Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-305. szám)
1963-12-01 / 282. szám
rar A SZÉLHÁMOSNŐ JANOSIK MÉNKIVÁLYNŐ A BENZINKÚT HERCEGNŐJE Új magyar filmet mutatnak be filmszínházaink decemberben. Főszereplői: Szilvássy Annamária, Kállay Ferenc, Nagy Attila, Telessy Györgyi és Sztankay István. Színes, szélesvásznú csehszlovák film. Judo Jánosik, a film hőse valóban élt. 1683-ban született és 1713-ban halt meg. Jánosik a szlovák nép nemzeti hőse lett, a földesúri zsarnokság elleni harc jelképe. Magyarul beszélő olasz film, a cannesi filmfesztiválon a film női főszereplője, Marina Vlady, a legjobb női alakítás díját nyerte el Színes szovjet filmvígjáték, Nagyezsde Rumjancevával ... a főszerepben. KOROST Ar ad nadrág Dunai Ferenc vígjátékának bemutatója a Jókai Színházban .Ez az, ami többek között már régóta hiányzott: a tárgyilagos szatíra foncsorával befuttatott tükör a magyar színpadokról, mely visszaadja a ma világának történetesein azt a visszásságát, hogy akadnak még pozőr, álszent emberek, akik a karrier uborkafáján elég magasra felmászhatnak. Közben — mintha mit sem változott volna a világ húsz esztendő alatt — élik a maguk kispolgári sziruppal és erkölccsel nyakonöntött, szocialistának mázolt életét, lefelé rúgnak, felfelé nyájaskodnak és környezetüket — ha kell, az ököljog árán is — saját képükre és hasonlatosságukra igyekeznek formálni, mert csak ilyen televény talajon képesek fenntartani magukat Nos, Dunai Ferenc célzott és talált Ragyogó ötlet, hogy az egész bonyodalom egy hétköznapi, barna nadrág körül kavarog, egy nadrág körül, melynek csupán az a nevezetessége, hogy Radó Tamás, a darabbeli igazgató viseli. Ez a nevezetesség azonban sorsdöntőnek bizonyul, hiszen az ominózus nadrág az igazgató szeretőjének lakásán változik használhatatlan mosogatóronggyá, ég el a gáztűzhely felett, úgy cserbenhagyva gazdáját, hogy az kínosabbnál kínosabb szituációkba keveredik. Érdekes, hogy a szinte elképzelhetetlen helyzetek a színpadról mennyire valóságosan hatnak, mennyire nem mesterkéltek, mennyire alkalmasak arra, hogy az író lemeztelenítse szereplőit és minden kendőzés nélkül mutassa meg jellemüket. A szatíra gyilkos mérge természetesen elsősorban a radótamások ellen irányul, akik önhittségükben, kiskirálykodásukban olyan vizekre eveznek, ahol a korrupció és a megalkuvás bólyái mutatják a „hajózható utat” mindaddig, amíg el nem szabadul közülük egy és utol nem éri a tilos vizeken úszkáló hajót a végzet A „végzet” Dunai megfogalmazásában az igazság, bár a Nadrág három felvonásában nem fut zátonyra a hajó, csak majdnem. Ez a „majdnem” viszont félreérthetetlenül sejteti, hogy társadalmunkban nem lehet sokáig kalózkodni, nem lehet sokáig a behódolt kiszolgálók vállán magasan maradni, mert a képmutatásra és hazugságra épített egyéni dicsőség egyszer csak úgy szétfoszlik, mint a köd. A súlyos mondanivalót vígjátéki bonyodalomban érvényre juttatni nem könynyű feladat. Az író szándéka, ha a szándékot sikerült megvalósítás is követi, még számtalan csorbát szenvedhet az előadáson, rosszul értelmezett rendezői elgondolás, színészi játék miatt is. A pénteki békéscsabai premier után úgy érezzük, hogy a rendező, Miszlay István és a szereplő műveannak megjelenítéséről is elmondható, tárgyilagos szatíra-tükröt tartott közönsége elé. A rendező következetességét mutatja az is, hogy ragaszkodott a műfaji megjelöléshez és nem engedett érvényre jutot csorbákat szenvedett volna és a tökéletesen célzó szerző mégis elvétette volna a célt A színészek — mint már említettük — megtalálták a megfelelő hangot, felszabadultan játszottak. Körösztös István nagy rutinnal és jól átgondoltan, a legapróbb részletig pompásan építette fel alakítását Radó Tamás igazgató szerepében. Megdöbbentően igaz az, ahogyan Radó jelleme megnyilvánul általa, egy-egy fintora, befejezetlennek tűnő mozdulata, majd széles gesztusai, hanghordozása mind olyannak mutatja Radó Tamást, amilyenek a radótamások valójában. Egy percig sem sajnálatra méltó, hanem gyűlöletes figura formálódik művészetének ötvösműhelyében. Bertát, a szerelmi értékét ügyesen „hasznosító” gépírónőt Déry Mária alakította lendületesen, könnyedén. Az utóbbi időszak legjobb alakítása ez, szereposztási telitalálat. Tetszett Bíró József Seres Lacija is. Az esetlen, rajongó fiatal fiút őszinte, értő humorral játszotta és amikor az író nagy igazságokat mondat vele, félénk bátorsága korántsem kelt olyan érzést, mintha az igazság örökké szélmalomharcot vívna a hazugsággal. Az egyfajta szakszervezeti funkcionáriusok találó rajzát adta Demény Gyula Koltai szerepében. Koltai csak a harmadik felvonásban jelentkezik, a radótamásokról és klikkjeikről alkotott kép teljessége azonban ennek a figurának jó vagy rossz megformálásától nagymértékben függ. Demény Gyulának jól sikerült Koltai jellemének alapmotívumát, az opportunizmust és az elvtelen főnök-imádatot érzékeltetnie. Mátray Mária Radonét, az igazgató feleségét kissé halványabban, Cseresnyés Rózsa Soltésznét szinte villanásnyi szerepében találóan formálta meg. Suki Antal díszlettervező lehetőségei ezúttal nem lehettek nagyok, Berta lakását azonban kissé modernebbnek, nagyvonalúbbnak képzelnénk el. Zárómondatként: jó előadás volt, Dunai Ferenc vígjátéka Békéscsabán is nagyhatásúnak bizonyult. Sass Ervin ezek jól értették Dunait és egyetlen harsányabb hangot, nem törekedtek többre, bohózati beütést sem. Ez a mint jól eljátszani a kitű- következetesség nagy erényen megirt darabot Aznye Miszlaynak, mert, ha előadás sikerének ez a nyit- nem ehhez tartja magát, ja, így történt hogy nem- akkor a darab eszmeisége csak a darabról, hanem könnyen kijavíthatatlan Déry Mária, Körösztös István és Bíró József, a Nadrág egyik jelenetében. A békéscsabai múzeum története és gyűjteményei Helytörténeti gyűjtemény Múzeumunk — az országos irányelveknek megfelelően — ■a helytörténet kutatását is rendszeressé tette azzal, hogy kibővítette személyi állományát. A helytörténet kutatása nem sortűz sebesültjei lemosták a vért sebeikről. A katolikus temetőben csak halomszerűen van meg az a hely, ahová a négy áldozatot temették. Egy pár korabeli újságunk is van, amelyek új keletű dolog nálunk, ezzel az az 1891-es battonyai aratósztrájk eseményeit írják le. Békéscsaba szülötte volt Achim L. András, a nagy parasztvezér, akinek emlékét méltó módon akarja megőrizni a múzeum akkor, amikor a kiállításon egy Áchim-szobabelsőt igyekszik berendezni. Nagy értékű a múzeumunkban lévő Áchim-pártiak kortestolla. A szobabelsőhöz tartozna még az a tükör is, amely előtt utoljára borotválkozott vagy fésülködött Achim L. András. A Tanácsköztársaság tárgyi emlékeinek gyűjtése igen fontos feladata múzeumunknak. A Horthy-korszakban az üldözések miatt sokan megsemmisítették irataikat. Most itt-ott kerül elő egy-egy elvtárs földbe ásott vagy máshova elrejtett irata, fegyvere, vagy más személyes használati tárgya. Plakátok, hirdetmények, felhívások viszont nagyobb számban találhatók. Az itteni harcokban a 8-as számú páncélvonat tűnt ki. A megmaradt képek alapján készíti el a békéscsabai forgácsoló vállalat a vonat makettjét. A rendőri teendők élellenforradalmi korszak is foglalkozott, de természetesen a maga módján, a soviniszta uszítás és az országgyarapítás szempontjából. Erős lendületet vett a helytörténeti gyűjtés a VIII. pártkongresszus óta. Annak irányelvei alapján folyik országszerte a kutatás. Az eddigi gyűjtés csak alkalomszerű volt, különösen az agrárszocialista mozgalmak kutatása terén adós a múzeum. Az agrárszocialista mozgalmak nagy része megyénkben zajlott le. Az 1891-es battonyai lázadás a legszebb példája a nemzetiségi szegénység összefogásának. Román, szerb és magyar nevek szerepelnek együtt a sebesültek, halottak és vádlottak listáján. Az ezzel kapcsolatos gyűjtésünk alkalmával élő szemtanúval is találkoztunk, de már tárgyi emléket nem taáltunk. Az egyik áldozatnak , Németh Józsefnek a lánya még él, de tárgyi emléket nem lehet nála sem találni. A községet átszelő pataknak lefényképeztük azt a részét, ahol a végzésére hivatott Vörös őrségtől két karszalag került múzeumunkba. A békéscsabai 33- as ezred vöröskatonáinak néhány csoportos fényképe tanúskodik még a Békés megyeiek részvételéről a Tanácsköztársaság harcaiban. A Horthy-korszakból egy-két dalkör emléke maradt ránk. Múzeumunkban van a Békéscsaba—Erzsébethelyi Földmunkások Dalegyletének transzparense, zászlaja és néhány — az országos versenyeken nyert serlege is. E korszak megrázó eseménye volt az endrődi sortűz 1935-ben. A szokásos választási visszaélések Endrődön hét embernek az életét követelték. Más emlék nem maradt erről, csak a temetőben lévő sírkeresztjük. A felszabadulásra szintén csak néhány korabeli kép vagy plakát utal. Az élet megindulása, a reakció elleni harc, a feketézők megfékezése, a szocialista rend győzelme, a nemzeti bizottságok szerepe mind olyan témák, amelyekkel érdemes foglalkozni, hogy tovább gazdagodjon helytörténeti gyűjteményünk. Bogyirka Emila békéscsabai múzeum helytörténésze — Vége-