Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

Darvas József beszéde (f­olytatás az 1. oldalról) kite­­sz-törvény, vagy a szak­munkásképzésről szóló törvény, amely azért is jelentős, mert meghatározza, hogyan alakul, formálódik az új nemzedékben a vezető osztály, a munkásosz­tály utánpótlása. A továbbiakban a parlamenti csoportok tevékenységét elemez­te elsősorban a kulturális bi­zottság által tárgyalt fontosabb témáikat említette, mint például a Magyar Tudományos Akadé­mia újjászervezéséről folyt vitáit, a pedagógusok helyzetével fog­lalkozó témát, és a külföldön élő magyarok kulturálódási le­hetőségét . A parlament munka­tártak javításáról szólva elmond­ta, hogy célszerű lenne, ha az eddiginél is több ülésszakot tar­tana az országgyűlés, nem eső­sorban a számszerű növelésért, hanem hogy még több fontos kérdést behatóbban váltalhas­son meg. A III. ötéves terv ta­pasztalatairól szólva a követe­lőket mondotta: Osztani csak valamiből lehet­ ­. Bizonyára sokan ismerik már az erre vonatkozó számo­kat, azonban az ismétlés veszé­lyét vállalva is hangsúlyoznunk kell, hogy a IiI. ötéves terv csaknem valamennyi irányszá­mát túlteljesítettük. Egy­ ország gazdasági fejlődésének fő muta­tója a nemzeti jövedelem ala­kulása. Ez az, amit megterme­lünk, amit el lehet osztani, s éppen ezért nagy jelentőségű, hogy a tervezett 19—21 száza­lékkal szemben 31 százalékkal emelkedett a nemzeti jövede­lem. Ezen belül mind az ipar, különösen az építőipar, mind pedig a mezőgazdaság termelése­­ a vártnál kedvezőbben ala­kult. A szociálpolitikai intézke­dések közül a legjelentősebb a családi pótlék emelése, a gyer­­m­e­kgondozási segély bevezetése, • a nagyarányú la­kásépítés: 3201 ezer lakás épült a III. ötéves­­tervben! Ezekben az eredmé­nyekben szerepe van a gazda­sági rendszerünknek, amely de­­centralizáltabbá és rugalmasab­bá tette gazdasági életünket Emlékezetes, hogy sok aggály előzte meg ennek bevezetéseit, volta­k, akik a kapitalista ten­denciák megélénkülését látták benne, mások még erőteljesebb reformot követeltek, odáig el­ menve, hogy a gazdasági élet csak akkor élénkíthető, ha mes­terségesen munkanélküliséget idézünk elő. A párt nagyon böl­csen döntött, amikor egyik szél­sőségnek sem engedett, s főleg nem annak, hogy munkanélküli­ségeit teremtsünk. Ez ellenkezne alkotmányunkkal, amely ki­mondja, hogy hazánkban min­denkinek joga van a munkához, s hogy ezzel élni tudjon, lehető­séget kell teremteni számára. Sajnos, manapság sokan abba a tévedésbe esnek, hogy a mun­kához való jogot azonosítják a benyéléshez való joggal. S hogy ne csak a jót említsük, hanem az­t is, amelyre nem lehetünk büszkék, éppen a munkafegye­lem lazasága miatt nem emelke­dett megfelelően a munka in­­tenzálása és a termelékenység. Különösen nagy a munkaerő­­vándorlás. Egy tudományos vizsgálat tapasztalatai kimutat­ták, hogy az elmúlt három év­ben a dolgozók 30 százaléka cserélt munkahelyet. Járja egy vicc, vagy egy szólásmondás, ami nagyon jól jellemzi ezt az egyáltalán nem kívánatos hely­zetet: „Ha Magyarországon min­denki ledolgozná a hat órát már be lehetne vezetni a 7 órás munkanapot..Persze erre is odafigyelünk, a párt és a kor­mány határozata alapján most készül egy törvény, amely meg­­szünteti ezt az áldatlan állapo­tot, ugyanakkor jobban hono­rálja a becsületesen, tisztessé­­gesen dolgozók munkáját. Nemcsak kenyérrel él az ember . .. Darvas József a továbbiakban a kultúra, a közművelődés fon­tosságáról beszélt. —■ a közművelődés gondolata már a X. pártkongresszus előtti vitákban és magán a kongresz­­szusom is előtérbe került. Szük­séges és érthető is ez, mert igaz, hogy kenyéren él az ember, de nemcsak kenyérrel. Igaz, hogy a jólétnek és egyáltalán min­dennek az alapja az anyagi kul­túra, de a szocialista, a teljes ember, amely formálása felé tö­rekszünk, nem lehet csak jobb létben vegetáló lény, aki szeret jó lakásban, jól tápláltan élni, hanem teljes emberré kell vál­nia. De csak akkor válhat azzá, ha tud­ás akar is élni a szellem táplálékával. Ebben különbö­zünk mi a kapitalista országok­tól és ebben előztük meg már régen őket, mert számunkra a kultúra szent dolog. Ezzel összefüggésben beszélt a közoktatás szerepéről, helyze­téről. Mint elmondta, az MSZMP Központi Bizottsága ja­vaslata alapján rövidesen meg­kezdődik közoktatásunk jelen­legi helyzetének, tennivalóinak felmérése. Több okból szükséges ez, egyrészt mert a tudományos­­technikai fejlődéssel mérhetet­len ismeretanyag zúdul a tanuló­­ifjúságra, amellyel jelenleg is­kolarendszerünk nem képes megbirkózni. Másrészt, nagyobb gondot kel fordítani az életre való felkészülésre, a nevelésre, s így a legszükségesebb ismeret­anyag koncentrálása mellett el­sősorban a képesség, a készség fejlesztésére kell törekedni az iskolákban. Természetesen ez nem rögtönzés­szerűen követ­kezik be, hanem alapos előké­szítés, vita alapján, melyhez hozzátartozik a pedagóguskép­zés színvonalának javítása is. A jövőre koncentráljunk . Az elmúlt négy évben, mint ennek a városnak képvise­lője, tanúja lehettem annak a fejlődésnek, amely itt történt — folytatta. — Az ország 30 leg­jobban fejlődő városa közé ve­­rekedte magát Orosháza, az egy­kori legnagyobb magyar falu. Ez elsősorban az itteni­ek dicsősége, folytatása annak a progresszív hagyománynak, amely min­dig is jellemezte Orosháza né­peit. De, mint már a jelölőgyűlé­sen is mondtam, nem az elvég­zett dolgokra kell koncentrál­nunk, hanem arra, ami előttünk áll A IV. ötéves tervben ismét nagyarányú fejlődés előtt áll a város, amelyért mindenkinek, a tsz-tagnak, a munkásnak, a ve­zetőnek, az országgyűlési kép­viselőnek a maga helyén tudá­sa legjavát kell nyújtania. Ami engem illet, igyekszem majd úgy képviselni szülővárosom érde­keit, ahogyan ezt tőlem joggal elvárják, s ahogyan én is elvá­rom magamtól. Mindenesetre bárkit is küldenek a parlament­be, az a párt, a népfront poli­tikáját, a nép érdekeit képviseli majd — mondotta befejezésül Darvas József. A Petőfi Művelődési Köz­pontban megtartott választási nagygyűlés után este 6 órakor Szentetornyán a termelőszövet­kezet kultúrtermében a külte­rületi la­kosssággal találkozott a képviselőjelölt. Kiváló vállalat lest a Békés népi Állami Építőipari Vállalat Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium az alábbi szö­vegű levelet küldte Dr­anyovsz­­ky Jánosnak, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat igaz­gatójának: „Értesítjük igazgató elvtársat, hogy az 1970-ben végzett ered­ményes és példamutató mun­kájuk elismeréseként az építés­ügyi és városfejlesztési minisz­ter és az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szakszerve­zetének Elnöksége 1971. márci­us 30. napján hozott együttes határozatával a vállalatot Ki­váló vállalat címmel tüntette ki A kitüntetéssel járó jutalom összege 80 ezer forint A kitüntető cím elnyerése al­­kalmából a vállalat minden dolgozójának sok sikert és ered­ményes munkát kívánunk.” Alá­írás : Keresztúri Sándor főosz­tályvezető, Horváth Béla, az ÉFEDOSZ Termelési és Műszaki Osztályának vezetője. Szakmai körök a Kner Nyomdában Az üzembővítés során a bé­késcsabai Kner Nyomda gépál­lománya ofszet- és mélynyomó gépekkel is gyarapodott. A Papír- és Nyomdai­pari Mű­szaki Egyesület megyei szerve­zetének újjáválasztott vezetősé­ge a dolgozók körében tartott véleménykutatás alapján a szakmai körökön belül — kí­vánja a dolgozók szakmai tudá­sát továbbfejleszteni. Tervezik magas-, ofszet-, mélynyomó és formakészítő szakkör megalakí­tását. Az ofszet szakkör tagjai ofszetgép-bemutató szervezését vették programba. Valamennyi kör tagjai rend­szeres összejöveteleken kíván­ják megvitatni a felmerülő technológiai és szakmai prob­lémákat és ismereteiket tapasz­talatcseréken is tovább­­akarják bővíteni. A formakészítési szak­körön belül fotó- és filmkör is alakul­t kellő érdeklődés és támogatás esetén. 1­969. febru­ár 17-e óta dolgozunk a Békéscsabai Kötöttárugyár sarkadi kon­fekció részlegé­ben. Brigádunk majdnem minden tagja azóta van itt. Mi már szinte törzs­­tagoknak számítunk, és an­nak is tartjuk magunkat. Az eltelt két év alatt különösen nagy esemény nem történt var­rodánkban. Mosolyogva gondo­lunk vissza a kezdeti nehézsé­gekre. Mi, akik nagyobbrészt mezőgazdaságban vagy más jel­legű ipari üzemekben dolgoz­tunk, nehezen tanultunk meg varrni. Mert nemcsak varrni kellett, de jól is kellett vár­ni. Ez volt a nehezebb. Sok­szor nem voltunk urai a gé­pünknek. Mindenki hasonló ne­hézségekkel küzdött. Volt, aki könnyebben tanult, volt, aki ne­hezebben. Az ügyesebbek segí­tettek a gyengébbeknek, így alakult ki varrodánkban a jó közösségi szellem. A kötöttáru­­gyár vezetősége a legmesszebb­menőkig támogatta ennek a szellemnek a kialakulását. Tavaly elhatároztuk, hogy brigádot alakítunk. Csak régi, hasonló gyakorlattal rendelkező dolgozók lettek brigádta­gok. Terveket tűztünk ki magunk elé, amelyeket meg kellett va­lósítani. Ilyenek például a gyen­gébb dolgozók segítése, az új dolgozókkal rövid idő alatt a szakma elsajátíttatása. Részt vet­­­tünk a felszabadulási verseny­ben, kommunista vasárnapot tartottunk, a jó minőségű mun­kát és a termelékenység növe­lését is szem előtt tartottuk. Két év alatt rájöttünk, hogy a var­rás nem könnyű szakma, akár­milyen szép is. Saját zsebünkön éreztük­­többször, hogy a tandí­jat még mindig fizetjük. Ugyan­is, a kellő gyakorlat hiányában sokszor hátrányos helyzetben voltunk. Voltak, akik elcsügged­tek a kevesebb kereset miatt Ilyenkor a brigád nem engedte, hogy felmondjanak, hanem rá­beszéléssel és gyakorlati példák­kal megmutatta, hogy igenis le­het itt keresni, csak úgy kell hozzáfogni a munkához. A kö­töttárugyár is termelési nehéz­ségekkel küzdött, s ez kihatott a sailcadi telepre is. Nálunk ez úgy jelentkezett, hogy nem a tervezett cikkeket kaptuk. Ezért új fazont és új munkaimenetet kellett megta­nulni. A két küz­delmes év most hozta meg gyü­mölcsét Érde­mes volt dol­gozni, igyekez­ni, mert a keresetünk nagyon szépen alakult. Varrodánkban az átlagkereset 1200—1300 Ft. Ez nemcsak a brigádtagokra vonatkozik, hanem az egész varrodára. Most ünnepeltük felszabadu­lásunk 26. évfordulóját. Brigá­dunk eddigi életében most kö­vetkezett be a nagy esemény. Elnyertük a szocialista címet és a vele járó pénzjutalmat. Brigá­dunk két tagja még külön jutal­mat is kapott. Az egy főre eső jutalom összege nem nagy. Mi mégis büszkék vagyunk, mert nemcsak anyagi elismerésről van szó, hanem erkölcsi meg­becsülésről is. Érezzük, hogy a kötöttárugyár vezetősége nagyon számít munkánkra és azt elis­meréssel jutalmazza is. Mi szeretjük munkánkat, sze­retünk itt dolgozni, ígérjük, hogy a jövőben még jobb ered­ményeket érünk el. Szép üze­münk van, csak az a baj, hogy lassan kicsi lesz. Most voltak a tanácstagi jelölőgyűlések, s ott úgy informáltak bennünket, hogy ebben az ötéves tervben üzemünk bővítésére is sor kerül. Ezt az információt vállalatunk igazgatója is megerősítette. Örömmel vesszük tudomásul, és ígérjük, hogy az új dolgozókat egy családias hangulatú brigád és egy nagyon jó szellemű dol­gozó kollektíva fogja fogadni. Itt nagyon kell dolgozni, de érdemes, mert ez kimondottan női munka, és ami a legfonto­sabb, lakóhelyünkhöz és csalá­dunkhoz közel van . Nem kell a szomszéd városba utazni min­­d­ennap. A „Béke” brigád nevében ez­úton mondok köszönetet a nagy nyilvánosság előtt is a Sarkadi Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottságának és a Békéscsabai Kötöttárugyár vezető­ségének, hogy 110 sarkad­ dolgozó asz­­szonynak és lánynak munkale­hetőséget biztosítottak, s azért, hogy kultúrált és nőknek való munkahelyen dolgozhatnak. E­zért a jövőben sokkal jobb eredményeket szeretnénk elérni és a most kapott elisme­rést jó munkával viszonozzuk. Kiss Erzsébet brigádvezető Sark­adi levél: Örül a Béke brigád A kéth­alm­i jelölt Dévaványa nagyközség 7 ki­lométerre levő tanyai települé­se Kéthalom. Mintegy 25 csa­lád 70—80 lakója él itt az Aranykalász Tsz szomszédságá­ban, a volt grófi birtok helyén, s jó részük a tsz tagja. Munká­ban edzett, becsületes, dolgos emberek. Kulturális helyi köz­pontjuk — itt is, mint legtöbb tanyavilágban — a tanyai isko­la. A település lakói közül negy­­venketten itt gyűltek össze már­cius 25-én, hogy kiválasszák ta­­nácstagjelöltj­üket. Az előadó őszinte hangú, gazdag beszá­molója az elmúlt négy év ered­ményeiről, s a jövő terveiről tájékoztatta a megjelenteket. Beszámolója­­végén a Hazafias Népfront nevében jelöltnek ja­vasolta Nagy Józsefet, az Aranykalász Tsz elnökét. Bemu­tatásra nem volt szükség, hi­szen hosszú évek óta tanácstag és tsz-elnök, s így sokszorosan bírja a lakosság bizalmát. Könnyen indultak a hozzászó­lások,­­mert a település lakói egy nagy családként élnek együtt, közösek az örömök, gondok. Kö­zös eredményről és gondokról szóltak a megjelentek. Egyetlen kérés hangzott el egybehangzó­an: a villany bevezetése. A ké­résben — amely jogos — benne volt a segítő szándék, a beveze­téssel járó költségek közös vi­selésének kifejezése. Többször kérték már ezt, s mindig csak ígéretet kaptak. Amikor néhány éve a tanyai iskolába bevezet­ték a villanyt, a település lakói egy emberként fogtak szerszá­mot, hogy mielőbb elkészüljön. Most, amikor lakásuk villamo­sítását kérték ismét, erősítet­ték: „Vállaljuk a vezeték és oszlopok költségét, társadalmi munkával is segítünk, de vált­sák be a régi ígéretet.” Nem volt könnyű helyzet­ben a jelölt, hiszen a feltett kérdé­sek és az elhangzott kérés, több­nyire név szerint neki szóltak, mivel eddig bárkihez fordul­tak, a végső válasz mindig az volt: „Nagy Józsefen múlik”. (A lakosok is tudják, hogy nem­csak rajta, sok máson is, s fő­leg a jóakaraton meg az anya­giakon.) A felvetések mégis így szóltak: „Most itt van, vála­szoljon. Miért nem csinálják, ha lehet?” A kérés jogos — ezt hangsú­lyozta hozzászólásában a nagy­községi pártbizottság titkára, és a járási tanács kiküldötte is. A község tervében benne van, s némi anyagiakkal is hozzájárul, de a tanács nem tudja vállal­ni a teljes költséget. A terme­lőszövetkezettel kell kooperál­nia, hogy megvalósuljon mi­előbb és való­ban a lakosságnak be kell segítenie. Sok szó esett még a közös gondokról s a szavazásnál a jelölt százszázalékos bizalmat kapott. Jó, hogy sok hozzászó­lás hangzott el s így a jelöltnek volt némi ideje ezalatt rövid számvetésre, gondolkodásra. A szavazás után kissé elgondol­kozva köszönte meg a bizalmat Nagy József. A kettős felelős­ségtől áthatva megfontolt han­gon válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. — Közösen­­tudunk csak ered­ményt elérni — mondta. Transzformátorcsere szükséges, a hálózat terhelésének átcsopor­tosítása, hogy a házakban ég­hessen a villany. Vízre, járdára is szükségünk van, de egyszer­re nem bírunk mindent megol­dani. Ha a lakosság is hozzájárul, a megoldásban máshol is támo­gatják, bízik benne, hogy au­gusztus 20-án égni fog a vil­lany. Nem fogadta ováció sza­vait, csak egy halk „köszönjük” a megjelentek ajkáról. Ebben az egy szóban­­benne volt a je­lölt iránt érzett bizalom, s az itt elhangzott ígéretük megerő­sítése is. A sötét estben zseblámpák apró fényei jelezték a hazatérő emberek útját, az utat, melyet a közös összefogás eredménye­ként — néhány hónap múlva villany fénye világít meg. Krisztoff Andrásné 1974 ÁPRILIS 8.3 I

Next