Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
Budapestre érkezett dr. Raul Rea kubai külügyminiszter Paja Frigyes külügyminiszter meghívására szombaton hivatalos baráti látogatásra Magyarországra érkezett dr. Raul Rea, a Kubai Köztársaság külügyminisztere, a kubai külügyminiszterrel együtt Budapestre érkezett, felesége is. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Puja Frigyes és felesége, Rácz Pál külügyminiszter-helyettes, s a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a fogadtatásnál dr. Meruk Vilmos, a Magyar Népköztársaság havannai nagykövete és Floreal Chomon Mediavilla, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) DR. RAÜL ROA A Kubai Köztársaság külügyminisztere 1909. április 18- án született Havannában. Az ottani egyetemen közjogi és polgári jogi doktorátust szerzett. A havannai egyetem közjogi és társadalomtudományi fakultásán történelemprofesszor. Az egyetemen társadalomtant és társadalomfilozófiát oktatott és a fakultás igazgatója volt. Diákéveitől kezdve tevékenyen részt vett a kubai népnek a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott forradalmi harcában. Machado és Batista diktatúrái alatt üldözték, bebörtönözték, száműzték. A forradalmi kormánynak nagykövete volt az Amerikai Államok Szervezeténél. 1959-től a forradalmi kormány külügyminisztere. Tagja a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának. (MTI) Befejeződtek a magyar—iraki tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával szombaton Budapesten befejeződnek a magyar—iraki vízügyi együttműködési tárgyalások. A tanácskozás jegyzőkönyvét Dégien Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke és Mukaram Ál-Talabani iraki öntözésügyi miniszter írta alá. Mukaram Al-Talabani iraki öntözésügyi minisztert fogadta dr. Tímár Mátyás, aMinisztertanács elnökhelyettese. (MTI) magyar vezetők üdvözlő távirata a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából LE DUAN elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának, TON DUC THANG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya elnökének HANOI Kedves Elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész dolgozó népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri vietnami népnek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, forradalmi tapasztalatokban gazdag pártja és kormánya vezetésével, eredményes harcot folytat az imperializmus és dél-vietnami csatlósainak ag■gresszív törekvései ellen, a hős vietnami nép nemzeti érdekeinek biztosításáért, a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló párizsi megállapodás maradéktalan teljesítéséért, az ország újraegyesítéséért, Vietnam és egész Indokína békéjéért. őszinte elismeréssel értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a testvéri vietnami nép a háború sebeinek begyógyítása, az ország újjáépítése és a szocialista társadalom sikeres építése érdekében tesz. A magyar dolgozókat különös örömmel töltik el azok az eredmények, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe a politikai, a gazdasági és kulturális élet területén elért. Biztosak vagyunk abban, hogy a bátor és tehetséges vietnami nép forradalmi harcának jelenlegi szakaszában újabb kimagasló eredményeket ér majd el. Biztosíthatjuk önöket elvtársak, hogy a magyar nép — ahogy a honvédő háború idején, úgy most is — önök mellett áll. Történelmi feladataik teljesítésében számíthatnak pártunk, kormányunk és népünk internacionalista szolidaritására és cselekvő támogatására Nagy nemzeti ünnepünkön, a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából szívből kívánunk önöknek, a testvéri vietnami népnek kiemelkedő sikereket a szocializmus építésében, a békéért, a társadalmi felemelkedésért, országuk egyesítéséért folytatott igazságos harcokban. Budapest, 1974. augusztus 31. Elvtársi üdvözlettel: KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONC,I PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervint A zilált Dél-Európa A VILÁGlegrégibb gyarmata rövidesen elnyeri függetlenségét. A portugál hajósok jó öt évszázaddal ezelőtt, úton India felé tűzték ki a luzitán lobogót a guineai partokra. A hét első napján azonban eredményesen fejeződtek be az algériai fővárosban folytatott tárgyalások és szeptember második hetében Bissau Guinea Köztársaság hivatalosan is önállóságot nyer. A légihidat már üzembe helyezték, a portugál expedíciós hadsereg alakulatait gyors ütemben szállítják haza. A ,,dekolonizációnak”, vagyis a portugál gyarmatbirodalom felszámolásának folyamatában azonban ez a lépés ígérkezett a legkönnyebbnek. Három okból is: Bissau Guinea viszonylag is területű és nem bír különösebb gazdasági jelentőséggel; az országban jóformán nincsenek portugál telepesek, a felszabadító mozgalmakat a haladó PAIGC párt vezeti. Az egységes irányítás és fellépés nemcsak a Harc eredményességét, biztosította, de a szabad területeken már megszervezték a népi hatalmat. A másik két afrikai gyarmaton sokkal bonyolultabb a kép. Angolában például jelentős természeti kincsek vannak (kőolajtermelése önállóvá tette Portugáliát); az anyaországbeli telepesek száma másfél millió; s ami a legnagyobb gondot okozza, hogy a felszabadító erők egységét nem sikerült biztosítani, a különböző csoportok egymással hadakoznak. Hasonló veszély áll fenn Mozambikban, ahol különböző ,szakadár szervezetek megpróbálják kétségbe vonni a küzdelmet ténylegesen vezető Frelimo szerepét. Ezek a tényezők önmagukban is bonyolulttá teszik a kibontakozást, de a legnagyobb nehézséget a lisszaboni politikai bizonytalanság jelenti. Az áprilisi fordulat során szétvert jobboldal, minden jel szerint, megpróbálja újjászervezni sorait. Akáros vadsztrájkoktól a Salazar szülővárosában lezajlott nyílt fasiszta provokációig számos nyugtalanító esemény történt Portugáliában. Összeütközések voltak a fegyveres erők testületén belül is, néhány tábornok jobboldali, antikommunista nyilatkozatokra ragadtatta magát, ugyanakkor a haditengerészet vezetői, s a „kapitányok mozgalmának” képviselői a demokratikus átalakulás még következetesebbé tétele mellett szálltak síkra. Ez a megoszlás, amellyel reálisan számolni kell, s amely nyilvánvalóan kihat majd a további fejleményekre, felvillanthatja a korántsem egyszerű frontvonalakat. A haladó pártok különösen fontosnak tartják az együttműködést a fegyveres erők mozgalmával, hiszen így lehet elejét venni egy esetleges puccskísérletnek. A FORRONGÓ Portugália nem elszigetelt jelenség. Beleillik a NATO déli szárnyának alapvető megingásába, amely ma első számú témája a legkülönbözőbb irányzatú hírmagyarázatoknak. Cipruson ugyanis változatlanul zavaros a helyzet, de nem csökkentek a törökgörög ellentétek sem. A Biztonsági Tanács a héten ciprusi kérésre ült össze s többszöri halasztás után, egyhangú határozat született a menekültek ügyéről, más humanitárius kérdésekről, felszólították a feleket a tűzszünet betartására is. A tanácskozás nem volt hiábavaló, mivel a hétszázezer lakosú szigeten legalább százötvenezer földönfutóval kell számolni, s a héten több ízben történtek kölcsönös vádaskodások fegyverszünetet sértő incidensek nyomán. Megint kitűnt azonban, hogy a tüneti, felületi kezelés nem elegendő. Igazi rendezésre van szükség, ahogyan azt. a Szovjetunió javaslata indítványozta Görögország és Ciprus elfogadta aszovjet kezdeménye-zést, tehát a ciprusi kérdésnek a biztonsági tanácsi keretek között történő megvitatását Törökország udvarias formák között, de visszautasította, hasonló álláspontra helyezkedett nyersebben. Washington és London. Az amerikai diplomácia mintha átnyergelt volna Ankarára — egy amerikai lap szellemes megállapítása szerint a NATO katonai szervezetéből történt görög kivonulásnál már csak az lett volna kellemetlenebb az Egyesült Államok számára, ha Törökország teszi meg ugyanezt a lépést. (A török hadsereg ugyanis két és félszer nagyobb erőt képvisel a görög fegyveres erőknél, s Törökország a Szovjetunióval határos !) Természetesen Washington szeretne két vasat a tűzbe tartani és Athénnal sem kíván szakítani. Mindezt könnyebb elgondolni, mint megvalósítani A két szövetséges között egyelőre nem kerülhetett sor az amerikai külügyminiszter „ingázó diplomáciájára”, pedig sokan ebben látták volna a csodaszert. Igaz, más sajtóorgánumok az ellenkező végletbe estek, s úgy írtak a ciprusi csődtömegről, mint „Kissinger Watergatte-jéről...” A DÉLI SZÁRNY negyedik tagja, Olaszország belső állami krízissel küzd. Azok a válságjelenségek, amelyek többé-kevésbé valamennyi nyugat-európai országban kimutathatók voltak az elmúlt időszakiban, félelmetes sűrűségiben és koncentrációban mutatkoznak Olaszországban. A nyugatnémet—olasz csúcstalálkozón adott volt a téma, miként tudná az NSZK és a Közös Piac Olaszországot a víz felett tartani. Szóba kerültek új kölcsönök. A régi tartozásokat hosszabbítják, de Itália rendbehozatalához elsősorban belső változásokra lenne szükség. (A héten érdekes nyilatkozatok hangzottak el a kereszténydemokrata párt több frakciója és a szocialista jobbszárnyhoz tartozó Nenni részéről , egyaránt a kommunistákkal való párbeszédet sürgették.) Lenne megoldás a szétzilált Dél-Európában: a demokrácia megszilárdítása Portugáliában; a ciprusi kérdés megfelelő nemzetközi fórum elé utalása; a ..történelmi kompromisszum, Olaszországban, a kommunisták bevonásával. Csakhogy ez gyökeresen más arculatot adna a NATO déli szárnyának. Washingtonban és Brüsszelben pedig ezt akarják a legkevésbé •• 2 BÉKÉS 1074. SZEPTEMBER L Az élet nevében Szeptember 1. a fasizmus elleni harc nemzetközi napja Van min tűnődnie mostanában az ifjabb generációnak. Főleg azokra gondolok, akik nem élték át a háborút, de nézik a televízió „Nagy csatáit”, vagy látták a múlt vasárnap a ,,Rögtönítélő bíróságot”. Épelméjű, normális, tisztességes embert, akárhány éves, elképesztő gondolat: hogyan történhetett mindez a huszadik században, s „Európa egyik legműveltebb államában”? Miképp eshetett meg az eszeveszett háború, s mindaz, ami vele járt? Lehetnek, persze, olyanok, akik kézlegyintéssel intézik el az egészet, mondván: „Elegünk van már a borzalmakból, mi élni akarunk!” Ma, harminchat éve az első lövéseknek, azt hiszem, éppen hozzájuk kell szólnunk. A hitlerszizmny, a náci métely, a tébolyult terror ugyanis még nem egészen múzeumi tárgy. Kell-e emlékeztetni arra, hogy a fasiszta düh, a fajgyűlölet, a pokolgép-argumentáció hol itt, hol ott üti fel a fejét? Hát arra, hogy néhol, némelyek nem is látnak más kiutat a tőkés világ periodikus válságából? Nem rajtuk múlik, hogy nem boríthatják vérbe és lángba az egész világot. De példaképük, a demagóg Mussolini és a paranoiás Hitler sem a saját erejéből jutott hatalomhoz. A pénzvilág hatalmasai lendítették őket oly magasra. S bár a fasizmust az elmúlt három és fél évtized erkölcsileg, politikailag lejáratta, s bár ma világméretű, szervezett erő vet gátat kísérleteinek, dőreség lenne azt hinnünk, hogy nincsenek már hívei. A tv-filmek emlékeztetnek. Arra, hogy ha a szörny bárhol mozgolódik, ne engedjük felemelnie fejét, fészkében tapossuk szét. Éppen azért, mert elegünk volt a borzaim-’-'-*!, mert élni akarunk. (f. a.) Ötéves a Líbiai Köztársaság Líbia népe szeptember 1-én ünnepli a monarchia megdöntésének és a köztársaság kikiáltásának ötödik évfordulóját. Ezen a napon hazafias érzésű katonatisztek egy csoportja megdöntötte a reakciós Idrisz király hatalmát, s ezzel olyan folyamatot indított el, amely az ország politikai és gazdasági függetlenségének helyreállításához, a lakosság élet- és munkakörülményeinek átalakításához, az arab világ antiimperialista erőinek gyarapodásához vezetett. Az új kormány egyik első és legfontosabb lépése a külföldi katonai támaszpontok felszámolása volt. Az Egyesült Államoknak ki kellett ürítenie egyik legfontosabb külföldi katonai bázisát, a Wheelus légitámaszpontot, amelyen ma, akárcsak az egykori brit katonai bázison, Tobrukon a Líbiai Köztársaság zászlaját lengeti a szél. Határozott intézkedéseket foganatosított az új kormány a nemzeti kincsek és erőforrások állami tulajdonba vételére, a külföldi monopóliumok hatalmának megtörésére. Függetlenné válása óta az ország vezetői fokozatosan építették ki kapcsolataikat a haladó arab rendszerekkel, mind nagyobb támogatást nyújtva azoknak a nemzetközi reakció és az izraeli agresszió elleni harcukban. A nemzetközi eseményeknek a korábbinál reálisabb értékelése vezette a líbiai kormányt akkor is, amikor a szocialista országokkal fennálló kapcsolatok bővítésére törekedett. Ennek a jegyében zajlottak le Dzsallád miniszterelnöknek a szocialista országokban, köztük Magyarországon tett idei eredményes látogatásai is. Nemzeti ünnepén sok sikert kívánunk a hazája felvirágoztatásán, az antiimperialista összefogás erősítésén fáradozó líbiai népnek. (RS)