Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-18 / 89. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1974. ÁPRILIS 18., CSÜTÖRTÖK Ara: 80 fülés Rang és kötelesség. Szép, hármas tavaszi ünnepségsorozat van immár mögöttünk. Napok és események, amelyeknek gyakori kísérőszava, mottója volt a fiatalok forradalmisága, forradalmi hagyományaink, s emlékezés a legjobbakra, akik korukból kiemelkedve éltek. Az ünnepek után hétköznapok következnek, s a köznapok velejárója, hogy kevéssé szólunk ünnepi hangnemben. A fiatalok, akik részesei voltak ünnepeinknek, tanulnak vagy dolgoznak, kinek mi a kora szerinti feladata. Sokszor és sokféle vetületben esik szó a fiatalságról. Most nemcsak a néhol előforduló viselkedési fonákságokra, felnőtt zsörtölődésekre gondolunk, hanem az ifjúság között fellelhető vívódásokra, értékítéletekre, tisztázott és tisztázatlan kérdésekre. Az Ifjúsági Törvény végrehajtásának főbb kérdéseit megtárgyalta a közelmúltban a Minisztertanács: gyárakban és tanácsoknál töprengenek azon, hogyan lehetne a fiatalok pályakezdési és lakásgondjain enyhíteni. A legtöbbet általában a napi, velük kapcsolatos feladatokkal foglalkozunk. Helyükről, szerepükről kevesebbet szólunk, pedig néha nem ártana rávilágítani bizonyos elvárásokra, utalni a fiatalság sajátos tennivalóira. Olyan országban élünk, ahol — jóllehet, demográfiai gondjaink is jócskán vannak— több, mint egymillió általános iskolás nevelkedik. Félmillió körül van azoknak a száma, akik valamilyen középfokú oktatási intézményben tanulnak. S ha 30 éves kornál vonjuk meg a „fiatal” korhatárt, újabb milliós tömeget számolhatunk ehhez. Van tehát körülbelül két és fél-hárommillió fiatal országunkban, a lakosságnak legalább a negyedét teszik ki. Felmérhetetlenül sokat jelent, miiként találják meg a helyüket és jogaik mellett megteszik-e erejükhöz mérten a kötelességeiket is? Rang és kötelesség. A tömegnyi fiatalnak sajátos rangja van hazánkban. Olyan rang, amely nemcsak elvárásokat és igényeket jelent, hanem azt is, hogy a felnőttek törődése mellett adniuk is kell valamit. A rang: kényes fogalom. Előkelő szerepet feltételez, korszerű, az igényekhez mért gondolkodást. S azt is, hogy a rang hordozója pontosan tudja, mivel kell „fizetnie”. Ha — más aspektusból — például egy vezető rangjáról beszélünk, feltételezzük, sőt igényeljük, hogy olyan erkölcsi mérce szerint él, amely megfelel a rangnak. Tehát felső fokon tesz eleget sokrétű kötelezettségének. Mit jelent eszerint az ifjúság rangja? A szocialista társadalom — a munka társadalma, ahol a munka jog, de kötelesség is. Nyilvánvaló tehát, hogy annak a fiatalnak lehet igazi rangja és nemcsak mondvacsinált, óhajtott rangja, aki dolgozik. Mégpedig a tehetségének, képességeinek javát adva, kifogástalanul és odaadóan. Diáknak munka: a tanulás, minden fokon és minden iskolatípusban. Az egyetemi hallgató, aki bukásokkal, utóvizsgákkal értekel s a tanulásra a vizsgák előtti utolsó éjszakákat szánja csupán, nem lehet rangos fiatal. Az ifjú szakmunkás, akinek a kezéből harmadrendű munkadarab, „összepofozott” selejt kerül ki, baráti társaságban lehet „nagymenő”, az is előfordulhat, hogy pénze van, jó „svádája”, önmagában azonban rang nélküli ember. A fiatalság rangja a becsületes tanulásból, a jól végzett munkából és a szocialista törvények szerinti életvitelből tevődik egésszé, korszerű és reális fogalommá. A három tényező bármelyikének semmibe verése azzal jár együtt, a lényeget tekintve, hogy a rang fontos tényezői közül valamelyik nincs jelen, tehát önmagában a rang is csorbát szenved. Szólni kell erről, mert a fiatalság rangjának, szerepének megítélésénél téves vágányokra vezethet egyeseket csak a külsőségek értékelése, meglátása. Ha a szórakozás, a viták, a baráti kör, a zene háttérbe szorítja a tanulást, könnyelmű életvitelt diktál, a fiatal lehet nagyon népszerű szűkebb, hasonló társaságban, de mint értékes, rangos ember nem jöhet számításba. Felszínes külsőségek elterelhetik ideig-óráig a figyelmet az igazi rangosságtól, de előbb-utóbb nyivánvalóvá válik, hova sorolódik az ilyen fiatal, s a valóban rangjukra adók kizárják maguk közül, eltávolodnak tőle. Sokféle, fiatalok köreiben honos vitának, nézetnek lehetünk tanúi. Vitáknak, amelyek azt boncolják, vajon lehetséges-e forradalmiság a mai korban, amikor az építés, a köznapi munka mellett nincs szükség nagy lángolásokra, történelemkönyvekben olvasható, különleges hőstettekre. Előfordul, hogy szürkének, nagy tettektől mentesnek látják korszakunkat a fiatalok egyes csoportjai. Keresik és kutatják a „nagy lehetőségeket”, önkéntelenül is torzítva látásmódjukat. Pedig, voltaképpen egyszerű, gondolkozással, helyes értékeléssel felfogható dolgokról van szó. Arról, hogy a kor forradalmisága — éppen a hétköznapi téttekben gyökerezik. Abban, hogy jó és korszerű lakóházak épüljenek, szép hidakat alkossunk, modern gépeket, korszerű mezőgazdaságot, a valóság igényeihez mért tudományos életet, kutatásokat. Ha végiggondoljuk, ez most legalább olyan fontos , hiszen a jövőt teremtjük meg vele —, mint elődeink forradalmi harcai, nagy küzdelmei. Csak éppen — el kell fogadni, meg kell érteni. És eszerint kell élni. _ V. M Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPÚJSÁG xxix. évfolyam, 89. szám Kádár János vezetésével küldöttség utazott Varsóba Szerdán párt- és kormányküldöttség utazott Varsóba a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülésére. A küldöttség vezetője Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, tagjai: Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke és Pója Frigyes, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter. A párt- és kormányküldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, Benkei András belügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Gyenes András és Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetői, Roska István külügyminiszter-helyettes búcsúztatta. Jelen volt Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. (MTI) W fl. AZ OROSHÁZI KÉPVISELŐJELÖLT (3. oldal) • tudósítás a kpvdsz MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉRŐL (4. oldal) • koncert A HALGAZDASÁGBAN (5. oldal) • MOZDULNI KELLENE SARKADKERESZTÚRON IS ( 15. oldal) : SPORT (6. oldal) Egymilliárd forint értékű bútor a tervezetten felül A kínálat meghaladja a hazai keresletet Az eredményes bútoripari rekonstrukció nyomán a korábbi 300-zal szemben jelenleg már mintegy 500-550-féle bútort gyártanak a vállalatok, szövetkezetek. Igaz, hogy a bolti eladótér szűkössége miatt ennek a meglehetősen széles választéknak csupán egy része ismert a vásárlók körében, de mégis nagy az előrelépés. A két-három évvel ezelőtti mennyiségi hiány 1973 végére megszűnt, az ipar kínálata meghaladja a hazai keresletet, s a termékek egy részét a gyártók exportra is ajánlhatják a külkereskedelemnek. A bútoripar sikeres rekonstrukciója négy minisztériumi, kilenc tanácsi vállalatot és 33 szövetkezetet érint. Előreláthatólag a fejlesztésekre a tervezett 2 milliárd forintnál valamivel kevesebbet fordítanak a vállalatok és a szövetkezetek, mert a beruházások a tervezettnél hatékonyabban valósulnak meg. S 1975-ig évi mintegy 2,4 milliárd forint értékű bútor előállítására szolgáló korszerű gyártókapacitás lép üzembe, s ez 1975-öt követően még valamelyest bővül az új berendezések teljesebb kihasználása útján. További jelentős többlet várható a meglevő üzemek saját erőből történő fejlesztései, valamint a munkaszervezés és más belső intézkedések nyomán. A rekonstrukció eredményei úgy foglalhatók össze, hogy előreláthatólag a jóváhagyott költségkereten belül, határidő előtt valósul meg a program, , és ez a tervezettnél egymilliárd forint értékűvel több bútort jelent. A közelmúlt években a szekrényfalak, szekrénysorok gyártása gyorsabban növekedett mint a kárpitozott bútoroké. Mivel a székek kelendő exportcikkeink és a hazai boltokban is keresett lakberendezési kellékek, a Könnyűipari Minisztérium támogatásával az elmúlt év végén már meg is kezdődött a Szak- és Kárpitosipari Vállalat fejlesztése a debreceni és mohácsi gyáregységekben. Kanizsa, a Zala, az Agria és a székesfehérvári bútorgyár teljes, valamint a győri Cardo Bútorgyár részleges rekonstrukciója már a múlt év végén befejeződött. O0QQ9OQOOBOBOOQQOOESBOBOOQBBOBBSOOOBOBOOQGCEQQQ3SBBBO®OQB8BBOSBBEBBOCBBBOBBBB<8flBBBBBBa(3BS3SOi2SBBBBSfiQCD!9QQ Híd a Maroson A makói Maros híd elavult vasszerkezetét teljes egészében kicserélik. A régi pilléreket meghagyják ugyan, de megerősítik, szélesítik. A 290 méter hosszú hidat még az idén átadják rendeltetésének (MTI fotó: Tóth Béla)