Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-17 / 88. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAPJA 1974. Április 17., szerda Tízezer liter „ kettős szerepben” A TOT elnöksége a közelmúltban első ízben rendezte meg Budapesten a termelőszövetkezeti döntőbizottsági vezetők országostanácskozását. A gyakorlatilagkét esztendeje működő intézmény első átfogó értékelése volt ez a tanácskozás, amelyen résztvettek a Legfelsőbb Bíróság,Legfőbb Ügyészség, Igazságügyi Minisztérium, valamint a MÉM képviselői is. A termelőszövetkezet és a tag közötti vitás ügyek intézése hosszú úton jutott el a megoldás mai formájáig. Eleinte valami naiv hit vezetett bennünket, hogy ilyen összeütközések nem is lesznek, mert egy az út, egy a cél. Amikor meghiúsultak ezek az idillikus ábrándok, akkor a hatósági megoldások kerültek előtérbe. Ez viszont gyakran sértette a szövetkezeti demokráciát. Némi átmeneti próbálkozások után született meg az a forma, hogy a közgyűlés válasszon egy bizottságot, amely ,még az elnöktől is független, s amelynek személyi összetétele biztosíték arra, hogy pártatlanul dönthessen a vitás ügyekben. Erre nagy szükség van, mert a vitatkozó fél a szövetkezetnek nemcsak munkavállalója, de egyben tulajdonosa is. Az a tízezer ember tehát, akiket a döntőbizottságokba választottak, lényegében kettős szerepet tölt be.Egyszerre kell ügyelnie arra, hogy érvényesüljön a közös érdek, de az egyes embert se érje jogtalanság. Bíróság módjára működnek ezek a bizottságok, de korántsem képzett bírákból állanak. Erre talán jellemző, hogy a tagok 77 százaléka fizikai munkás, további 16 százaléka adminisztratív munkaerő és soraikban csak 7 százalék a szellemi dolgozó. A két év előtti alakulást előítéletek csatája előzte meg. A szövetkezeti vezetők attól féltek, hogy itt valamiféle „okoskodó testület” akadályozza majd a munkájukat. A tagok viszont attól, hogy az elnök „lehengerli” az egyszerű emberekből álló bizottságot, azok nem lesznek képesek vagy nem mernek majd pártatlanul dönteni. A bizottságok tevékenysége ma még ugyan a „bejáratás” időszakában van, de a tanácskozás kimondhatta azt az értékelést, hogy e fórumok alapjában véve beváltották a munkájukhoz fűzött reményeket. Ezt számokkal is lehet bizonyítanunk. Két év alatt 14 ezer ügy került a döntőbizottságok elé. Ezeknek mintegy a negyede a munkavégzéssel volt kapcsolatos, a további nagyobb tételeket a fegyelmi, a kártérítési és a háztáji gazdálkodással kapcsolatos ügyek tették ki. A 14 ezer ügy 44 százalékában a döntőbizottság a tagnak adott igazat, 56 százalékában pedig a szövetkezetnek. A tagok a döntéseknek csaknem az egyhatod részét megfellebbezték a járásbíróságnál. A járásbíróság nagyjából hasonló arányban intézkedett, 46 százalékig a tag javára határozott, az esetek 54 százalékában pedig elutasította a fellebbezést. A 14 ezer önmagában nagy szám, de ha az arányt nézzük, azt mutatja, hogy csupán körülbelül minden hetvenedik szövetkezeti tagnak adódott öszszeütközése két év alatt a szövetkezettel. «A szövetkezeti demokrácia izmosodását hirdeti, hogy ezeket az ügyeket a közösségen belül működő testület intézte. A „házon belüli ítélkezésnek” mindkét irányban jelentős kihatásai vannak. Az elmúlt két esztendőben például sokat javult a szövetkezeti vezetőségek részéről is a fegyelmi és kártérítési ügyek intézése. Ha ugyanis az elnök, a főagronómus vagy a jogkörrel megbízott más személy szubjektíven vagy elkapkodva intézi a fegyelmi és kártérítési ügyeket, akkor a döntőbizottság mintegy kényszerhelyzetbe kerül. Formai hibák miatt kénytelen a tag javára dönteni akkor is, ha egyébként a szövetkezetnek lenne igaza. A vezetők tehát megtanulták: nem szabad ránézésből”, hebehurgyán intézkedni. Az esetek jelentős számából viszont az derült ki, hogy rések mutatkoznak a szövetkezet belső törvényeiben, szabályaiban. Egyes ügyekben egyszerűen nem lehetett intézkedni, mert a vitás ügyet egyetlen, külső vagy belső rendelkezés sem szabályozta. Ilyenkor sürgetővé lett az a követelmény, hogy a közös gazdaság belső szabályait tökéletesíteni kell. Tanultak a döntőbizottsági munkából maguk a tagok is. Az elutasított ügyek viszonylag nagy száma két fő okra vezethető vissza. Egyik: a tagok kevéssé ismerik az őket érintő szabályokat, tehát perelnek, a döntőbizottsághoz fordulnak olyankor is, amikor eleve nem lehet igazuk, mert a vezetőség a meglévő szabályok szerint járt el. A másik: bizonyos szövetkezetekben és bizonyos helyeken esetenként valósággal divattá tesznek bizonyos fegyelmezetlenségek. Amikor azonban a döntőbizottság már a harmadik vagy negyedik tagot marasztalja el azonos indoklással, akkor az emberek megtanulják, hogy ezt nem érdemes csinálni, erről a fegyelmezetlenségről le kell szokni. Masyarán, a döntőbizottság működése növeli a vezetőket és a tagságot egyaránt. Joggal mondhatjuk, hogy a töntőbizottságokbeváltak. A tennivaló azonban még sok. Egy, a tanácskozáson elmondott csattanós megfogalmazás szerint a döntőbizottságokban „az elnök képzettsége és a tagok ifjúzságérzete működik.” Ez pedig nem kielégítő. Érdemes erőfeszítéseket tenni, hogy fokozzuk a döntőbizottság minden tagjának szakértelmét, de ugyanakkor az egész termelőszövetkezeti tagság jogi ismereteit is. Mert igaz, a szövetkezeti jogász kötelessége, hogy segítsen a döntőbizottságnak. Ugyanakkor kategorikusan tilos hogy a jogász ilyenkor a szövetkezet érdekét képviselje. Van tehát kirendelt szakértő, mégis fontos, hogy a tízezer, kettős szerepben működő ember mindinkább ne csupán a saját életbölcsessége, de a saját szakismerete alapján is dönthessen. n / Világ proletárjai, XXIX. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM Miss KŐMŰVESEK KARRIERJE (3. oldal) TÉVEDTEM (5. oldal) SPORT (11. oldal) Munkásgyűlések a Volánnál Javítják a közlekedést, egymillió forint megtakarítást vállalnak a XI. kongresszus tiszteletére A Volán 8-as számú Vállalat szocialista brigádjai, munkáskollektívái gyűléseket tartottak minden munkahelyen és felajánlásokat tettek az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére, valamint hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából E vállalásokat az MSZMP üzemi bizottsága, a szakszervezet, a KISZ és a gazdasági vezetők összesítették, s eszerint közölték lapunk szerkesztőségével a munkások felajánlásait. Az 1971-es gazdasági évben a tervek átlagon felüli teljesítésén kívül többek között vállalták, hogy a gépi rakodás fokozzásával emelik a fuvarozás üzemi sebességét és ennek eredményeképpen. 1974-ben az 11 statikus kapacitásra eső árutonna/kilométer teljesítményt a negyedik ötéves terv első három évének átlagához viszonyítva 5 százalékkal növelik. A megye lakosságának jobb kiszolgálása érdekében javítják a helyi közlekedést, Békéscsabán a helyi forgalomban 30 százalékkal növelik az autóbuszkapacitást, ez a férőhelyek növelését jelenti. Minden erővel arra törekszenek, hogy csökkenjen a kimaradt járatok száma is. Csatlakoznak az országos energiatakarékossági moxzga- I lomhoz. A tartalékok feltárásá- I val, a költséggazdálkodás nor- I máinak felülvizsgálatával, va- lamint munkaszervezési intézkedésekkel egymillió forintot kívánnak így megtakarítani. Mindezek eredményeként lehetővé kívánják tenni azt is, hogy a vállalat dolgozóinak személyi jövedelme átlagosan, 1560 forinttal emelkedjék. Óvoda az állami gazdaságban Április 16-án, Szeghalmon, az állami gazdaság központjában ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének azt a 30 személyes óvodát, amelyet a gazdaság épített csaknem negyedmillió forintért. Az átadásnál jelen volt dr. Gácsér József, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője, Tóth Józsefné, a párt járási bizottságának képviselője, valamit társadalmi és gazdasági vezetők. Láda András, a gazdaság igazgatója méltatta, milyen nagy szükség volt erre az óvodára, hiszen a gazdaság központja 13 kilométerre van a nagyközségtől. Elismeréssel beszélt a nagyközségi tanács segítségéről, valamint azokról a szülőkről és építőipari dolgozókról, akik jelentős társadalmi munkával segítették az óvoda létrehozását. Kovács Sándor, a tanács elnöke elmondta, hogy az új óvoda fenntartása és üzemelési költségeit az év hat hónapjában a tanács, két hónapig pedig az állami gazdaság finanszírozza. Ez havonta 40—45 ezer forintot jelent. 1975-től pedig az öszszes költségeket a nagyközségi tanács fedezi. Penzai vendégek az Orosházi Üveggyárban és a Békéscsabai Hűtőházban Megyénk szovjet testvérmegyéjének központjából. Pénzéből érkezett harminctagú küldöttség az ünnepek alatt Békés Csabára. A küldöttséget Agerjev Alekszander Dimitrievics, a penzai Gépgyártó Gyárak Egyesülése szakszervezeti bizottságának titkára vezette. Vendégeink vasárnap Békéscsaba nevezetességeivel ismerkedtek, majd megtekintették a Kulich Gyula Ifjúsági és Úttörősházban az országos latin-amerikai társastáncversenyt. Hétfőn Orosházán, az üveggyárban Tarján Józsefnek, az üzemi pártbizottság titkárának társaságában ismerkedtek a síküveggyárral, amely szovjet technológiával épült és üzemel. Délután Gyopároson és a békéscsabai Lenin Termelőszövetkezetben jártak. Tegnap, kedden a Békéscsabai Hűtőházban Márton Pál igazgató fogadta a csoportot és tájékoztatta az üzem életéről. Délelőtt 11 órakor a küldöttség vezetőjét és két tagját, Dansina Tamara Viktorovna technológus mérnököt, az egyik penzai üzem komszomoltitkárát, valamint Klinkov Valentin Alekszander gépszerelőt az MSZMP megyei bizottságának titkára, Csatári Béla fogadta. A fogadáson jelen volt az MSZMP Békéscsabai városi Bizottságának titkára, Sasáta János és a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője, Bankó Mihály. Testvérmegyénk küldötteinek vezetőit fogadja Csatári Béla, az MSZMP megyei bizottságának Mikus murató? Gál Edit)