Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-26 / 21. szám

WB. január 36. Öt újabb magyar filmet vett át a Szovjetunió Statisztikai adatok szerint ha­zánkon kívül a Szovjetunióban vetítik a legtöbb magyar filmet. A szovjet filmforgalmazók leg­utóbb öt filmünket vették meg. Bemutatják majd az Esős vasár­nap, a Legenda a vonaton, a Há­zasságból elégséges, a Szegény gazdagok és a Hannibál tanár úr című filmeket. (MTI) Fiataljaink boldogságáért Ki ne emlékeznék arra, a nem is oly rég múlt időre, melyben szinte divat volt a sopánkodás, hogy „jaj, ez a mai fiatalság”. Kétségbeesésre persze akkor sem volt alap, legalábbis fiatalsá­gunk egészét tekintve van ma még kevésbé. Egy országiban, melyben a munkásosztály van hatalmon, s a nép a szocializmust építi, nem létezhet olyan politika, olyan társadalomerkölcsi irányítás, mely az iskolázatlanságnak, ingyen­— Szabad a nevét? — T....... József vagyok. — Kora? — Tizenhat múltam. — Foglalkozása? — Lakatos tanuló. — Testvérei vannak? — ÖL — Hol lakik? —• Itt, Csabán. Albérletben. — Tagja valamelyik könyvtár­nak? « — Nem. — De azért olvas valamit? —■ Hogyne. Jókait, Vernét, Móriczot. — Saját könyvei vannak? — Három darab. — Mozi? — Havonta tíz. Rendszerint a Szabadságba meg a Brigádba járok. A Terv mozi messze esik. — Kedvenc filmjei? —­ Vígjáték, dráma, háborús meg történelmi film, ahogy jön. — Hány forintos helyre vált jegyet? — A legolcsóbbra. — Kedvencei? — Szirtes Ádám, Törőcsik Mari, Kibédi, Sinkovits, hogy csak a magyarokat említsem. — Jár-e színházba és hány­szor? — Havonta egyszer-egyszer. Különöse­n ha vígjátékot, operet­tet játszanak! — A színpadi színészeik közül kikre emlékszik szívesen? — Sáraira, a kis Kabosra, Ka­zalra, Gobbi Hildára meg Lata­­bérra. — Szabad idejében h­at csinál legszívesebben ? — Sportolok. A repül­őklub tagja vagyok. Ejtőernyős tanfo­lyamra járok. Egyéb szabad időmben tévét is nézek. Néha olvasok. A rádióból milyen műsorszá­mokat hallgat szívesen? — A szív­ küldit, a tánczenet meg a Szabó családot — A televízióban mit néz gya­krabban? — Filmet és színházi közvetí­tést. — Érdeklik az ismeretterjesz­tő előadások? — Nem. — Játszik valamilyen hangsze­ren? — Nem. — Van-e kedvenc zenekara, zeneszerzője vagy énekese? — Németh Lehel. — Volt-e már az Operában?­­ — Még nem. — Van-e lakásában kép vagy szobor? * — Nincs. — Kedvenc szobrásza vagy festője? — Munkácsy. — Jár-e kiállításokra? • — Nem. — Volt-e külföldön? — Nem. — Üdült-e már az országban­ valahol? — Igen. Az iskolával Balaton­almádiban, kétszer is! — Gyűjt-e valamit? — Nem. — Van-e valami szenvedélye? — A dohányzás­ élésnek, züllésnek, a céltalanul élésnek adna szabad utat fiaink és leányaink előtt A világot és benne a maga politikai, szakmai és kulturális helyzetét mindjobban ismerő és értékelni tudó ifjú sereg nőtt fel megyénkben is a felszabadulás óta: „sudár derekú, üde zöld fák a régi erdőben”. Egyiküket, csak úgy talá­lomra kiválasztottuk és élete kulturális oldalá­ról „faggattuk”, tömör kérdőív-stílusban: — Elégedett az életével? Bol­dog? — Nagyjából.* Ugyanezekre a kérdésekre más fiatal más fogalmazású válaszo­kat adott volna; kora, neme, családi körülményei, érdeklődési köre, iskolázottsága, foglalkozása szerint Olyan is akadhatott vol­na, aki tréfára fogja, s olyan, ki éppen rossz hangulatban lévén, nem állt volna szóba velünk. Véleményünk az, hogy ......... Jóska esetében szerencsénk volt , az a csepp, mely eléggé híven tükrözi tengerét, a mi mai ma­gyar ifjúságunkat. Jóska ipart tanul, a maga módján művelő­dik és nem is egyoldalúan! A bátrak sportját űzi, ejtőernyős­nek készül. Feleleteit hallván, kinek jutna eszébe a fiatalság sorsa felett rajongani? Tíz­ és tízezer él az ilyen típusú fiatal­ból a megyében. Becsületesek, jót, vidámat kedvelők és őszin­ték, T. Jóska ezt példázza. Eszébe sincs szépeket mondani a kérdésekre csak azért, hogy netán jó színben tűnjön fel előttünk. A pluszok mellett bát­ran sorolja a mínuszokat is, így van rendjén. Azzal maga is tisztában van, hogy hol áll, de tudja, hogy előrébb, feljebb kell jutnia. Ezért válaszolja, hogy életével csak nagyjából elégedett, boldogsága még nem teljes. Ifjúságunk egészénél már nincs veszély, de még sok a a tennivaló azért, hogy lányaink, fiaink megismerhessék a még magasabb fokú iskolázottság és még nagyobb műveltség gazdag örömét. Mindent el kell követ­nünk velük vállvetve, hogy ez a nagyszerű fiatal sereg ne csak nagyjából, de egészen boldog és elégedett lehessen! Huszár Rezső Több száz jelentkező a KISZ Központi Művészegyüttesének tehetségkutató versenyén A KISZ Központi Művészegyüt­tese a Magyar Rádió zenei fő­osztályának támogatásával nép­dalénekes tehetségkutató ver­senyt rendezett. Több száz fiatal jelentkezett próbaéneklésre, a „rostavizsgán”, azonban mindösz­­sze harmincöten feleltek meg. A fiatalokat a rádióban is meghall­gatták, majd a „beváltakból” a KISZ Központi Művészegyüttese népdal-stúdiót rendez. (MTI) Befejeződött a tagösszeírás a KISZ-szervezetekben Megyénk KISZ-alapszervezetei­­ben befejeződött a tagösszeírás és ezzel párhuzamosan az ifjúság a szocializmusért mozgalomba való benevezés. Az összesítések szerint jelenleg 590 alapszervezet van megyénkben, 22 ezer 891 taggal. A legtöbb fiatal a 17—20 évesek korosztályából dolgozik a KISZ- ben. Érdemes megemlíteni, hogy 2680-an egyetemi, 2444-en középis­kolai végzettséggel rendelkeznek. A munkásfiatalok közül 5500-am, a parasztfiatalok közül ötezren tagjai a KISZ-nek. A legtöbb alapszerve­zeti tag — 6531 — a középiskolák­ban tanuló diákok közül kerül ki. JANUÁR 26. Békési Bástya: Monte Christo grófja I—n. rész. Békéscsabai Brigád: Pinoc­chio. Békéscsabai Szabadság: A szóra­kozott professzor. Békéscsabai Terv: Apák és fiúk. Gyomai szabadság: 49 nap. Gyulai Erkel: Malachiás csodája. Gyulai Petőfi: Kertes házaik utcája. Mezőkovácsházi Vörös Október: Nosz­­ty fiú esete Tóth Marival. Orosházi Béke: Az aranyember. Orosházi Parti­zán: Az arany ember. Sarkadi Petőfi: Ne fogadj el édességet idegentől. Szarvasi Táncsics: A nagyváros örö­mei. Szeghalmi Ady: Iván gyermek­kora. BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR 13. feliratú bélyegzőnk elveszett. E bélyegző hivatalos volt a megszűnt 08146 4 Szomszat A vár titka Szovjet fiatalok meglátogatnak egy történelmi nevezetességű he­lyet, ahol vezetőik elbeszéléséből megelevenedik a múlt. A „Vár titka” a legszebb mesefilmek közül való. Bemutatja a csanádapác­t Április 4 mozi, január 27-én, matiné-előadás keretében. Ifjúsági klubdélelőtt lesz Békéscsabán Január 27-én, vasárnap délelőtt Békéscsabán a Balassi művelődé­­­­­­si otthonban általános iskolások részére a vezetőség klubdélelőtt keretében játékversenyt és szel­lemi vetélkedőt rendez. A vetél­kedő vezetője Zsebők Zoltán ta­nár. A nyertesek különböző díja­kat kapnak. Ugyancsak 27-én, vasárnap délt­után 18 órától 23 óráig a művelő­dési otthon emeleti nagytermében műsoros teadélután lesz. Ez alka­lommal fellépnek Ledrényi Má­tyás és Lenkefi János táncdalta énekesek. Szerepel a Balassi­ tánc­­zenekar is, Dénes Mihály vezény­letével. Justh Zsigmond emlékünnepségre készülnek Gádoroson A gádorosi öregek emlékezeté­ben még elevenen ég a földbirto­kos Justh-família emléke. E hala­dó szellemű család két tag­ja: Justh Gyula és Justh Zsig­mond Magyarország neves embe­rei közé tartozott. Justh Zsigmond születésének 100. évfordulója alkalmából feb­ruár 16-án nagyszabású emlék­ünnepséget rendeznek Gádoroson. Az új temetőben díszsírhelyet ál­lítanak a Justh-családnak és a sírnál koszorú­zási ünnepséget­­ rendeznek. Délután a művelődési otthonban névadó ünnepségre kerül sor. A művelődési otthon és ugyancsak ezen a napon az álta­lános iskola úttörőcsapata, Justfe Zsigmond nevét veszi fel. Ekkor helyezik el a művelődési otthon­ban Nyári Józsefnek, az iskola te­hetséges képzőművész-pedagógu­sának Justh-mellszobrát. A Justfe­ család emlékeiből kiállítást nyit­nak meg. Az emlékünnepség estéjén a művelődési otthonban a község pedagógusai Möllere: Botcsinálta doktor című bohózatát adják elő.­­ Ezt a bohózatot annak idején a Justh Zsigmond szervezte Lapos­­majori parasztszínházban is ját­szották. Először a rádióra ha­ragudtam, de azután rá­ébredtem, hogy nem is ő, hanem a Meteorológiai Intézet a hamis jós. Az történt ugyanis január 24-én, csütörtökön reg­gel, hogy rettentően csa­lódnom kellett, holott utálom a csalódásokat. A rádió egyik kellemes hangú bemondónője ekként csicseregte az időjárásjelentést (a lé­nyegét idézem): ... álta­lában országszerte ma némileg enyhül az idő. Nyugaton 3—7, az ország keleti, délkeleti részén 8—13 fok körüli lesz a hőmérséklet. — Hurrá! — ugrottam ki az ágyból a hírre, hogy vége a 20—25 mínuszok­nak, s nem kell félig fa­­gyottan és majdnem sír­va érkeznem munkám­ba. Ha a régi, már-már klasszikusnak számító fagyokat közli, bizonyá­ra még tíz-tizenöt per­cig húzom-halasztom a felkelést, de ilyen kel­lemes hírre szinte a nyá­ri reggelek okozta má­moros kelni vágyással szökkentem a dunyha alól a szoba közepére. De hátha a meteoroló­gusok Csaba—Jamina vi­szonylatban tévedtek — ötlött fel bennem a gya­nú, hátha mifelénk még kevesebb is van, mint hiszik, s talán lanyhul­­tabb légtömegek lopóz­­tak az Élővízcsatorna tá­jára? Csak úgy, lenge pi­zsamában rugtattam ki a folyosóra, ahol direkt meteorológiai célokra ké­szült, angináit hőmérő lóg az egyik oszlopon. Rákacsintottam, mutasd komám, szívem gyönyö­rűségére azt az enyhült celziuszodat. Ereimben majd megfagyott a vér: 23 fok mínuszt mutatott. Ez lehetetlen, dadogtam. Megfagyott volna ben­ne a múltkori fagyhul­lámban a higany? Egy­szerre rettenetesen fázni kezdtem. Berohantam, mosdottam, öltöztem, reggeliztem, s rohantam a szomszédokhoz, egyik­től a másikig, s az ő hő­mérőjükön is ellenőriz­tem a dolgot. Huszonhár­mat mutatott a műszer mindenütt. Egyedül bent, a város szívében tért el mert ott „csupán” mí­nusz 21 fok hideg volt. Ja, majd el­feledem. Az általános időjárásjelen­tés után körzetit is köz­vetített a rádió, eszerint Debrecenben 18, Szege­den 20 fok volt ezen a reggelen a hőmérséklet. Természetesen mínusz­ban. A két város konk­réten keleten, illetve dél­keleten fekszik, még konkrétebben Békéscsa­ba felett az egyik, alat­ta a másik. Elismerem, hogy 18 és 20 az nem 23, de azért még mélyen alatta van a 8—13-nak, vagyis a jósolt értéknek. Mindebből mi a tanul­­ság? Hogy a hőmérőt ne a folyosón, hanem a szo­bában tartsd, s akkor so­sem ér csalódás. — Imi Általában jósol, konkrétan téved

Next