Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-08 / 83. szám
ÁPRILIS 8., CSÜTÖRTÖK Ara 60 fillér XX. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM Messzi vásár | Sínek az utcán | A felelőtlenek felelősek | Tudomány — Technika | Sport Mennyit ér ötven fillér? Millió és milliárd — az állami költségvetés természetesen csakis ilyen magas számokkal dolgozhat. Az országgyűlés februári ülésszakán azonban a hétköznapok szerény pénzügyi „gyalogosa“, a fillér is szerepelt, méghozzá rangos helyen, nagy erőfeszítést sűrítő, országos feladat kifejezőjeként. Az idei népgazdasági terv egyik korántsem könnyen teljesíthető előirányzatát így jellemezte a pénzügyminiszteri expozé: „Azzal számolnak, hogy az iparban átlag több mint 50 fillérrel fogják csökkenteni a 100 forint értékű termék előállítási költségeit“. Mit jelent ez? S miért feltételez sok munkát, erőfeszítést ez a látszatra mérsékelt költségcsökkentés? Célszerű „visszalapozni“ a legutóbbi tervév költségcsökkentési előirányzatára. A terv 1964-ben azzal számolt, hogy az iparban 1,3 százalékkal csökkent a termelési költség. Ez az előirányzat mindössze fele arányban valósult meg, az ipar tehát a tervezettnél drágábban termelt. Ennek egész sor, azóta már elemzett oka volt; idesorolható például a létszám- és a bérfegyelem bizonyos mérvű lazulása, az anyagkészletek indokolatlan növekedése stb. A tervelőirányzattal kapcsolatban az idei „több mint 50 fillér“ azt jelenti, hogy a költségszínvonalat mintegy 0,6 százalékkal kell csökkenteni a múlt esztendőhöz mérten. Két bizonyíték jelzi, hogy nem könnyű teljesíteni ezt! Az egyik: tavaly pontosan ennyi volt a tényleges költségcsökkenés. A másik: az idei és a tavalyi 0,6 százalék korántsem fed azonos tartalmat, az 1965. évi népgazdasági terv ugyanis szerkezetében, a követelmények minőségében eltér az 1964. évitől. Számottevően csökken (hozzávetőleg a felére) a termelés növekedésének évi üteme, pedig nyilvánvaló, hogy a kisebb terjedelmű termelésből nehezebb a költségeket azonos arányban csökkenteni, mint a nagyobból. További változás: idén sokkal következetesebben ragaszkodunk ahhoz, hogy az üzemek valóban csak szükséges — tehát belföldi vagy exportrendelésekkel alátámasztott, korszerű, keresett árukat gyártsanak, s ne olyanokat, amelyek a „saját“ érdek, a vállalati előny, tehát a költségcsökkentés nézőpontjából is kedvezőbbek. Meglehet, mindez elvont, szakszerűen gazdasági fejtegetésnek tűnik. De ha most már a hétköznapok nyelvére fordítjuk a „több mint 50 fillér“-ből következő feladatokat, érvekért ismét a múlt évi tapasztalatokhoz kell nyúlnunk. Említettük, hogy 1964-ben nem csökkentek a költségek az előirányzott mértékben. Az okok sorában szerepelnek a túlzottan magas készletek, s ebből is külön figyelmet érdemelnek az indokolatlanul duzzadó anyagraktárak. Hogy ez valójában mit jelent, azt jól szemlélteti a következő szám: 1963. évi adatok szerint az anyagköltség adta az állami iparban a vállalati termelési érték 62,7 százalékát, s 1964 háromnegyedévi számai szerint ez az arány hajszálnyit sem mérséklődött. Világosan látszik ebből: ha az összes költségeknek mintegy kétharmada az anyagokra jut, milyen sokat „hozhatna“ az üzemek számára akár néhány százalékos megtakarítás is. Ez a feladat korántsem korlátozódik csak a vezető szakemberekre — még ha ez elsősorban az ő kötelességük is! —, ebben minden munkás, minden munkabrigád segíthet, hiszen ha valahol, itt igazán érvényes a „sok kicsi sokra megy“ elve. Tegyük hozzá azt is: a pénzügyminiszternek és az Országos Tervhivatal elnökének a közelmúltban megjelent nagy horderejű rendelkezése, amely erre az esztendőre engedélyezte, hogy a szükségtelenül felhalmozódott készleteket, köztük az anyagokat, árengedménnyel, rugalmas piaci módszerek érvényesítésével, veszteség nélkül értékesít-’ hessék a vállalatok. Ezzel kapcsolatban gyakorlatilag megszüntettek minden adminisztratív akadályt, s jellemző, hogy még az úgynevezett kötött gazdálkodású anyagok is forgalomba hozhatók. Fontos népgazdasági érdek, hogy minden vállalatnál éljenek e lehetőségekkel! Mindemellett a költségeket sok egyéb tényező is befolyásolja. A szükségtelenül, tehát a termelés okvetlen igénye nélkül kifizetett bérek éppúgy, mint a „nagylábon élés“ még korántsem leküzdött gyakorlata, a reprezentációs összeg pazarlása, a felesleges adminisztráció, néhol a nyomtatványáradat és így tovább. A fillér „szót kapott“ hát a parlamentben — de fontos, hogy éppen ilyen súllyal szerepeljen a vállalati gazdálkodásban is. Mert fillérekből halmozódnak a milliók és a milliárdok! Tábori András Ifjúsági nagygyűlés Budapesten az űrhajós-házaspár tiszteletére V. V. Tyereskova Nyikolajevna és A. K. Nyikolajev, a világhírű szovjet űrhajós-házaspár szerdán délután a Sportcsarnokban ifjúsági nagygyűlésen találkozott a magyar fiatalok képviselőivel. A nagygyűlés elnökségében foglallt helyet Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, dr. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Pap János, a kormány elnökhelyettese, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Kristóf István, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, a politikai, a társadalmi élet több más vezető személyisége, az ifjúsági szövetség több vezető funkcionáriusa, valamint az ifjúság különböző rétegeinek számos képviselője. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet V. V. Tyereskova és A. Nyikolajev. Az elnökség tagja volt G. A. Gyeniszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A nagygyűlés résztvevői hatalmas lelkesedéssel, hosszan tartó tapssal, éljenzéssel köszöntötték az űrhajós-házaspárt, amikor az elnökség tagjaival együtt elfoglalta helyét az emelvényen. A nagygyűlést Somogyi Imre, a KISZ budapesti bizottságának első titkára nyitotta meg, majd Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. Elöljáróban üdvözölte a Csillagváros lakóit, majd ifjúságunk, egész népünk jókívánságait tolmácsolta a kozmosz hőseinek délelőtti kitüntetésük alkalmából. A nagygyűlés részvevőinek hosszan tartó lelkes ünneplése közepette V. V. TyereskovaNyikolajevna lépett a mikrofonhoz, majd nagy taps közben Andrijan Nyikolajev meleg szavaikkal köszönte meg a testvéri fogadtatást. A forró hangulatú nagygyűlés Somogyi Imre zárszava után a DIVSZ-induló hangjaival ért véget (MTI) ülést tartott a megyei operatív bizottság Minden erőt a kukorica vetésére Kedden délután Csomós Istvánnak, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya vezetőjének elnökletével ülést tartott a megyei mezőgazdasági operatív bizottság. Miután a járások és a városok felelősei ismertették az elmúlt két hét mezőgazdasági munkáinak eredményeit, az operatív bizottság a következőkben foglalt állást: megyénk déli járásaiban a kora tavaszi mezőgazdasági munkákkal előrehaladtak. A múlt év azonos időszakában a Békéscsabától délre fekvő tsz-ekben még javában vetették a kora tavasziakat. Április 6-án ezek vetését csaknem mindenhol befejezték. A Békéscsabától északra lévő közös gazdaságok többségében a kora tavasziak vetése erre a hétre tolódott. A feladat kézenfekvő — közölte Csomós István —, a déli járásban minden erőt a szántásra és a kukoricavetésre összpontosítsanak, az északi járásokban pedig ezen a héten fejezzék be a kora tavasziak vetését. Ezt követően haladéktalanul lássanak hozzá a kukorica vetéséhez. A megye egész területén április 30-ig ezt a munkát — a tavalyi tapasztalatok alapján — feltétlenül be kell fejezni. Több járási és városi felelős felvetette, hogy egyes búzatáblákban ritka az állomány. Néhány tsz kiszántási engedélyt kért. Az operatív bizottság amellett döntött, hogy a kiszántási engedély megadásához a megyei mezőgazdasági osztály is adja véleményét. - " Elutaztak román vendégeink Hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára április 3-án a testvéri Román Népköztársaság bánáti tartományából háromtagú küldöttség érkezett megyénkbe. Román barátaink több napon át ismerkedtek Békés megye politikai, gazdasági életével. Megtekintettek több ipari és mezőgazdasági üzemet. Részt vettek az évforduló ünnepségein, megkoszorúzták a román hősök síremlékét, ellátogattak Budapestre és Szegedre. A gazdag program április 7-én fejeződött be. A küldöttséget megyénk vezetői Kevermesre kísérték, ahol a dorobánci határszakaszon búcsúztak, léptek szülőhazájuk földjére. Klein Pál, a dánszentmiklósi Micsurin Tsz gépszerelője két évvel ezelőtt traktorra szerelhető berendezést szerkesztett. Ez az új konstrukció alkalmas a szőlő gépi nyitására és fedésére, valamint talajmélyítésre is. A két ekét tartó szerkezetet a sorok távolságának, valamint a nyitás, a fedés kívánalmainak megfelelően lehet szabályozni. A berendezés jól bevált, naponta 15—18 holdon körülbelül száz szőlőmunkás keze munkáját helyettesíti. Az újítást a megye tíz termelőszövetkezete már átvette és alkalmazza. (MTI-fotó : Beretk Ferenc felvétele)