Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

MA — SZERZŐDÉS jog nélkül­ (4. oldal) ÉN IS RÁD SZAVAZTAM” (5. oldal) — HETI RÁDIÓMŰSOR (10. oldal) — MINI MAGAZIN (6. oldal) 1971. MÁJUS 8., SZOMBAT Ara: 1,5 Ft Elutaztak megyénkből a penzai vendégek Egyhetes baráti látogatás után pénteken reg­gel búcsúztak Békés megyétől szovjet vendége­ink. A V. K. Dorosenko, a Penza megyei tanács elnöke által vezetett küldöttséget Enyedi G. Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára és Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese kísérte a fővárosba, ahonnan repülőgéppel foly­tatják útjukat Moszkva, majd Penza felé. Képünkön az elutazás előtti utolsó pillanatok , a delegáció tagjai a gyulai SZOT-gyógyüdülő tetejéről még egyszer végigpillantanak a környé­ken. Ismerkedés Szarvassal, Endréddel Penzai vendégeink csütörtöki látogatásai Kevés hangulatosabb, derű­sebb intézmény van az óvodák­nál. Különösen vonatkozik ez a Szarvasi Óvónőképző Intézet Gyakorló Óvodájára, ahol az apróságok mellett az óvónőjelöl­tek munkája is színesíti a képet. Hát még, ha vendéget várnak, ünneplőbe öltözve, kezükben virággal. Mint ahogy csütörtö­kön kora délelőtt történt, ami­kor a megyénkben tartózkodó V. K. Dorosenko vezette Penza megyei küldöttség — F. M. Ku­likov, M. Sz. Cselsztyjakov, Z. I. Komanhova és V. A. Belgjen­­kov — látogatott Békés legfia­talabb városába. A helyi párt-, állami és társa­dalmi szervek vezetői fogadták a vendégeket. Vrbovszki György, az MSZMP városi bizottságának első titkára Szarvasról, Szűcs Gyula, az intézet igazgatóhelyet­tese az intézmény életéről tájé­koztatta a küldöttséget, melynek tagjai megtekintették a huszon­ötezer kötetes — egyebeik mel­lett sok orosz nyelvű szakiro­dalmat és mesekönyvet tartal­mazó — könyvtárat, a folyosó­kon kiállított játékokat, bábu­kat, apró járműveket, épülete­ket, papírállatokat, a hallgatók ötletes, nagy-nagy gyermeksze­retetről tanúskodó kezemunká­­ját. Az egyik óvodai csoport he­lyiségében az intézet énekkará­nak rögtönzött műsora és a ki­csinyek vidám közjátéka fogad­­ta a vendégeket, akik tapssal és jelvényekkel jutalmazták az óvodások produkcióját. V. K. Dorosenkó a helyhez illő néhány másodperces búcsúbe­szédet mondott: — Hazaérve mindenkinek el­meséljük majd, hogy találkoz­tunk veletek. Legyetek erősek, Ügyesek, izmosak! Azzal felkapta és alaposan meghintáztatta a legbátrabb kis­­fiút, aki büszkén igyekezett magyarázni a vendégeknek, hogy ő már most is mennyire erős. Az óvónőképzőből az Öntözé­ses­ Meliorációs Főiskolára láto­gattak a küldöttség tagjai, ahol Szabó János igazgatóhelyettes mutatta be az intézményben fo­lyó oktató- és nevelőmunkát, a hallgatók életét, az elért tudo­mányos eredményeket Ebéd közben Bartalos Béla, a szarvasi járási hivatal veze­tője a járási tanácsok megszű­nésével kapcsolatos intézkedése­­két, a létrejött új szervek fel­adatait, munkáját ismertette a vendégekkel. V. K. Dorosenko látható ér­deklődéssel kérdezte meg, hogy csökkent-e ezzel a foglalkozta­­tottak létszáma, az igenlő vá­laszt követően pedig az új for­ma előnyeiről, különösen pedig az ügyintézés gyorsaságáról igyekezett tájékozódni. Ugyancsak a fehér asztalnál született megegyezés a szarvasi főiskola és a hasonló feladatú penzai intézmény közötti kap­csolatokról, amelynek keretében oktatók tanulmányútjait szerve­zik meg és a legkiválóbb hall­gatókat küldik a testvéri főis­kolára szakmai gyakorlatra A vendéglátók Ruzicskay György Tessedik-albumával ajándékozták meg a vendégeket, akik engedélyt kértek, hogy a kötetet a penzai főiskolának ajándékozhassák, majd annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy ez a tervezett új kapcsolat is erősíteni fogja a két nép barát­ságát. Ajándékozáshoz fűződik a kül­döttség délutáni programjának legderűsebb epizódja, amikor az Endrődi Cipész Ktsz-be látogat­­tak a vendégek. Miután megte­kintették a gyártási folyamatot, megismerkedtek a különböző modellekkel, a szövetkezet ex­porttevékenységével — 1967 óta egymillió pár cipőt vásárolt tő­lük a Szovjetunió —, Sárhegyi András elnök egy darab minia­tűr cipőt adott át a küldöttség­­vezetőjének: — Nem egy pár, hanem egyet­len cipőt küldünk testvérüze­münkbe, a kuznyecki cipőgyár­ba. Ezzel azt akarjuk szimboli­zálni, hogy az endrődi cipő pá­ratlan. Legalábbis, ami a minő­ségét illeti. Harsány nevetés tört ki, ami­kor V. K. Dorosenko azonnal válaszolt: Biztos, hogy az endrődi cipő minősége nagyon jó, de az end­rődi cipő nem páratlan! Azzal kibontotta a kuznyecki cipőgyár Endrődre küldött aján­dékát , ugyancsak egy darab néhány centiméteres cipőt... Még néhány szót váltottak a vendégek és vendéglátók, vázol­ták a kuznyecki gyárral való kapcsolat erősítésének, cserelá­togatások szervezésének 1971-es és távolabbi lehetőségeit, majd a mielőbbi viszontlátás remé­nyében koccintottak a búcsúpo­­hárral. A szövetkezet vezetői és Csa­ba János, a járási pártbizottság első titkára mondtak köszönetet a látogatásért és kérték a kül­döttség tagjait, adják át üdvöz­letüket a testvéri üzem és a testvérmegye népének, dolgozók­nak. Daniss Győző i Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG XXVI. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM A kongresszus tegnapi ülésén felszólalt a Minisztertanács elnöke Pénteken reggel 9 órakor a három napirendi pont együttes tár­gyalásával folytatta munkáját a szakszervezetek XXII. kongresz­­szusa. A tanácskozáson részt vett Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, és Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára is. Az elnöklő Szigetvári Mária, a Szombathelyi Pamutipari Válla­lat előmunkásnője bejelentette, hogy a küldöttek között szétosztot­ták azoknak az állásfoglalásoknak a tervezetét, amelyekben a kong­resszus kinyilvánítja véleményét az indokínai népek és dolgozók ■függetlenségi harcának támogatásáról, a közel-keleti helyzetről, Európa békéjéről és biztonságáról, valamint a koreai nép és a koreai dolgozók harcának támogatásáról. Kérte, hogy a tervezetet tanulmányozzák és az említett kérdésekben a kongresszus foglal­jon állást. Ezután megadta a szót a pénteki vita első felszólalójának. A felszólalók között volt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke is. Fock Jenő beszéde Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke elöljáróban tolmácsolta a kongresszus részvevőinek a kor­mány üdvözletét és jókívánsá­gait. Utalt arra, hogy nemcsak kormányfői minőségben beszél, hiszen — s ez büszkeséggel tölti el —, négy évtizede maga is tag­ja a szakszervezeti mozgalom­nak, s másfél évtizeddel ezelőtt részt vett a felsőszintű szakszer­vezeti vezetésben. Véleménye szerint mind a kongresszus ha­tározati javaslata, mind a refe­rátum helyesen tükrözte a szak­­szervezeteknek az elmúlt négy évben végzett munkáját s a kö­vetkező években megoldandó feladatait. — Munkánk, fejlődésünk lé­nyeges követelménye — mondot­ta —, hogy a párt és a kormány a szakszervezetekkel együtt, egy­azon cél érdekében cselekedjen. A továbbiakban hangsúlyozta, a párt vezető szerepe ma job­ban érvényesül, mint ezelőtt bár­mikor, mégpedig többek között éppen azért, mert a kormány­nak is, a szakszervezeteknek is meghatározott feladatkörük van, lehetőségük ahhoz, hogy önál­lóan gondolkodjanak és csele­kedjenek. A párt érettnek tekin­ti a szakszervezeteket és a kor­mányt, s ezt a folyamatot to­vább akarja erősíteni, de eseten­ként sem a kormány, sem a szakszervezetek nem élnek meg­felelően hatáskörükkel.­­ Úgy vélem, tevékenységünk a kormányzati és a szakszerve­zeti munkában is annál eredmé­nyesebb lesz, minél inkább me­rünk önállóan, felelősségteljesen cselekedni, hiszen ismerjük a párt irányvonalát — hangsú­lyozta a Minisztertanács elnöke. — Az egyes kérdéseket nálunk ma nem egy, két vagy tizenkét ember dönti el, hanem minden lényeges dologban tanácskozunk a dolgozókkal. Népünk boldogulásáért akarunk dolgozni —­ mondotta —, abban a tudatban, hogy munkánkért felelősséggel tartozunk a mun­­kásmozgalom előtt is. Ez az elv a kormány tevékenységében úgy jut kifejezésre, hogy a legszoro­sabban a szocialista testvéror­szágokkal m­űködünk együtt. A szocialista országok közül min­denekelőtt a Varsói Szerződés tagállamaival. Fock Jenő a kormány és a szakszervezetek közötti együtt­működésről is beszélt. Utalt ar­ra a közvélemény által is ismert tényre, hogy a SZOT vezetői és a kormány tagjai — félévenként — rendszeresen tanácskoznak. Az együttműködés azonban en­nél sokkal szorosabb, mindenna­pibb. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkára rend­szeresen részt vesz a kormány ülésein, s a Minisztertanácsban napirendre kerülő témák már az előkészítés időszakában is­mertek a szakszervezetek előtt, tehát azokat nem állítják kész helyzet elé. A kormány Gazda­sági Bizottságában is képvisel­ve van a SZOT. A normarendezésről is szólt Fock Jenő, arról, hogy — ez a szó mintha már eltűnt volna a közhasználatból — szükség van a normák rendezésére, mégpe­dig folyamatosan. Nem úgy, amint egy sor üzemben mosta­nában történt, hogy néhány em­ber összedugta a fejét, és nem tárgyalva se pártszervezettel, se szakszervezettel, egyszerűen át­­irkálták a normákat, „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon. Az ilyen módszer elítélendő, ez az eljárás a szakszervezet semmi­bevételét jeleníti. — Egyetértés van a kormány és a szakszervezetek között ab­­ban is, hogy a megtermelendő nemzeti jövedelmet úgy osszuk el: több mint háromnegyed rész jusson fogyasztásra és valamivel kevesebb, mint negyedrészt for­dítsunk beruházásra, felhalmo­zásra. Ahhoz, hogy a tervezett arányokat be tudjuk tartani, a kormány nevében kérem a szak­szervezetek segítségét a beruhá­zási munkákhoz is. A továbbiakban a munkaerő­­mozgásról, a törzsgárda-tagok­ nagyobb megbecsüléséről, a szo­cialista brigádmozgalomról be­szélt, majd a káderpolitikáról szólva a többi között ezeket mondta: — Megesik, hogy évekig tar­tó túlzott türelemmel elnézzük az egy-egy vállalatot már túlha­ladott módszerekkel vezető igaz­gató működését, olyan vezetőét, aki nem törődik sem az üzemi demokráciával, sem azzal, hogy körülötte új káderek nevelődje­nek, pedig látjuk, hogy felnő­nek mellette rátermettebb, hoz­zá képest fejjel kimagaslóbb ká­derek. Ezzel a problémával is meg kell birkózni, bátrabban al­(Folytatás a 2. oldalon)

Next