Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
Darvas József beszéde (folytatás az 1. oldalról) kitesz-törvény, vagy a szakmunkásképzésről szóló törvény, amely azért is jelentős, mert meghatározza, hogyan alakul, formálódik az új nemzedékben a vezető osztály, a munkásosztály utánpótlása. A továbbiakban a parlamenti csoportok tevékenységét elemezte elsősorban a kulturális bizottság által tárgyalt fontosabb témáikat említette, mint például a Magyar Tudományos Akadémia újjászervezéséről folyt vitáit, a pedagógusok helyzetével foglalkozó témát, és a külföldön élő magyarok kulturálódási lehetőségét . A parlament munkatártak javításáról szólva elmondta, hogy célszerű lenne, ha az eddiginél is több ülésszakot tartana az országgyűlés, nem esősorban a számszerű növelésért, hanem hogy még több fontos kérdést behatóbban váltalhasson meg. A III. ötéves terv tapasztalatairól szólva a követelőket mondotta: Osztani csak valamiből lehet . Bizonyára sokan ismerik már az erre vonatkozó számokat, azonban az ismétlés veszélyét vállalva is hangsúlyoznunk kell, hogy a IiI. ötéves terv csaknem valamennyi irányszámát túlteljesítettük. Egy ország gazdasági fejlődésének fő mutatója a nemzeti jövedelem alakulása. Ez az, amit megtermelünk, amit el lehet osztani, s éppen ezért nagy jelentőségű, hogy a tervezett 19—21 százalékkal szemben 31 százalékkal emelkedett a nemzeti jövedelem. Ezen belül mind az ipar, különösen az építőipar, mind pedig a mezőgazdaság termelése a vártnál kedvezőbben alakult. A szociálpolitikai intézkedések közül a legjelentősebb a családi pótlék emelése, a gyermekgondozási segély bevezetése, • a nagyarányú lakásépítés: 3201 ezer lakás épült a III. ötévestervben! Ezekben az eredményekben szerepe van a gazdasági rendszerünknek, amely decentralizáltabbá és rugalmasabbá tette gazdasági életünket Emlékezetes, hogy sok aggály előzte meg ennek bevezetéseit, voltak, akik a kapitalista tendenciák megélénkülését látták benne, mások még erőteljesebb reformot követeltek, odáig el menve, hogy a gazdasági élet csak akkor élénkíthető, ha mesterségesen munkanélküliséget idézünk elő. A párt nagyon bölcsen döntött, amikor egyik szélsőségnek sem engedett, s főleg nem annak, hogy munkanélküliségeit teremtsünk. Ez ellenkezne alkotmányunkkal, amely kimondja, hogy hazánkban mindenkinek joga van a munkához, s hogy ezzel élni tudjon, lehetőséget kell teremteni számára. Sajnos, manapság sokan abba a tévedésbe esnek, hogy a munkához való jogot azonosítják a benyéléshez való joggal. S hogy ne csak a jót említsük, hanem azt is, amelyre nem lehetünk büszkék, éppen a munkafegyelem lazasága miatt nem emelkedett megfelelően a munka intenzálása és a termelékenység. Különösen nagy a munkaerővándorlás. Egy tudományos vizsgálat tapasztalatai kimutatták, hogy az elmúlt három évben a dolgozók 30 százaléka cserélt munkahelyet. Járja egy vicc, vagy egy szólásmondás, ami nagyon jól jellemzi ezt az egyáltalán nem kívánatos helyzetet: „Ha Magyarországon mindenki ledolgozná a hat órát már be lehetne vezetni a 7 órás munkanapot..Persze erre is odafigyelünk, a párt és a kormány határozata alapján most készül egy törvény, amely megszünteti ezt az áldatlan állapotot, ugyanakkor jobban honorálja a becsületesen, tisztességesen dolgozók munkáját. Nemcsak kenyérrel él az ember . .. Darvas József a továbbiakban a kultúra, a közművelődés fontosságáról beszélt. —■ a közművelődés gondolata már a X. pártkongresszus előtti vitákban és magán a kongreszszusom is előtérbe került. Szükséges és érthető is ez, mert igaz, hogy kenyéren él az ember, de nemcsak kenyérrel. Igaz, hogy a jólétnek és egyáltalán mindennek az alapja az anyagi kultúra, de a szocialista, a teljes ember, amely formálása felé törekszünk, nem lehet csak jobb létben vegetáló lény, aki szeret jó lakásban, jól tápláltan élni, hanem teljes emberré kell válnia. De csak akkor válhat azzá, ha tudás akar is élni a szellem táplálékával. Ebben különbözünk mi a kapitalista országoktól és ebben előztük meg már régen őket, mert számunkra a kultúra szent dolog. Ezzel összefüggésben beszélt a közoktatás szerepéről, helyzetéről. Mint elmondta, az MSZMP Központi Bizottsága javaslata alapján rövidesen megkezdődik közoktatásunk jelenlegi helyzetének, tennivalóinak felmérése. Több okból szükséges ez, egyrészt mert a tudományostechnikai fejlődéssel mérhetetlen ismeretanyag zúdul a tanulóifjúságra, amellyel jelenleg iskolarendszerünk nem képes megbirkózni. Másrészt, nagyobb gondot kel fordítani az életre való felkészülésre, a nevelésre, s így a legszükségesebb ismeretanyag koncentrálása mellett elsősorban a képesség, a készség fejlesztésére kell törekedni az iskolákban. Természetesen ez nem rögtönzésszerűen következik be, hanem alapos előkészítés, vita alapján, melyhez hozzátartozik a pedagógusképzés színvonalának javítása is. A jövőre koncentráljunk . Az elmúlt négy évben, mint ennek a városnak képviselője, tanúja lehettem annak a fejlődésnek, amely itt történt — folytatta. — Az ország 30 legjobban fejlődő városa közé verekedte magát Orosháza, az egykori legnagyobb magyar falu. Ez elsősorban az itteniek dicsősége, folytatása annak a progresszív hagyománynak, amely mindig is jellemezte Orosháza népeit. De, mint már a jelölőgyűlésen is mondtam, nem az elvégzett dolgokra kell koncentrálnunk, hanem arra, ami előttünk áll A IV. ötéves tervben ismét nagyarányú fejlődés előtt áll a város, amelyért mindenkinek, a tsz-tagnak, a munkásnak, a vezetőnek, az országgyűlési képviselőnek a maga helyén tudása legjavát kell nyújtania. Ami engem illet, igyekszem majd úgy képviselni szülővárosom érdekeit, ahogyan ezt tőlem joggal elvárják, s ahogyan én is elvárom magamtól. Mindenesetre bárkit is küldenek a parlamentbe, az a párt, a népfront politikáját, a nép érdekeit képviseli majd — mondotta befejezésül Darvas József. A Petőfi Művelődési Központban megtartott választási nagygyűlés után este 6 órakor Szentetornyán a termelőszövetkezet kultúrtermében a külterületi lakosssággal találkozott a képviselőjelölt. Kiváló vállalat lest a Békés népi Állami Építőipari Vállalat Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az alábbi szövegű levelet küldte Dranyovszky Jánosnak, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójának: „Értesítjük igazgató elvtársat, hogy az 1970-ben végzett eredményes és példamutató munkájuk elismeréseként az építésügyi és városfejlesztési miniszter és az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége 1971. március 30. napján hozott együttes határozatával a vállalatot Kiváló vállalat címmel tüntette ki A kitüntetéssel járó jutalom összege 80 ezer forint A kitüntető cím elnyerése alkalmából a vállalat minden dolgozójának sok sikert és eredményes munkát kívánunk.” Aláírás : Keresztúri Sándor főosztályvezető, Horváth Béla, az ÉFEDOSZ Termelési és Műszaki Osztályának vezetője. Szakmai körök a Kner Nyomdában Az üzembővítés során a békéscsabai Kner Nyomda gépállománya ofszet- és mélynyomó gépekkel is gyarapodott. A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület megyei szervezetének újjáválasztott vezetősége a dolgozók körében tartott véleménykutatás alapján a szakmai körökön belül — kívánja a dolgozók szakmai tudását továbbfejleszteni. Tervezik magas-, ofszet-, mélynyomó és formakészítő szakkör megalakítását. Az ofszet szakkör tagjai ofszetgép-bemutató szervezését vették programba. Valamennyi kör tagjai rendszeres összejöveteleken kívánják megvitatni a felmerülő technológiai és szakmai problémákat és ismereteiket tapasztalatcseréken is továbbakarják bővíteni. A formakészítési szakkörön belül fotó- és filmkör is alakult kellő érdeklődés és támogatás esetén. 1969. február 17-e óta dolgozunk a Békéscsabai Kötöttárugyár sarkadi konfekció részlegében. Brigádunk majdnem minden tagja azóta van itt. Mi már szinte törzstagoknak számítunk, és annak is tartjuk magunkat. Az eltelt két év alatt különösen nagy esemény nem történt varrodánkban. Mosolyogva gondolunk vissza a kezdeti nehézségekre. Mi, akik nagyobbrészt mezőgazdaságban vagy más jellegű ipari üzemekben dolgoztunk, nehezen tanultunk meg varrni. Mert nemcsak varrni kellett, de jól is kellett várni. Ez volt a nehezebb. Sokszor nem voltunk urai a gépünknek. Mindenki hasonló nehézségekkel küzdött. Volt, aki könnyebben tanult, volt, aki nehezebben. Az ügyesebbek segítettek a gyengébbeknek, így alakult ki varrodánkban a jó közösségi szellem. A kötöttárugyár vezetősége a legmesszebbmenőkig támogatta ennek a szellemnek a kialakulását. Tavaly elhatároztuk, hogy brigádot alakítunk. Csak régi, hasonló gyakorlattal rendelkező dolgozók lettek brigádtagok. Terveket tűztünk ki magunk elé, amelyeket meg kellett valósítani. Ilyenek például a gyengébb dolgozók segítése, az új dolgozókkal rövid idő alatt a szakma elsajátíttatása. Részt vettünk a felszabadulási versenyben, kommunista vasárnapot tartottunk, a jó minőségű munkát és a termelékenység növelését is szem előtt tartottuk. Két év alatt rájöttünk, hogy a varrás nem könnyű szakma, akármilyen szép is. Saját zsebünkön éreztüktöbbször, hogy a tandíjat még mindig fizetjük. Ugyanis, a kellő gyakorlat hiányában sokszor hátrányos helyzetben voltunk. Voltak, akik elcsüggedtek a kevesebb kereset miatt Ilyenkor a brigád nem engedte, hogy felmondjanak, hanem rábeszéléssel és gyakorlati példákkal megmutatta, hogy igenis lehet itt keresni, csak úgy kell hozzáfogni a munkához. A kötöttárugyár is termelési nehézségekkel küzdött, s ez kihatott a sailcadi telepre is. Nálunk ez úgy jelentkezett, hogy nem a tervezett cikkeket kaptuk. Ezért új fazont és új munkaimenetet kellett megtanulni. A két küzdelmes év most hozta meg gyümölcsét Érdemes volt dolgozni, igyekezni, mert a keresetünk nagyon szépen alakult. Varrodánkban az átlagkereset 1200—1300 Ft. Ez nemcsak a brigádtagokra vonatkozik, hanem az egész varrodára. Most ünnepeltük felszabadulásunk 26. évfordulóját. Brigádunk eddigi életében most következett be a nagy esemény. Elnyertük a szocialista címet és a vele járó pénzjutalmat. Brigádunk két tagja még külön jutalmat is kapott. Az egy főre eső jutalom összege nem nagy. Mi mégis büszkék vagyunk, mert nemcsak anyagi elismerésről van szó, hanem erkölcsi megbecsülésről is. Érezzük, hogy a kötöttárugyár vezetősége nagyon számít munkánkra és azt elismeréssel jutalmazza is. Mi szeretjük munkánkat, szeretünk itt dolgozni, ígérjük, hogy a jövőben még jobb eredményeket érünk el. Szép üzemünk van, csak az a baj, hogy lassan kicsi lesz. Most voltak a tanácstagi jelölőgyűlések, s ott úgy informáltak bennünket, hogy ebben az ötéves tervben üzemünk bővítésére is sor kerül. Ezt az információt vállalatunk igazgatója is megerősítette. Örömmel vesszük tudomásul, és ígérjük, hogy az új dolgozókat egy családias hangulatú brigád és egy nagyon jó szellemű dolgozó kollektíva fogja fogadni. Itt nagyon kell dolgozni, de érdemes, mert ez kimondottan női munka, és ami a legfontosabb, lakóhelyünkhöz és családunkhoz közel van . Nem kell a szomszéd városba utazni mindennap. A „Béke” brigád nevében ezúton mondok köszönetet a nagy nyilvánosság előtt is a Sarkadi Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottságának és a Békéscsabai Kötöttárugyár vezetőségének, hogy 110 sarkad dolgozó aszszonynak és lánynak munkalehetőséget biztosítottak, s azért, hogy kultúrált és nőknek való munkahelyen dolgozhatnak. Ezért a jövőben sokkal jobb eredményeket szeretnénk elérni és a most kapott elismerést jó munkával viszonozzuk. Kiss Erzsébet brigádvezető Sarkadi levél: Örül a Béke brigád A kéthalmi jelölt Dévaványa nagyközség 7 kilométerre levő tanyai települése Kéthalom. Mintegy 25 család 70—80 lakója él itt az Aranykalász Tsz szomszédságában, a volt grófi birtok helyén, s jó részük a tsz tagja. Munkában edzett, becsületes, dolgos emberek. Kulturális helyi központjuk — itt is, mint legtöbb tanyavilágban — a tanyai iskola. A település lakói közül negyvenketten itt gyűltek össze március 25-én, hogy kiválasszák tanácstagjelöltjüket. Az előadó őszinte hangú, gazdag beszámolója az elmúlt négy év eredményeiről, s a jövő terveiről tájékoztatta a megjelenteket. Beszámolójavégén a Hazafias Népfront nevében jelöltnek javasolta Nagy Józsefet, az Aranykalász Tsz elnökét. Bemutatásra nem volt szükség, hiszen hosszú évek óta tanácstag és tsz-elnök, s így sokszorosan bírja a lakosság bizalmát. Könnyen indultak a hozzászólások,mert a település lakói egy nagy családként élnek együtt, közösek az örömök, gondok. Közös eredményről és gondokról szóltak a megjelentek. Egyetlen kérés hangzott el egybehangzóan: a villany bevezetése. A kérésben — amely jogos — benne volt a segítő szándék, a bevezetéssel járó költségek közös viselésének kifejezése. Többször kérték már ezt, s mindig csak ígéretet kaptak. Amikor néhány éve a tanyai iskolába bevezették a villanyt, a település lakói egy emberként fogtak szerszámot, hogy mielőbb elkészüljön. Most, amikor lakásuk villamosítását kérték ismét, erősítették: „Vállaljuk a vezeték és oszlopok költségét, társadalmi munkával is segítünk, de váltsák be a régi ígéretet.” Nem volt könnyű helyzetben a jelölt, hiszen a feltett kérdések és az elhangzott kérés, többnyire név szerint neki szóltak, mivel eddig bárkihez fordultak, a végső válasz mindig az volt: „Nagy Józsefen múlik”. (A lakosok is tudják, hogy nemcsak rajta, sok máson is, s főleg a jóakaraton meg az anyagiakon.) A felvetések mégis így szóltak: „Most itt van, válaszoljon. Miért nem csinálják, ha lehet?” A kérés jogos — ezt hangsúlyozta hozzászólásában a nagyközségi pártbizottság titkára, és a járási tanács kiküldötte is. A község tervében benne van, s némi anyagiakkal is hozzájárul, de a tanács nem tudja vállalni a teljes költséget. A termelőszövetkezettel kell kooperálnia, hogy megvalósuljon mielőbb és valóban a lakosságnak be kell segítenie. Sok szó esett még a közös gondokról s a szavazásnál a jelölt százszázalékos bizalmat kapott. Jó, hogy sok hozzászólás hangzott el s így a jelöltnek volt némi ideje ezalatt rövid számvetésre, gondolkodásra. A szavazás után kissé elgondolkozva köszönte meg a bizalmat Nagy József. A kettős felelősségtől áthatva megfontolt hangon válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. — Közösentudunk csak eredményt elérni — mondta. Transzformátorcsere szükséges, a hálózat terhelésének átcsoportosítása, hogy a házakban éghessen a villany. Vízre, járdára is szükségünk van, de egyszerre nem bírunk mindent megoldani. Ha a lakosság is hozzájárul, a megoldásban máshol is támogatják, bízik benne, hogy augusztus 20-án égni fog a villany. Nem fogadta ováció szavait, csak egy halk „köszönjük” a megjelentek ajkáról. Ebben az egy szóbanbenne volt a jelölt iránt érzett bizalom, s az itt elhangzott ígéretük megerősítése is. A sötét estben zseblámpák apró fényei jelezték a hazatérő emberek útját, az utat, melyet a közös összefogás eredményeként — néhány hónap múlva villany fénye világít meg. Krisztoff Andrásné 1974 ÁPRILIS 8.3 I