Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

Készültségi állapot Egyiptomban — elővigyázatosság miatt Az egyiptomi nemzetgyűlés péntek esti ülésén, amelyen 18 képviselőt megfosztottak man­dátumától, megválasztották a parlament új elnökét is. A nem­zetgyűlés új elnöke Hafez Ba­­daui lett Kairóban a város valamennyi stratégiai fontosságú pontját és épületét köztük a rádió-televí­zió Nílus parti székházát és a belügyminisztériumot bizton­sági erők őrzik. A biztonsági intézkedések azonban egyelőre csupán a pénteki politikai meg­rázkódtatást szükségképpen kö­vető fokozott elővigyázatosságot jelzik, mivel egyetlen Incidens­ről sem érkezett jelentés. (AFP) így fatja a h­etet kommentátorunl­. Réti Em­i­: Kérdőjelek Brüsszeltől Kairóig Ez a hét úgy indult, hogy a­ hírmagyarázók elővették a tol­lat de cikkírás helyett számolni kezdték. Az új valutaárfolya­mokat tanulmányozták, hiszen felértékelték az osztrák schill­­­inget és a svájci frankot a nyugatnémet márka, a holland forint átváltási árfolyamai pe­dig „lebegővé’’ váltak. Ami gyakorlatilag csaknem ugyan­azt jelentette, mivel a koráb­binál kevesebbet adnak a dol­lárért Mindez természetesen nem csupán a turisták, bankszakem­berek s az export—import ága­zatban tevékenykedők ügye, ha­nem elsőrendű politikai jelen­tőségű is. A tulajdonképpen nem váratlan, mégis meglepő hirtelenséggel kitört valutahá­ború azt mutatja, hogy mély­reható ellentétek vannak egy­részt az Egyesült Államok s a nyugat-európai országok, más­részt a Közös Piacon belül is. Ezt az amúgy sem egyszerű ké­pet tovább árnyalja, hogy ép­pen most próbálkozik London a döntő rohammal, amelynek célja „betörni” a hatok féltve őrzött erődítményrendszerébe. Közben a gazdasági ügyek itt is elválaszthatatlanul összefo­nódnak a politikai vetülettel: a brit tárgyaló delegációnak fél­szemmel illett a héten lebonyo­lított helyi választásokra is fi­gyelni. Ezeken pedig hosszú idő után megfordult az irányzat, az ellenzéki munkáspárt jelentősen előretört, a brit átlagpolgár fo­kozódó elégedetlenségéről adva hírt. Bizonyos lényeges kérdé­sekben az erjedés azonban — Úgy tűnik — még nem indult meg. Legalábbis amikor a napi­renden levő európai biztonsági konferencia ügyéről esett szó a Közös Piac miniszteri értekez­letén, az állásfoglalások nega­tívak voltak. A jelek szerint a nyugati hatalmak változatlanul a „nyugat-berlini tű fokán” szeretnék először átvinni kon­tinensünk biztonságának ügyét — viszont elzárkóznak minden ésszerű kompromisszumtól a nyugat-berlini megoldást ille­tően. Így — pozitív cselekede­tek és haladás helyett — egy önmagába visszatérő körívet zárnak be. Ez a magatartás nem sok jóval biztat a NATO nemsokára esedékes lisszaboni tanácsülése előtt Mindenkép­pen helyénvaló volt tehát hogy Brezssnyev, Szovjet-Grúziában elmondott beszédében ismétel­ten sürgette az európai kibon­takozás előmozdítását A szov­jet párt főtitkára ebből az as­pektusból foglalkozott a szoci­alista internacionálé május vé­gén Helsinkiben összeülő ta­nácsülésével és hangoztatta: a szociáldemokrata pártok politi­káját aszerint lehet megítélni, hogyan foglalnak állást a dön­tő nemzetközi kérdésekben. Brezsnyev megismételte a 24.­­pártkongresszus javaslatát az Európa középső részében elhe­lyezett fegyveres erők és, a fegyveraat kölcsönös csökkenté­sére Sürgette az ezirányú tár­gyalások megindítását Hazánk fővárosában is sok­ szó esett Európáról. A Béke-vi­lág­tan­ács közgyűlése, amelynek alkalmából hazánk fővárosába sereglett a nemzetközi béke­mozgalom vezérkara és számon kimagasló reprezentánsa, a vi­lágproblémákkal egyetemben nagy súlyt fordított földré­szünk problémáinak megtárgya­lására is. Az érdeklődés termé­szetesen, az eseményekből kö­vetkezően is szerteágazó volt Nem kevesebbszer esett szó az indokínai válságról, amelyről az egyik legilletékesebbtől kaphat­tunk információt: Binh asz­­szony, a DIFK külügyminiszte­re, a szabad Dél-Vietnam dip­lomáciájának kiemelkedő sze­mélyisége is Budapestre érke­zett Vagyis: igazán nem pa­naszkodhattunk külpolitikai eseménytelenségre itthon sem, megint házhoz jött a világpoli­tika. A hét végére - érthető­en — a Közel-Kelet került elő-­­­térbe. Egyelőre túl sok a kér­dőjel ahhoz, hogy megalapozott­­ kommentárt fűzhessünk a sze­mélyi változásoknak szinte la­­vinaszerű folyamatához. Szadat­­ elnök nyilatkozatából az tűnt­­ ki, hogy belső harcra került­­ sor a legfelsőbb egyiptomi ve-­­ zetésben, amelynek során szá- ■ mos olyan vezetőt félreállítot- ■ tak, letartóztattak, akiknek ne-­­­vét jól ismerte a világ. Nyilván : e változások ösztönözték a szu-­­ dáni, Szíriai és líbiai vezetőket­­ a kairói villámlátogatásokra,­­ amelyekről részletek egyelőre­­ nem állnak rendelkezésünkre. Amint es ilyenkor szokásos­ : a világsajtó egy része, találga-­­ tás-özönbe kezdett A pro és ■ kontra vélemények azonban • legfeljebb írójuk álláspontját­­ vagy netán vágyait tükrözik.­­ Az okfejtések már abban is­­ eltérnek, hogy egyik részük ki-­­ zárólagos egyiptomi belügyi­ek ■ tartja a történteket — itt is • megoszlanak a nézetek: alapve- ■ tően politikai vagy inkább sze-­­­mélyi viszályról beszélhetünk- £ e; — a többiek viszont össze- £ függésbe hozzák a fejleménye- * ket a legutóbbi nemzetközi jel-­­ legű vonatkozásokkal, például 5 Rogers amerikai külügyminisz- ■ tér közel-keleti látogatásával.­­ A perdöntő természetesen az,­ hogy miként alakul Kairó tet­tekben kifejeződő politikája. A nemzetközi politikának olyan ideggócában, mint a Közel-Ke­let, ahol nagy hevességgel fo­lyik az imperialista és antiim­­perialista erők harca, elsősor­ban ennek a küzdelemnek ala­kulásában mérhetjük le min­den változás, személycsere ki­hatásait Mivel magam is jelen voltam a Béke-világ­tanács kö­zel-keleti kérdésekkel foglalko­zó bizottságában, helyénvalónak érzem idézni az egyik ott el­hangzott indiai felszólalást: „őszintén remélem, hogy a Kairóban bekövetkezett szemé­lyi változások nem fogják ked­vezőtlenül befolyásolni az EAK részvételét az imperializmus el­leni küzdelemben”. Rétegtalálkozók, délután plenáris ülés a BVT-tanácskozáson A BVT-közgyűlés szombati eseménysorozata tegnap dél­előtt szakmai és rétegtalálko­zókkal kezdődött. Tanácsko­zásra ültek össze a különböző földrészekről érkezett szak­szervezeti aktivisták, az ifjú­ság és a diákság képviselői, nőtalálkozót tartottak, külön tanácskozáson vitatták meg a nemzetközi békemunkából adódó sajátos feladatokat a vallási csoportok és szerveze­tek küldöttei, a parasztság képviselői, parlamenti képvi­selők, jogászok és a Béke­világtanács kulturális bizott­ságának munkásai. A találko­zók munkaértekezlet jelleggel zajlottak, szívélyes, baráti lég­körben. Például a BVT kultu­rális bizottságának ülésén ar­ról volt szó, milyen programot állíthatnak össze a következő időkre annak érdekében, hogy a nemzetközi békemozgalom különféle rendezvényekkel — kiállításokkal, nemzetközi vándor-bemutatókkal, isme­retterjesztő anyagok publiká­lásával és filmfesztiválok ren­dezésével — segítse a béke­munkát, a nemzetek függet­lenségi harcát, a háború-elle­nes megmozdulásokat. Külö­nösen pezsgő véleménycsere alakult ki az ifjúsági találko­zón, ahol hangot kapott az a vélemény, hogy a nemzeti bé­kem­­izgalmak legaktívabb gárdáját jelenthetik a fiatalok. A jogászok találkozóján első­sorban arról esett szó, hogy a tömegek felvilágosítása köz­vetlenül hozzátartozik a bé­kepropagandához. A parla­­­menti képviselők a nemzeti­­ törvényhozó testületek felelős­­­­ségét húzták alá tanácskozásu­kon. A közgyűlés szombati mun­kanapjának további program­jában plenáris ülésre került sor délután, és a Béke-világ­­tanács megújítása, sorainak bővítése volt a téma. A bé­keharcban legeredményeseb­ben munkálkodott különféle szervezeteket, kiemelkedő sze­mélyiségeket Lambrakisz em­lékéremmel tüntették ki. A továbbiakban, a közgyűlés munkabizottságai részéről a plénum elé terjesztette a vi­lágot foglalkoztató témákban megszövegezett dokumentu­mokat, nyilatkozatokat, majd a szombati program a BVT elnökségének munkaülésével zárult. Várhatóan vasárnap — a késő esti órákban — fejezi be munkáját a Béke-világta­­nács budapesti közgyűlése. Az eseménysorozatot követően, hétfőn összehívják az európai fővárosok békemozgalmait képviselő küldöttégek talál­kozóját a Hazafias Népfront budapesti bizottságának szék­házába. (MTI) Romes Csandra, a BVT főtitkára, beszéd közben. Bűntettek a védtelen lakosság ellen Amerikaiak Indokínában S­ir Bertrand Russel nevéhez fűződik az amerikaiak Vietnamban elkövetett háborús bűntetteinek vizsgálata. A világ­hírű tudós-lord azonban nem érhette meg, hogy a róla elne­vezett, többnyire Stockholmban ülésező bizottság, szomorú köte­lességét teljesítve, a világ köz­véleménye elé tárja megdöbben, többnél megdöbbentőbb leleple­zéseit A Béke-vitágtanács budapesti közgyűlésén egy bizottság az indokínai háborúval foglalkozik. Neves jogászok, újságírók és politikusok mellett vietnami, lak­eszi és kambodzsai küldöttek egyeztetik véleményüket ez ag­resszió haladéktalan megszünte­tésére kezdeményezett közös ak­­ciókkal kapcsolatban, s nem kétséges, hogy a szekció ülésein a „minden idők legvéresebb há­borújában” az elkövetett rém­tettek is szóba kerülnek, va­gy például az a vitathatat­lan, a Pentagon által is megerősített tény, hogy havonta átlag 130 ezer tonna bombát szórtak le az amerikai repülő­gépek Dél-Vietnam és Laosz te­rületére. Erwin Knoll és Judith McFadden tavaly kiadott köny­vében — War Crimes and the American Conscience — Hábo­rús bűncselekményeik és az amerikai lelkiismeret — 41 jo­gász, pszichiáter, politikus és katonai szakember nyilatkozik az USA indokínai bűntetteiről. Arthur Galson például elmond­ta: a múlt évig 100 millió font — egy font, 45 dekagramm — vegyi­ anyagot használtak fel az amerikaiak Dél-Vietnamban. A vegyszerek vagy kipusztítják a növényvilágot, vagy meglassít­­ják a fák növekedését Mások arról számolnak be a könyvben, hogy az amerikaiak és a saigoni bábkormány katonái tömegesen kivégezték a foglyokat és való­ságos népirtást rendeztek, nem­csak My Laitaan, hanem sok más községben is. Az amerikai szenátus mene­kültügyi albizottságának meg­bízható adatokon alapuló becs­lése szerint, a múlt év végéig a dél-vietnami polgári lakosság legalább félmillió halottat vesz­tett. Herman S. Edward: Rém­tettek Vietnamban című tanul­mányában ennek kétszeresére becsüli a halottak számát, 105 ezerre pedig a csonkulásos — tehát egész életre nyomorék — sérültekét Több más mű szer­zője is egyetért abban hogy a rendkívül nagyfokú veszteségek a polgári lakosság körében kizá­rólag az amerikai csapatok tűz­­erejének és a sűrűn bevetett napalm-bombáknak tulajdonít­hatók. A már idézett szenátusi albi­zottság jelentése szerint mint­egy hétmillió dél-vietnamit ki­telepítettek otthonából, többsé­gük embertelen körülmények között, koncentrációs táborok­ban sínylődik. A saigoni nem­zetgyűlés egyik tagjának állítá­sa szerint a főváros lakossága kilenc év alatt 250 ezerről 3,5 millióra növekedett, s az ameri­kaiak jelenléte következtében legalább 400 ezerre tehető a prostituáltak száma. Megbízható amerikai és saigoni források ar­ról is tudnak, hogy jelenleg 258 ezer árva, 131 ezer hadiözvegy él Dél-Vietnamban. (Ezt az ada­tot az USA szenátusának albi­zottsága is megerősítette.). Az ország lakosságának csaknem felét — legalább nyolcmillió embert — megöltek, megsebesí­tettek, rokkanttá tettek, kitele­pítettek a háború kezdete óta. L­aoszból származó adatok szerint ott 1964 óta — az 1971. tavaszán Dél-Laosz ellen indított saigoni és amerikai hadműveleteket nem számítva — legalább 300 ezer embert megöltek és mintegy 800 ezret kitelepítettek. Tegyük hozzá, illusztrálásképpen: az ország la­kossága mindössze hárommillió! Kambodzsából egyelőre nin­csenek megbízható adatok a polgári veszteségekről Annyit azonban tudni véltek, hogy a meggyilkoltak és a sebesültek száma többezer, a kitelepítette­­ké pedig eléri az egymilliót. Amerikai szerző — Richard Falk: The Law — In the Name of Amerika (A törvény — Ame­rika nevében) — szerint az USA hadserege azzal, hogy nem ka­tonai célpontok ellen tömeges bombázásokat és tüzérségi tá­madásokat intéz, megsérti a Há­gai Konvenció IV. 25. cikkelyét A Genfi Konvenció 31. cikke­lyével szöges ellentétben áll az a Dél-Vietnamban ugyancsak mindmáig folytatott gyakorlat, amely szerint bizonyos körze­tekben, a „partizángyanús” tele­püléseken válogatás nélkül mindenkire tüzet nyitnak. A tö­megével felperzselt falvak takti­kájának alkalmazásával az ag­resszióban részvevő csapatok a IV. Hágai Konvenció és a meg­kötött Genfi Konvenció vonat­kozó paragrafusait rúgják fel. C­áfolhatatlan tények bizo­nyítják: az amerikaiak szörnyű háborús bűntetteket követnek el a védtelen indokí­nai polgári lakossággal szemben. A világ — köztük hazánk — közvéleménye érdeklődéssel várja a BVT közgyűlésének ez­zel kapcsolatos állásfoglalását. Gyapasi Dénes

Next