Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

A MEGYEI PÁRT­BIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAPJA 1974. Április 17., szerda Tízezer liter „ kettős szerepben” A TOT elnöksége a közelmúlt­ban első ízben rendezte meg Bu­dapesten a termelőszövetkezeti döntőbizottsági vezetők országos­­tanácskozását. A gyakorlatilag­­két esztendeje működő intéz­mény első átfogó értékelése volt ez a tanácskozás, amelyen részt­­vettek a Legfelsőbb Bíróság,­­Legfőbb Ügyészség, Igazság­ügyi Minisztérium, valamint a MÉM képviselői is. A termelőszövetkezet és a tag közötti vitás ügyek intézése hosszú úton jutott el a megol­dás mai formájáig. Eleinte va­lami naiv hit vezetett bennün­ket, hogy ilyen összeütközések nem is lesznek, mert egy az út, egy a cél. Amikor meghiúsulta­k ezek az idillikus ábrándok, ak­kor a hatósági megoldások ke­rültek előtérbe. Ez viszont gyak­ran sértette a szövetkezeti de­mokráciát. Némi átmeneti pró­bálkozások után született meg az a forma, hogy a közgyűlés vá­lasszon egy bizottságot, amely ,még az elnöktől is független, s amelynek személyi összetétele biztosíték arra, hogy pártatla­nul dönthessen a vitás ügyek­ben. Erre nagy szükség van, mert a vitatkozó fél a szövetkezetnek nemcsak munkavállalója, de egyben tulajdonosa is. Az a tíz­ezer ember tehát, akike­t a dön­tőbizottságokba választottak, lé­nyegében kettős szerepet tölt be.­­Egyszerre kell ügyelnie arra, hogy érvényesüljön a közös ér­dek, de az egyes embert se érje jogtalanság. Bíróság módjára működnek ezek a bizottságok, de korántsem képzett bírákból állanak. Erre talán jellemző, hogy a tagok 77 százaléka fizi­kai munkás, további 16 százalé­ka adminisztratív munkaerő és soraikban csak 7 százalék a szellemi dolgozó. A két év előtti alakulást előí­téletek­ csatája előzte meg. A szövetkezeti vezetők at­­tól féltek, hogy itt va­lamiféle „okoskodó testület” akadályozza majd a munkáju­kat. A tagok viszont attól, hogy az elnök „lehengerli” az egysze­rű emberekből álló bizottságot, azok nem lesznek képesek vagy nem mernek majd pártatlanul dönteni. A bizottságok tevékenysége ma még ugyan a „bejáratás” időszakában van, de a tanácsko­zás kimondhatta azt az értéke­lést, hogy e fórumok alapjában véve beváltották a munkájuk­hoz fűzött reményeket. Ezt szá­mokkal is lehet bizonyítanunk. Két év alatt 14 ezer ügy került a döntőbizottságok elé. Ezeknek mintegy a negyede a munkavég­zéssel volt kapcsolatos, a további nagyobb tételeket a fegyelmi, a kártérítési és a háztáji gazdál­kodással kapcsolatos ügyek tet­ték ki. A 14 ezer ügy 44 száza­lékában a döntőbizottság a tag­nak adott igazat, 56 százaléká­ban pedig a szövetkezetnek. A tagok a döntéseknek csaknem az egyhatod részét megfellebbezték a járásbíróságnál. A járásbíró­ság nagyjából hasonló arányban intézkedett, 46 százalékig a tag javára határozott, az esetek 54 százalékában pedig elutasította a fellebbezést. A 14 ezer önmagában nagy szám, de ha az arányt nézzük, azt mutatja, hogy csupán kö­rülbelül minden hetvenedik szövetkezeti tagnak adódott ösz­­szeütközése két év alatt a szö­vetkezettel. «A szövetkezeti de­mokrácia izmosodását hirdeti, hogy ezeket az ügyeket a kö­zösségen­­ belül működő testület intézte. A „házon belüli ítélke­zésnek” mindkét irányban jelen­tős kihatásai vannak. Az elmúlt két esztendőben például sokat javult a szövet­kezeti vezetőségek részéről is a fegyelmi és kártérítési ügyek intézése. Ha ugyanis az elnök, a főagronómus vagy a jogkörrel megbízott más személy szubjek­tíven vagy elkapkodva intézi a fegyelmi és kártérítési ügye­ket, akkor a döntőbizottság mintegy kényszerhelyzetbe ke­rül. Formai hibák miatt kényte­len a tag javára dönteni akkor is, ha egyébként a szövetkezet­nek lenne igaza. A vezetők te­hát megtanulták: nem szabad ránézésből”, hebehurgyán in­tézkedni. Az esetek jelentős számából viszont az derült ki, hogy rések mutatkoznak a szövetkezet bel­ső törvényeiben, szabályaiban. Egyes ügyekben egyszerűen nem lehetett intézkedni, mert a vitás ügyet egyetlen, külső vagy belső rendelkezés sem szabályozta. Ilyenkor sürgetővé lett az a kö­vetelmény, hogy a közös gazda­ság belső szabályait tökéletesí­teni kell. Tanultak a döntőbizottsági munkából maguk a tagok is. Az elutasított ügyek viszonylag nagy száma két fő okra vezet­hető vissza. Egyik: a tagok ke­véssé ismerik az őket érintő sza­bályokat, tehát perelnek, a dön­tőbizottsághoz fordulnak olyan­kor is, amikor eleve nem lehet igazuk, mert a vezetőség a meg­lévő szabályok szerint járt el. A másik: bizonyos szövetkezetek­ben és bizonyos helyeken ese­tenként valósággal divattá tesz­nek bizonyos fegyelmezetlensé­gek. Amikor azonban a döntő­­bizottság már a harmadik vagy negyedik tagot marasztalja el azonos indoklással, akkor az emberek megtanulják, hogy ezt nem érdemes csinálni, erről a fegyelmezetlenségről le kell szokni. Masyarán, a döntőbizott­ság működése növeli a vezető­ket és a tagságot egyaránt. Joggal mondhatjuk, hogy a t­öntőbizottságok­­beváltak. A tennivaló azonban még sok. Egy, a tanácskozáson elmondott csat­­tanós megfogalmazás szerint a döntőbizottságokban „az elnök képzettsége és a tagok ifjúzság­­érzete működik.” Ez pedig nem kielégítő. Érdemes erőfeszítése­ket tenni, hogy fokozzuk a dön­tőbizottság minden tagjának szakértelmét, de ugyanakkor az egész termelőszövetkezeti tagság jogi ismereteit is. Mert igaz, a szövetkezeti jogász kötelessége, hogy segítsen a döntőbizottság­nak. Ugyanakkor kategorikusan tilos hogy a jogász ilyenkor a szövetkezet érdekét képviselje. Van tehát kirendelt szakértő, mégis fontos, hogy a tízezer, kettős szerepben működő ember mindinkább ne csupán a saját életbölcsessége, de a saját szak­ismerete alapján is dönthessen. n / Világ proletárjai, XXIX. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM Miss KŐMŰVESEK KARRIERJE (3. oldal) TÉVEDTEM (5. oldal) SPORT (11. oldal) Munkásgyűlések a Volánnál Javítják a közlekedést, egymillió forint megtakarítást vállalnak a XI. kongresszus tiszteletére A Volán 8-as számú Vállalat szocialista brigádjai, munkás­­kollektívái gyűléseket tartottak minden munkahelyen és fel­ajánlásokat tettek az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére, valamint hazánk felszabadulá­sának 30. évfordulója alkalmá­­ból E vállalásokat az MSZMP üzemi bizottsága, a szakszerve­zet, a KISZ és a gazdasági ve­zetők összesítették, s eszerint közölték lapunk szerkesztőségé­vel a munkások felajánlásait. Az 1971-es gazdasági évben a tervek átlagon felüli teljesíté­sén kívül többek között vállal­ták, hogy a gépi rakodás fokoz­­zásával emelik a fuvarozás üze­­­mi sebességét és ennek ered­­­­ményeképpen. 1974-ben az 11 statikus kapacitásra eső áruton­­na/kilométer teljesítményt a ne­gyedik ötéves terv első három évének átlagához viszonyítva 5 százalékkal növelik. A megye lakosságának jobb kiszolgálása érdekében javítják a helyi közlekedést, Békéscsa­bán a helyi forgalomban 30 szá­zalékkal növelik az autóbusz­kapacitást, ez a férőhelyek nö­velését jelenti. Minden erővel arra törekszenek, hogy csökken­jen a kimaradt járatok száma is. Csatlakoznak az országos energiatakarékossági moxzga- I lomhoz. A tartalékok feltárásá- I val, a költséggazdálkodás nor- I máinak felülvizsgálatával, va-­­ lamint munkaszervezési intéz­kedésekkel egymillió forintot kívánnak így megtakarítani. Mindezek eredményeként lehe­tővé kívánják tenni azt is, hogy a vállalat dolgozóinak személy­i jövedelme átlagosan, 1560­ fo­­rinttal emelkedjék. Óvoda az állami gazdaságban Április 16-án, Szeghalmon, az állami gazdaság központjában ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének azt a 30 sze­mélyes óvodát, amelyet a gaz­daság épített csaknem negyed­millió forintért. Az átadásnál jelen volt dr. Gácsér József, a megyei tanács vb művelődés­ügyi osztályának vezetője, Tóth Józsefné, a párt járási bizott­ságának képviselője, valamit társadalmi és gazdasági veze­tők. Láda András,­­ a gazdaság igazgatója méltatta, milyen nagy szükség volt erre az óvo­dára, hiszen a gazdaság köz­pontja 13 kilométerre van a nagyközségtől. Elismeréssel be­szélt a nagyközségi tanács se­gítségéről, valamint azokról a szülőkről és építőipari dolgo­zókról, akik­ jelentős társadal­­­mi munkával segítették­ az óvo­da létrehozását. Kovács Sándor, a tanács el­nöke elmondta, hogy az új óvoda fenntartása és üzemelési költségeit az év hat hónapjában a tanács, két hónapig pedig az állami gazdaság finanszírozza. Ez havonta 40—45 ezer forin­tot jelent. 1975-től pedig az ösz­­szes költségeket a nagyközségi tanács fedezi. Penzai vendégek az Orosházi Üveggyárban és a Békéscsabai Hűtőházban Megyénk szovjet testvérme­gyéjének központjából. Pénzé­ből érkezett harm­inctagú kül­döttség az ünnepek alatt Békés­ Csabára. A küldöttséget Agerjev Alekszander Dimitrievics, a penzai Gépgyártó Gyárak Egye­sülése szakszervezeti bizottsá­gának titkára vezette. Vendégeink vasárnap Békés­csaba nevezetességeivel ismer­kedtek, majd megtekintették a Kulich Gyula Ifjúsági és Úttö­­rősház­ban az országos latin-ame­rikai társastáncversenyt. Hét­főn Orosházán, az üveggyár­ban Tarján Józsefnek, az üze­mi pártbizottság titkárának társaságában ismerkedtek a síküveggyárral, amely szovjet technológiával épült és üzemel. Délután Gyopároson és a bé­késcsabai Lenin Termelőszövet­kezetben jártak. Tegnap, kedden a Békéscsa­bai Hűtőházban Márton Pál igazgató fogadta a csoportot és tájékoztatta az üzem életéről. Délelőtt 11 órakor a küldöttség vezetőjét és két tagját, Dansina Tamara Viktorovna technológus mérnököt, az egyik penzai üzem komszomoltitkárát, valamint Klinkov Valentin Alekszander gépszerelőt az MSZMP megyei bizottságának titkára, Csatári Béla fogadta. A fogadáson je­len volt az MSZMP Békéscsa­bai városi Bizottságának titká­ra, Sasáta János és a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője, Bankó Mihály. Testvérmegyénk küldötteinek vezetőit fogadja Csatári Béla, az MSZMP megyei bizottságának Mikus m­urató? Gál Edit)

Next