Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-13 / 265. szám

Kairó—Iisuez 101. kilométerkő Aláírták a megállapodást Az ENSZ szóvivője a kairó­— szuezi útvonal 101-es kilométer­kövénél tartózkodó újságírók előtt megerősítette a hatpontos megállapodás aláírásának té­nyét. Mint mondotta, az aláírás után az egyiptomi és az izra­eli katonai vezetők az ENSZ rendkívüli közel-keleti béke­­fenntartó hadereje parancsno­kának jelenlétében eszmecserét folytattak a megállapodás vég­rehajtásával kapcsolatos kérdé­sekről. Az ENSZ szóvivője azt is közölte, hogy az angol nyel­vű megállapodást három pél­dányban írták alá. * * * Szadat elnök vasárnap Kai­róban fogadta Jasszer Arafatot, a Palesztin Felszabadítási Szer­vezet Végrehajtó Bizottságának elnökét. A találkozó témájáról hivatalosan semmit nem közöl­tek. Hírügynökségi értesülés szerint Szadat tájékoztatta Ara­fatot azokról a megbeszélések­ről, amelyeket a közelmúltban Kissinger amerikai külügymi­niszterrel folytatott. * *­­ A vasárnapi izraeli kabinet­ülésről kiadott­ nyilatkozat sze­rint vizsgálatot indítanak az októberi közel-keleti háborúval kapcsolatos különféle kérdések ügyében, mihelyt Golda Meir miniszterelnök hazatér London­ból. A vizsgálatot a miniszter­­elnök kérte. Dajan hadügymi­niszter és Elazar tábornok ve­zérkari főnök a Minisztertanács ülésén bejelentette, hogy az iz­raeli haderők főparancsnoksága szintén vizsgálatot indít és be­számolót készít a következő kérdésekről: a háborúra való felkészülés, a fegyveres erők harckészültsége a háború kitö­résekor és a hadvezetés módja. (AFP, UPI) « * » Kairóból jelentik, hogy Anvar Szadat köztársasági elnök va­sárnap fogadta Vinogradov szov­jet nagykövetet és tájékoztatta a legutóbbi időszak eseményei­ről. Szadat ugyanaznap állítólag Jasszer Arafattal, a Palesztin Felszabadítási Szervezet Végre­hajtó Bizottságának vezetőjével is találkozott. A palesztin szervezetek egy­előre elzárkóztak a részvételtől a közel-keleti válság rendezésé­re hivatott nemzetközi béke­­konferencián. A neves egyipto­mi marxista közíró és politikus, Lutfi El-Khali az Al Ahram hétfői számában felszólította a palesztinokat: változtassanak ál­láspontjukon, „különben a pa­lesztin forradalom megszűnik”. Lutfi szükségesnek tartja, hogy a felszabadítási szervezet politi­kai kampányt kezdeményezzen, s ennek keretében képviseltesse magát az esedékes békakonfe­rencián is, hiszen, „ez a palesz­tin forradalom nemzetközi el­ismerését” jelenti majd. A harc most kezdődő politikai szakaszának jelentőségét hang­súlyozták Damaszkuszból is. A Hazafias Pártokat Egyesítő Nem­zeti Haladó Front Központi Bizottsága , a politikai harcot „legalább olyan fontosnak” mondta nyilatkozatában, mint a háborút, sőt hozzátette, hogy az előbbi „jóval szélesebb skálájú”. A szíriai Nemzeti Front állás­pontja szerint az arab országok­nak nagyfokú szolidaritást kell tanúsítaniuk egymás iránt. Az AP hírügynökség ezt a kijelen­tést az egyiptomi álláspont tá­mogatásaként értelmezi, s felté­telezi, hogy Szíria nem látná szívesen, ha Egyiptomot bírálat érné. VDK-kormánynyilatkozat Hanoi A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya szomba­ton a következő nyilatkozatot tette közzé az Egyesült Álla­moknak és a saigoni rezsimnek, a Vietnamról szóló párizsi meg­állapodást súlyosan megsértő fokozott háborús cselekményei­vel kapcsolatban: „A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Dél­vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány a vietnami nép alap­vető érdekeiből és a világ né­peinek békére és függetlenségre irányuló törekvéseiből kiindul­va, mindig szigorúan tisztel­et­ben tartotta és pontosan végre­hajtotta a Vietnamról szóló pá­rizsi megállapodást. Ugyanakkor az Egyesült Álla­mok és a saigoni rezsim — ál­lításuk ellenére — egyre nyíl­tabban és rendszeresen megsér­tette ennek a megállapodásnak sok alapvető rendelkezését. Az Egyesül­t Államok továbbra is arra törekedett, hogy megszilár­dítsa a saigoni rezsim helyze­tét, amely dél-vietnami neokolo­­nialista céljainak és Vietnam tartós megosztásának eszköze. Az Egyesült Államok több tíz­ezer katonai személyt hagyott hátra Dél-Vietnamban, civil ru­hába bujtatva őket, nagy meny­­nyiségű fegyvert és hadianyagot szállított törvény telén a­ Dél-Vietnamba, kiterjesztette kato­nai segélyét, hárommilliárd dol­lárra emelve a saigoni rezsim­nek 1973—74-ben nyújtandó ka­tonai segélyek összegét Nguyen Van Thieu katonai rendszere — az Egyesült Álla­mok által bátorítva és támo­gatva — egyre-másra szabotál­ta a tűzszünetet, és több tízezer területrabló hadműveletet in­dított válogatás nélkül bom­bázta a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány ellenőrzé­se alatt levő területeket. Az uralma alatt álló terüle­teken a Thieu-rezsim fasiszta diktatúrát hozott létre, fokozza a „tisztogató” akciókat, elnyom­ja és terrorizálja a lakosságot megvonva tőle minden demok­ratikus szabadságjogot, bűnöket követ el a lakosság vagyona, az emberek testi épsége ellen, ül­dözi és lemészárolja a hazafia­kat, eszevesztetten feljén a dél­vietnami nép békére, független­ségre, demokráciára, nemzeti megbékélésre és egyetértésre irányuló vágyai ellen. Ami kü­lönösen súlyos, november 7-én repülőgépekkel barbár módon bombázta Loc Ninh városát és Bu Dop térségét, több száz bé­kés polgári személyt ölt meg, lakóházakat, iskolákat és kór­házakat pusztított el, barbár bűntettet követett el az ott élő lakossággal szemben. Ezzel egyidőben az Egyesült Államok felderítő repülőgépeket küldött a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság területe fölé, s ismételten azzal fenyegető­­zött, hogy, felújítja Észak-Viet­nam bombázását. Az Egyesült Államok kormánya nem volt hajlandó eleget termi annak a vállalt kötelezettségének, hogy hozzájáruljon a háborúban meg­sebesültek egészségének helyre­állításához és a háború utáni újjáépítéshez a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államoknak a dél-vietnami bel­­ügyekbe való tovább tartó kato­nai beavatkozása, valamint az Egyesült Államok és a saigoni rezsim által a Vietnamról szóló párizsi megállapodás alapvető rendelkezéseit megsértve végre­hajtott háborús cselekmények a növekvő dél-vietnami feszült­ség egyedüli okozói. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya teljes mértékben támogatja a Dél-viet­nami Ideiglenes Forradalmi Kormány 1973. november 9-i közleményében foglaltakat és határozottan elítéli az Egyesült Államok és a saigoni rezsim említett háborús cselekedeteit. Határozottan követeli, hogy azonnal vessenek véget ezeknek az akcióknak, szigorúan és tel­jes mértékben tartsák tisztelet­ben a párizsi megállapodást, va­lamint az ezt kiegészítő 1973. június 13-i közleményt. Ha nem vonták le a tanulságot a múlt­ból, csökönyösen kitartanak a párizsi megállapodást súlyosan sértő katonai kalandjaik mel­lett, és újabb bűnöket követnek el Dél-Vietnam népe ellen, ak­kor a dicsőséges dél-vietnami nép és a dél-vietnami felszaba­dító erők jól megérdemelt csa­pásokat mérnek rájuk, megvé­dik a lakosság vagyonát, az em­berek életét, továbbá a felsza­badított területeket megtartva, a Vietnamról szóló párizsi megál­lapodást. Az Egyesült Államok­nak és a saigoni rezsimnek szá­molnia kell az akciókból fa­kadó minden súlyos következ­ménnyel. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya felszó­lítja az ország minden állam­polgárát, fokozza éberségét az Egyesült Államok és a saigoni rezsim háborús cselekményeivel szemben. Erősítse meg egységét, folytassa a harcot a párizsi megállapodás szigorú megtartá­sáért, Dél-Vietnam igazi bé­kéjének helyreállításáért, a dél­vietnami nép önrendelkezéshez való jogáért és Vietnam békés újraegyesítéséért, továbbá azért, hogy nyújtson teljes támogatást az igazságos célokért harcoló testvéri laoszi és kambodzsai nép ügyének. A vietnami nép és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kor­mánya felhívja a testvéri szo­cialista országok népeit és kor­mányait, a békét és igazságot szerető országokat, a nemzetközi demokratikus szervezeteket, a világ népeit, az amerikai népet, hogy fokozzák a vietnami nép támogatását abban a küzdelmé­ben, amelyet a Vietnamról szóló párizsi egyezmény, az 1973. júni­us 13-i közlemény és a Vietnam­­konferencia záróokmányának megtartásáért és szigorú vég­rehajtásáért folytat, hogy Viet­namban biztosítsák a tartós bé­két, ezáltal is hozzájárulva In­­dokína, Dél­kel­et-Ázsia és a vi­lág békéjének ügyéhez. (MTI) NIIIM II M IIIIIIIHMn Ninillllin HHHn Losonczi Pál Nigériában Lagos Kopreda Dezső, az MTI kü­­lön tudósí­tó­ja jelenti: Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Yakubu Gowon hadse­regtábornoknak, a Nigériai Szö­vetségi Köztársaság elnökének meghívására hétfőn délután hi­vatalos baráti látogatásra Nigé­riába érkezett. Az Elnöki Tanács elnökét és kíséretét szállító különrepülőgép hétfőn reggel indult Lagos felé az algériai Oránból, ahol Lo­sonczi Pál — úton a megláto­gatandó afrikai országok felé — útját megszakította. Algéria légterét elhagyva, Lo­sonczi Pál a különrepülőgép fe­délzetéről táviratot küldött Huari Bumediennek, az Algériai Demokratikus és Népi Köztár­saság elnökének. A táviratban többek között ez áll: „Amikor az ön figyelmességének és a ba­ráti algériai nép vendégszerete­tének élményével — rövid itt— tartózkodás után — tovább uta­zunk szép országából, megraga­dom az alkalmat, hogy sok si­kert kívánjak önnek és az al­gériai népnek ahhoz a tevékeny­ségéhez, amelyet országuk felvi­rágoztatásáért, az arab népek igazságos ügyének győzelemre viteléért fejtenék ki”. Az Elnöki Tanács elnökének Nigéria felé tartó különgépe át­repült Niger területe fölött. Lo­sonczi Pál az IL—18-as fedél­zetéről táviratban üdvözölte Diori Hamanit, a Niger Köz­társaság elnökét. Az Oran—Lagos közötti 3910 kilométeres légiutat hat és fél óra alatt tette meg a magyar különrepülőgép. Nigéria főváro­sában trópusi időjárás, 32 fo­kos meleg, több mint 90 száza­lékos páratartalmú levegő, tűző nap várta a magas rangú ma­gyar vendéget. A két ország nemzeti zászlóival, a két elnök arcképével, Losonczi Pált kö­szöntő és a nigériai—magyar ba­rátságot éltető feliratokkal dí­szített repülőtéren 21 ágyúlö­vés köszöntötte az IL—18-as aj­tajában megjelenő Losonczi Pált. Az Elnöki Tanács elnökét Yakubu Gowon nigériai elnök üdvözölte meleg kézfogással, öleléssel. Losonczi Pál fellépett a vörös szőr­---elhelyezett dobogóra, felhangzott a magyar és a nigériai himnusz. Ezután az Elnöki Tanács elnöke meg­hallgatta a tiszteletére felsora­kozott katonai díszegység pa­rancsnokának jelentését, majd megtekintette a díszegységet. A két nemzeti himnusz ismé­telt eljátszása után Gowon el­nök bemutatta Losonczi Pál­nak a fogadására megjelent ni­gériai hivatalos személyiségeket, a kormány tagjait, az országos szervezetek vezetőit. A diplomá­ciai testület doyenje bemutatta a megjelent diplomáciai misz­­szióvezetőket. Ezután Losonczi Pál mutatta be Gowon elnöknek hivatalos kísérete tagjait és a szakértőket. A rendkívül meleg hangulatú fogadtatás üde, színes esemé­nye volt a tarka nemzeti vise­letbe öltözött együttesek ze­nés-táncos programja. Losonczi Pál fogadásánál jelen volt Szabó Márton nagykövet, a nagykö­vetség munkatársai, a lagosi magyar kolónia tagjai. A repülőtérről Losonczi Pál Yakubu Gowon kíséretében nyi­tott gépkocsiban szálláshelyére hajtatott. A városba vezető hosszú útvonal mentén Lagos lakosai, különböző színű egyen­ruhákba öltözött iskolások üd­vözölték lelkesen, kis papír­zászlókat lengetve, a magyar vendéget. Gowon elnök a State Houseban levő lakosztályáig kí­sérte Losonczi Pált Alig két órával a megérkezés után Gowon elnök fogadást adott Losonczi Pál tiszteletére. Az Elnöki Tanács elnökének hétfői hivatalos programjában más pont nem szerepelt. Losonczi Pál és Yakubu Go­won kedden délelőtt kezdi meg a hivatalos megbeszéléseket. Délután Losonczi Pál Kanóba, Nigéria harmadik legnagyobb városába utazik, ahonnan szer­dán tér vissza Lagosba. *** A hétfői nigériai lapok több­sége vezető helyen számol be arról, hogy Losonczi Pál Nigé­riába érkezik. A Nigerian Ob­server első oldalon közli Lo­sonczi Pál életrajzát és fényké­pét. A New Nigerian másfél ol­dalas mellékletet közöl az ál­­lamfői látogatás kapcsán. Gyü­mölcsöző évek a magyar—nigé­riai kapcsolatokban címmel az egyik cikk áttekinti a közelmúlt legfontosabb kétoldalú esemé­nyeit. A melléklet írása a ma­gyar mezőgazdaság eredményei­vel foglalkozik. (MTI) Cliárt" sötét napjai Halvány reménysugár a diktatúra éjszakájában 3. Vendégem van: egy újságíró ás egy egyetemi tanár. Mindket­ten meggyőződ­éses keresztény­­demokraták és a Népi Egység kormányzásának éveiben sokat vitatkoztunk Chile jövőjéről. Már nagyon régen nem láttuk viszont egymást. A tavaly októ­beri sztrájkmozgalom idején he­vesen összeszólalkoztunk és ké­sőbb — bár a közelben laknak — csak nagyritkán találkoztunk. Utoljára két héttel az állam­csíny előtt egy véletlen találko­záskor azt fejtegették, hogy Chi­lében most már minden annyira összekuszálódott, az alkotmá­nyos intézmények annyira meg­rendültek, a mindennapi élet oly reménytelenül megbénult, hogy csakis egy erős főhatalom segítségével lehet a dolgokat visszazökkenteni a helyükre. Erre szerintük csak a hadsereg vezetői volnának képesek, hiszen ők a fegyveres erőkre támasz­kodva helyre tudnák állítani a rendet. Ezért — mondották az akkor oly divatos keresztényde­mokrata formulát — a cél az, hogy „színtiszta katonai kor­mány alakuljon”. Allende mond­jon le elnöki tisztségéről. Ezek­­után új választásokat kell tar­tani, melyeken, véleményük sz­e­­rint, Frei volt elnök, a szenátus akkori elnöke kapná a legtöbb szavazatot. Vendégeim most látogatásukat amolyan ,Jovagu­as gesztusnak” szánták, hogy ezzel is kifejezzék előttem: ellenzik azt ami most Chilében történik. Újságíró kol­légám először letörtem meséli, hogy a La Prensanál, ahol dol­gozik, egy nyugalmazott ezredes öt katonai cenzorral beköltö­zött a főszerkesztő szobájába és csakis az jelenhet meg, amit ők jóváhagynak. Az egyik lapszámiban az első oldalon nagy fehér folttal je­lent meg az újság, mert a ke­reszténydemokrata párt a junta hatalomátvételét egyébként he­lyeslő hivatalos nyilatkozatának mintegy felét a nyugalmazott ezredes azonnal töröltette. Ezek­ben a passzusokban arról volt szó, hogy a pártvezetés reméli, hamarosan visszatérnek majd az alkotmányos rendhez és válasz­tásokat tartanak­ a parlamenti mandátumok és az elnöki tiszt­ség betöltésére. A keresztényde­mokrata nyilatkozat­­fejezte reményét, hogy a rend helyre­­állítása után meg lehet szüntet­ni az ostromállapotot és a hadi­bíráskodást és azok a személyek, akiket a Népi Egység évei alat­ti magatartásuk miatt felelős­ségre kell vonni, az alkotmányos rendnek megfelelő igazságszol­gáltatás elé kerülnek. A katonai cenzorok e törölt rész helyett azt iktatták önké­nyesen a szövegbe, hogy a ke­reszténydemokrata pártvezetés helyesli, hogy arra alkalmas bi­zottság új, az idők szellemének megfelelő alkotmányt dolgoz­zon ki és, hogy egyetért azzal, hogy az Allende kormányzatot „nagy áldozatok árán” megdön­tő hadsereg e szerepének az új parlament összetételében is ér­vényesülnie kell. Az átírt vál­tozat szerint a keresztényde­mokrata párt helyesli a Népi Egység kormányzása idején „bű­nöket elkövetett politikusok” szigorú felelősségre vonását. A kereszténydemokrata párt­vezetés, amely a lap nyomása előtt szinte az utolsó pillana­tokban értesült arról, hogy a katonai cenzorok mennyire meg­hamisították még az óvatoskodó nyilatkozatot is, azzal fenyege­tőzött, ha ez így megjelenik, a pártvezetés külföldi újságírók tudomására hozza a történteket. Ezért jelent meg végül is fehér folttal az újság . „Nem ezt akartuk” — tördeli kétségbeesetten kezeit a profes­­­szor is. Mi az alkotmányos de­mokrácia hívei vagyunk és gyű­löljük a vérengzést, a diktatúrát. Nem hittük volna, hogy a had.

Next