkor egy ezrednyi erő. Egy erőd áll most a kiszisták előtt. Ezt az erődöt tudománynak hívják és igen sok ágazata van. Ezt az erődöt el kell foglalniok, bármibe kerüljön és ezt a fiatalságnak kell elfoglalni, ha az új élet építője akar lenni. Forradalmi fiatalság hadjárata a tudományért, ez kell nekünk most, ez kell az endrődi KISZ-szervezetben is. Hamarosan itt is beindulnak a politikai oktatások. A szervezeten belül kettőre, a marxizmus-leninizmus kérdéseire és az időszerű kérdésekre lehet jelentkezni. Az idő már sürget annál is inkább, mivel a 18 tagból ezidáig még csak huszonöten jelentkeztek oktatásra. Ez pedig elég kevés. Jó úton jár ,az endrődi KISZ- szervezet, csak több segítséget, nagyobb támogatást várnak a pártszervezettől, minden párttagtól! Ezt a KISZ-titkár maga is elmondta, és szükségét érzik neki valamennyien. Mert ők tenni akarnak minden nap valamit, valami újat létrehozni, ami jó. Csak ehhez segítségre van szükség, az idősebb kommunisták tapasztalatokban szerzett célravezető és okos tanácsaira. Már most gondolni kell a hosszú téli estékre és a pártszervezetnek ebben is segítséget kell adni. Az anyagi alap megvan, hiszen több mint ezerötszáz forint készpénze van a szervezetnek. Csak figyelmeztetni kell őket, hogy azt olyan dolgokra költsék, ami az egész tagságnak hasznos és célszerű. Nem kell hát elcsüggednie kedves endrődi KISZ-titkár! Az út nyitva, csak haladni kell rajta egyenesen, vidáman, kacagva, magasra tartósan,fővel, kemény, büszke léptekkel. Setanyik Károly 17 óra reggel mentem a gyárba dolgozni. Előttem görnyedthátú nő alakja bontakozott ki. Kabátjáról egyik munkatársnőmre, Annuskára ismertem. Bár ez a lassú járás nem vallott rá, mert valahányszor vele együtt jöttem vagy mentem haza a munkából, olyan fürge, gyors járása volt, hogy én, aki még csak 25 éves vagyok, nem tudtam vele soha lépést tartani. Lépteimet most megszaporáztam, hogy Annuskát utolérhessem. Mikor mellé értem, vállát átöleltem, s így szóltam hozzá: — Szervusz. Illő lenne már felébredni. De meg is bántam, h hogy ilyen könnyed hangon szóltam hozzá, mert Annuska szeméből csak úgy potyogtak a könnyek. — Ne sírj, nyugodj meg, nem szabad így elkeseredni — bár fogalmam sem volt, miért a könnyzápor — vigasztaltam őt. Ha te is úgy akarod, akkor felmegyek hozzád a szünetben s elmondhatod hogy mi bánt. Bennem megbízhatsz, hátha tudok segíteni rajtad. És csak bólintott, de látszott rajta, nagyon el van keseredve. Gyárunk kivilágított ablakai már látszottak, lépteinket gyorsabbra vettük. A gyár ajtajánál Annuska csak annyit suttogott: — Várlak Margitkám. Szünetet még nem vártam ennyire. A csengetés még el sem hangzott, én már Annuskához indultam. — Mi történt Annuska? Mondj el mindent. — Margitkám, én az éjjel nem aludtam otthon... nem, ne szólj közbe. Az anyám tudod, különváltan él apámtól már tíz éve. Több esetben kimaradozik, késő éjjel jön haza, kicsit spiccesen, jókedvűen. Sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége — itt elcsuklott a hangja, azt hittem, hogy újból sírni fog, de aztán tovább beszélt. — Tegnap este Pistával voltam moziban — tudod, aki udvarol nekem. Amikor hazaértünk, az utcaajtó zárva volt. Az ablakot megzörgettem. Egy idegen férfi húzta fel az ablakredőnyt, hátra szólhatott anyámnak, mert ő is odajött az ablakhoz. Kinyitotta és erélyesen rámszólt: — Mehetnél egy kicsit apádhoz is. Mégis tűrhetetlen állapot ez, hogy az ember a lánya miatt nem azt teheti, amit akar. Azután becsapta az ablakot, majd a redőnyt engedte le, és én csak álltam ott, nem tudtam, mit tegyek. A Pista hangja térített magamhoz. — Nem mondom, gyönyörű fogadtatás. Egy anya, aki elzavarja leányát egy pasasért. '’T'n még mindig nem E* akartam elhinni a történteket. Védelmem,be vettem anyámat. — Pista ne higgye el, hogy az anyám ilyen, nem hiszem, hogy... de többet nem tudtam mondani, sírni kezdtem. Pista egy ideig ott állt mellettem, aztán megveregette a vállamat, s megjegyezte: — Na, én megyek. Csak azt akarom mondani még, hogy ezután lehetőleg ne ismerjük meg egymást. — Ejnek idején otthagyott. Margitkám, ha pofon vágott volna, nem esett volna olyan roszszul, mint ez a mondás. Úgy éreztem, hogy menten végem van. Egy este elvesztettem az anyámat, boldogságomat és hajlékomat is, fagyot sóhajtott, szeméből kitörölte a könnyet és folytatta: — Aztán elindultam a* párnákhoz. Ott sem fogadtak szívesen. Apám második felesége, aki nem szeretett, meg is jegyezte: — azt hitte, nem hallom kint a konyhában. — A leányod sem lesz különb az anyjánál. Apám csitította, hogy halkabban beszéljen. Ezután csak suttogást hallottam. Margitkám, mondd, mit vétettem én, hogy mindenki ilyen rosszat gondol rólam? Reggel persze apám is kiadta az utamat, mert meg kell értsem, ő is nyugodt életet akar. Most már tudod, mi az én bánatom. Nincs hova lehajtsam fejem estére. Mindenkinek az útjában vagyok, jobb lenne nem élni — és újból zokogás fogta el. — Én, aki olyan bátornak gondoltam magam, most egy szót sem tudtam szólni, legszívesebben sírtam volna Annuskával. De aztán mégis sikerült erőt vennem magamon, és vigasztalni kezdtem. — Ne sírj Annuskám, bízzál bennem, a dolgozótársaidban. Segítünk rajtad. — A csengő a tízperc végét jelezte s én otthagytam Annuskát. De nem a munkahelyemre mentem, hanem az ÜB-irodába, és elmondtam Annuska baját. Az ÜB-titkárnő megnyugtatott, hogy segít. 17 év óra múlva Annuskát az igazgatói irodába hívták. Most már biztosan éreztem, hogy amit a szülei és az a fiatalember elkövetett ellene, azt jóváteszik. Másnap reggel izgatottan vártam Annuskát a gyár ajtajában. Jött is a leányszállóból társaival, s én dolog voltam, mert láttam, hogy Annuska arcáról eltűnt a szomorúság. A MUSKA * Nefelejcs jeligével megjelent a Ruhagyár üzemi ladábanl 1958. október 12., t'Túranp Megtanuljuk a munkát zóinak. A cukorgyár dolgozói igen értékes ajándékkal lepték meg iskolánk KISZ-szervezetét, asztalos-szerszámokat és ergapadot ajándékoztak nekünk. Ezzel szervezetünk szakkörökön és egyéb foglalkozásokon megismeretti az ifjúsággal a termelő munkát, így már az iskolában, a munkára, helytállásra tudjuk nevelni a fiatalokat, s az életben, hogy ha majd kikerülnek az iskola padjaiból, becsületesen teljesíthetik kötelességüket. Márpedig sok olyan tanuló lesz, aki érettségi után nem értelmiségi pályát választ, hanem a termelő munkában helyezkedik el. S ha ezek a fiatalok szeretik munkájukat és lelkismeretesen teljesítik kötelességüket, akkor, és csakis akkor válnak szocialista társadalmunknak hasznos tagjaivá. Ebben is nevelő munkában segítettek nekünk a cukorgyár dolgozói, amikor értékes ajándékukkal megleptek bennünket. Ezért vagyunk hálásak, és ígérjük: arra törekszünk, hogy minél több és jobb eredményt érjünk el. Tóth Lívia III. gimn., Battonya A Battonyai Állami Mikes Kelemen Gimnázium KISZ-szervezete nevében szeretnék ezúton is köszönetet mondani a Mezőshegyesi Cukorgyár dolga- Egésznapos kirándulás A Vésztői I. sz. Általános Iskola fiú- és leány úttörő csapata október 7-én egésznapos kirándulást rendezett a kertmegi erdőbe. A csapatok útjelek és nyomok mentén haladtak. Az erdőbe érve, a tűzrakás, főzés, akadályverseny, általános segélynyújtás, tájékozódás, valamint ügyességi próbákat tettek az úttörők.