Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

II. Nemzetközi női sakkverseny — Szarvas Kozlovszkaja pontveszteség nélkül vezet Kilenc órai játék után: Ivánka—Karakas döntetlen A második fordulóból elma­radt mérkőzésekkel folytatódott a szarvas nemzetközi női sakk­verseny. A Sinka — (magyar) — Polihroniade (román) játszmát, röviddel a folytatás megkezdése után döntetlenre adták. Az Iván­ka—Karakas magyar rangadón az eddigi leghosszabb játszma csak újabb négy órai játék után fejeződött be, amikor a két sak­kozó kénytelen volt megeléged­­ni a döntetlennel. A harmadik fordulóban to­vább folytatták a „pontvadásza­­tot” a versenyzők. Eredmények: Bretova (csehszlovák)—Juncu (román) 1:0. A világos nagy­támadását Juncu nem tudta ki­védeni. Kozlovszkaja (szovjet)— Finta (magyar) 1:0. Finta idő­túllépéssel vesztett, miután a tá­madásra —, melyet ellenfele ki­védett —, igen sok időt vesztett el. Polihroniade (román)—Verőci (magyar) 1:0. Verőci eddig mé­lyen tudása alatt se­repelt. Ka­rakas—Sinka 1:0. Az ellentéten oldalra történt sáncolások után Karakas viharos támadást indí­tott sötét állása ellen. Ezután tisztet és játszmát nyert. Po­­rubszky—Ivánka döntetlen. A két magyar versenyző aránylag sima lefolyású mérkőzést ját­szott. Werd­—Liebert (mindket­tő NDK-beli) döntetlen. 14 lépé­­ses szaloniemi. A Jurczynska (lengyel)—Honfiné (magyar) függőben maradt játszmájában Honfiné ezúttal is időzavarral küzdött, de a kötelező lépésszá­mot megtette. A verseny állása a harmadik forduló után: Kozlovszkaja 3, Bretova, Polihroniade 2,5—2,5, Porubszky 2, Ivánka, Karakas, Liebert, Sinka 1,5—1,5, Jurczynska 1 (1 függő), Finta, Werdi 1—1, Juncu, Verőci 0,5— 0,5, Honfiné 0 pont (1 függő­). A negyedig forduló párosítása: Ivánka—Sinka, Verőci—Karakas É., Liebert—Polihroniade, Honfi­né—Werci, Finta—Jurczynska, Juncu—Kozlovszkaja, Porubszky —Bretova, női bajnoka (1954, 1967). Tel­jesítményét nagyban befolyá­solta, hogy a szülések miatt versenyzői pályafutását több­ször meg kellett szakítania. Most is egy ilyen kihagyás után jött el a versenyre. Szarvason nagyon jól érzi ma­gát, a verseny szervezésével elégedett és azt magas színvo­nalúnak tartja. Nem szeret jó­solni, de Kozlovszkaját és Po­­lihroniádét tartja esélyesnek, akit a kitűnő magyarok: Iván­ka, Karakas és Verőc megszo­ríthatnak. Saját esélyeiről nem­­szívesen szól, annyit elárult, hogy a mezőny első felében szeretne végezni. A Kozlovszkaja—Liebert találkozón (képünkön) a szovjet nem­zetközi mester (jobbról) győzött. (Fotó: Fábián István) Bemutatjuk őket URSULA LIEBERT nemzetközi mester (Német Demokratikus Köztársaság) A rendkívül szerény nemzet­közi mester polgári foglalkozá­sa matematikus. Talán éppen ezért szűkszavú és a versenyen rendkívüli szívósságával és példamutató küzdőszellemével tűnik ki. Férje kísérte el a versenyre, aki maga is nemzetközi mester és 1970-ben a Kecskeméten ren­dezett mesterverseny győztese. Három gyermekük van, két kis­fiú és egy kislány, őket is ma­gával hozta Szarvasra. Komoly versenyzői pályafu­tásra tekint vissza, hiszen 20 A szemüveges Liebert (fenti éve sakkozik, gyerekkora óta, képünkön) az NDK többszörös A mai nap Békés megye sporteseményei: Spartakiád. Üzemi dolgozók spartakiádjának megyei döntője, röplabda, kézilabda, kispályás labdarúgó sportágakban. Bé­késcsaba, Kórház u. 9.00. Lab­darúgás. Helyosztó mérkőzés megyei I. osztály. 1—2 helyért: Mezőberényi Spartacus—Oh. Kinizsi, 17.30 Szabad Föld Ku­pa elődöntő: Kunágotai Vercsé­­nyi TSZSK—Görcsönyi TSZSK 17.30. Lovaglás. Megyei ver­seny, Gyula, Vásártér 9.00. Ökölvívás. Tóth Pál-emlékver­­seny második napja, Békéscsa­­ba, Úttörő és Ifjúsági Ház, 9.00. Modellezés. Alföld Kupa országos rádió iránymérő ver­seny második napja, Murony— Hidasháti Állami Gazdaság 8.00. Varga István síttörőolimpiai bajnokságot nyert Szegeden, _a VI. ® Nyári Olimpián “^kJMei|5||gw Békés megyei j^$gr versenyzők közül pár kiemelkedően | | ' Varga István sze­*­­ repelt, aki lövé­szetben olimpiai bajnokságot nyert,­ 158 körös teljesítménnyel. Ezüstérmet sze­reztek a lökösházi labdarúgók és a gyomai 2-es számú iskola röplabdásai. További eredmé­nyek: lövészet, leány egyéni: 6. Lipták Katalin 145 kör. Fiú­csapat: 2. Békés megye (Varga István, Jantyik Pál, Vince Gá­bor, Kondacs Pál) 449 kör. Leány csapat: 4. Békés megye (Lipták Katalin, Fekete Mária, Lipták Mária, Molnár Éva) 421 kör. Modellezés: Hajómodellek. Egyéni: 3. Pü­ski (Bős). Mecha­nikus modellek: 4. Bodnár László 309 másodperc. A Békés megyei versenyzők részletes értékelésére a későb­biekben visszatérünk. Rózsavölgyi Éva (Bcs. VTSK) vidéki bajnokságot nyert A békéscsabai Udvarhelyi­emlékversennyel egyidőben Szombathelyen a serdülő és if­júsági vidéki bajnokságon sze­repeltek a Bcs. VTSK ver­senyzői. A sportkör színeit Ró­zsavölgyi Éva, Kliment Gyön­gyi, Rózsavölgyi Erika, Kocsis Zoltán és Kemecsei Attila kép­viselték vidéki teniszsportunk reprezentatív eseményén. A serdülő leány egyesben ra­gyogó békéscsabai siker szüle­tett, Rózsavölgyi Évát eddigi eredményei alapján első helyen emelték ki a 64 részvevő kö­zül. A csabaiak üdvöskéje Ivá­­nyi (Szombathely), Rech, Hüt­­ter (mindkettő DVTK), legyő­zése után a döntőben Szabó Ágnessal találkozott és jó já­tékkal 6:3, 6:5 arányban nyert s ezzel vidéki bajnok lett. Győzelme a szakemberek kö­rében nem keltett meglepetést, hisz eredményei kitűnő játék­készsége és lelkiismeretes fel­készülése megalapozták nyeré­si esélyeit. Az ifjúsági leány egyesben Rózsavölgyi Éva és Kliment Gyöngyi indult és sorsolásuk elég balszerencsének volt mond­ható, mivel mindketten a ta­valyi és idei bajnok Tóth And­rea (Győri ETO) mezőnyágára kerültek. Ebből adódott az a helyzet, hogy Rózsavölgyi, Hüt­­tér Erzsi (Diósgyőri VTK), majd Szilágyi (Berettyóújfalui KSE) legyőzése után az elő­döntőben szintén Tóth Andreá­val találkozott és maradt alul, végső soron az értékes harma­dik helyet megszerezve. Amennyiben versenyzőink az ellentétes oldalon játszhatnak, úgy egyikük szinte biztos dön­tőbe kerül, hiszen komoly el­lenfelet úgyszólván csak a vi­déki bajnok (aki egyben ta­valy felnőtt bajnok is volt) je­lenthetett volna. Az ifjúsági leánypáros döntő­jében újból a Győri ETO ver­senyzőivel Tóth Andreával és Bátovszky Helgával találkozott a csabai páros, ami azt jelenti, hogy leányversenyzők tekinte­tében a két sportkör jelenti vi­déken a legmagasabb szintet. A két utolsó éves ifjúsági győ­ri játékos szerezte meg 6:2, 6:3 arányban a győzelmet párosunk ellenében, akik kénytelenek vol­tak az ezüstéremmel megelé­gedni. Versenyzőink közül kellemes meglepetést szerzett még Ko­csis Zoltán, aki az elődöntőbe jutásért szenvedett vereséget a mezőny első kiemeltje Ferencz­­falvi (Gyöngyös) ellen, azonban így is jogot szerzett az orszá­gos bajnokságon való indulás- Megkésett első virágzás Beszélgetés Botond Imrével a Birkózó Európa Bajnokságról Egy zimankós téli napon, úgy január elején kü­löncnek vélt fia­talembert láttam Gyopároson. Óriá­si erőfeszítéssel gyúrta a kilomé­tereket a térdig érő hóban, a maga 110 kilójá­val. Egyetlen fürdőruhaféle volt rajta, testén izomkötegek játszottak. Az izomkötegek fénylettek az izzadságtól. Fá­zósan húztuk össze magunkon a kabátot, s közben megkér­deztem: „Edzünk? Edzünk?” „Igen” — volt a válasz, s köz­ben mosolygott. Mert Botond Imre, az Orosházi Spartacus I. osztályú birkózója mindig mo­solyog. (Az erős testek gyen­géd szívet takarnak.)­ Ekkor még nem tudtuk, vajon miféle különcség a futás térdig érő hóban. Azóta csak most talál­koztunk a napokban, szintén mosolygott, de valahogy más­képpen. Mintha csak azt mond­ta volna: „Hát ezért futottam”. — Életem legnagyobb esemé­nye volt — mondta —, hogy részt vehettem az idei birkózó Európa-bajnokságon, s ez ötö­dik helyen végeztem. Ez volt az első nagy világverseny, ahol indultam. — Nem volt ez egy kicsit ké­sei? — Nem... Bár hamarabb jobb lett volna. Több mint tíz évig versenyeztem, leginkább a fél­nehézsúlyban, tizenháromszor voltam második helyezett a ma­gyar bajnokságon s már azt hittem, én leszek az örök má­sodik. Kicsit talán el is temet­tek már, de éreztem, hogy van még bennem valami. A­ múlt év elején aztán átálltam a nehéz­súlyra, s az első versenyt mind­járt megnyertem. Tudtam, hogy most nem szabad abbahagyni. Január végétől júniusig csak vendégségben voltam itthon, edzőtábor Tatán, Pesten, hazai, nemzetközi verseny itthon és külföldön. — Milyen eredménnyel? — összesen hét ellenőrző ver­senyen kellett az első helyen végeznem, hogy kiutazhassak az EB-re, ugyanakkor megnyerni a nehézsúlyú, szabadfogású vi­déki és magyar bajnokságot. Aztán következett a felszaba­dulási emlékverseny, ahol a rangos nemzetközi mezőnyben a harmadik helyen végeztem, hasonló eredménnyel jártam Bukarestben, s ugyancsak har­madik lettem Szófiában. Ez­után következett az Európa­­bajnokság Berlinben. Huszon­négy ország 170 versenyzője jött el erre, mind nagy nevek. — Ki volt a legnehezebb el­lenfél? — Lehet, hogy furcsán hang­zik, de a balszerencse... Ne­hogy mentegetőzésnek vegyék, amit mondok, bár gondolom, nincs mit mentegetni magam, de mindjárt az első mérkőzé­sen bokasérülést szenvedtem, persze azért megvertem a bol­gárt. A jugoszláv fiú ellen már bicegve álltam ki a szőnyegre, de azt is sikerült megvernem. Aztán jött a török. Az észre­vette, hogy bicegek, de azért így sem ment neki simán. Ki­kaptam. Ekkor holtversenyben egy NDK-s fiúval ötödik he­lyen áltam, az volt a nagy kér­dés, ki lesz az erőnyerő, övé volt a nagyobb szám, a hetes, az enyém a hatos, ő lett a harmadik, én az ötödik. Talán jobb is így. Nemcsak hogy túl szép lett volna a dobogó, ha­nem esetleg elbizakodottá is tett volna. — És így...? — Szerencsére nem lehetek elbizakodott, olyan ellenfelek vannak a súlycsoportomban, mint a szovjet Medvegy, a bol­gár Vasziljev, nem is beszélve a török fiúról. Ezeket nem le­het elbizakodottsággal megver­ni. Most egy kis pihenés kö­vetkezik, aztán ősztől újra az edzések. Ebben azonban nekem nehezebb a helyzetem, mint a fővárosiaknak, hiszen itthon kevésbé találok olyan edző­partnerekre, akik megszórol­gatnának. Ez hátrány. Előny vi­szont, hogy munkahelyemen, az Orosházi Vas- Műanyag Ksz­­ben minden segítséget megad­nak számomra. Enélkül nem juthattam volna lei Bukarestbe, Szófiába, Berlinbe. Jó eredmé­nyekkel akartam meghálálni mindezt. — Meddig tart még a ver­senyzés? — Harmincegy éves vagyok, nem túl fiatal, de nem is öreg ahhoz,hogy búcsút mondjak a szőnyegnek. Kicsit későn érett be a sok munka, de most már látom, hogy érdemes volt és még érdemes. Az olimpiáig sze­retnék versenyezni, s nagyon szép lenne, ha Münchenben ki­jönne a lépés... De addig még lesz sok nemzetközi és hazai verseny, no és persze egy Eu­­rópa-bajnokság jövőre. Itt még mindenütt bizonyítani kell. — Mi a legkedvesebb emlé­ke? — Mi más lehetne, mint ti­zenöt évi birkózás után he­lyezettnek lenni Európa-baj­nokságon... ! — És a legszomorúbb? — Szegény Kozma Pista. Na­­gyon jó barátok voltunk, nem­csak edzőpartnerei egymásnak. A baleset napján, mielőtt el­mentünk volna a Sportcsarnok­ból, megkérdezte, hazamegyek­­e Oroázára, vagy fenn ma­radok még egy napig nála. Ha igen, akkor vár még rám egy órát. Azt mondtam, hogy hazajövök. Ő pedig elindult. Aztán csak a koporsóját vit­tem. Az erős testek gyengéd szí­veket takarnak. Seleszt Ferenc s sMMmm 1970. JÚLIUS 13. 13

Next