Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-01 / 283. szám

4 Csetkupty Att! — Hallotta? — Mit? — Hát nem hallotta? — Ne idegesítsen, mondja már! •— Ki hitte volna. — Micsodát? — Ezt a szégyenletességet. — Kiről van szó? — Ne adja a tudatlant. Csap.. — Csap? — ... csák — Csák? — ... né. — Csapcsákné! Mi van vele? — Férjhez ment. — Hihetetlen. Hiszen nemrég... — Úgy van, nemrég temette el a párját és ennek ellenére. — Nincs szíve. — Pedig az az ember, hogy imádta! — Még betegen is. — Akkor is. — És hogy zokogott az az asz­­szony a sírnál. — Majdnem belevetette magát. — Öten rángatták vissza. És most tessék. — Kitől hallotta? — Pletyáknétól. — Hogy lehet? Pletyákné a vá­ros másik felében lakik. — Az aljasság híre gyorsan terjed. — Csakugyan gyorsan. Vajon Pletyákné... — Hogy ő honnan tudta meg? Linkainétól. . — Ahá! ő már közelebbi. De hát maga, Rágalmamé, Csacsák­­né utcaszomszédja, miért nem kérdezte meg tőle egyenesen, hogy mi igaz a dologból? — Tényleg, erre nem is gon­doltam. — bár NÉP ÚJ­SÁG Felnőttes gondok KISZ-fiataljaink értekezletén Aki részt vett az elmúlt szom­baton a Békés megyei kiszisták küldöttértekezletén, örömmel hall­hatta, hogy KISZ-fiataljaink mi­lyen lelkiismeretesen, milyen kö­rültekintően, mennyire szívü­gyüknek tekintik szocialista tár­sadalmunk felépítését. A beszá­molót követő vita valamennyi résztvevője elmondotta, hogy KISZ-szervezetünkben a fiatalok mit tettek, vagy mit akarnak ten­ni ezután? Lehoczki Mihály elvtárs, aki a füzesgyarmati Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben dolgozik, el­mondotta, hogy termelőszövetke­zetükben közel kétszáz fiatal dol­gozik. S amikor nehezebb fela­datról van szó, akkor a vezetőség mindig a fiatalokat szólítja csa­tasorba. Nem csoda a vezetőség bizalma, hiszen nagyon sok fiatal van, aki 400—500 munkaegységet is teljesít. Ennek is köszönhető, hogy a füzesgyarmati Vörös Csil­lagnál kiszedetlen cukorrépa egyáltalán nincs! Volt olyan fia­tal, aki egymaga három kataszt­­rális hold cukorrépát ásott fel. A Békéscsabai Téglagyárban annak idején száz fiatal kapcso­lódott be a kongresszusi munka­versenybe. Székely Margit, a kötegyáni Vö­rös Csillag Termelőszövetkezet KISZ-titkára jogosan büszkélke­dett azzal, hogy a kiszesek milyen sokat segítettek az őszi betakarí­tásnál. Megfogadták például, hogy addig, amíg cukorrépa lesz a föld­ben, nem nyugszanak, addig min­den fiatal a földeken lesz. Büszkék lehetnek a Mezőberé­­nyi Pamutszövő kislistái is. Már a múlt évben megalakult 15 fővel a Szocialista Munka Ifjú Brigád­ja, amely a járásban elnyerte a második helyezést. Nemrég vál­lalták, hogy 15 ezer méter anya­got megtisztítanak, s ebből már eddig 14 ezerrel végeztek. Nem szégyellték elmondani egy­másnak a hibákat sem. Planter Lajos elvtárs amellett, hogy di­csérte a tótkomlósi Alkotmány Termelőszövetkezet KISZ-szerve­­zetét a munkacsapatok megszerve­zéséért, elmondotta azt is, hogy az orosházi járási KISZ-vezetők csu­pán egyszer tartottak megbeszélést a munkacsapatvezetőkkel. Annál is inkább hiba volt ez, mert a fia­talokat nagyon érdekelte, hogyan lehet létrehozni a szocialista mun­kabrigádokat. És hogy a kép teljes legyen, azt is meg kell említenünk, hogy az iskolák KISZ-fiataljai is érzik, milyen fontos gazdasági életünk építése. Szebegyinszki­ Mária, a szarvasi felsőfokú óvónőképző in­tézet növendéke így kezdte hozzá­szólását: „Munkánk csak akkor lesz eredményes, ha az ,,együtt az ifjúság tömegeivel a szocialista Magyarországért” jelszó értelmé­ben dolgozunk.” És utána elmon­dotta, hogy ők milyen nagy gon­dot fordítanak erre. Alapszerveze­tük több tsz-szel, köztük a szarva­si Béke Termelőszövetkezettel is felvette a kapcsolatot. Ezekben a termelőszövetkezetekben ők ma­guk is segítik a munkát, és segí­tik a KISZ-oktatást is. Vizsnyi­­czai László, aki a békéscsabai gimnázium KISZ-szervezetének küldötte volt, arról beszélt, milyen fontos, ha a diákok megismerked­nek az üzemek életével. Nemcsak az eredményekről be­széltek a fiatalok. Sőt inkább a feladatoknak szenteltek több időt hozzászólásaikban. Sokan elmon­dották, hogy náluk, üzemükben vagy termelőszövetkezetükben mit kell tenniük, hogy segítsék a nép­gazdaságot. A füzesgyarmati tsz­­ífik például nagy gondot fordíta­nak az elkövetkezendő időben ar­ra, hogy növeljék a növényfélesé­gek terméshozamát. Ennek érde­kében beszélt a termelőszövetke­zet küldötte arról, hogy a fiatalok nem felejtik el a talajjavító mun­kát. Minden szerves anyagot ösz­­s­zegyűjtenek, és a földre juttatják, hogy ezáltal még több termést tudjanak biztosítani. Aztán beszéltek többen az állat­tenyésztés fontosságáról, ezen be­lül különösen arról, hogy mit te­hetnek a fiatalok a baromfiállo­mány növeléséért. Sok szó esett a társadalmi munkáról is, amellyel segíteni kívánják a fiatalok a köz­ségfejlesztést, a gazdálkodást vagy a termelést. Határozatukat is ennek alapján szerkesztették meg az értekezlet résztvevői: „Védnökséget válla­lunk a szovjet- és olaszbúza-veté­­sek felett húszezer katasztrális holdon, a mostani vetéstől a jövő évi betakarításig.” — „A termelő­­szövetkezetek KISZ-szervezetei saját feladatuknak tekintik a ba­romfitenyésztés munkáját, segítik a szerződött termények és termé­kek tervének teljesítését.” — „Va­lamennyi munkacsapat részt vesz a harminc mázsás kukoricater­mesztési mozgalomban.” — „A Bé­kés megyei kiszisták védnökséget vállalnak az orosházi üveggyár felépítése felett” — és még igen sok hasznos célt állítottak maguk elé. Jogosan mondta tehát Szabó Sándor elvtárs, az MSZMP Békés megyei bizottságának másodtitká­ra felszólalásában: Meg vagyunk győződve arról, elvtársak, hogy a párttal együtt ifjúsági szervezete­ink a szocializmus felépítésében becsületesen, harcosan működnek közre. V. T. Termelőszö­vetkezetek! A háztáji gazdaságokkal megkötött szerződésre leadott sertés minden kilója után 1,20 Ft lebonyolítási díjat folyósít az ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT, ha a közös készletből legalább 1­0 takarmányt ad a tsz a tagnak. A lebonyolítási díj szabadon felhasználható beszámít a közgyűlés határozata az áruértékesítési terv­szerint teljesítésbe független az átadott sertések számától. Állatforgalmi Vállalat 678 A magunk házát építjük. A minap a városi tanácsnál volt dolgom, s a földszinti jobb­szárny egyik irodája előtt vagy harmincan várakoztak türelmet­lenül. Kedd volt, fogadónap a lakáshivatalban. Tovább akar­tam menni, de durva, nyomda­­festéket nem tűrő szavak ütöt­ték meg a fülemet a lakáshiva­talt illetően. Voltak akik kont­ráztak rá, s újabb és újabb meg­jegyzésekkel, kis történetekkel sózták tovább azt az amúgy is helytelen szemléletet, mintha a lakáshivatal tudna, de mégsem segít a bajokon. Azaz, hogy csak akkor segít, ha... S egyesek még a rágalmazástól sem riadtak vissza ennek bizonyítására. Kétségtelen, hogy komoly la­kásgondokkal küzd Békéscsaba. De nemcsak a mi városunkban, hanem az ország valamennyi la­kóhelyén, sőt az egész világon súlyos probléma a lakásínség. A háború tíz- és tízmillió házat döntött romba, s az újáépítés se­hol a világon nem tudta követ­ni a növekvő igényeket. Johnson szenátor az amerikai Fehér Ház­ban mondott egyik beszédében jelentette ki nemrégiben, hogy Amerikában 4,5 millió olyan ember él, akinek a feje fölött nincsen fedél... És ezek az em­berek nem is remélhetnek fede­let a fejük fölé. Az éhes embernek hiába ma­gyarázod, hogy miért nincs en­nivaló, ettől még nem lakik jól. Kissé így vagyunk a lakásín­séggel is. Mindenki úgy gondol­ja, hogy az ő helyzete a legsú­lyosabb és mindig másokat he­lyeznek előtérbe az ő kárára. Előfordult olyan eset is, hogy amikor az egyik Bartók Béla úti felszabadult lakásba beköltöz­tettek egy 14 tagú családot, egy 5 tagú család feje — akinek la­káskörülményei szintén súlyo­sak és megoldásra várnak — kígyót, békát kiabált a lakáshi­vatalra, mert nem ők részesül­tek előnyben. Háromszáz olyan család él Békéscsabán az 50 ezer ember között, melyeknek már ma meg kellene oldani a lakásproblémá­ját. De 1958-ban majdnem 500, tavaly pedig már csak 380 ilyen család élt. A gondok tehát év­ről évre csökkennek annak elle­nére, hogy a lakoság egyre nö­vekszik, s a régi házak állagá­nak romlásával is évente sok­sok ház válik lakhatatlanná. Az idén 80 lakást adtak át, jövőre a terv szerint 100-at építenek. Ugyanakkor ebben az évben mintegy 40 családi ház épült fel önerőből és állami kölcsönnel. Ezek száma is növekszik a jö­vő esztendőkben, s mindez hoz­zájárul a lakáskérdés megoldá­sához. Az igazság az, hogy ami még nincs, abból nem lehet adni. S ezen nem változtathat az sem, ha valaki asztalra csap a lakás­hivatalban, vagy a való helyze­tet nem ismerve, durva, rágal­mazó kijelentéseket tesz a hi­vatal tagjaira. Akkor gyorsulhat meg a lakásépítési program vég­rehajtása, ha teljesen megért­jük, hogy mindenki jó és még­­jobb munkájától függ minden hiány megszűnése ebben az or­szágban. A magunk házát épít­jük, s ne feledjük, hogy nem is olyan régen még teljesen romos volt ez a ház... v. d. Az idén eddig hetven dél-alföldi tsz-t villamosítottak A Dél-Magyarországi Áramszol­gáltató Vállalat dolgozói tervsze­rűen folytatják a Dél-Alföld terme­lőszövetkezeteinek villamosítását. Az idén eddig mér hetven nagy­üzemi közös gazdaságnak tették lehetővé a villanyvilágítást s elekt­romos munkagépek használatát. A hetven termelőszövetkezet áramellátásához mindenütt transz­formátorállomást, s több mint száz kilométer nagyfeszültségű távvezetéket építettek. Legeredményesebben a vállalat szegedi igazgatóságának szerelői dolgoztak: Csongrád megyében már befejezték az egész évre elő­írt tizenhét termelőszövetkezet villamosítását. Két helyen, a tisza­­szigeti Új Térvár nevű termelő­­szövetkezetben és a nagymágocsi Béke Termelőszövetkezetben a szövetkezetek központjain kívül a tagok lakásaiba, összesen több mint félszáz lakóházba is bekap­csolható a villany. A Dél-Magyarországi Áramszol­gáltató dolgozói az év végéig Bács, Békés és Csongrád, valamint Pest és Baranya egy részén összesen 87 termelőszövetkezetet villamosí­tanak, ezek közül öt szövetkezet­ben éves tervükön felül végzik el ezt a munkát. Vendégek az MSZBT orosz nyelvtanfolyamán Szovjet vendégek vettek részt nemrég Békéscsabán Rugyenka Vik­tor Pavlovics százados vezetésével az MSZBT orosz nyelvtanfo­lyamán. A tanfolyamon kizárólag oroszul beszélgettek a hallgatók és a vendégek. Képünkön Aljosa — az egyik szovjet fiatal beszélget Petrovics Pállal, Vozár Máriával, Kisdálnoki Ildikóval és az asztal­­társaság többi tagjaival. Ez a találkozó nagyban segítette a tanfo­lyam résztvevőit az orosz nyelv elsajátításában 1960. december 1., csütörtök Tíz esztendős zeneszerző és karmester Joey Alfidi 10 esztendős ame­rikai zeneszerző és karmester Erzsébet belga anyakirálynőnek ajánlotta legújabb művét, egy zongoraversenyt, amelyet ő ma­ga fog bemutatni december 1-én a brüsszeli Palais des Arts hang­versenytermében. A 10 éves cso­dagyerek az Antwerpeni Szim­fonikusok meghívására érkezik Belgiumba és vezényelni fogja a zenekart. Joey Alfidi Ameriká­ban már dirigálta a Philadelphiai Szimfonikusokat és az NBC szimfonikus zenekart. A zongo­raversenyen kívül már több nyi­tányt és prelúdiumot komponált, most készül befejezni első szim­fóniáját.

Next