Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-23 / 69. szám

fígytetei : 1. tfcfcfirSfj Ezt azért is hangsúlyozom, mert időnként azt tapasztalja az em­ber, hogy valamiféle divat, a bátorság mércéje csak a gondok­ról, hibákról szólni. A valóságos gondos őszinte feltárása a h­* viszonyaink között neon a bá­torság­­körébe tartozik. Eredmé­nyeink és hibáink egyoldalú le­vagy túlbecsülése ellentétes po­litikánk realizmusával . Örülni kell mindannak, amivel gyarapodtunk­­.« őszin­tén felháborodni azért, amit nem teljesítettünk, amit meg­tehettünk volna, de elmulasz­tottunk. Áttett lesz több az eredményünk és kevesebb a gondunk, ha az indokolt felháborodásunkat al­kotó cselekvés követi, ha min­denki a maga közvetlen környe­zetében, a maga helyén állandó­an érzi, hogy a szocializmus építésének ügye rajta is múlik. A felelősség érzése az a biztos mérce, amely a határvonalat je­lenti a demagógia és a termé-­­ korty, előrevivő bírálat között.­­ — Változatlan törekvésünk,, hogy fogjon össze mindenki — kommunista és pártonkívüli —, aki szívén viseli a nép sorsát. Ennek tartalma: a személyes és együttes felelősségünk a szoci­alizmus felépítéséért. Ezt kel­l szolgálni a szocialista demokrá-­­­ciának az eddigieknél is jobban,­­ nagyobb hatékonysággal. Ebben olyan erő van, amelyet­­ pótolni semmi mással nem lehet. Ezért jogos az igény, hogy aki­nek a dolgozók bizalma hatal­mat adott, az felelősséggel visel­je, ennek szellemében cseleked­jen, ne tekintse tehernek a szo­cialista demokráciát, mert a döntés és a végrehajtás is ettől lesz jobb. A mi demokráciánk azért szo­­calista, mert valóságos jogo­kat ad és alapja a becsülettel, tisztességgel végzett munka. — Társadalmunkban vannak még olyan emberek, akik nem törődnek a közösség érdekeivel, elhanyagolják személyes köte­lességeiket, csak jogaikat tart­ják számon. — Aki társadalmi valóságunk egészére figyel, annak észre kell vennie, hogy a mi társadal­munkra nem az önző, az anya­gias, a jogaikat követelő, köte­lességeiket elhanyagoló emberek a jellemzők. Még akkor sem, ha ezek időnként a közvélemény figyelmének középpontjába ke­rülnek, és aránytalanul többet hallunk róluk, mint a szocializ­must tisztességgel építő dolgo­­zókról. Fontos, hogy az anyagi érdekeltség elvét következetesen érvényesítsük, a jobb munka megbecsülése a díjazásban is ki­­fejeződjék, s — ettől elválaszt­hatatlanul — ugyanilyen fontos az is, hogy az erkölcsi ösztön­zés szerepét növeljük. Tudjuk,­­ hogy az embereknek kell a jó, az elismerő szó. Feladatunk,­­ hogy olyan társadalmi közgon­dolkodást teremtsünk, amely­ben a közösségért, a társadalo­mért végzett jó munka a leg­főbb értékmérő.­­A kormány beszámolójában első helyen állnak a népgazda­ság fejlődésének és fejlesztésé­nek kér­dései. Jelentősnek tart­juk, hogy erőfeszítéseink, a pártnak és a kormánynak gaz­daságirányításunk minél telje­sebb kibontakozása, szocialista építésünk további dinamikus fejlődése, a népgazdaság terv­szerűségének erősítése külső és belső egyensúlyának javítása ér­­dekében tett intézkedései ered­ményesek voltak.­­ Népgazdaságunk fejleszté­sének feladatai nagyobbak és bonyolultabbak, mint a koráb­bi években voltak. A hagyomá­nyos termelés jó néhány iparág­ban „felborul”, átrendeződik a technika vele a munkaerő is, megváltoznak a szakmai köve­telmények. Biztosítani kell a nagyértékű, termelékeny gépek jó kihasználását, fokozni a ha­zai és a külső piacokon is ke­resett versenyképes termékek gyártását.­­ Minden erőnkkel támogat-,­juk a kormánynak azt a törek­vését, hogy magasabb színvona­lon, tudományosabban és össze­­hangoltabban kell tervezni, hogy a kitűzött célok tiltásaerinti megall valósításában és ellenőrzésében nagyobb határozottságra van szükség. Ezt követeli népgazda­ságunk arányos fejlődése, a szo­cialista integrációban való rész­vételünk, fejlődésünk meggyor­sítása.­­ A tervszerű munkához jók a feltételek, évről-évre nagyobb a népgazdaság teljesítőképessé­ge, bevált, eredményesen műkö­dik a gazdaságirányítási rend­szer. Negyedszázados saját gya­korlatunk van a szocialista terv­­gazdálkodásban, meríthettünk a testvéri szocialista országok ilyen tapasztalataiból is. Biztos alapokon nyugszik gazdasági együttműködésünk a Szovjet-­­unióval, és a KGST többi orszá­gaival. — A szocialista tervgazdálko­­dás erősítése, lehetőségeinek jobb kihasználása fontos kor­mányzati — de nemcsak kor­mányzati — feladat. A helyi ve­zetésre is nagy felelősség hárul, hogy összehangoltabb, tervsze­rűbb legyen a munka, s ez bü­rokratikus, a kezdeményezést fékező jelenségektől is óvja a gazdasági életünket.­­ A Központi Bizottság állás­­foglalása óta közvéleményünk­­ben erősödött a felismerés, hogy a dolgozó nép felemelkedését az szolgálja igazán, ha társadal­munk alkotó erejét népgazdasá­gunk fejlesztésére koncentrál­juk. A Központi Bizottság hatá­rozatát követően a legtöbb vita a termelés, a gazdálkodás és az életszínvonal kérdéseiről bonta­kozott ki. Ezek belpolitikai éle­tünk fontos kérdései.­­ Amit népgazdaságunk fej­lesztéséért és társadalmi vi­szonyaink magasabb színvona­láért teszünk és tennünk kell, annak célja, hogy tovább ja­vítsuk népünk élet- és munka­körülményeit. Munkásosztályunk, dolgozó né­pünk több mint másfél évtizede tapasztalja: pártunk és kormá­­nyunk következetes abban ,hogy a szocializmus építésével, a nem­zeti jövedelem növekedésével együtt járjon az életszínvonal rendszeres emelkedése. S hogy ez nemcsak elv, hanem megva­lósult gyakorlat ,azt a statiszti­kai adatok mellett dolgozó né­pünk tapasztalatai igazolják. Mindig megtettük az életszínvo­nalat növelő intézkedéseket, amikor annak anyagi alapjait megteremtettük. Az a célunk,­­ hogy társadalmunk dolgozó osz­tályai és rétegei arányosan ré­­­­szesüljenek a megtermelt nem­zeti jövedelemből. Ezt társadal­mi méretben teljesítettük és a továbbiakban is ezt tesszük.­­ A Központi Bizottság meg-­­állapította, hogy az utóbbi két­­ évben is tovább javultak tár­sadalmunk valamennyi dolgozó osztályának , rétegének élet-­ körülményei. De a nagyüzemi munkásság életszínvonala elma­radt más társadalmi rétegek életszínvonalának fejlődésétől. Ezt korrigálta az a központi bér­emelés is, amelyet a kormány a szakszervezetekkel egyetértés­ben március elsejétől életbe lép­tetett. Ezt az intézkedést közvé­leményünk indokoltnak és igaz­ságosnak tartja, és az is,, mert az ország legfejlettebb termelőerő­ivel dolgozó nagyüzemi munkás­ság bér- és jövedelem­szintje nem maradhat el más társadal­mi rétegek színvonalától.­­ A nagyüzemi munkások in­dokolt béremelése nem a többi dolgozó réteg rovására történt. Az életszínvonal emelkedésé­ből tartósan nem marad és nem is maradhat ki a lakos­ság egyetlen jelentős rétege sem. A szocializmus lényege, hogy társadalmi méretű jólé­tet teremtsünk. — A p­árt és a kormány — közvéleményünkkel együtt — számontartja a jogos igényeket. Ezek kielégítése azonban­­lehe­tőségeinktől, közös munkánk eredményességétől függ. Igénye­ink természetesen mindig na­gyobbak, mint a lehetőségeink, így van ez a Központi Bizott­sÁfi£hai3L о kná’mújaлгЬам suā клзе» véleményben is. ЩЛ»еi is egy­ségesek vagyunk. Dönteni azon­ban csak reálisan szabad, nem pedig az óhajok szerint. — Pártunk és kormányunk társadalmi érdekből cselekszik, amikor azzal is védi az életszín­vonalat, hogy szigorúan ügyel a vásárlóerő és az árualap egyen­súlyára, a forint stabilitására. Közvéleményünket sokat foglal­koztatja a,, árak emelkedése. Gondja ez a pártvezetésnek és a kormánynak is. — Kormányunk számos ered­ményes intézkedést tett a Köz­ponti Bizottság állásfoglalásában megfogalmazott árstabilitás ér­dekében, az államháztartás egyensúlyának megteremtésére. Népünk megértését és bizalmát igazolja, hogy a szükségessé vált áremelések bejelentése — bár két hónappal megelőzte a végre­hajtást — nem okozott zavart a kereskedelmi forgalomban joggal­, mondhatjuk, hogy a la­kosság — bár nem örült az чг­­emeléseknek — magatartásával bizonyította:­­ osztozik a kor- i mányzás felelősségében. Ez а Ы- s­zalam azonban növeli a kor-­­ mány, az áz ellenőrző szervek és valamennyiünk felelősségét, azért, hogy a fogyasztói árszín­­vonal ne haladja meg a terve­zett mértéket.­­ Ezt a felelősséget mind­azoknak vállalniuk kell, akik a termelés, a kereskedelem irá­nyításában, vagy más olyan te­rületen dolgoznak, hogy szere­pük van az árak alakításában. Intézkedéseink hatására jelen­tősen csökken az indokolatlan áremelések száma, de a lakosság joggal háborodik fel akkor is, ha áremelkedéssel minőségrontás formájában ta­lálkozik. Biztosítani kell az árak ellenőrzésének az utóbbi időben tapasztalt folyamatos­ságát és szigorúságát. El kell érnünk, hogy se in­dokolatlan áremeléssel, se mi­­nőségrontással ne lehessen nye­reséget növelni. Ez is feltétele annak, hogy közvéleményünk jobban megértse árpolitikánkat, amely fontos része jól működő gazdaságirányítási rendszerünk­nek. A lakossággal közös neve­zőn vagyunk az indokolatlan ár­emelések megakadályozását il­letően: hamar egyetértésre ju­tunk, ha árcsökkentésről van , szó, s közös véleményre kell­­ jutnunk akkor is, amikor társa­dalmi ér­dek diktálja egyes cik­kek árának emelését. A fogyasz­tói árak alakulását alapvetően a termelői áraik befolyásolják. Elsősorban a termelés oldaláról tehetünk legtöbbet az árstabili­tásért. Figyelmünket, tudásun­kat tehát elsősorban az önkölt­ség csökkentésére, a termelé­kenység emelésére, a forgalom növelésére kell fordítanunk.­­ Nagy jelentőségű belpoliti­kai esemény az áprilisban sor­ra kerülő általános tanácstagi választás. Ennek fontos aktusát jelentik a befejezéshez közeledő jelölőgyűlések A tapasztaltok szerint a tanácstagok többségét újra jelölik. Ebben megnyilvá­nul a tanácstagok közéleti mun­kásságának erkölcsi megbecsü­lése.­­ A tanácsok újjáválasztá­sa alkalom arra is, hogy jobban a figyelem középpontjába ke­rüljön a község, és várospoli­tika. A jól funkcionáló új tanács­­törvény, a választások elősegí­tik, hogy tovább mélyüljön a tanácsok és a lakosság kapcsola­ta, szélesedjen a szocialista demokrácia a lakosság aktív részvétele a tanácsok munkájá­nak támogatásában és ellenőrzé­sében, a helyi fejlesztési célok kidolgozásában és végrehajtá­sában.­­ A tanácsválasztások a nép-­­ frontpolitika, a szocialista nem-­­­zeti összefogás jegyében zajlan­n­­nak le. Miniszterelnökünk beszámoló­­j­­a tapasztalatainkkal egyezően arról tanúskodik hogy a Köz­ponti Bizottság tavaly novemb­­­ber ülése óta már sok minden­­ történt a X. kongresszus hatá­­­­rozatainak jobb végrehajtásáért.­­ A további tennivalókra a kor­mánynak van jól megalapozott­­ intézkedési terve, s mindenütt­­ kialakították a határozatból adódó helyi feladatokat. Nagyon fontos, hogy ne törjön­­meg ez a lendület és a feltárt hibákat is kijavítva, a nehézségeket le­küzdve, közös akarattal elérjük a kitűzött célokat.­­ Minden lehetőségünk meg­van a magasabb színvonalú, fe­­lelősségteljesebb munkához, a valóban nagy feladatok elvégzé­séhez. Pártunk egysége a X. kongresszus óta tovább erősö­dött Erősödött munkásosztá­lyunk vezető szerepe és nőtt áldozatkészsége. Parasztságunk, értelmiségünk szövetsége mun­kásosztályunkkal, egye­tértése , szocializmus teljes felépítésével — erős és szilárd alapokon nyugszik. Programunk egy­értelmű és világos. A dol­­gozó tömegek támogatják közö­sen kidolgozott politikánkat tö­rekvéseinket. A nemzetközi fel­­tételek is kedvezőek számunk­ra. Ezt a kedvező helyzetet a kormánynak minden felelős testületnek és vezetőnek az egész országban tettekre kell váltania !­­ A kormány beszámolójával egyetértek, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizott­sága nevében elfogadom és el­fogadásra ajánlom. Németh Károly nagy tapssal fogadott felszólalása után Szvi­­ridov Ivánné (Szabolcs-Szat­mári, Cservenka Ferencné (Pest), Halász Gyula (Hajdú), majd Balogh László megyénk (Békés) képviselő felszólalása következett. Megyénk ország­­gyűlési képviselőjének beszédét alább közöljük. Szünet után Varga Gáborné elnökletével folytatta munká­ját az országgyűlés. Felszólalt a vitában dr. Horváth István (Borsod) megyei képviselő, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, dr. Vámosi Erzsé­bet (Pest), Herczegh Károly (Fejér), Nagy Miklós (Pest), Sa­lamon Hugóné (Komárom) és Orbán József (Szolnok megyei) képviselő. Majd ebédszünet kö­vetkezett Délután dr. Horgas Gyula ko­hó- és gépipari miniszter be­széde hangzott el. A vita to­vábbi felszólalói: dr. Papp Dé­­nesné (Budapest), Bőhm József (Somogy), Nagy Pálné (Zala), Nagy Csaba (Bács-Kiskun), Gaj­dos János (Nógrád), Kangyalka Antal (Csongrád), Milován Il­dikó (Pest), Horváth Kálmán (Veszprém) képviselők voltak. Miután több képviselő nem­ jelentkezett hozzászólásra, Apró Antal lezárta a vitát Ezután Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke válaszolt a vi­tában elhangzottakra. Ezt követően az országgyűlés Fock Jenő beszámolóját a Mi­nisztertanács munkájáról, s vá­laszát a referátum feletti vitá­ban elhangzott véleményekre indítványokra, javaslatokra — egy tartózkodással — jóváha­gyólag tudomásul vette. Az országgyűlés csütörtöki ülése ezzel véget ért, a képvi­selők pénteken délelőtt 10 óra­kor — az elfogadott napirend szerint — a büntető eljárásról szóló törvényjavaslat vitájával folytatják tanácskozásukat Folytatja tanácskozását az országgyűlés Parlamenti tudósítónk jelenti : II megye élelmiszer gazdaságainak termékeiből az ország minden lakosának egy mázsa jut Balogh László Békés megyei képviselő felszólalása Az országgyűlés tavaszi ülés-­ szakán a Minisztertanács elnö­kének a kormány munkájáról­­ szóló beszámolója után szót kért és kapott megyénk egyik or­szággyűlési képviselője, Balogh László is. Képviselőnk bevezető­jében hangsúlyozta, hogy a kor­mányelnöki tájékoztatót nem-­­­csak az országgyűlési képviselők várták nagy érdeklődéssel, ha­nem a tanácsválasztásra készülő ország lakossága is. Szólt arról, hogy a negyedik ötéves terv cél­kitűzései jók, annak végrehajtá­sa megyénkben jól halad, ha néhány kérdésben jelentkeznek is újabb gondok. Majd beszédét így folytatta: Tisztelt Országgyűlés! A kormányelnöki beszámoló érzékeli: komoly fejlődésnek va­gyunk tanúi­ és részesei a me­­zőnardligiákba­­. Ehhez hozzáte-­­hetem, hogy az országos ered­mények elérésében a mi me­gyénk, Békés megye­­ mező­­gazdasági üzemei és dolgozói is igyekeztek kivenni részüket. Hi­szen 1972-ben búzából 32,5 má­zsa, kukoricából 47,0 mázsa (mm.) hektáronkénti termésát­lagot értünk el megyei szinten. A kalászos gabonafélék, vala­mint a kukorica össztermelése megyénkben 10,8 millió mázsa. Az ország lakosságának a számát figyelembe véve min­den lakosra 1 mázsa terményt, vagy terméket termelt meg Békés megye. A megye elért eredményeit korántsem tekintjük maximális­nak, mert amint azt a megyei gazdaságpolitikai aktívaülés ér­tékelte, a megyénk dinamiku­san fejlődő mezőgazdasági üze­mei a modernebb agrotechnika és technológia szakosítás segít­ségével magasabb átlagtermések elérésére is képesek lesznek a jövőben. Az 1972. évi megyei és orszá­gos tapasztalatok alapján az a meglátásom, hogy egy esetleges hűvösebb esős nyári időszak alatt a kialakult kedvező tech­nikai ellátottság mellett­­ már nem tudjuk biztosítani a beta­karítás optimális időben tör­ténő végrehajtását. (Folytatás a 3. oldalon) Javasoljuk: Nagyobb kombájnokat igényel a növekvő termés• Hitelbiztosítással gabonatárolók létesítését Hús- és tejfeldolgozó üzem bővítését Kötelezi a száj- és körömfájás elleni oltás bevezetését

Next