Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-15 / 217. szám
Losonczi Pál úton a Koreai NDK-ba, Habarovszkba érkezett Losonczi PST, a Magyar Nép-köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke útban a KNDK fele, kedden, rövid irkutszki időzés után , a szovjet távolkeletre, Habarovszkba érkezett. Magyar idő szerint hajnali négykor hagyta el a nyugat-szibériai Omszkot a MALÉV IL— 18-as különgépe, fedélzetén a hivatalos baráti látogatásra a KNDK-ba tartó Losonczi Pállal. Az Elnöki Tanács elnöke és kísérete négyórás repülőút után, Szibéria fővárosában Irkutszk- ban tartott rövid pihenőt. Újabb négyórás repülés, további két és fél ezer kilométer: a különgép már Habarovszkban, az út utolsó szovjet állomásán, landolt. Az Elnöki Tanács elnökét a repülőtéren a távol-keleti határterületi székhely vezetői fogadták. Losonczi Pál és kísérete Habarovszkban tölti az éjszakát,, majd szerdán, magyar idő szerint hajnali három órakor, tovább indul a KNDK fővárosába , Phenjamlba. (MTI) Tímár Mátyás chilei tárgyalásai ' J' " Santiago Tímár Mátyás, a Miniszteria-1 rács elnökhelyettese hétfőn helyi idő szerint délelőtt Cantua-1 mas bányaügyi miniszterrel tár-í gyalt. A megbeszélésen szobáké. I vült a chilei rézbányászat fej- lesztésében való közreműködé- sünk lehetősége, tárgyaltak a bányászati berendezések magyar exportjáról is. Salvador Allende elnök hétfőn az elnöki palotában ebédet adott Tímár Mátyás és kísérete tiszteletére. Az ebéden megjelent Clodomiro Almeyda külügyminiszter és sok más chilei vezető személyiség. Az ebéden Salvador Allende és Tímár Mátyás pohár, köszöntőt mondott (MTI) Fock Jenőt fogadta az indiai külkereskedelmi minisztert Fock Jenő, a kormány elnöke kedden délelőtt hivatalában fogadta L. N. Mishra indiai külkereskedelmi minisztert. Az eszmecserén részt vett dr. Bíró József külkereskedelmi miiniszter, valamint C. B. Mutham, ma asszony, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete is. * A nap folyamán, dr. Lőrinc Imre, a nehézipari miniszter első helyettese is fogadta az indiai külkereskedelmi minisztert. Ennél a megbeszélésnél is jelen volt az indiai nagykövetasszony. (MTI) Magyar—indiai megállapodás a külkereskedelmi forgalomról A magyar—indiai külkereskedelmi tárgyalások eredményeiről kedden a Külkereskedelmi Minisztériumban emlékeztető okmányt írt alá a két ország külkereskedelmi minisztere, dr. Bíró József és L. N. Mishra. Az okmányban megállapítják, hogy a két ország külkereskedelmi forgalma az utóbbi években kedvezően alakult, de még nagyok a kihasználatlan lehetőségek. Megállapodtak abban, hogy a nem hagyományos árucikkekből is fokozzák a forgalmat, e termékcsoportok feltárására kölcsönösen szakembereket küldenek Magyarországra, illetve Indiába. Megállapodtak abban is, hogy a vállalatokat a közvetlen kapcsolatok elmélyítésére ösztönzik. Elősegítik delegációk, szakemberek kölcsönös látogatását, tapasztalatcseréjét, továbbá azt, hogy terjesszék ki a gazdasági együttműködést, építsenek ki termelési és műszaki kooperációt. A két miniszter úgy ítéli meg, hogy a kereskedelmi forgalom gyorsabb ütemű növelésére van lehetőség, véleményük szerint törekedni kell arra, hogy 1975 végéig körülbelül 50 százalékkal növekedjék a magyar—indiai külkereskedelm forgalom. (MTI) . Budapesten az NDK minisztertanácsa sajtóhivatalának elnöke Dr. Várkonyi Péter államtitkárnak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének meghívására kedden délelőtt Budapestre érkezett Kurt Bleicha, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa sajtóhivatalának elnöke. Wilson találkozott Patolicsevvel Harold Wilson, az angol munkáspárt vezetője kedden találkozott Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszterrel. Megvitatták a szovjet angol kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kérdéseit. A két ország közötti kereskedelem az utóbbi öt év alatt több mint másfélszeresére növekedett és 1970-ben meghaladta a 640 millió rubelt. Anglia az európai kapitalista országokkal folytatott szovjet külkereskedelemben az első helyre került. (MTI) Szükség van a jugoszláv—szovjet együttműködésre Nagy érdeklődéssel várják Brezsnyev látogatását Belgrád Jugoszláviában fokozódó érdeklődéssel tekintenek Leonyid Brezsnyev közelgő jugoszláviai látogatása elé. A belgrádi úttal és annak várható eredményével foglalkozik a belgrádi Politika keddi számában a lap kommentátora. A cikk többek között megállapítja, hogy „szükség van a jugoszláv—szovjet együttműködésre és ez az igény tartós. A két ország felelős vezetői már többízben rámutattak erre : ez a kölcsönös óhaj a lehetőségek és érdekek figyelembevételével meg is valósult A belgrádi lap cikkében végül megállapítja: a két fél tárgyalásain új lehetőség kínálkozik majd arra, hogy a két szocialista ország kapcsolatai, amelyek eddig is az egyenjogúságon és a kölcsönös tiszteleten alapulva virágoztak, tovább fejlődjenek”. (MTI) Koreai Népi Demokratikus Köztársaság A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a Koreai-félsziget északi részét elfoglaló 121193 km területű változatos felszíni ország 13,9 millió fős lakosságának 93 százaléka koreai a többi kínai. Az ország 1945. augusztus 15- én szabadult fel az 1904 óta tartó japán uralom alól, amelynek nyersanyagforrása és árupiaca volt. A jaltai szerződés alapján a 38 fok Északi szélességtől északra szovjet, délre pedig amerikai megszállás alá került az ország. 1948-ban a dél-koreai — a baloldal kizárásával megtartott — nemzetgyűlési választások után megalakították az úgynevezett Koreai Köztársaságot. Az Északon és Délen megválasztott Legfelsőbb Népi Gyűlés tagjai Phenjanban kikiáltották a KNDK-ot. Dél-Korea (Koreai Köztársaság) 1950-től 3 évig tartó háborúban, ENSZ-zászló alatt harcoló amerikai csapatok segítségével ellenőrzése alá kívánta vonni az országot. A népi Korea azonban a kínai önkéntesek segítségével megvédelmezte önállóságát. A háború a hatalmas emberáldozaton kívül az ország egész gazdaságát elpusztította, amelyet a szocialista világ támogatásával rövid idő alatt helyreállítottak. (A Szovjetunió például 1953. augusztusában 1 milliárd rubel értékű viszsza nem térítendő segélyt nyújtott a KNDK-nak.) A KNBK jelenleg a leggyorsabban fejlődő országok közé tartozik. Ásványi kincsekben igen gazdag. Legfontosabb a színesfémtermelés: a wolfram, (a világtermelésben ötödik), ólom, cink, réz, antimon, horgany és ónérc. Ezek az ércek jelentősek az ország külkereskedelmi forgalmában is. A széntermelés 25 millió tonna (1968-ban), az elektromosenergia-termelés 17 milliárd kilowattóra. A három évvel meghosszabbított hétéves terv végére az acélból 2,2, műtrágyából 1,5, cementből 4,2, mészből 27,5 millió tonnás eredményt értek el.* A bőségesen rendelkezésre álló vízienergiára olyan víztároló és erőműrendszert építettek ki, amely az ország energiaellátásán túl a mezőgazdaság öntözővíz szükségleteit is fedezi. A szövetkezeti gazdálkodáson alapuló mezőgazdasági termelés az országterület 18 százalékán folyik. Az öntözés, kemizálás és a gépesítés következtében a hektáronkénti termésátlagok (pl. 1968- ban rizsből 42,3 mázsa hektáronként) kibírják az összehasonlítást még a kitűnő japán termelési szintekkel is. 1970-ben az ország a külkereskedelmi forgalmának 83 százalékát a Szovjetunióval és a szocialista országokkal bonyolította le, ahova az érceken kívül szerszámgépeket, villanymotorokat szállított, ipari felszerelések és berendezések ellenében. Legfontosabb tőkés keresedelmi partnere Japán, de igyekeznek kereskedelmi kapcsolataikat a nyugat-európai tőkés országok felé is kiépíteni. Az új hatéves terv (1971—76) legfontosabb célkitűzései: az ország iparosításában elért eredmények megszilárdítása, a szocializmus anyagi-műszaki bázisának szélesítése, a dolgozók jövedelmének a szociális és kulturális célokra fordított összegek és a kereskedelmi forgalom növelése. •Forrás: Világgazdaság 1970'S melléklet és a Világgazdaság 1971. június 12-i száma. ViterémS ■■niiiiiHmiiiHiiiiiHiiimfiiiiii Hároméves kisfiút gázolt halálra szeptember 9-én az északírországi Londonderryben egy brit katonai autó. A tragédia — érthető módon — újra kiélezte a feszültséget Észak-Írország második legnagyobb városában. De már-már nehéz a feszültség további éleződését emlegetni, hiszen Ulsterben — ez a hat grófságot magában foglaló Észak-Írország másik neve — naponta robbannak bombák, mindennapossá váltak az összecsapások az itt-tartózkodó mintegy tízezer brit katona és a lakosság, illetve a betiltott Ír Köztársasági Hadsereg harcosai között. Az elmérgesedett légkör, a szélsőséges irányzatok térnyerése késztette Heath brit és Lynch ír kormányfőt arra, hogy az eredetileg októberire kitűzött tárgyalásokat szeptember elején tartsák meg. Noha Észak-Írországnak külön kormánya van, a londoni és a dublini kabinet voltaképpen közvetlenül is befolyásolhatja az ulsteri fejleményeket. Az Ír sziget déli felében elterülő, hárommillió lakosú Ír Köztársaság Nagy-Britanniától alkotmányjogilag teljesen független. A túlnyomórészt katolikus ír nép évszázados harcot vívott a brit gyarmatosítók ellen. Az egykori brit elnyomás kitörölhetetlen nyomot hagyott az ír népben. Ennek tulajdonítható, hogy az angolellenesség, a bigott vallásosság — évszázadokon keresztül védelmezték az írek a katolikus vallást a britek protestantizmusával szemben — nagyon is mély gyökeret eresztett az Ír Köztársaságban. A ma is meglevő indulatok gyakran szélsőséges akciókban jutnak kifejezésre, s ezeket az akciókat az elvileg betiltott Ír Köztársasági Hadsereg hajtja végre. A több frakcióból álló szervezet tömöríti a katolikus szárnynak azokat a képviselőit, akik nem hajlandók belenyugodni az ír sziget kettéosztottságába, abba, hogy az északi térség hat grófsága Nagy-Britanniához tartozik. Az Ulsterben kormányzó párt viszont protestáns. Az egykori brit hódítók nyomására évszázadokkal ezelőtt anglikánná lett írek, s főleg azok gazdasági és politikai vezetői ma unionisták —, vagyis az „unió” hívei, az országrész és Nagy-Britannia összetartozását hirdetik. Él azonban Ulsterben félmilliós katolikus kisebbség, amelyet a legutóbbi időkig súlyos megkülönböztetések sújtottak. Az ír alapképlet lényege valahol itt található: az északír kisebbség politikai, gazdasági és társadalmi elnyomásának megszüntetése, alapvető reformok megvalósítása nélkül nem képzelhető el, hogy a jelenlegi válságból akár egy kicsinyke lépéssel is kijjebb jussanak az érdekeltek. Nagy tévedés lenne azonban, ha az ír válságban csupán modern vallásháborút látnánk. Az persze tagadhatatlan, hogy az évszázados előítéletek, a vallási gyűlölködés a már-már polgárháborús állapotokkal jellemezhető helyzet egyik fő összetevője. De Ulsterben társadalmi harc is folyik, hiszen a rendkívüli elmaradottság egyaránt sújtja a katolikus és a protestáns dolgozókat. Jellemző, hogy a munkanélküliség szintje igen magas — minden tizedik lakos munkanélküli —, ami nem utolsósorban az évek óta tartó gazdasági egyhelyben topogás következménye. Az északír kormány belső ügyeiben független Londontól Az autonómia bizonyos mértékig szabad kezet ad az unionista kormánynak a reformok kérdésében. London meglehetős óvatossággal többször ösztönözte a belfasti kormányt a XX. században már anakronisztikusnak ható megkülönböztetések felszámolására. Ily módon körvonalazódnak a London—Belfast— Dublin háromszög fő erőviszonyai. London szívesen látna valamilyen megoldást, hiszen a válság a brit kormány gondjait is szaporítja. Dublinből a katolikusok helyzetének radikális javítását követelik, s itt tömörül a szélsőséges szárny, amely Észak-Írország elszakadását, a brit hadsereg kivonulását sürgeti. Belfastban a kormány ugyancsak az „ultrák” nyomása alatt áll. Faulkner miniszterelnök mélységesen konzervatív polikus, de tett már néhány halvány kísérletet a katolikus kisebbség politikai jogainak kibővítésére. A protestáns ultrák éppen a reformtörekvések miatt buktatták meg elődeit, s a jelenlegi robbanásig feszült helyzet azzal fenyeget, hogy a szélsőséges szárny újra elgáncsolja a mégoly bizonytalan próbálkozásokat. Felháborodással fogadták az uniomista „héják” azt a tervet, hogy Faulkner találkozni fog Lynch ír kormányfővel, Heath brit miniszterelnök társaságában. A hármas csúcstalálkozó már a közeli hetekben létrejöhet, hiszen a politikai megoldás egyre nehezebben látszik megvalósíthatónak a fokozódó terror légkörében. Politikai tervezetet dolgozott ki és adott át a brit kormánynak Wilson, az ellenzékben levő brit Munkáspárt vezére. Nem kevesebbet javasol, mint hogy vizsgáljanak felül minden olyan törvényt, amely a katolikus kisebbség jogaival kapcsolatos és jövőre a törvényhozásban számarányuknak megfelelően foglalhassanak helyet a katolikusok, addig is alakítsák meg az angol és az ír parlament vegyesbizottságát. Valószínű azonban, hogy ezek a tervek jóval túlmennek Faulkner engedékenységén és Heath elképzelésein, viszont nem mindenben elégítik ki az írországi katolikusokat. Kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e olyan megoldást találni, amelyet a háromszögben mindenki elfogad. A hármas csúcstalálkozó feladata ez lenne, mivel a polgárháború réme egyre sötétebbre festi az északír horizontokat St. J. A London—Belfast—Dublin háromszög