Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

Budapestre érkezett dr. Raul Rea kubai külügyminiszter Paja Frigyes külügyminiszter meghívására szombaton hivata­los baráti látogatásra Magyar­­országra érkezett dr. Raul Rea, a Kubai Köztársaság külügymi­nisztere, a kubai külügyminisz­terrel együtt Budapestre érke­zett, felesége is. Fogadásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Puja Fri­gyes és felesége, Rácz Pál kül­ügyminiszter-helyettes, s a Kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a fogad­tatásnál dr. Meruk Vilmos, a Magyar Népköztársaság havan­nai nagykövete és Floreal Cho­­mon Mediavilla, a Kubai Köz­társaság budapesti nagykövete. (MTI) DR. RAÜL ROA A Kubai Köztársaság kül­ügyminisztere 1909. április 18- án született Havannában. Az ot­tani egyetemen közjogi és pol­gári jogi doktorátust szerzett. A havannai egyetem közjogi és társadalomtudományi fakultá­sán történelemprofesszor. Az egyetemen társadalomtant és társadalomfilozófiát oktatott és a fakultás igazgatója volt. Diákéveitől kezdve tevéke­nyen részt vett a kubai népnek a nemzeti és társadalmi felsza­badulásért vívott forradalmi harcában. Machado és Batista diktatúrái alatt üldözték, bebör­tönözték, száműzték. A forradal­mi kormánynak nagykövete volt az Amerikai Államok Szerveze­ténél. 1959-től a forradalmi kor­mány külügyminisztere. Tagja a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának. (MTI) Befejeződtek a magyar—iraki tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával szombaton Budapesten befe­jeződn­ek a magyar—iraki víz­ügyi együttműködési tárgyalá­sok. A tanácskozás jegyzőköny­vét Dégien Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke és Mukaram Ál-Talabani iraki öntözésügyi miniszter írta alá. Mukaram Al-Talabani iraki öntözésügyi minisztert fogadta dr. Tímár Mátyás, a­­Miniszter­­tanács elnökhelyettese. (MTI) magyar vezetők üdvözlő távirata a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából LE DUAN elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának, TON DUC THANG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya elnökének HANOI Kedves Elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész dolgo­zó népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önök­nek és a testvéri vietnami népnek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, forra­dalmi tapasztalatokban gazdag pártja és kormá­nya vezetésével, eredményes harcot folytat az imperializmus és dél-vietnami csatlósainak ag■g­resszív törekvései ellen, a hős vietnami nép nem­zeti érdekeinek biztosításáért, a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló párizsi megállapodás maradéktalan teljesítéséért, az ország újraegyesítéséért, Vietnam és egész In­dokína békéjéért. őszinte elismeréssel értékeljük azokat az erő­feszítéseket, amelyeket a testvéri vietnami nép a háború sebeinek begyógyítása, az ország újjá­építése és a szocialista társadalom sikeres építé­se érdekében tesz. A magyar dolgozókat különös örömmel töltik el azok az eredmények, amelye­ket a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe a politikai, a gazdasági és kulturális élet terü­letén elért. Biztosak vagyunk abban, hogy a bátor és te­hetséges vietnami nép forradalmi harcának je­lenlegi szakaszában újabb kimagasló eredménye­ket ér majd el. Biztosíthatjuk önöket elvtársak, hogy a magyar nép —­ ahogy a honvédő háború idején, úgy most is — önök mellett áll. Történel­mi feladataik teljesítésében számíthatnak pár­tunk, kormányunk és népünk internacionalista szolidaritására és cselekvő támogatására­ Nagy nemzeti ünnepünkön, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából szívből kívánunk önök­nek, a testvéri vietnami népnek kiemelkedő sike­reket a szocializmus építésében, a békéért, a társadalmi felemelkedésért, országuk egyesíté­séért folytatott igazságos harcokban. Budapest, 1974. augusztus 31. Elvtársi üdvözlettel: KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONC­,I PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervint A zilált Dél-Európa A VILÁG­­legrégibb gyarma­ta rövidesen elnyeri független­ségét. A portugál hajósok jó öt évszázaddal ezelőtt, úton India felé tűzték ki a luzitán lobogót a guineai partokra. A hét első napján azonban eredményesen fejeződtek be az algériai fő­városban folytatott tárgyalások és szeptember második heté­ben Bissau Guinea Köztársaság hivatalosan is önállóságot nyer. A légihidat már üzembe helyez­ték, a portugál expedíciós had­sereg alakulatait gyors ütem­ben szállítják haza. A ,,dekolonizációnak”, vagyis a portugál gyarmatbirodalom felszámolásának folyamatában azonban ez a lépés ígérkezett a legkönnyebbnek. Három okból is: Bissau Guinea viszonylag is területű és nem bír különösebb gazdasági jelentőséggel; az or­szágban jóformán nincsenek portugál telepesek, a felszaba­dító mozgalmakat a haladó PAIGC párt vezeti. Az egységes irányítás és fellépés nemcsak a Harc eredményességét, biztosítot­­ta, de a szabad területeken már megszervezték a népi hatalmat. A másik két afrikai gyarma­ton sokkal bonyolultabb a kép. Angolában például jelentős ter­mészeti kincsek vannak (kő­olajtermelése önállóvá tette Portugáliát); az anyaországbeli telepesek száma másfél millió; s ami a legnagyobb gondot okoz­za, hogy a felszabadító erők egységét nem sikerült biztosíta­ni, a különböző csoportok egy­mással hadakoznak. Hasonló veszély áll fenn Mozam­bikban, ahol különböző ,szakadár szer­vezetek megpróbálják kétségbe vonni a küzdelmet ténylegesen vezető Frelimo szerepét. Ezek a tényezők önmaguk­ban is bonyolulttá teszik a ki­bontakozást, de a legnagyobb nehézséget a lisszaboni politi­kai bizonytalanság jelenti. Az áprilisi fordulat során szétvert jobboldal, minden jel szerint, megpróbálja újjászervezni sora­it. A­­káros vadsztrájkoktól a Salazar szülővárosában lezaj­lott nyílt fasiszta provokációig számos nyugtalanító esemény történt Portugáliában. Össze­ütközések voltak a fegyveres erők testületén belül is, néhány tábornok jobboldali, antikom­­munista nyilatkozatokra ragad­tatta magát, ugyanakkor a ha­ditengerészet vezetői, s a „kapi­tányok mozgalmának” képvise­lői a demokratikus átalakulás még következetesebbé tétele mellett szálltak síkra. Ez a megoszlás, amellyel reálisan számolni kell, s amely nyilván­valóan kihat majd a további fejleményekre, felvillanthatja a korántsem egyszerű frontvona­lakat. A haladó pártok különö­sen fontosnak tartják az együtt­működést a fegyveres erők moz­galmával, hiszen így lehet ele­jét venni egy esetleges puccs­kísérletnek. A FORRONGÓ Portugália nem elszigetelt jelenség. Bele­illik a NATO déli szárnyának alapvető megingásába, amely ma első számú témája a legkü­lönbözőbb irányzatú hírmagya­rázatoknak. Cipruson ugyanis változatlanul zavaros a hely­zet, de nem csökkentek a török­görög ellentétek sem. A Biz­tonsági Tanács a héten cip­rusi kérésre ült össze s több­szöri halasztás után, egyhangú határozat született a menekül­tek ügyéről, más humanitárius kérdésekről, felszólították a fe­leket a tűzszünet betartására is. A tanácskozás nem volt hi­ábavaló, mivel a hétszázezer lakosú szigeten legalább száz­­ötvenezer földönfutóval kell szá­molni, s a héten több ízben történtek kölcsönös vádaskodá­sok fegyverszünetet sértő in­cidensek nyomán. Megint kitűnt azonban, hogy a tüneti, felületi kezelés nem elegendő. Igazi rendezésre van szükség, aho­gyan azt. a Szovjetunió javas­lata indítványozta Görögország és Ciprus elfo­gadta a­­szovjet kezdeménye-­­zést, tehát a ciprusi kérdésnek a biztonsági tanácsi keretek között történő megvitatását Tö­rökország­ udvarias formák kö­zött, de visszautasította, hason­ló álláspontra helyezkedett nyersebben. Washington és Lon­don. Az amerikai diplomácia mintha átnyergelt volna Anka­rára — egy amerikai lap szel­lemes megállapítása szerint a N­A­TO katonai szervezetéből történt görög kivonulásnál már csak az lett volna kellemetle­nebb az Egyesült Államok szá­mára, ha Törökország teszi meg ugyanezt a lépést. (A tö­rök hadsereg ugyanis két és fél­szer nagyobb erőt képvisel a görög fegyveres erőknél, s Tö­rökország a Szovjetunióval ha­táros !) Természetesen Washing­ton szeretne két vasat a tűzbe tartani és Athénnal sem kíván szakítani. Mindezt könnyebb elgondolni, mint megvalósítani A két szövetséges között egy­előre nem kerülhetett sor az amerikai külügyminiszter „in­gázó diplomáciájára”, pedig so­kan ebben láttá­k volna a cso­daszert. Igaz, más sajtóorgánu­mok az ellenkező végletbe es­tek, s úgy írtak a ciprusi csőd­tömegről, mint „Kissinger Wa­­tergatte-jéről...” A DÉLI SZÁRNY negyedik tagja, Olaszország belső állami krízissel küzd. Azok a válság­jelenségek, amelyek többé-ke­­vésbé valamennyi nyugat-euró­pai országban kimutathatók vol­tak az elmúlt időszakiban, félel­metes sűrűségiben és koncentrá­cióban mutatkoznak Olaszor­­szágban. A nyugatnémet—olasz csúcstalálkozón adott volt a té­ma, miként tudná az NSZK és a Közös Piac Olaszországot a víz felett tartani. Szóba kerül­tek új kölcsönök. A régi tar­tozásokat hosszabbítják, de Itá­lia rendbehozatalához elsősor­ban belső változásokra lenne szükség. (A héten érdekes nyi­latkozatok hangzottak el a kereszténydemokrata párt több frakciója és a szocialista jobb­­szárnyhoz tartozó Nenni részé­ről , egyaránt a kommunisták­kal való párbeszédet sürgették.) Lenne megoldás a szétzilált Dél-Európáb­an: a demokrácia megszilárdítása Portugáliában; a ciprusi kérdés megfelelő nem­zetközi fórum elé utalása; a ..történelmi kompromisszum, Olaszországban, a kommunisták bevonásával. Csakhogy ez gyö­keresen más arculatot adna a NATO déli szárnyának. Wa­shingtonban és Brüsszelben pe­dig ezt akarják a legkevés­bé •­• 2 BÉKÉS 1074. SZEPTEMBER L Az élet nevében Szeptember 1. a fasizmus elleni harc nemzetközi napja Van min tűnődnie mostaná­ban az ifjabb generációnak. Főleg azokra gondolok, akik nem élték át a háborút, de né­zik a televízió „Nagy csatáit”, vagy látták a múlt vasárnap a ,,Rögtönítélő bíróságot”. Épel­méjű, normális, tisztességes em­bert, akárhány éves, elképeszt­ő gondolat: hogyan történhe­tett mindez a huszadik század­ban, s „Európa egyik legmű­veltebb államában”? Miképp eshetett meg az eszeveszett há­ború, s mindaz, ami vele járt? Lehetnek, persze, olyanok, akik kézlegyintéssel intézik el az egészet, mondván: „Ele­günk van már a borzalmakból, mi élni akarunk!” Ma, har­minchat éve az első lövések­nek, azt hiszem, éppen hozzá­juk kell szólnunk. A hitler­­szizmny, a náci métely, a tébo­lyult terror ugyanis még nem egészen múzeumi tárgy. Kell-e emlékeztetni arra, hogy a fasiszta düh, a fajgyű­lölet, a pokolgép-argumentá­ció hol itt, hol ott üti fel a fejét? Hát arra, hogy néhol, némelyek nem is látnak más kiutat a tőkés világ periodikus válságából? Nem rajtuk mú­lik, hogy nem boríthatják vér­be és lángba az egész világot. De példaképük, a demagóg Mussolini és a paranoiás Hit­ler sem a saját erejéből jutott hatalomhoz. A pénzvilág ha­talmasai lendítették őket oly magasra. S bár a fasizmust az elmúlt három és fél évtized erkölcsileg, politikailag lejárat­ta, s bár ma világméretű, szer­vezett erő vet gátat kísérletei­nek, dőreség lenne azt hin­nünk, hogy nincsenek már hí­vei. A tv-filmek emlékeztetnek. Arra, hogy ha a szörny bár­hol mozgolódik, ne engedjük felemelnie fejét, fészkében ta­possuk szét. Éppen azért, mert elegünk volt a borzaim-’-'-*!, mert élni akarunk. (f. a.) Ötéves a Líbiai Köztársaság Líbia népe szeptember 1-én ünnepli a monarchia megdönté­sének és a köztársaság kikiáltá­sának ötödik évfordulóját. Ezen a napon­­ hazafias érzésű kato­natisztek egy csoportja megdön­tötte a reakciós Idrisz király hatalmát, s ezzel olyan folya­matot indított el, amely az or­szág politikai és gazdasági füg­getlenségének helyreállításához, a lakosság élet- és munkakörül­ményeinek átalakításához, az arab világ antiimperialista erő­inek gyarapodásához vezetett. Az új kormány egyik első és legfontosabb lépése a külföldi katonai támaszpontok felszámo­lása volt. Az Egyesült Államok­nak ki kellett ürítenie egyik leg­fontosabb külföldi katonai bá­zisát, a Wheelus légitámaszpon­tot, amelyen ma, akárcsak az egykori brit katonai bázison, Tobrukon a Líbiai Köztársaság zászlaját lengeti a szél. Határozott intézkedéseket fo­ganatosított az új kormány a nemzeti kincsek és erőforrások állami tulajdonba vételére, a külföldi monopóliumok hatal­mának megtörésére. Függetlenné válása óta az or­szág vezetői fokozatosan építet­ték ki kapcsolataikat a haladó arab rendszerekkel, mind na­gyobb támogatást nyújtva azok­nak a nemzetközi reakció és az izraeli agresszió elleni harcuk­ban. A nemzetközi eseményeknek a korábbinál reálisabb értéke­lése vezette a líbiai kormányt akkor is, amikor a szocialista or­szágokkal fennálló kapcsolatok bővítésére törekedett. Ennek a jegyében zajlottak le Dzsallád miniszterelnöknek a szocialista országokban, köztük Magyaror­szágon tett idei eredményes lá­togatásai is. Nemzeti ünnepén sok sikert kívánunk a hazája felvirágozta­tásán, az antiimperialista össze­fogás erősítésén fáradozó líbiai népnek. (RS)

Next