Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-29 / 150. szám
Megsúgom ! Magának ! '„,de csitt! Csak csendben! Ne- hogy tovább adja nekem, aztán erről beszéljen két nap múlva ■ a fél megye. Szóval megsúgom, hogy csökkentek az árak. Hogy ■ ezt maga már rég tudja? Érdekes, hiszen erről nem beszélnek : minden utcasarkon, ahogy az , például az áremelkedések alkal- mával lenni szokott. Ja, hogy most csökkentek... Értem már. Azaz nem értem. Nem értem, hogy ez miért nem téma. Meg- súgom, furcsállom az embere- ket. Mintha szeretnénk sajnál- ni magunkat. Telesírjuk a vá-rost, ha valami drágább lesz, most meg hallgatunk, mintha szégyellnénk az örömünket. Pedig nincs abban semmi titkolnivaló, ha örülünk valaminek. ■ Mert azt juszt sem hiszem, hogy bárkit is kellemetlenül érintené- nek az árleszállítások. Megsúgom, hogy senkivel sem találkoztam, aki fél hónappal az intézkedés bejelentése előtt ré- , miit arckifejezéssel suttogta is- ! merőseinek, hogy: pszt, olcsóbb lesz a hűtőgépi Holott például a cigaretták drágulásáról jóval ha- marabb kezdtek rémhíreket re- ! besgetni, olyan hamar, hogy ta- ■ tán még az intézkedés megho- zói is a jólértesültek pletykáiból : tudták meg, mennyivel lesz drá- gább a Simphónia. Megsúgom, furcsállom ezt a nagy nyugal- mat. Mikor valami drágább lesz, mindenki háborog, az árak csök- kenését meg olyan flegmával vesszük tudomásul, mintha va- lamely más földrész lakóira vo- natkozna. Hiszen ez csak termé-szetes, annyira magától értetődő, hogy egyáltalán nincs mit súg- dosni róla. Mindenki kifejtette a vélemé- nyét az égetett szeszek dráguld-sáról, de senki nem emelte fel a tiltakozó hangját az olcsóbb bo- rotvapengék ellen. Nem törtek , kiindulatos viták a műhelyek sarkaiban, irodákban, közvéle- ménykutatást sem rendezett senki. Nem szidnak és — ez az , ami meglep — nem is dicsérnek ; senkit. Mert azért, ugye úgy lenne a logikus, hogyha hangot adunk nemtetszésünknek, akkor • a tetszésnyilvánítást se tartsuk , mert magunknak. Bár azt sem tartom kizártnak, hogy néhá-nyan, akiknek semmi sem jó — van még ilyen — pár nap múl-tán élénken tiltakozni fognak az árcsökkentések mértéke ellen. • Ugyebár, ha lehet négy százalé-kot engedni az árból, miért is , ne lehetne ötöt, sőt, ha jobban , megnézzük hatot, vagy akár nyolcat is? Őszintén mondom, nem lepne meg, ha ilyen kinyi- latkoztatásokat hallanak. Megsúgom, teljesen egyetértek azzal hogy megvitatjuk, véle- ményt mondunk arról, ha vala- minek felmegy az ára, azt is meg tudom érteni, ha valakinek ez nem tetszik. De a legkisebb ,* mértékben sem értem, miért , nem mondunk véleményt az ár- s leszállításokról. És nem suttog- íva, hanem hangosan! CEncesD * Kapcsolatainkat sokoldalúvá szeretnénk tenni A terézvárosi tanács népművelési csoportvezetőjével beszélgetett lapunk munkatársa Pest, Buda és Óbuda egyesítésének századik évfordulóján a főváros kerületei és a megyék tanácsai elhatározták, hogy régi kapcsolataikat felújítják, megerősítik. Budapest munkásosztálya a felszabadulás utáni években a falujáró mozgalom időszakában megbecsült és várt vendég volt a falvak, községek ezreiben, míg a vidék élelmiszerrel és más módon sietett a főváros lakóinak segítségére. Az évek múlásával sok kapcsolat megmaradt, sok emlékké nemesedett Ebben az esztendőben azonban felelevenedtek a régi barátságok, és az emlékek is: az egykori falujárók felkeresték azokat a településeket, ahová évtizedekkel ezelőtt jártak, végül pedig az új kapcsolatok egyre határozottabb formát öltöttek. Békés megye Budapest VI. kerületével, a Terézvárossal dolgozott ki egész éves — elsősorban — közös kulturális programot. Az év első fele már több érdekes eseményt hozott. Békési festők állítottak ki a Terézvárosban, részt vettek a Terézvárosban megrendezett Magyar Festészet Napján, Budapest száz éve címmel fotókiállítás nyitt Békéscsabán, iskolák és kulturális intézmények terveztek és terveznek közös programokat. A kulturális eseményekről és az eddigi rendezvények visszhangjáról beszélgettünk a napokban Pille Györgynével, a VI. kerületi tanács népművelési csoportjának vezetőjével. Mi a véleménye Békés és a VI. kerület eddigi kulturális kapcsolatairól? — örülünk annak, hogy annyi mindent tervezhettünk, és annak is, hogy ezek közül már sok minden megvalósult. A Békés megyei és a VI kerületi tanács vezetői teljes szívvel ápolják ezeket a kapcsolatokat, erről mi, a közművelődés munkásai is számtalanszor meggyőződtünk. Azt hiszem, közös az a vélemény is, hogy Budapest centenáriumi éve után is fenntartjuk kapcsolatainkat, Békés megye és Terézváros lakóinak barátságát, egymás élete iránti • testvéri érdeklődését. Hogyan fogadták a békési festők tárlatát a VI. kerület • művészetbarátai? — Azzal kezdeném, hogy a • tárlat megnyitóján, mélyen Po-gány G. Gábor, a Nemzeti Ga-léria főigazgatója mondott be- eszédet, sokkal többen vettek részt, mint azt remél- : tük. De nemcsak a meg- nyitón, hanem azt követően : végig, a kiállítás minden nap uián. Hatvanan-hetvenen látogat- ták naponta a Békés megyei fes-tőművészek tárlatát, melynek igazán jó otthona volt a KFV-DSZ központja. Tervezzük, hogy kerületünk festőművészei Bé- kés megyében is bemutatkoznak, erre — reméljük — még eb- ben az esztendőben sor kerül- ■ hét. Legutóbb, amikor a Buda- pest száz éve című fotókiállítást nyitottuk meg Békéscsabán, dr. Balogh József vb-titkárral kép- viseltük a VI. kerületi taná- Scsőtt megnyilvánuló érdeklő- désből is azt éreztük, hogy a közösen kezdeményezett kapcso- latok reálisak, és szükségesek. Különben nagyon tetszett a csajbai múzeum néprajzi gyűjte- ménye és Gyula városa, a Vár- ■ fürdő, a vár és az a vendéglátó szeretet, amellyel az érkezőket fogadják. Azóta már arról is szó esett, hogy a tanácsappará- tus szakszervezeti bizottsága építse ki kapcsolatait a Békés megyeiekkel, és szervezzünk kirándulásokat a megye legszebb tájaira. Milyen új rendezvények lesznek Budapest Terézvárosban, amelyen a Békés megyeiek is részt vesznek? — A legjelentősebb november 19-én a VII. Terézvárosi Dalostalálkozó. Ezt a találkozót 1966 óta rendezzük meg, és azon a kerület amatőr kórusai szerepelnek. Jó néhány kitűnő, országos hírű énekkarunk van, közöttük az ÉDOSZ központi vegyeskara, a Postás és a KPVDSZ énekkara összesen nyolc kórus kapott meghívást a dalostalálkozóra, közöttük a békéscsabai pedagógus énekkar, Sárhelyi Jenőné vezetésével. A találkozót a Zeneakadémia nagytermében rendezzük meg, programja már nagyrészt kialakult. Nyitányaként 300 tagú vegyeskar énekli majd Karai: Szállj zeneszó című kórusművét, orgonakísérettel. Az Építők központi vegyeskara és a VI. kerületi Radnóti Gimnázium énekkara, valamint az István királyGimnázium zenekara Sugár: Hősi ének című oratóriumát adja elő a program második részében; ez a találkozó egyik kiemelkedő eseményének ígérkezik. — Szeptemberben mutatjuk be Békéscsabán a „Terézváros képekben” című fotókiállítást Ennek az anyaga teljesen elkészült, reméljük, kerületünk fotóművészei hű képet adnak az itt lakó emberek életéről. Arról is beszéltünk a Békés megyei művelődésügyi osztály vezetőivel, hogy Budapesten, a Terézvárosban egy Békés megye életét bemutató fotókiállítást nyithatunk majd még ebben az évben. Örömmel látnánk a kiállítást mielőbb. Érdekes színfoltja lehet kapcsolatunknak, hogy a kerületünkben lakó művészek közül Sütő Irén színművésznő, Agay Karola és Koltai Valéria énekművészek közölték velünk: szívesen fellépnek Békés megye valamelyik kisközségében, ahová ritkán, vagy még sohasem jutottak el fővárosi művészek. Tudomásunk szerint a VI. kerületi tanács kiadásában megjelenő „Terézváros” című lap tervezi Békés megye bemutatását. Mikorra? — Igen, a szerkesztő bizottság elhatározta, hogy képekben és rövid cikkekben bemutatja Békés megyét, a megye városait, nevezetességeit. Az első közlésre előreláthatólag a szeptemberi számban kerülhet sor. Ugyanakkor örömmel látjuk, hogy Békés megye lapja, a Népújság rendszeresen foglalkozik a testvérkerülettel, Terézvárossal és tudósít a kulturális és más kapcsolatokról, eseményekről. Ezzel igen nagy szolgálatot tesz a barátság és a testvéri kapcsolatok elmélyítésében. Az iskolák közötti találkozók, ismerkedési kirándulások terve hogyan és mikor valósul meg? — Ezzel mindkét részről kissé adósak vagyunk. Már az év elején terveztük, hogy a Békés megyei és a terézvárosi középiskolák tanulói, tanári kara különböző alkalmakon találkozzanak egymással. Szó volt arról, hogy vetélkedőket szervezünk és arról is, hogy tanulmányi kirándulásokat sajnos, ezek eddig nem valósultak meg, és ezen változtatni a VI. kerületi tanács és a Békés megyei tanács feladata lesz. Van viszont egy jó hírem: a gyulai Erkel Gimnázium és a terézvárosi Kölcsey Gimnázium hamarosan felveszi a kapcsolatot, és kidolgozzák találkozásaik őszi programját. A példa jó, csak követni kell ! És minden másban, hogy a kapcsolat, melyet sokoldalúvá szeretnénk tenni, az is, legyen. Köszönjük a beszélgetést! S. E. Lakásépítő szövetkezet Endrődön Endrődönn június 23-én tartotta alakuló ülését a Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet. Dr. Palotai Ferenc megnyitója után Szabó István számolt be a szervező bizottság munkájáról, majd Róza Vendelné, a helyi takarékszövetkezet ügyvezetője ismertette az alapszabály-tervezetet A beszámolóhoz többen hozzászóltak. Leginkább a kivitelezéssel kapcsolatos kérdéseket vetették fel. A 33 jelentkező egyhangúlag megszavazta az Endrődi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet létrehozását, majd megválasztották az 5 tagú vezetőséget és a háromtagú felügyelő bizottságot. A szövetkezet elnökévé Szabó Istvánt választották. A felügyelő bizottság elnöke Csapó László lett. A szövetkezet tagjainak 90 százaléka fiatal. Ez elsősorban is azt a kötelezettséget rója a vezetőségre, hogy a fiatal házasok, minél előbb korszerű, kényelmes családi otthonhoz jussanak. A községi tanács olyan területet biztosított a szövetkezet tagjainak, ahol hét háromszintes épületet tudnak létesíteni, összesen 42 lakással. Az első két tömb munkálataihoz már 1973. III. negyedévének végén hozzáfog a Gyomai Építőipari Ktsz. A lakások két és fél szobásak lesznek. Csupán egy tömb kerül garzonlakásként kivitelezésre. A két és fél szobás lakások irányára 338 ezer, míg a garzonlakásoké 132 ezer forint Sz.K. Krími rózsák A krími ültetvényeken megkezdődött a rózsaszüret. A szakemberek becslése szerint, ebben az évben több mint 3 ezer tonna szirmot, gyűjtenek össze. A Krím-félsziget a Szovjetuniónak rózsa és más illóolaj-tartalmú növények termesztésére szakosított nagy körzete. Az itteni rózsaültetvényei több, mint tízezer hektárra terjednek ki. Az új termésű rózsa,olajból nagy tételeket vásárolt a Christian Dior és Coty francia, a Rímel angol, az Omaggio olasz és még több más cég. Nnimniiiii HnimM Lázár Ervin: 8. Nem volt határozott célja, aztán mégis a Luxorban kötött ki. Ez volt a pesti törzshelye. Megállt mindjárt a bejáratnál, a pincér barátságosan, jó ismerősnek kijáró cinkos meghajlással fogadta: „Jó estét, Csapó úr, nálunk tetszik eltölteni a szentestét?” Ettől elkedvetlenedett. Végigpásztázta a gyér mezőnyt , néhány magányos lány, kéthárom kisebb társaság ült csak a presszóban, gubbasztva, rosszkedvűen, mintha fáztak volna. Csapó legszívesebben elment volna, de aztán a hátsó asztalok egyikénél észrevette Etust. Egy szőke lánnyal ült, s mikor meglátta Csapót, odaintett neki. „Leülhetek?” — kérdezte az asztalnál Csapó. A szőke lány hirtelen az órájára nézett, Etus bólintott. „Vártok valakit?” — „Nem biztos ügy, lehet, hogy a Bélusék jönnek” — mondta Etus. Csapó konyakot rendelt, Etus valami repülős pacákról fecsegett, aki az ősszel saját gépén jött látogatóba Magyarországra. A szőke lány időnként elővette a púderkompaktját, belenézett a tükörbe, igazított valamit magán. „Te is följöhetnél Betűshöz” — mondta később Etus, „egyszer itt találkoztál vele, tudod, az a vízipólós”. Csapó nem emlékezett a vízipólósra, nem is nagyon érdekelte. Elképzelte Etusék szentestéjét. Hátrafeküdt a széken, nyakát megfeszítette, bámulta a mennyezetet. Nem lakott messze, de nem kívánkozott haza, előbb lement a Duna-partra, egy darabig nézte a vizet, aztán amikor már nagyon fázott, hazament. A hűvös szél jólesően csapkodta az arcát. A szobában a reggeli rendetlenség fogadta: szétdobott ágy, elszórt cigarettavégek, az ágy mellett néhány ujjnyi konyak az üvegben. Megitta a konyakot, lehevert az ágyra. Nagy némaság vette körül. Üvölteni szeretett volna. Mikor megcsörrent a telefon, mohón a füléhez kapta, pár percig nem lesz egyedül, itt lesz Vele a szobában egy hang, legalább egy távoli hang! Biró kereste. „Van programod?” „Mikorra?” „Ma estére.” „Nincs.” „Ha kedved van, átjöhetsz hozzánk, úgyis régen láttad a srácokat.” Egy presszóban vett néhány tábla csokoládét, két bonbonos dobozt, italt is vásárolt Jókedve kerekedett Szerencséje volt, azonnal kapott taxit. Eltöltötte a család meghitt barátságos melege, hálás szavakat keresett, de sehogysem tudott kinyögni egy szót sem. Egy pillanatra megirigyelte Bírót Később a gyerekek a karácsonyfa alatt összeszólalkoztak egy játék miatt, Bíró dühösen rájukdörmedt, az asszony azt mondta: „Még az hiányzik, hogy a szenteste is ordítotz velük.” Vacsoránál Bíró kilöttyentette a vörös bort, a felesége fölugrott, sót szórt rá. Nem szólt, csak egy pillantást küldött a férje felé. Csapó megmerevedett, szertartásos lett, s nem sokkal később már szűk ketrecnek érezte barátja lakását Felállt, elbúcsúzott. A férj is, a feleség is tartóztatta. Csapó valami olyasfélét érzett, hogy sokkal inkább attól félnek, hogy most itt maradnak bezárva ebbe a lakásba, mint attól, hogy ő egyedül lesz, így hát elment. Kint az utcán vidáman fütyörészett, s a Luxorban ott találta meg Etusékat. Vidámak voltak, Bélus a szőke nő térdét fogdosta. Csapó leült közéjük, felszabadultan nevetett. — Nincs ebben semmi — mondta Etus —, minden családban így van. Csapó nem válaszolt, nem nagyon érdekelte Etus megjegyzése. Egyedül szeretett volna maradni, távol mindenkitől, Etustól, Bírótól, a sárga Gawrontól. — A Karesz micsoda egyedül lehet!