Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
Kudarc fenyegette a holdutazást Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Már az első órákban kudarc fenyegette az Apollo–14 holda utazását A felhősödé® okozta 40 perces késéstől eltekintve normálisan startolt az űrhajó, de alig hagyta el földkörüli parkolópályáját, mindjárt a Hold felé vivő út első szakaszán váratlan technikai nehézségekbe ütközött, amelyek csaknem meghiúsították az egész vállal-tkozást. A már viszonylag egyszerű rutinműveletnek számító „átsorolási manőver” befejező mozzanata, a parancsnoki anyaűrhajó és a holdkomp összekapcsolása csak negyedszeri próbálkozásra, úgynevezett, „kemény dokkolással” sikerült. A földkörüli parkolópályáról a Hold felé irányított űrkomplexum még négy egységből áll, méghozzá nem abban a sorrendben összekapcsolva, ahogyan a holdraszálláshoz érkeznie kell. Ekkor még az anyaűrhajóhoz kapcsolódik a rakétahajtómű harmadik fokozata, ehhez gyűrű formájú szerviz-egység, ehhez pedig a holdkompot tartalmazó tartály csatlakozik. Az átrendezési művelet során az anyaűrhajó leválik a harmadik rakétafokozatról, majd 180 fokos szögben elfordulva dugószerűen kiképzett orr-részével szembekerül a holdkomp hengeres bemélyedésével, s végül az egymásba csúszó két egységet automatikusan bekapcsolódó nyelvek rögzítik egymáshoz. Az átrendezésnek ez a zárómozzanata, az úgynevezett dokkolás az első kísérletre nem sikerült: nem léptek működésbe a külső horog-zárónyelvek, amelyek feladata, hogy lazán összetartsák a két egységet, amíg a belső zárnyelvekkel a szilárd rögzítés megtörténik. Ezután még két sikertelen „nekifutásra” került sor, s a Houston-i űrhajózási központban már komor hangulatban latolgatták azt az eshetőséget, hogy az Apollo— 14-et esetleg dolga- végezetlenül kell visszahozni a Földre. Az Apollo—14 ekkor már több mint négy órája volt úton és hozzávetőlegesen 18 000 mérföldnyire távolodott el a Földtől. Shepard parancsnok javasolta, hogy az anyaűrhajó kabinját nyomástalanítva, s űrruhában kibújva a fülkéből, közvetlenül szemléli meg, mi akadályozza az összekapcsolódást. Shepard ugyanis több sérülésszerű karcolást észlelt a holdkomp hengeres bemélyedésén s ezeket akarta közelebbről meg tekinteni. A Houston-i központ azonban utasítást adott, hogy mielőtt ezzel próbálkoznának, tegyenek még egy végső kísérletet, ezúttal az előkapcsolást közvetlen „kemény dokkolással”. A parancsnoki kabinban felszerelt színes tv-kamera előtt jól látható volt a negyedszer közeledő holdkomp, majd megrázkódott a két test az összeütközéskor, az összekapcsolás sikerült. A magyar idő szerint hétfőn hajnali 3 órakor több mint kétórás késéssel történt dokkolás után az Apollo—14 levászlasztotta a harmadik rakétafokozatot és „sorainak” ilyen váratlanul drámai rendezése után folytatta útját a Hold felé. Sorrendben ez a 4. amerikai holdutazás, amelynek az Apollo • program irányítói különös fontosságot tulajdonítanak, mivel • közvetlenül nyomon követi az ■ Apollo—13 tavaly áprilisi, csaknem katasztrófával végződő, meghiúsult vállalkozását. Az ■ Apollo—14-nek — az Apollo—11 és 12 sikeres holdkutató expedí-ícióját folytatva — igazolnia kell * a 20 milliárd dolláros program hatékonyságát a közvélemény: Stuart A Roos, Edgar D. Mitchell I parancsok, Allan B. Shepard (Telefotó—AP—MTI—KS) i előtt.■■ A Holdra szállás még mindig kérdéses■a Az a komoly nehézség, ame- • lyet le kellett győzniük, kérdé- • sessé teszi, vajon leszállhat- nak-e a Holdra. A NASA egyik alkalmazottja a houstoni ellen-őrző központban kijelentette, hogy Alan Shepard parancsnok , és két pilótatársa, Stewart Roo-sa és Edgar Mitchell még nem döntött véglegesen a leszállásoról. A döntés meghozatala előtt pontosan meg kell vizsgálniuk a kapcsolási mechanizmust, amely az előbbiek során csődöt monsdott. Vajon az indulás negyvenperces késése, a holdkomp és a pa- rancsnoki kabin nehézkes össze- • kapcsolása, amely a tervezett egy óra helyett majdnem három óra hosszat tartott, milyen mér • tékben érinti az Apollo—14 missziójának időrendjét? Erre a kérdésre — mint az AFP írja ■ — a houstoni ellenőrző központ szakemberei még nem tudnak pontos választ adni. (MTI) . Izraeli támadás Libanon ellen Két izraeli rohamcsapat hajtott végre támadást a vasárnapról hétfőre virradó éjjel Libanon ellen - közölték Tel Avivban. A katonai szóvivő, aki a támadásról beszámolt, elmondotta, hogy az egyik csoport El- Kjam térségében, hat kilométerre nyugatra az izraeli Metulla] településtől felrobbantotta a Dél-Libanonban állomásozó palesztin gerillák egyik sorozóhivatalát és megsemmisítette egyik támaszpontjukat. A másik csoport a Metullától ugyancsak nyugatra, másfél kilométernyi távolságban fekvő Kafar Kalába tört be, ahol „a gerillák által használt több épületet” robbantott fel. A támadó hadműveletben egy izraeli katona életét vesztette, három másik megsebesült. Az akcióról egyelőre csak Izraelben adtak hírt. (Reuter) Szörnyei mészárlás egy jelképes per tükrében Vietnamban szolgált 35 leszerelt amerikai katona Detroitban jelképes pert folytatott le, amelynek során megdöbbentő tények kerültek nyilvánosságra az amerikai katonák által Vietnamban elkövetett háborús bűnökről A bíróság elnöke, Jan Crumb kijelentette, hogy egymillió délvietnami vesztette életét azamerikai katonák által elkövetett háborús bűnök következtében. Kevin Delay volt tengerész tizedes tanúvallomásában előadtta, hogy a szövetségesek egyik bejelentett tűzszünetének idején egysége „rajtaütést” hajtott végre dél-vietnamiak nagyobb csoportján, sok partizángyanús személyt megölt, a halottak átvizsgálásakor azonban csak egyetlen egy személynél találtak fegyvert. Parancsnokuk ekkor utasította őket, hogy az egység tartalékfegyverei közül szórjanak el néhányat a halottak közütl, mintha azok a „partizánoké” lettek volna. Scott Camil volt tengerészgyalogos őrmester előadta hogy egységének sok katonája győzelmi trófeaként levágta az elesett partizánok kezét, parancsnokuk azonban közölte velük, hogy az ilyen „emlékek” gyűjtésétől tartózkodjanak, ha újságírók vannak a közelben. Joe Bangert volt helikopterlövész látta, amikor egy amerikai katona egy vietnami nő hasát késsel felmetszette és áldozatát megskalpolta. A tárgyalás során több amerikai katona azt vallotta, hogy egységük parancsot kapott: szükség esetén öljenek meg polgári személyeket, sőt előírták, hogy naponta hány embert kell megölniük. Az így meggyilkolt dél-vietnamiakat azután a partizánokról kiadott veszteséglitán tüntették fel. (Reuter) Chile a szocializmus útján Folytatja munkáját a Chilei Szocialista Párt kongreensuija Luis Corvalan, a Cililei Konmunista Párt főtitkára beszédben üdvözölte a Chilei Szocialista Párt XXIII. kongresszusát. Hangsúlyozta, hogy a népi egységfront kormányának hatalomra jutása óta eltelt 90 nap a legjobb bizonyítéka a kommunisták, a szocialisták, a radikálisok, a szociáldemokraták, valamint az egységes népi akció mozgalomhoz és a független népi akció mozgalomhoz tartozók közötti szoros együttműködésnek. A kormány az elmúlt három hónap alatti tevékenységét méltatta. A Chilei EP főtitkára hangsúlyozta, hogy Chile a szocializmus építésének útjára lépett Fel kell hívni a figyelmet arra — mutatott rá Corvalan —, hogy rendkívül nagy felelősséget vállaltunk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a latin-amerikai népek roppant nagy érdeklődéssel figyelnek minket Nehéz dolgunk lesz. A reakció nyilván minden eszköz-zel megpróbálja majd megakadályozni az új társadalom felépítését. A kommunisták és a szocialis-ták nagy befolyást gyakorolnak a munkásosztályra. Éppen ezért elsősorban ezek a pártok felelősek a program végrehajtásáért." Mindez arra kötelez bennünket, hogy felelősségteljesen cselekedjünk és egyesítsük erőfeszítéseinket — hangsúlyozta befejezésül a Chilei EP főtitkára. A Chilei Szocialista Párt kongresszusa folytatja munkáját. (MTI) . Gyilkos incidens Los Angelesben Mintegy ötezer mexikói származású amerikai fiatal vonult tüntetni vasárnap Los Angelesben a rendőrterror ellen. A tüntetők a város keleti részében tömeggyűlést tartottak, majd ennek végeztével ezren közülük a helyi seriff hivatala felé meneteltek. A rendőrök útjukat állták és mihelyt az első kövek elrepültek, fegyverüket használták. Egy tüntetőt a lövések halálosan megsebesítettek, mások könnyebb sérüléseket szenvedtek. A gyilkos incidenst szabályos utcai csata követte, amelynek során számos épület és üzlet kigyulladt. A seriff szürkülettől hajnalig tartó kijárása, tilalmat rendelt el. Nem a mostani volt az első eset, hogy a Los Angelesben élő mexikóiak halálos kimenetelű csatákat vívtak a rendőrséggel. Augusztusban azért rendeztek tüntetést, mert feltűnően sokukat küldték Vietnamba harcolni, ekkor hárman vesztették életüket rendőrgolyóktól. Az augusztusit két további tüntetés követte , az utolsóra január első napjaiban került sor. (Reuter) laaaaaaaa «aaaassaacaaaaaaaaaaaBaaaBaaaaaaaaa* Miért van éhezés a világon? Már szinte közhelyszámba megy a kézenfekvő válasz: azért van sok éhes ember a világ majd száz országában, mert olyan nagy a népszaporodás, hogy nem jut mindenkinek elegendő táplálék. S ettől csak egy újabb lépés a rémkép: mi lesz, ha úgy elszaporodik a földön az ember, hogy kifogynak az életül, szertermelés tartalékai? Nem lehet tagadni, hogy a népességszaporodásnak igen sok köze van az éhínségekhez, Afrikában, ahol trópusi erdők mélyén elszórt törzsek élnek, ahol felégetnek egy darab erdőt, megművelik a földet azután keresnek egy újabb darabot, az emberek nem éheznek. Rosszul, egyoldalúan tápláltak, a gyerekek rengeteg banánt esznek, semmi mást, ettől felfúvódik a hasuk. De éhezni nem éheznek. Ázsia sűrűn lakot területein v szent példát.] Kelet-Pakisztánban s egyáltalán, a Bengalieba vidékén, ahol a lakosság majd oly sűrűn él, mint Hollandiában, vagy Belgiumban, napirenden van az éhínség. Miért? Mert a pusztán a természet erejére számít,a mezőgazdasági termelés kiszolgáltat ott mindet, meteorológiai kilengésnek. Az emberi életek egy-egy kicsiny darab földhöz kötöttek, s ha ott él víz vagy szárazság miatt — mindkettő előfordul —, elpusztul a termés, súlyos veszély fenyeget. Kétségtelen az is, hogy míg a függetlenség óta India mezőgazdasági termelése megduplázódott, 3z egy főre jutó rizsmenynyiség jóformán nem nőtt A kézenfekvő ok itt a népességszaporodás. De vajon akkor más mentség nincsen: meg kell fékezni a szaporodást? Ez először is roppant bonyolult dolog. Hiszen nem arról van szó, hogy most egyszerre mindenütt a világon több gyerek születik, mint a korábbi években. Nem, nem születik több gyerek. Csak kevesebb hal meg. A halálozási arányszám a világ minden részén rohamosan csökkent. A függetlenség után a volt gyarmati országok gazdaságilag nehezen tudtak előre haladni, egészségügyi tekintetben azonban rohamosan fejlődtek. Indiában a függetlenség előtt milliókat vitt el az éhhalál. Ma is van éhség Indiában — de éhen senki nem hal. Az egészségügyi és szociális gondoskodás ma minden fejlődő országban sokszorosan magasabb szinten áll, mint amikor még gyarmatok voltak. Ceylonban — hogy ne a legfejlettebbeket vegyük példának — 1950—52-ben 16,9 orvos jutott százezer lakosra. 1962-ben már 21,5. De ha régebbi adatokat nézünk: 1944—46 között minden százezer emberből 136,1 halt meg maláriában. 1956—58 között már csak 1,6. Európai mércével mérve az egészségügyi viszonyok Afrikában és Ázsia sok országában még mindig igen rosszak. De ha ahhoz hasonlítjuk, amilyen a gyarmati időszakban volt, — a különbség leírhatatlan. Tehát nem arról van szó, hogy többen születnek — hanem, hogy többen maradnak életben. És tovább élnek Számokat lehetne erre is sorolni: a várható életkor a fejlődő országokban gyorsan emelkedik. Egyáltalán: a szociális viszonyok gyorsabban javulnak, mint a gazdaságiak. S itt értünk el a voltaképpeni kérdéshez. Igaz, a népességszaporodásnak rendkívül nagy szerepe van abban, hogy millió és millió gyerek nem reggelizik, amikor felébred, s hogy éhségtől sírva fekszik le este. De nem ez az igazi probléma. Hanem az, hogy a mezőgazdasági termelés, az élelmiszertermelés színvonala a világ legtöbb országában igen alacsony. A világon kereken 350 millió mezőgazdaságban dolgozó család él. Közülük 250 millió még csak faekét, vagy legfeljebb vaskapát használ. Traktoroseke nincs több, mint legfeljebb 6 millió. Aki egyszer látott indiai vagy fekete-afrikai falvakat, az soha nem felejti el a látványt. Afrikában rövidnyelű kiskapákkal vagy sokhelyütt egyszerű rövidnyelű, hosszúpengéjű késsel kapirgálnak a földön, azaz szántanak, aratnak, mindent azzal csinálnak. Indiában pedig jóformán mindenütt úgy dolgoznak, hogy a paraszt-