Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

Penza és Békés megye dolgozóinak kapcsolata a két nép közötti barátságot erősíti (Foly­tatás az 1. oldalról) Ennek alapját a Vörös Hadsereg teremtette meg azzal, hogy né­pünket felszabadította a német fasizmus alól. Példa nélkül áll a magyar történelemben,, hogy egy ország hadserege azzal a szándékkal érkezzék hazánk te­rületére, hogy harcoljon és fiai­nak vérét áldozza egy másik nép függetlenségéért és szabadságá­ért. A második világháború után, a Szovjetunió volt az első nagyhatalom, amely Magyaror­szágot egyenrangú félként ke­zelte az 1948-ban létrejött ma­gyar—szovjet barátsági, együtt­működési és kölcsönös segély­­nyújtási szerződés megkötésé­ben. Magyarország és a Szovjet­unió között létesült szívélyes testvéri kapcsolatok szoros ösz­­szefüggésben­ álltak a népi de­mokratikus forradalmak nyo­mán létrejött, s a szocialista ál­lamok között kialakult baráti vi­­szonnyal. A proletár internacio­­nalizmusnak ragyogó bizonyíté­kát adta a szovjet nép 1956-ban, amikor a belső és külső ellen­forradalmi erők leverésében se­gítség­et nyújtott a magyar nép legjobbjainak. Ez is magyará­zata és oka annak a mély, igaz, őszinte barátságnak, amit né­pünk érez a szovjet nép iránt Ezért is fontos tovább erősíteni és szilárdítani a népeink közötti barátságot. Csak üdvözölni tud­juk­­a Mezőhegy­esi Állami Gaz­daság dolgozóina­k azt az elhatá­rozását, hogy a kapcsolatok to­vábbi elmélyítésére megalakít­ják a Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi tagcsoportját. Mindnyájunk számára öröm, hogy Békés megyében elsőként Mezőhegyesen jön létre a Baráti Társaság kollektív mozgalmi egysége. Kraukó Mátyás beszédét nagy taps szakította meg, hiszen már korábban is nyílt titok volt a mezőhegyesiek elhatározása. — Megyénk dolgozói számára örömet és megnyugvást jelent, hogy portjaink, kormányaink és népeink között — a világot átfogó kis és nagy kérdésekben egyaránt — teljes vélemény­­azonosság van­, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között a legmélyebb és a leg­őszintébb barátság áll fenn. Jól­eső érzés tudni azt is, hogy a nemzetközi kommunista mozga­lom egységéért folytatott harc­ban, együtt a Szovjetunióval, a marxizmus—leninizmus elvei alapján komoly erőfeszítéseket teszünk. Az előadó beszédének további részében Kádár Jánosnak, a X. kongresszuson elhangzott, s a szovjet—magyar barátságot érin­tő felszólalására utalt. Méltatta az SZKP XXIV. kongresszusá­nak történelmi jelentőségét, majd megállapította, hogy a kongresszus további lépéseket tett a szovjet emberek életkö­­rülményein­elé javításáért, a szo­cialista demokrácia fejlesztésé­ért . A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa nemrég fejezte be munkáját. A kongresszus nagyszerű progra­mot adott a szovjet népnek a kommunizmus építésének to­vábbviteléhez. Az SZKP kong­resszusa nemcsak a szovjet nép, hanem a világ haladó erői, a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából is nagy jelentő­séggel és fontossággal bír. A kongresszus további lépéseket tett a nemzetközi munkásmozga­lom egységének szilárdítására. A kongresszus beszámolója hang­súlyozta, hogy a Lenin által ala­pított Kommunista Párt a jövő­ben is fáradhatatlanul dolgozik a nemzetközi kommunista moz­galom eszmei, szervezeti, harci egységéért. Nem túlzás azt mon­dani, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa a világ politikájá­nak jelentős eseménye volt, hi­szen a Szovjetunió a leghatal­masabb erő az imperializmussal szemben, olyan, erő, amelyre minden szocialista ország, s minden szabadságáért harcoló nép biztosan számíthat, amely legfőbb ereje és támasza a bé­kéért harcoló népeknek. Az SZKP XXIV. kongresszusa nagyszabású békeprogra­mot hirdetett meg, melyben világo­san kifejezés­re jut, hogy a Szov­jetunióval és szövetségeseivel az erő nyelvén nem beszélhet senki. Aki azonban egyetértést, barátságot, békét akar, mindig számíthat a Szovjetunióra és szövetségesedre. — Engedjék meg, hogy ezt az alkalmat is felhasználjam arra, hogy e nagy­szerű program ered­ményes végrehajtásához szívből kívánjak sok sikert, eredményes jó munkát testvérmegyénk, Penza kommunistáinak, dolgo­zóinak és vezetőinek. Megyénk dolgozói örömmel vettek tudo­mást arról, hogy a tőlünk több mint háromezer kilométerre le­vő Penza megyével felszabadu­lásunk negyedszázados évfordu­lója alkalmából jött létre az a testvéri kapcsolat, amely mind­inkább szélesedik, erősödik és fejlődik. Nagy megtiszteltetés volt számunkra és a barátság őszinte megnyilvánulásának je­lét láttuk abban, hogy Penza megye delegációját a múlt év­ben Jermen elvtárs, az SZKP Penza megyei Bizottságának el­ső titkára vezette, mint ahogyan megtiszteltetés az is, hogy a mostani delegációt Doroseniksó elvtárs, Penza megye pártbizott­ságának tagja, a megyei tanács elnöke vezeti. Az elmúlt év jú­liusában Kránk Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára vezette a Penzában járt Békés megyei delegációt. Ne­héz volna elmondani azt az őszinte, baráti fogadtatást, amelybe­n megyénk delegációja részesült. Munkások, kolhozparasztok, ér­telmiségiek, párttagok és pon­­tonkívülek egyaránt nagy elis­meréssel méltatták a magyar népnek a szocializmus építésé­ben elért sikereit és eredmé­nyeit, önömimel jelentjük be a mai barátsági nagygyűlésein, hogy a Békés és Penza megye közötti kapcsolatok tovább erő­södnek. Megyénk városai, közsé­gei, járásai, üzemi és kulturális intézményei sokoldalú összeköt­tetést létesítettek egymással. Ezt bizonyítja az, hogy alig egy év alatt több, mint tizenkilenc szerv lépett kapcsolatba Békés és Penza között. A múlt év októ­berében háromszáz penzai dol­gozónak nyitt lehetősége megis­merkedni a megyénkben élő em­berekkel. A delegáció itt is járt, Mezőshegyesen. E­bben az évben hasonló küldöttség utazik me­gyénkből Fenzába. Ugyancsak ebben az esztendőben öntevé­keny művészeti csoportok, kép­zőművészeti kiállítások, művész­delegációk cseréjére és a két megye életét bemutató filmna­pok megrendezésére kerül sor. Úgy érezzük, mindezek az in­tézkedések kölcsönösen hozzá­járulnak a két megye életének, a népek kultúrájának jobb meg­ismeréséhez. Krouskó Mátyás beszédének be­fejező részében a szovjet—ma­gyar barátságot éltette, s gratu­lált a Szojuz—10 űrhajó sikeré­hez. Kérte a szovjet delegáció tagjait, adják át a Békés megyei dolgozók baráti, testvéri üdvöz­letét Penza lakóinak.­ A nagy tapisssal fogadott­ ünne­pi beszéd után a gazdaság­ két dolgozója, Hevesi József és Zá­­luszlói Mátyásné kért szót, majd az igazgató Oláh János lépett a szónoki emelvényre. Az üzem 2300 dolgozója nevében mind­hárman ismételten megerősítet­ték azt az elhatározást, hogy Mezőhegyesen alakuljon meg a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság tagcsoportja. Ezután Nagy Jenő bejelentet­te, hogy az országos elnökség örömmel fogadta a gazdaság dolgozóinak kollektív szándékát, s — a mintegy f­élezres közönség nagy talpsa közepette — az üzem párttitkárának átadta a tagcso­port megalakulásának megerő­sítését igazoló díszes oklevelet. A nagygyűlés következő szónoka Dorasenkó Viktor Karpovics volt Megköszönte a baráti fo­gadtatást, amelyben a küldöttség tagjai Mezőhegyesen részesül­tek, majd ezeket mondotta: — A mi delegációnkat az a megtiszteltetés érte, hogy me­gyénk dolgozóinak üdvözletét hozzuk el Önökhöz. Szívesen és örömmel tettünk eleg­et ennek a megbízásnak, hasonlóan ahhoz, miként az Önök jókívánságait tolmácsoljuk majd Penza lakói­nak. A két megye barátsága ré­sze a két nép barátságának, ezért a megyénk dolgozói között erősödő közvetlen kapcsolatok a népeink közötti magyar—szov­jet barátságot erősítik. Ezt a célt minden bizonnyal jól szol­gálja majd a Magyar—Szovjet Baráti Társaság most megala­kult mezőhegyesi csoportja. A delegáció vezetője átadta a penzaiak ajándékát, egy Lenim­­portrét (Lebegyev festő alkotá­sát), a gazdaság párttitkárának és kifejezte reményét, hogy a nagygyűlés néhány résztvevőjét viszontlátja majd Penzában, amikor a Békés megyei delegá­ció odalátogat. A nagygyűlés utolsó felszóla­lója az állami gazdaság igazga­tója, Oláh János volt. Megkö­szönte azt a miniszteri elismerő oklevelet, amelyet Klaukó Má­tyástól vett át, s amelyet a múlt évi gazdasági eredményeiért k­apott az üzem. A gazdaság ter­­melési eredményei, s a mezőhe­gyesi dolgozók példamutató kol­lektív tevékenysége is hozzájá­rult ahhoz — mondotta —, hogy itt alakulhatott meg a Magyar —Szovjet Baráti Társaság első megyei tagcsoportja. Ez nagy megtiszteltetés, de kötelez­ő is. A magyar—szovjet barátsági nagygyűlés az Internationálé hangjaival ért véget. ANTIKVÁR KÖNYV FELVÁSÁRLÁSI NAPOKAT TARTUNK OROSHÁZÁN, a könyvesboltban, május 6—7-én. Vásárolunk régi és új kiadású szépirodalmi, ifjúsági és tudományos műveket. HOZZA BE FELESLEGES, KIOLVASOTT KÖNYVEIT CSAK KÉT NAPIG! — Készpénzzel fizetünk. Nyitva a bolti nyit­vatartás szerint.­­ A penzai vendégek megtekintették a gazdaság méntelepét is. A képen balról jobbra Dorosenko Viktor Karpovics, Diviczki Fe­renc, Komanhová Zinajda Ivanovna, Belugyenkov Viktor Andrejevics és Lapusnyik Lajos. A barátsági nagygyűlésen a gazdaság mintegy félezer dolgozója vett részt. A penzai delegáció vezetője, Dorosenko Viktor Karpovics a szónoki emelvényen. (Fotó: Demény Gyula) ellentámadása szétverte az et­­lenforradalmi erőket, felszaba­dította a Volga-menti városokat. E harcokban nagy sikerrel vet­tek részt az I. penzai gyalogos hadosztály egységei is. 1918 őszén megindult az im­perialista hatalmak katonai tá­madása. A penzai párt- és szov­­jet szervek Lenin felhívásának megfelelően „Mindent a frontért” jelszóval mozgósították a kor­mányzóság dolgozóit a szovjet hatalom védelmére. 1918. au­gusztus és 1919. április között a kormányzóságból több mint 21 ezer főt irányítottak a keleti frontra. A megyei és városi párt­bizottság kommunista hadtest alakítását határozta el 1919. áp­rilis végére 2000 fővel megala­kult az „I. penzai munkás—pa­raszt kommunista hadtest” és május elején a keleti frontra vonult. Az ellenforradalom és inter­venció szüntelen támadása új és új mozgósítást tettek szük­ségessé. A mozgósításban részt vettek a pártszervezetek mellett a szakszervezetek, ifjúsági szer­­vezetek, szovjetek. A mozgósí­tás eredményeként 1919. július és december közötti időben a kormányzóságból közel 60 000 munkás, paraszt ment a front­ra. Ezek közül sokan harcoltak Csapajev seregében. Magyar in­­ternacionalistákból alakult ez­red is harcaslt mellettük, többek között a penzai kormányzóság területén Kuznyeck város kör­zetében is. Harcaik és parancs­nokuk, Varga Gyula emlékét ma is kegyelettel ápolják a pen­zai­ak. A katonai alakulatok szervezé­se mellett hatalmas tömegmoz­galom jött létre a szovjet ha­talom segítésére a termelés frontján is. A penzai vasutasok kezdeményezésére elkezdődtek a kommunista szombatok. Ez a mozgalom 1919 végére az egész kormányzóság területére kiter­jedt. Moszkva és Leningrád éhe­­ző lakossága számára Lenin fel­hívására 1919-ben 7,5 millió pad kenyérgabonát küldtek a kor­mányzóságból. A katonák ellá­tására ruházatot, lábbelit, egyéb felszerelést küldtek, mintegy 300 000 fő számára. A kormány­zóság több üzeme fegyvergyár­tásra tért át. Penzában 18 kór­ház működött, melyekben a frontról érkező betegeket, sebe­sülteket ápolták. A szovjet hatalom fegyveres­­ erői 1920 végén végleges győ­zelmet arattak az ellenforrada­lom és intervenció felett. Oly sok szenvedés és megpróbáltatás után megkezdődhetett a szocia­lista építőmunka az egész or­szágban ,a penzai területen is. (Folytatjuk) BÉKÉS , 1971. MÁJUS 5.

Next