Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-05 / 233. szám
196?. október 5. A festő és a riporter kosos témát talál !♦ ! A puhaszőrű ecset gyorsan vázolta az uborkát szüretelők jó mozdulatait. A pergő, lüktető élet, a munka, az ember eleventkedik meg a türelmes vázlatfüzet lapjain. A nap, nyári hévvel sütött a gyulavári határra, amikor témakereső útjára elkísértem Koszta Rozália festőművészt, ő már otthonosan mozog a Lenin Hagyatéka szövetkezet óriási területén. De nemcsak ő ismeri a szövetkezetet, őt is ismerik, szívesen fogadják. A témakereső út bizony kalandos volt, sőt, egy kis jóindulattal romantikusnak is lehetne nevezni, mert... A káposztaföldekre indultunk. Úgy tudtuk, hogy ott nyüzsgő az élet, öntöznek, szüretelnek, dolgoznak az emberek. Mi más kell egy festőnek és egy riporternek. Ahol élet, munka van, ott mindketten megtalálhatják a témát. Igen ám, de a káposztaföldek üresek voltak. Az esőztető készülékek unottan forognak körbe-körbe, mintha csak várnák, hogy felváltsa őket az eső. Egy öreg bácsi útbaigazít: — „Az emberek a Varga Károly tanyájánál szedik az uborkát. Megéheztek rá a svédek és több, mint száz mázsát kell küldeni nekik sürgősen. Ott találják őket” — mondja. Mit tehetnénk mást. Irány az uborkaföld. Alig érkezünk meg... o ...Koszta Rozália,máris tábori székén ül és kezében gyors mozdulatokkal dolgozni kezd az ecset. Az első kép a legmozgalmasabb és a legnehezebb is. A teherautót rakodó emberek gyors nyüzsgéséből kiválasztani a legjellemzőbb mozdulatokat, a sajátos munka legérdekesebb mozzanatait. A kompozíció már gondolatban megszülethetett, mert a művész szinte szemével tükrözte rá a kartonra. Nem volt sok idő. A ládát emelő idős munkás megformált alakján látszott, hogy érzi a ránehezedő súlyt, amit nemcsak az uborkák, hanem az évek is megnehezítettek. A színek a tevékeny öregség színei. Sötét kalapja beárnyékolja arcát, amely azért így is barátságos. A pehelykönnyű kéz most az autó komor vonalait mintázza, amelyen mint fények villannak meg a világos ládák. Most átszalad az ecset az autón tevékenykedő nő derűs vonalaira. Nemcsak a színek, a vonalak is könnyedek, légiesek. Érezni rajta a napfényt, a fiatalságot. Sudár termete egyenes, kicsit talán büszke, kihívó, formájában és színeiben is. Játszi könnyedséggel, mégis megfontoltan szaladgál az ecset. Most egy lehajló ember mozdulatait látjuk kialakulni, amint a következő ládáért nyúl. Aztán újabb alakokat mintáz a könnyed kéz. Megszokott vonalak. Markáns, dacos fejek, feszülő kezek, támaszkodó lábak. Dolgozó emberek. Egy realista úton haladó festő legkedvesebb témái. A művész arcán látszik az alkotás izgalma. Az ecset szinte szeretettel simogatva vetíti fel az ismert, százszor megrajzolt, de mindig új vonalakat. Azután a napfényben úszó háttér keretezi be a képet. A föld végén sötét árokpart, mögötte kékes fényben úszó erdő sziluettje, majd az uborkalevelek tengerének gazdag őszi színei. Mire az autó megrakodva elindul terhével, elkészül az első vázlat Az egyik öreg tréfásan az elporzó autó után kiált: — „Aztán siess, mert a svédek holnap estére már uborkát akarnak enni a halhoz.” Felszabadult nevetés kíséri a megjegyzést, azután odajönnek megnézni, „ellenőrizni” a művész munkáját. Az ecset már új lapon táncol tovább. Uborkaszedők. Én ezt a címet adnám a készülő alkotásnak. Térdelő, álló, hajlongó emberek, kezükben jókora uborkák. Nem nagyobbak, mint amilyet az uborkalevelek a valóságban is takargatnak. Lengyel Ferenc, Jenei János, K. Szilágyi Sándor és Arató János dolgos alakjait formázza újra a fürge ecset. Azután újabb kép, pihenés nélkül. A művész elemében van. Szinte fárasztó követni gyors ecsetvonásait. Most Szilágyi Sándor bácsi alakját vázolja fel, amint friss vizet tölt magának a kék színű kannafedőbe. Közben persze elmondják azt is, hogy valóban 120 mázsa uborkát szedtek fel és máris ülnek kerékpárra, hogy folytassák a munkát a káposztásban. Megtudjuk azt is, hogy nemcsak dolgoznak, hanem reménykednek is, mert ez az év, úgy érzik, nem okoz csalódást. Beszélgetés és készülődés közben Lengyel Ferencről és Jenei Jánosról még portré is készül, aztán előszedik a hűvösből a kerékpárjaikat és elbúcsúznak. A feketéllő kökénybokrok között mi is elindulunk. Koszta művésznő jól sikerült vázlatokkal, magam a látottak és a beszélgetés okozta élményekkel, amely annyiszor gazdagabb, ahányszor dolgozókkal találkozhatunk. Kollárik János OKTÓBER 5. Békési Bástya: A nagy Caruso. Békéscsabai Brigád: A rátarti fickó. Békéscsabai Szabadság: A két „N” úr. Békéscsabai Terv: Ki tud Júliáról? Gyomai Szabadság: fia és a nagyapám. Gyulai Petőfi: Elveszett paradicsom. Gyulai Erkel: A nagy olimpia. Mezőkovácsházi Vörös Október: Feltámadás I—I. Orosházi Béke: Randevú Koppenhágában. Orosházi Partizán: Halál a Cukor-szigetem. Sarkadi Petőfi: Legenda a vonaton. Szarvasi Táncsics: A kétéltű ember. Szeghalmi Ady: Nevessünk. 5 Csengett a telefon. Azizov ezredes felvette a kagylót. Sirokov rendőrkapitány beszélt. Közölte, hogy gyanús látogató járt a rendőrség mellett lévő teázóban. A tulajdonos tudta, hogyan kell felelnie, ha valaki érdeklődik a tegnapi eset után. De az egész dolgot elrontotta a gyerek, akinek a nagybácsija a tulajdonos. A kisfiú meg akarta védeni a rendőrség becsületét. A látogató megszimatolta, hogy valami nincs rendben, s időben kereket tudott oldani. Azizov megkérdezte: — öreg ember? Szilvakék öltöny, barna kucspa volt rajta? — Öreg, de nem öltönyben, hanem zubbonyban és ellenzős sapkában. — Milyen intézkedést tettek? — Minden illetékest értesítettünk. A kézre kerítése folyamatban van. Azizov letette a kagylót. Szemin jött be hozzá. — Befejeztük a házkutatást, ezredes elvtárs. Semmi nyomravezetőt nem találtunk. Kivéve ezt. — Egy nagy borítékot tett az asztalra. Azizov egy négyzetre hajtott újságot vett ki belőle. Szétterítette, s az egyik oldalán egy számoszlopot talált. — Gondolja, hogy sifrírozott? — Lehetséges. Az ezredes csengetett. A titkár jött be a hívásra. — A laboratóriumba. — Fejérrel az újságra intett. — A laboratóriumba és a rejtjelesekhez. Tegyék át folyóírásra. Kérje meg őket, hogy iparkodjanak. A titkár fogta a borítékot az újsággal együtt, s kiment. Szemin folytatta a beszélgetést. — Kiderült, hogy, tegnap este valaki járt Scsuko lakásán. — Azután, hogy letartóztatták? — Igen. Rögtön utána. Egy öreg ember. A főbérlő beengedte a szobába, amelyet Scsuko bérelt. Negyedóráig pepecselt ott. Levelet írt Scsukónak. De aztán mégsem hagyta ott az írást. Meggondolta. Azt mondta, hogy később, majd estefelé ismét elmegy. — És nem ment el? — Nem. Feltételezésem szerint az ősszakállú volt. — Figyelje meg ezt a momentumot: az öreg azonnal Scsuko letartóztatása után ment oda. Közvetlenül a letartóztatás után. Miért? — Így ítélhette meg a helyzetet: .Scsukót letartóztatták, de még nem érkeztek kihallgatni. Következésképpen egyelőre még nem kell tartani a házkutatástól. Tehát kockázat nélkül mehet oda, nem fenyegeti a veszély, hogy a nyomozók karjába fut. Azizov egyetértően bólintott. — Egyszerűen érthetetlen, hogyan van érdekelve ez az őszszakállú Scsuko sorsában — mondta maga elé, mintha csak hangosan gondolkodna. — Hallgassa meg például ezt. S Azizov elmondta beosztottjának a teázóban lejátszódott eseményt. Szemin ennyit felelt rá: — Elment megbizonyosodni. — Valahogy így lesz. — Azizov a homlokát ráncolta, s elégedetlenül ingatta a fejét. — S mi ezzel a lehetőséggel nem számoltunk. Arra készültünk, hogy Scsuko lakásán kapjuk elő, ő pedig itt az orrunk előtt, a teázóban járt. ... Estére a laboratórium elkészült a vizsgálattal. Ujjnyomokat találtak az újságon. Egybevetették a letartóztatott Scsuko daktiloszkópiai lenyomataival, de nem azonosak. Megnézte a laboratórium az újság egyik oldalára írottakat is. A toll rövid, meg-megszakított mozdulataival írták a számokat. Az írásszakértők összehasonlították Scsuko kézírásával, de nem jutottak egységes véleményre. A grafikai szakértői vizsgálathoz kevésnek bizonyult az anyag. Nem sokkal később megérkeztek az adatok a rejtjelbontóktól is. A számoszlop valóban rejtjeles írás volt. Minden különösebb erőfeszítés nélkül sikerült megfejteni. Ezt a szöveget kapták: „Szerencsésen megérkeztem. Várom a küldöncöt a csomaggal.” — (Folytatjuk) Péntek Utak és gondok Csehszlovák filmet tűzött műsorára a gyulai Erkel mozi 1962. október 8-tól 10-ig. A film cselekménye úgy kezdődik, hogy egy érdekes kis községben senki sem tudja, hányadán áll Lujzával, a kocsissal, mert minden lány után fut és állandóan csínytevésen jár az esze. Az egyik parasztasszonynak például szekeret rakott a pajtája tetejére. Lojza — alapjában véve — mégsem rossz gyerek. Egyszer aztán Lojzát súlyos csapás éri: meghal az édesanyja. Hogy mi történik azután, azt majd a film meséli el... Kiosztották a TIT szemléltetési pályázat díjait A TIT Békés megyei elnöksége júniusban pályázatot hirdetett az előadásokkal kapcsolatos szemléltető anyagok készítésére. A beérkezett pályázatokat a napokban bírálták el és a díjakat október elsején ünnepélyes keretek között adták át a legjobbaknak. Az első díjat nem ítélték oda, mivel nem volt erre alkalmas anyag. A második díjat Rigler József maggyűjteménye és Süli Árpád lassított miniatűr lőporos rakétája kapta. Egyenként 350 forintot adtak át. A harmadik díjat Fancsovics György történelmi szemléltetési eszközéért, Keresztúri Ferenc rakétaerő-ellenőrző modelljéért és Puskás László csillagászati, mezőgazdasági, biológiai és talajtani szemléltetőeszközéért kapta. A harmadik helyezettek 250—250 forintot kaptak. A legjobb munkákat, így Fancsovics György, Keresztúri Ferenc, Rigler József és Süli Árpád anyagait az országos pályázatra is javasolta a zsűri. Művelődési otthonok mintájára rendezték be a békési ifjúsági házat A békési járás KISZ-bizottságának kezdeményezésére és a békési fiatalok aktív részvételével, nagy átalakítási munkák kezdődtek hetekkel ezelőtt a békési ifjúsági házban. Az volt a cél, hogy az épület az eddiginél sokoldalúbban szolgálja a kommunista ifjúság nevelésének, művelődésének az ügyét. Ennek érdekében könyvtár, klubszoba és szakköri helyiségek létesültek. A könyvtár ezer kötetes és olvasóteremmel is rendelkezik. Az igen szépen berendezett klubszobában különféle társasjátékok és zongora is van, tehát ötórai teák tartására is alkalmas. Az átalakítási munkákra tervezett 90 ezer forint helyett mindössze 7000 forintot kellett a járási KISZ- bizottságnak kifizetnie anyagra, a többit társadalmi munkával megtakarították a békési kiszesek, akik kivétel nélkül részt vettek ifjúsági házuk még otthonosabbá tételében. Maszk-kiállítás nyílt a gyulai múzeumban A múzeumi héten maszk-kiállítás nyílt szerdán délután a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban az Országos Néprajzi Múzeum gyűjteményéből. Az érdekes kiállítás a primitív népek szertartási és egyéb álarcait mutatja be, tükrözi művészetüket és hiedelemvilágukat, ezenkívül szemlélteti a maszkok szerepét a modern színjátszásban is. Este az Erkel Ferenc művelődési házban dr. Boglár Lajos muzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum—Néprajzi Múzeum munkatársa a dél-amerikai nambikvára kóborló indiánok között folytatott néprajzi utazásáról és brazíliai élményeiről tartott előadást. A múzeumi hét alkalmából, csütörtökön este ifj. dr. Kodolányi János muzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum—Néprajzi Múzeum munkatársa a Szovjetunióban élő rokon népeinkről tartott előadást Gyulán. műsora Október 7-én este 7 órakor: PYGMALION Katona- és szelvénybérlet. Október 5-én este 1S.30-kor Kaszaperen: MAJD AZ UTÁNPÓTLÁS