Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-20 / 246. szám
31- t mondanak a legilletékesebbek . Édesanyák a népességpolitikai határozatról Valamikor, ha új jövevény érkezett a világra, azt mondták: gyermekáldás. Pedig mit is jelentett régen a gyermek? A munkáscsaládoknál még egy gyermek eltartása is gond volt, márpedig abban az időben alig akadt család, ahol ne lett volna szapora a gyermekáldás. Ugyanakkor drákói rendeletek tiltották a művi vetélést. Valósággal üldözték azokat, akiket a nyomor, a nélkülözés arra kényszerített, hogy — vállalva az életveszély kockázatát is — ne tartsák meg születendő gyermeküket E gondolatokat a napokban megjelent miniszteri tájékoztató adta, amely a népesedéspolitikai határozatról szól, s amely újabb bizonyítéka annak, hogy nálunk a kormány számtalan módját találja meg a család- és a gyermeknevelés segítésének. S éppen a munkáscsaládokat segíti a legjobban. Nem hiszem, hogy akadna ember, aki ne fogadná hát őszinte örömmel. A legjobban mégis természetesen az édesanyák örülnek. * * * Molnár Sándorné éppen egy fehér-fekete mintás jerseyanyagot mér, ruha vagy kosztüm lesz belőle. A vásárló megelégedéssel nyugtázza a kedves figyelmességet, a gondos kiszolgálását, amit az eladótól, Molnárnétól kap az UNIVERZÁL békéscsabai 5-ös számú méteráru boltjában. A fiatalasszony alig pár éve választotta ezt a szakmát, de mint mondja: szeret itt dolgozni, szereti a szép anyagokat, s örül, ha a vevők elégedetten távoznak. Bájos még így is, kissé telten. Alakján ugyanis már látszik: kisbabát vár. Tőle kérdezem, mi a véleménye, hogyan érinti a határozat. — Egyéves házasok vagyunk. Lakásunk ugyan még nincs, a férjem szülei adtak egy szobát. Mégis vállaljuk a gyermeket. Úgy van az ember ezzel, hogy arra nem szabad várni, míg mindene meglesz: lakás, bútor, kocsi és így tovább. Mert minél jobban halad az idő, annál nehezebben vállalja a gyermeket. Pedig ez az élet értelme. Tervezünk mi lakást is, építkezni szeretnénk. Fiatalok vagyunk, mindketten dolgozunk, van tehát mire alapozni. És a gyermek is kell, mégpedig most. És nem is egy. Ezekhez a tervekhez nagyon sokat jelent az új határozat. Otthon már beszélgettünk erről. A jövő évben szülők, így az anyasági segély is meglesz, amiből majd telik a babakocsira, ami nem kis gondot jelentett volna. Aztán a felemelt gondozási segély is sokat számít. Hogy mit szeretnék? Kislányt... Aztán majd egy fiút. De ha fordítva lesz, az sem baj. * * * Püski Gáborné a békéscsabai kórházban altatónővér. Most viszont a szülészeti osztály „lakója”. A napokban gyönyörű, egészséges , kisfiúnak adott életet. Bár a fizetése nem kevés, mégis lemond a többletről, igénybe veszi a gyermekgondozási segélyt, mert azt a három évet az ifjú jövevénynek szánja, féltő ‘■-"'"“tettel vigyáz rá, hiszen hiába a szép otthon, a jó kereset, ha nincs gyermek a családban. Aztán kimondja az eddig csak önmagának megfogalmazott gondolatot: valószínű még egy másikat is szülök, mert legalább két gyermek kell. *•* Kvasz Mátyásné, a kötöttárugyár gépi varrója még pontosan nem tudja, mit nyújt számukra a határozat. Erről nem beszélgetett a család, sokkal fontosabb dolog foglalkoztatta őket, éppen a miniszteri tájékoztató nyilvánosságra hozatalakor. Aznap érkezett a család negyedik tagja, a második kisfiú. Zoli még mit sem tud a határozatról, hiszen alig pár napos. Az anyuka viszont annál inkább örül. S most együtt számoljuk, hogy mennyi is lesz az? A nagyobbikkal még gyermekgondozási segélyen van. Őrá a felemelt összeg január 1-től 800 forint lesz, Zolika után 900-at kap. A kettő együtt 1700 forint. A két gyermek után a jövő év júniusától megkapja majd a felemelt családi pótlékot, így összesen 2300 forint lesz a havi juttatás. Több, mint a fizetése, mivel átlagosan 1400 —1500 forintot keresett havonta. Hasonlóképpen gondolkozik Korcsok Mihályné, aki szintén a kötöttárugyár dolgozója. Itt is két gyermek van, a kisebbik, Kati, augusztus 7-én született. Így két gyermek után kapják majd a felemelt családi pótlékot, s Kati után a 900 forintos gondozási segélyt. A juttatás összesen 1500 forint lesz. Nem csoda, ha mindkét szülő nagyon örül a határozatnak. „A gyermek a legszebb öröm, ami csak embert érhet. Én egytől sem tagadtam meg az életet, amikor jelentkezett. Nagyon szeretem most is mindegyiket. S bár a határozat ránk már nem vonatkozik, nagyok a gyerekek — a legkisebb is 8 éves — mégis örülök. Bár akkor jelent volna meg, amikor az enyémek kicsik voltak! Mennyivel könnyebb lett volna. Irigylésre méltóak a mai fiatalasszonyok! Ma a szó igazi értelmében áldás a gyermek” — mondja Stelkovics Ferencné, a Körös Vidéki Cipész Ktsz dolgozója, öt gyermek édesanyja.... Kasnyik Judit km. OKTOBER 29, 5 BmmiLwsn Nemzetiségi kongresszusok idején Beszélgetés a magyarországi németek helyzetéről Egy öreg terézvárosi bérház kapubejárata fölött — a pesti Nagymező utca 49. számú ház bejáratánál — három nemzetiségi szövetség üvegtáblája jelzi: itt „lakik”, együtt él, dolgozik a délszláv, szlovák, a demokratikus német szövetség egy pesti ház lakóival. Talán jelkép is ez. Az első emelet egy része a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségéé. Itt találkoztam a szövetség főtitkárával — országgyűlési képviselő, a parlament külügyi bizottságának tagja —, dr. Vad Frigyessel. Az idei őszutó a nemzetiségi szövetségek kongresszusának ideje. A németek demokratikus szövetsége — négyévenként rendezik meg — november 8— 9. közt tartja meg, ahogy a főtitkár mondja, nyilvános számadását a nemzetiségi politika valóra váltásáról, a szövetség munkájáról, a kulturális munka eredményeiről, terveiről. Kétszázhatvanan vesznek majd részt ezen az országos kongresszuson. Ezekben a napokban a közös hazánkban élő mintegy , 220 ezer német választja meg küldötteit. Érdekes: a 220 ezer német nemzetiségű éppen 220 helységben, faluban, városban él. *** Kilencven jelölő gyűlést rendez országszerte most a Hazafias Népfront. Ezek a jelölő gyűlések tükrözik a nemzetiségiek életét, s azt a valóságot, hogy aktívan kívánnak részt venni a szocialista Magyarország építésében. Erről a tükörről, tükröződésről beszél dr. Wild Frigyes. Ha egy jelölő gyűlésen sokan vesznek részt, ez még önmaga nem mondhat sokat. De ha már sokkan szólalnak fel, s ha — ez is érdekes mód, jellemezte a mostani gyűléseket — sokan jönnek el a faluból a magyar lakosság közül, ezek is hozzászólnak a tanácskozáshoz, ez már mond valamit. — Legutóbb — mondja a fő-titkár — Móron vettem részt ilyen jelölő gyűlésen. Dr. Tapolczai Jenő volt Fejér megyei tanácselnök, a párt Központi Bizottsága tagja tartotta a referátumot. Ezen a gyűlésen is érezhettük a párt, a tanács, a népfrontszervek segítségét, munkánk ösztönzését. A dunabogdányi jelölő gyűlésen — a nevét fel is jegyeztem, Varga Józsefnek hívják — egy magyar bányász kért szót, arra biztatta a helyi szövetség vezetőségét, hogy fejlesszék tovább kultúrcsoportjukat, mert a téli estéken a magyar falu életében ennek a csoportnak a munkája a kultúréletet jelenti. Is jelölő gyűlések nemcsak egyszerű politikai gyűlések, hanem kulturális fesztiválok. Alkalom az összejövetelre, a bemutatókra. Pápán a farkasgyepűi tánccsoport, a ganpai asszony kórus lépett fel, Móron a pilisvörösvári tánccsoport, az énekkar, a kecskédi német együttes, a vértesacsai népi tánccsoport. — Egy kifejezés korrigálása is sokszor hangzott el. Ne mondják azt — szólaltak fel ezeken a gyűléseken többen is —, hogy mi beilleszkedtünk a szocialista társadalomba. Nem illeszkedünk bele, hanem benne élünk, együtt csináljuk kezdettől fogva. I kongresszus az elmúlt négy év munkájáról számol be. Kérdem a főtitkárt: a négy év eredményeiről mondjon valamit. — A legnagyobb eredményt szövetségünk talán az oktatás terén érte el. 1968-ban hat német nyelvű óvoda működött az országban, 1972-ben pedig már 39, 1968-ban 230 kicsi járt német óvodába, ma már megközelíti a kétezret a számuk. Német nyelvet, mint anyanyelvet 1968-ban 123 általános iskolában tanítottak, 9460 tanulónak. 1972-ben 145 iskolában 11416 diáknak. Négy éve 168 tanár tanított ezekben az iskolákban, ma 235. Önálló, külön igazgatású német gimnázium Baján, Budapesten és Pécsett van. A kulturális munkában is nagy a fejlődés. Már 179 művészeti együttest tartunk számon. (Kőbányai) Vendégségben szomszédainknál Három nap Romániában, a Békés m Megyei Pedagógus Női Kórussal . Három nap igen kevés ahhoz, hogy az utazó megismerjen egy vidéket. Ahhoz azonban nem kevés, hogy barátságot kössön az ott élő emberekkel, összemelegedjen útitársaival és emlékeket gyűjtsön egybe e rövid idő alatt. Hétágra süt az októberi nap. A csabai zeneiskola előtt hétköznapi nyugalommal szállnak az Ikarusba megyénk Pedagógus Női Kórusának tagjai. Arra következtethet a járókelő, hogy csak ide, a szomszédiba mennek, Romániába. Jó félóra csupán és felemelkedik a sorompó, a kórus átlépi a magyar határt. Néhány méterrel odébb újabb sorompó nyílik, hatvan perccel előbbre toljuk óráink mutatóját, majd apró formaságok következnek, ahogyan az a határon lenni szokott. Pár perccel később régi ismerősként üdvözlik egymást Hagymás Sándor, a kulturális delegáció vezetője és Kocsik József, a Romániai Nemzetiségi Szövetség elnöke.Köztudott, hogy Békés és Arad megye 1969-ben kötött kapcsolata óta milyen sokszor ismétlődött már határainkon ez a mozzanat. Legutóbb az aradi művelődési ház kórusa járt megyénkben. A Békés megyei pedagógusok női kara ezt a turnét viszonozta október 13 és 15 között. Büszkén hasítja a levegőt az Ikarus Arad felé. Falvakon siklik át, hatalmas legelők között robog. Utasai: a 23 kórustag, a karnagy, a sarkadi, okányi, kétegyházi „röpüljpávások” vezetői, a békéscsabai pártbizottság, a szakszervezet, a Megyei Művelődési Központ, a gyulai könyvtár képviselői és e sorok írója. Hamar megy az ismerkedés, amihez a dalolás a legkiválóbb eszköznek bizonyul. Természetesen a kórustagok viszik a prímet. Közeleg az esti bemutatkozás, edzeni kell a hangszálakat. Aradon a Hotel Muresul elé gördülünk, birtokba vesszük a tágas szobákat, ebédünket egy líceumban költjük el, aztán városnézésre indulunk. A Marosparti város széles főutcáján haladva megcsodáljuk az eklektikus épületóriásokat, a német város takaros házacskáit és az új városrész öt-tízemeletes,, változatos stílusban épített lakóházait. A vár mellett megilletődve állunk néhány percig a 48-as tizenhárom aradi vértanú gránitoszlopa előtt. Fogva tart a történelem: mindazokra gondolunk, akik a legkülönbözőbb korokban harcoltak és haltak meg a népek szabadságáért. Az est leszáll. Az együttes első külföldi fellépésének színhelye, Pankota felé utazunk. Kodály Esti dalának finom hangjai átszűrődnek a motorzúgáson, az alakom át elnyeli őket a táj. Reflektorfényben pillantjuk meg az egykori világosi csatamezőt. A pankotai kultúrház előtt román és magyar népviseletbe öltözött gyerekek virággal fogadják a kórust. Amíg a közönség gyülekezik, a városi pártbizottság titkárának üdvözlését és rövid tájékoztatását hallgatjuk. A városka szülötte Csiky Gergely, a neves színpadi író. Pankotán 7500 ember lakik, akiknek többsége román és magyar anyanyelvű. Bútorgyáruk 37 országba exportál stílbútorokat. Ezenkívül téglagyár, bőripari szövetkezet és szőlőt termelő nagyüzemi mezőgazdaság foglalkoztatja a lakosság többségét. Huszonötezer kötetes könyvtáruk van, az aradi és a temesvári színház havonta rendez a városkában tájelőadást, társadalmi munkával szeretnének egy új, modern kultúrházat építeni. Zsúfolásig megtelik a mostani nagyterem. A Békés megyei Pedagógus Női Kórus fehér szegfűvel díszített tengerészkék ruhában áll a hétszáz főnyi közönség előtt. Zúg a taps, aztán felcsendül a dal, a közönség átszellemülten, szakavatottan figyel, semmi sem moccan a teremben, ellenére annak, hogy a kórus műsorának első része magas színvonalú, preklasszikus összeállítás, minősítő versenyre illő előadás. Monteverdi-, majd Schumann-dalok és végül a mai magyar kórusmuzsika legszebb dalai következnek. Bartók Leánynézője, Kodály Esti dala, Garai József Tavaszköszöntője, Balázs Árpád Búcsúja. Ez utóbbiak műsorra tűzésével a kórus úttörő feladatot vállalt, hiszen ritka alkalom a mai fiatal szerzők kórusműveinek külföldi tolmácsolása. A januárban alakult együttes kitűnő produkciót nyújt. Előadásában egységes hangszín uralkodik, pontosan kidolgozott a szólamok egymáshoz való viszonya. Külön élményben részesíti a hallgatót Banner Józsefné nagyszerűen átélt lírai szopránja. Sárhelyi Jenőné karnagy mindezt feszültségteremtő művészi egységgé ötvözi. Szűnni nem akaró vastaps, újra meg újra visszajön a kórus, alig akarja elengedni őket a közönség. Este az aradi Mures étteremben gyülekeznek a kulturális delegáció tagjai. Minden hely foglalt, de az étterem vezetője perceken belül „átcsoportosítja” a helybeli vendégeket, összetolják az asztalokat, a zenekar magyar beat-zenébe és csárdásokba kezd. Romániai vendéglátóink mindent elkövetnek, hogy jól érezzük magunkat. Sokan megszólítják a csinos pedagógusokat azok közül, akik látták a műsort, vagy az utcán a kétnyelvű plakátot Érdeklődnek, gratulálnak. Rekchár István Az aradi tizenhárom vértanú emlékoszlopánál. (Fotó: Sutyinszfó)