Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-14 / 10. szám
Hv. január 14. Az udvari bolond A kalandos filmek kitűnő szatírája az Udvari bolond című amerikai film, főszerepben Danny Kaye-el. (Bemutatja a békéscsabai Terv mozi, január 13—15-ig.) ■ középiskolás Filmanhétán Dokumentarista filmrendező Andrzej Wajda? — tették fel elsőnek ezt a filmműfaji kérdést a békéscsabai híd- és vízműépítési technikum felsőéves kollégiumi diákjai péntek este, egy nagy sikerű, de sokat vitatott lengyel film, a „Hamu és gyémánt’ ankétján. Az egyik gyerek összehasonlításképpen bemondja egy másik lengyel rendező, Monk nevét. Valaki felszólal, hogy hiszen Wajda nem lehet dokumentarista: dokumentarista film volt az olasz „Biciklitolvajok”, amelyet alkotója részben a dokumentfilmek stílusában készített, így például főszereplőnek is egy egyszerű munkást választott. A „Hamu és gyémánt” szereplői viszont hivatásos színészek. Nem a filmesztétika normáival, hanem a maguk 16—17 éves gondolataival szabják meg válaszaikat, de a problémát helyes irányban döntik el. S máris a vita kellős közepébe kerültünk. Nagy kíváncsisággal ültem be a kollégiumi filmankétra. Hogyan fogják megítélni ezek a kamaszok ezt a rendkívül művészi, de nem problémátlan filmet, mely a szocialista országok utóbbi években fellendült filmművészetének s a lengyel „új hullám”-nak egyik úttörője volt, de melynek légköréről, történelmi hátteréről koruknál fogva legfeljebb néhány történelemleckéből tudhatnak csupán? De már az első percek elmúltával kitűnt, hogy ezek a gyerekek jó érzékkel közelítenek az alkotás megítéléséhez. Nem először teszik ezt: a kollégiumban hetente rendeznek filmvitákat. Nem szokatlan tehát nekik a modern film nyelve, a problémáknak mondjuk a Délibáb minden mennyiségben című filmhez képest — enyhén szólva — magasabb szintű felvetése. S a mű helyes tárgyalása által könnyebben jutnak az ábrázolt kor problémáinak megértéséhez is. Egy kis tudatos irányítással — Mazán Mátyás kollégiumi nevelő- tanár vállalta ezt a hálás feladatot: rendkívül értő, szakavatott módon, jó irányba kormányozni a fiatalok meglátásait, nyesegetni fejlődő műértői-élvezői hajlamaikat a péntek esti filmankétokon , de végeredményben önmagukról keresik a helyes feleletet a film nyitva hagyott kérdéseire. A főszereplőt, a filmbeli Macseket jellemzik először, aki Imre András negyedéves szerint „... a filmkezdet előtti időpontban pozitív hős volt, a filmben végig negatív hős, de halálát bizonyos vonatkozásban mégis sajnáljuk.” Vita. A főhős részt vett a varsói felkelésben, önszántából harcolt a német megszállók ellen, félig megvakultak a csatornákban való bújkálásban „a haza iránt érzett olthatatlan szerelméből”. A partizáncsoport vezetői azonban — kiktől a parancsokat kapja — nacionalisták, kommunistaellenesek s mikor a szovjet csapatok bevonulnak Lengyelországba, tovább harcolnak, most már az oroszok és a kommunisták ellen. Maciek — bár kételkedik a harc céljában s találkozása egy lánnyal rádöbbenti, hogy most már elvi kellene — adott szava vélt felelőssége alatt lengyel munkásokat gyilkol, lengyel kommunista párttitkárt öl meg, s így odajuttatja őt a történelem és a rendező, ahova szükségszerűen kell jutnia: egy szeméttelepen hal meg a film végén. De miért sajnáltuk akkor helyenként a hőst — kérdezik a diákok közül többen. A rendező bűnének rójuk, hogy e negatív szerepet szimpatikus figura töltötte be? Valaki felveti, hogy az élet, tehát szükségszerűen a művészi alkotás sem a cowboy-regények — ahol kizárólag igazságos sheriffek, angyalszívű maryk és elvetemült gengszterek szerepelnek, csupa fekete—fehér figura — műfaji szabályai szerint alakul A „Hamu és gyémánt” hőse sok tekintetben szimpatikus, de történelmileg helyes, hogy elpusztul. Ha a rendező életben hagyja, az bántaná a néző igazságérzetét — szögezik le a diákok. Sok mindenről esett szó még a „Hamu és gyémánt” filmankétján. A filmben szereplő 17 éves kamaszt, ki a népi Lengyelország kialakulása elleni terrorcselekményeket a „lengyel nemzeti hős” halált megvető, romantikus szerepétől fellelkesülve követi el — többen nevetségesnek minősítik. A koalíciós kor tipikus figuráját, a feltörekvő polgármestert, s annak politikát, magatartást a pillanatnyi erőviszonyoktól függően változtató titkárát a film legellenszenvesebb figuráinak tartják. A forgatókönyv szinte puritán, semmilyen mozzanata nem véletlen — állapítják meg. — A rendezés naturalista részeit viszont kifogásolják. Néhány naiv, de még több meglepően okos vélemény, nézet hangzott el a vitán. A felnőtt vendég saját 16—17 éves korára viszszagondolva, csodálkozva állapította meg, hogy az akkori serdülő generáció korántsem tudott ilyen éretten, okosan nézni felnőtteknek szóló, modern művészi alkotásokat. S még az is eszébe jut, hogy az akkori fiatalokat elsősorban érzelmi szempontok vezették volna ítéleteik megalkotásában, míg ezek az 1964-es középiskolások elsősorban logikai úton feltett kérdéseikre kérnek választ. S helyes, ha a buzgó érzelmeket az ész ítélete szabályozza. A következő évben — mint tudjuk — a film, a legfiatalabb művészettantárgyként vonul be az iskolákba. Jó előkészítő s más iskolák, kollégiumok számára is követendő munka folyik ehhez a békéscsabai híd- és vízműépítési technikum diákkolégiumában, hogy a köztudottan „filmre éhes” fiatalokból filmet értő fiatalok váljanak. Padányi Anna Kedd AUL megmasotpapidos napot Olyan, mint egy mese. Egyszer volt, hol nem volt... Volt egyszer egy fiatalember, Kvasz Andrásnak hívták. Akkor még inkább Bandi fiamnak. • (Most Bandi bácsinak kell szólítanom.) Békéscsabai kovácsmester az apja, Bandi is kovácsinas lett Aztán önálló iparos Pesten. Dolgozott járt-kelt épp olyan életet élt, mint más fiúk. Mígnem egyszer csak felrepült Szállt hegyen, völgyön keresztül, magasan, mint a madár. Versenybne kelt a gólyával, megmosolyogta a napot, tisztelgett a hegyóriásnak, a templomtoronynak, megfricskázta a szélmalom kerekét — és közben énekelt • Repült, repült és énekelt. ■ egyszer beleszállt a Dunába, más- s kor a Hernádban, a Sajóban áztatta a lábát. Széles szárnyú gép- t madár vitte. Egyik nap itt, a má■ síkon ott. Hetvenhárom város csordálta felszállásait. Igazi mesehőse volt Gyerekkori álmok valóra váltója, aki hókuszpókuszt csinál, s felemelkedik a magasba. Irigyelték, csodálták, megtapsolták. Mi lesz egy mesehősből, ha megöregszik? (Amikor már űrruhát ölt az ember, hogy újabb meséket váltson valóra.) — Az emlékeinek él. S az emlékeiből. 1900-et írtak. Repülési lázban égett a világ. Zsédi Aladár mérnök Kvasz András kovácsmesternél csináltatta meg rajzai alapján repülőgépét. A fiatalember is ezer a nyomon indult el. Így kezdődött ... Én most a szavak varázserejével visszaidézem a múltat. A képzelet — nagy hatalom — segítségemre siet. — Tessék indítani! 1911-et varázsolok, őszt. November ötödikét. Látják itt körben a rózsaszín plakátokat? Kicsit harsogok, de kedvesen naivak. Mára hirdetik Kvasz András látványos repülését Szentesen. Bár nem olcsó a belépőjegy, tartsanak mindnyájan velünk. „Soha nem látott élményben lesz részük”. (Hogy ön már látott ilyet? — tessék azonnal elhagyni a varázskört! Csalni nem szabad!) Csak nyugalom. Tessék vigyázni! Ne menjünk közel. És most figyeljenek! Start. A jól bemelegített motorral egyenletesen emelkedik a gép. Már magasan jár. Egy kör, még egy, a harmadik ... aztán. — Mi az, mi történt? — Kedves pilóta úr, valami baj van? — Csökken a fordulatszám. — Méri? — Csak a fülemmel és az idegeimmel (a fordulatszámmérő nagyon drága), de érzem, csökken. — Ajaj, akkor tessék leszállni! Leszállt. — Vizsgálják át a karburátort, kérem, tisztítsák ki a fúvókát, a szűrőt, nézzék meg a begyújtást. — Minden rendben. — Akkor géppróba! — Még mindig kevés a fordulatszám — Vizsgálják tovább!... — Hölgyeim és uraim, elnézésüket kérjük, a mai repülést sajnos nem folytathatjuk. — Mit mondanak? Megvan a hiba? S darázs volt a benzincsőben? — Szegény darázs. Kíváncsiságáért az életével fizetett. — Hölgyeim és uraim, holnapholnap újból felszáll Kvasz András. A mai napra váltott jegyek érvényesek! Másnap a gép kitűnően működött. Olyannyira, hogy táviratot vitt Szentesről a posta: „Ha vasárnapra kaphatok hangárt, délelőtt innen indulok Csabára. — Kvasz”. — Néhány óra múlva megjött a válasz: „Mindenről gondoskodom. Vasárnap várunk. — Os.” Izgalommal tele várakozás. S november 12-én, vasárnap tíz óra tájban felszállásra kész a gép. — Betájolt? — Igen. Egy-két tiszteletkor a város felett, és egyszerűen ketre indulok. Az előre gondosan kitervelt út szerint, — hogy a Tisza mindig a hátam mögött maradjon, s követem a Szentes—Orosháza vasútvonalat, majd a Szolnokról Békéscsabára vezető síneket. — Helyes. S most, ötszáz méter magasságban mit érez uram? — Nem találom a síneket. S a Tisza is milyen furcsa. Annyit kanyarog, hogy egyszer innen látom, másszor onnan. Eltévedtem. (Nem segíthetek, tiltja a „varázs-szabályzat’ ’). — Továbbrepülök. Bal felől látok valami folyót meg két várost. Leszállok, s megkérdezem, hol vagyok. — Azt mondják, Szarvas közelében értem földet. Újabb felszállás — most már Kondoros felé, de megint le kell szárnom, elfogyott a benzin. Innen irány Békéscsaba. — Csak megint nem tudok tájékozódni a magasban. Most mit tegyek? — Segítséget küldök. Látja ott a gép előtt köröz egy gólyapár. Induljon utánuk! — És hazavezettek. A szomszédunk gólyái. Hát ilyen volt az első túrarepülés, Szentesről Békéscsabára 135 kilométeren egy óra negyvenhét perc alatt! Azóta eltelt egy fél század. A „mezítlábas pilóta”, ahogy majdan nevezték, a napokban volt 80 éves. S közben? — Négy évig repült. Aztán a háború, az első. Hadifogság. „Újból kezdhettem mindent” — és Trianon — betiltották a repülési kísérleteket. Visszament Békésre kertészkedni. Újból háború — Pestre költözik. Zuglóban él most a feségével. Negyvenegy éves házasok. — Szépen élünk, csak az a baj, az egyetlen fiam disszidált — és tétován végigsimítja a legújabb müncheni lapot. (Ha igazán tudnék varázsolni, hazarepíteném a Kvasz fiút). Amikor ajkához emeli a poharat, furcsán remeg a keze — 80 éves. Aztán, mint valami gyors járású kobold, eltűnik az egyik ajtón — plakátot hoz be. A másik szobába nyit — számozott dossziékkal, sorba rakott fényképekkel tér vissza. Most ötvennek se nézném. Megmutatja az első gépét — hosszú évek munkájával készült a makett. Pontosan olyan, mint az igazi. Csak a gép kisebb, s a pilóta öregebb. Meg árvább. Kádár Márta Közületek munkaerőigénye A Vizesfási Állami Gazdaság gyakorlattal rendelkező (legalább 3 év) gyors- és gépírónőt felvesz. Jelentkezés az állami gazdaság központjában, Vizesfáson, valamint belső ellenőri munkakört hirdet. Alkalmazáshoz szükséges erkölcsi és működési bizonyítvány, szakképzettséget igazoló bizonyítvány és szakmai gyakorlat. Jelentkezés fásban vagy személyesen az fmsz központi A Csökmői Föművesszövetkezet irodájában. Önköltséget felvétel esetén tolnak belépésre pénzügyi előadói, térítünk. top izi Unió TELEVÍZIÓ 14