Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-03 / 260. szám
Mi lesz a karfiollal? A tiűtő házról — négy tételben A BESZÁLLÍTÁS. Az időjárás szeszélyei nemcsak, a mezőgazdaságot állítják erőpróbák elé, de — mint arról a Békéscsabai Hűtőház vezetői tájékoztattak — komoly gondokat okoznak — közvetve — a feldolgozóiparban és a tárolásban is. A júliusi szárazság után mindannyian biztosra vettük, hogy nem lesz elegendő, jó minőségű zöldség. Minden késett 2—3 hetet. A karfiol viszont hamarabb jött. Ráadásul már tíz éve nem volt ilyen jó termés a karfiolból, mint most. A más- kor másfél—két kilós fejek 4— 5 kilósakká nőttek. A termelőegységek sok esetben nem gondolták meg jól, milyen meny-', nyiségre szerződnek. Nyolc—tíz vagon karfiolt már átvett a hajtóház, olyat, amire nem volt szerződés. Átveszik a többit is, de a gazdaságoknak meg kell érteniük, hogy azokat helyezik előtérbe, akikkel szerződést kötöttek. A VASÚT, A KAMIONOK. Nagyon megkönnyítené az üzem munkáját — folytatják —, ha a kamionokat rendszerezettebben, jobban ütemezve küldenek. Sokszor hiába kérik a kocsikat a hét 2—3 napjára elosztva, hetente egyszer jönnek, de akkor tizenöt. A hűtőház áteresztő kapacitása tekintélyes, de nem korlátlan. Az ajtók keskenyek, egyidőben 15—16-nál több rakodómunkás nem dolgozhat, ezért maximum 3—4 vagont tudnak egyszerre kirakni. Ez annyit jelent, hogy hat vagont még simán ki tudnak üríteni álláspénz nélkül, de többet már nem. Ha például kora hajnalban érkzzik 10 vgyon, reggel 9-ig, amikor a büntetést mérő óra „fordul”, biztosan nem tudják szabaddá tenni a rakodótereket. A HULLADÉK. A gazdaságok megkapták az utasítást, hogy be kell gyűjteni a gyengébb minőségű takarmánynak valót is — sorolják tovább. — Nem árt tudni, hogy a hűtőházban nagyon sok nemes hulladék gyűlik össze, amely igen jó takarmány lenne. Várják a téeszeket, gazdaságokat, hogy jöjjenek érte, ám eddig csak egy jelentkezett. (Igaz, hogy — s ez hiba volt — szerződést is csak eggyel kötöttek ...) ÖSSZEGEZVE. — A hűtőház évi 45 ezer tonna árut forgat meg egy évben — zárja le Márton Pál igazgató. — Ennek csaknem a fele október—novemberre esik. Mármost, ha az idén a még várható mennyiséget osztjuk a napok számával, elképzelhető, hogy egy-egy napra 20—30 vagon áru is beérkezhet. Nagyon össze kell szedni magunkat, hogy ennyit ki tudjunk rakni! — Mi csak a „pult” egyik oldalán állunk — ezért lehetséges, hogy nem vagyunk elég tárgyilagosak — szögezi le. — Természetesen csak kérünk, de kérésünk a közös ügyet szolgálja: az együttműködést, a lakosság jobb ellátását. A Hungarocamiontól a járművek egyenletesebb ütemezését kérjük, a MÁV-tól pedig azt, hogy — ha ez megoldható — lehetőleg ne küldjön 15—20 vagonos irányvonatokat. A termelőegységektől pedig várjuk az árut. Miért nem hozzák? Van még kint! V. J. Saját érdekében? Többen is megkapták a hivatalos értesítést, melyből a 1. Cím megtudhatta, hogy a lakásában „ezen hiánypótlás mennyiségi és minőségi maradéktalan végrehajtását a műszaki osztály 1976. X. 29-én 9 órától kívánja ellenőrizni a helyszínen. — Kérjük a fent megjelölt időben saját érdekében szíveskedjék odahaza tartózkodni.” Az állampolgárnak elsősorban az az érdeke, hogy a békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat (IKV) — az állam pénzén — úgy hozza rendbe a lakását, hogy utána ne legyen szükség ,,hiánypótlásra”. Ha a munka befejezése után — a vállalat saját hibájából — mégis hiányosságok maradnak vissza, amelyeket utólag pótolnia kell, akkor ennek a második „nekihitásnak " az eredményét a műszaki osztály az állampolgárok iránti puszta udvariasságból olyankor ellenőrizze, amikor az számukra a legmegfelelőbb. Mondjuk este, munkaidő után, mert manapság a családok felnőtt tagjai, általában dolgoznak, a gyerekek pedig iskolába járnak és nem otthon tartózkodnak. Ellenérvként fel lehet hozni, hogy az IKV dolgozóinak — vagy legalábbis azoknak akik a hiánypótlást ellenőrzik — reggel fél délutánig tart a munkaidejük. Bizonyára igaz is. De ezen lehet változtatni, amikor arra szükség van. Mint például ebben az esetben. Mert tessék csak elképzelni! Ha az ellenőrzés napján mondjuk (20 lakásban) 20-an otthon maradnak, hogy 3—4 műszaki ellenőrre várjanak, az mintegy ISO munkaóra-kieséstjelent. A dolgozó azt a napot vagy a fizetett szabadsága terhére veszi ki, vagy utólag pótolja valahogy a mulasztott órákat. Mi mást tehet? Az állampolgárnak tehát az az érdeke, hogy dolgozzon és ne otthon várjon az ellenőrökre, akik viszont nyugodtan megvárhatják, amíg az állampolgár este hazaér. Persze csak akkor, ha az IKV ellenőrei szolgálatnak tekintik a munkájukat, mint ahogy az valóban nem más. Mert tulajdonképpen ma — amikor már ilyen nagyfokú a társadalmi munkamegosztás — a szolutáltatásnak is be kell állnia a sorba, hogy közvetve segítse elő a termelést úgy hogy az abban részvevőket tisztességesen szolrálva ki is hogy a legjobban lehet. Nemcsak e saját, hanem a társadalom érdekében is. Pásztor Béla 5 1976. NOVEMBER 3. „Fiatalok a fiataloknak" Saját maguk varrhatják ruháikat Nemsokára beköszönt a bundák, télikabátok, majd a báli ruhák ideje. Sokan fordulnak ebben az időben a méretes szabók és szűcsök szövetkezetének dolgozóihoz. Ungi Gábort, a szövetkezet személyzeti vezetőjét kértük meg, adjon tájékoztatást tevékenységükről — A lakosság szinte csak a szolgáltató részét ismeri munkájuknak. Ezenkívül mivel foglalkoznak még? — A megyében hét szolgálta-tó, négy árutermelő részlegünk és hat boltunk van. A textilkonfekciót gyártó egységünk NSZK megrendelésre dolgozik. A kapacitást öt évre lekötötték, évente 40—45 ezer nyári és téliesített ballonkabátot gyártanak itt. A bőrkonfekciósok bérmunkában dolgoznak. Nagyon szép lánykarrhakabátokat készítenek és kidolgozott bélésnek való hörcsögbőröket varrnak megadott méretű táblába. Egyenruha-szabálságunk több testületet lát el. Van egy szintén exportra dolgozó kötőüzemünk, ahol téli sapka-sál együtteseket készítenek. A kötőüzem évente 20 millió forintot hoz. Kereskedelmi tevékenységünk használt ruhák és maradék anyagok eladását jelenti. — A szolgáltatótevékenység Sok helyen nem túl kifizetődő. Általában „szükséges rossznak” tart jót... — A szolgáltatás fontos, bővíteni kell, nemcsak, mennyiségben, hanem minőségben is. Amennyiben a szakma sajátosságai engedik, a technológiát akarjuk fejleszteni. Ez főleg a férfi méretes szabóságnál lehetséges. — Az új szolgáltatóházban kényelmes, korszerű helyet kaptak. Lesz-e valami újdonság? Új részleget alakítunk ki ..Fiatalok a fiataloknak” hévvel Itt fiatal szakmunkások dolgoznak majd, csak fiataloknak. — Az itteni árak a fiatalok pénztárcájához is méretezettek. — Jogos igény, de nem teljesíthető. Azonban annyit tudunk könnyíteni — és erre már berendezkedtünk —, hogy a fiatalok, ha igényük és idejük van rá, saját maguk szabhassák, varrhassák meg ruhájukat. Szakember irányítása mellett, jó gépeken a szakmai fogásokat is megtanulhatják. Ez zsebbevágó, így a rezsiköltséget kell csak fedezniük. — A szövetkezetben a munkaerőgondokon hogyan tudnak segíteni? — A megyében mintegy 600 embert foglalkoztatunk, ennek 80 százaléka nő. Érthető tehát, hogy állandóan 100—150 kismama van gyermekgondozási segélyen. Az így kieső munkáskezeket a VIII. általánost végzettekből pótolluk úgy, hogy szakmunkásképzőbe iskolázzuk be. Az idén szeptemberben 40 gyermek kezdte meg tanulmányait, jövőre már 150-en lesznek. G. E. Szocialista brigádok a hadseregben A magyar néphadseregben dolgozó polgári alkalmazottak körében is örvendetesen terjed, s mind hatékonyabb erővé válik a szocialista brigád mozgalom. Csupán az egyik szolgálati ághoz tartozó intézmények és javító bázisok állományában 119 brigád érdemelte ki a szocialista elnevezést. Ugyanitt öt kollektíva nyerte el a szocialista osztály címmet, három szocialista brigád pedig kongresszusi oklevél elis-merésben részesült. Az 1975. évi eredmények alapján e szolgálati jogon belül az egyik intézet elnyerte a „Szocialista munka intézete’ címet. A szocialista brigádok tagjainak jelentős hányada az újítómozgalomban is részt vesz. Ennek eredményességét tanúsítja, hogy e szolgálati ág területén a legutóbbi esztendő folyamán az újítások alkalmazása mintegy 1 millió 200 ezer forint közvetett megtakarítást eredményezett,amelyért az újítóknak 63 ezer forint újítási díjat fizettek ki. (RT) Kormányozni is megtanultunk A végegyházi üveg verandái kis házában mesél Kasza Mihály elvtárs az életútjáról, melyben ezrek és ezrek sorsa gyűrűzik. Olyan ez a mese, mint, amikor a nyugalmas vizet a vihar felveri, s az abban rejlő anyagok kavarogva a felszínre bukkannak, megmutatva szépségeiket, veszedelmességüket. Kasza Mihály elvtárs a társadalom viharos időszakában kezdett felcseperedni. Az édesapját, a gazdasági cselédet elsodorta nagy családjától az első világháború, s neki, mint felcseperedőnek vállára kellett lenn az otthoni gondokból. Vele együtt csak két kereső volt a hattagú családban. S ma már a mesék világába tartozik az, hogy — mint gyereket — hajnali két órakor felköltötték a mezőhegyesi pallérok. Évek hosszú sora érlelte meg benne, hogy valami nem jól van, mert a magafajtájának egynek sincs becsülete. De fogalma sem volt arról, miért van csak egyeseknek becsülete. A Tanácsköztársaság idején a többi fiatallal ő is figyelte az eseményeket. A Tanácsköztársaság leverése után a mezőhegyesi szeszgyárba került, ahol az egyik napon egy Deli nevű ellenőrrel összecsapott a vízhasználat miatt, amiért Deli lapáttal homlokon vágta. Ez bizony már sok volt és az ifjú Kasza Mihály Delit leütötte. Ennek az lett a következménye, hogy elcsapták a gazdaságból és ráfogták, hogy veszedelmes kommunista. Pedig I . akkor még nem is sejtette, hogy mit jelent a kommunista szó. Különben ezt afajta bánásmódot a Tanácsköztársaság leverése után egy ezredes a Mezőhegyesen tartott gyűlésen egyértelműen , megfogalmazta: ,,A nép eltörte a jármot, de most vasjármot teszünk rá." Amikor aztán 1924-ben megnősült, Végegyházán telepedett le, mert a felesége odavaló. (Ma is ugyanabban a házban laknak, csak akkoriban nem volt üvegverandája annak.) De előzőleg jelentkeznie kellett a jegyzőnél, aki azt kérdezte tőle, mi a biztosítéka, hogy meg tud élni? Szerencséje volt, mert akkor a cukorgyárban dolgozott. De aztán innen is kikerült, és 1926- ban a Végegyháza határában húzódó Szárazérnél dolgozott, azt takarították vagy nyolcvanan. Dolgozott köztük volt vöröskatona is, Misota Mihály, aki a mozgalom irányítója volt. A munka közbeni beszélgetések során jutottak el addig tizenegyen, hogy ebben az évben még decemberben a mai, Béke utcában megalakították a szociáldemokrata pártot. A szervezet helyisége a párttitkár lakásán volt, de ott csak addig tartózkodhattak, amíg befizették a tagdíjat. Ebből következett, hogy "munka közben tudtak a legtöbbet beszélgetni. De hát a zaklatást nem lehetett elkerülni, mert ha a munkaadó megtudta, hogy valaki a szervezkedésben részt vesz, akkor máris nem kellett az olyan a munkába.Másfajta zaklatásnak is ki voltak téve. Amikor a 30-as években Békéscsabán a Munkásotthon avatására készültek, a végegyházi pártszervezetet is meghívták, ahonnan Kasza Mihály elvtársat küldték el. A csendőrök tudomást szereztek a Munkásotthon avatásáról és mindenfelé elálltak, az utakat, hogy a falvakból minél kevesebben jussanak el az ünnepségre. Kasza Mihály elvtárs földutakon kerülte el a csendőrgyűrűt és jutott el Békéscsabára. Ekkor már meg volt Végegyházán a földmunkások szakszervezete is, de a helyiségében szintén csak addig tartózkodhattak, amíg a tagdíjat kifizették, így kapták meg a működési engedélyt. Egyszer, amikor bement oda két csendőr, huszonvalahányan voltak bent. Ezért tiltott gyűlés címén egy-egy hónapi elzárásra ítélték őket. És a büntetést ősszel kellett letölteniük Battonyán, amikor a répaszedésnél pénzt lehetett keresni. És amire hazamentek, már nem volt munka. A börtönőr pedig azzal szórakozott, amikor a büntetésüket töltötték, hogy az udvaron levő fára mutatva n mondta az ottani személyzetnek: ..Ezen a fán szeretném látni lógni ezeket, mert miattuk van minden baj.” A földmunkások szakszervezetének olyan 150—180 tagja volt. Azt akarták elérni, hogy a munkaadók a szakszervezetben kössék meg a szerződést és ne a községházán. A kubikosokkal aztán ott is kötötték meg. De azt is kifundálták jól a munkaadók, mert kimondták, hogy a végzett munka teljesítményét utánszámolni tilos! Aztán meg, ha a napi keresetük elérte a másfél pengőt, akkor már valamilyen ürüggyel leütöttek abból. — Gyötrelmes és izgalommal terhes időszak volt. Mégis nem maradt nyomtalanul az emberekben, mert az akkori 3500 lakosú Végegyházán a nyilas párt nem tudta megvetni a lábát, mindössze tizenöt tagja volt. S amikor 1941 ősz elején gyűlés volt Makón. Kaszaperről, Reformátuskovácsházáról, Pitvarosról biciklivel mentek az emberek. Pedig akkor a veszedelem még nagyobb volt, nyakig voltunk benne a II. világháborúban. Amikor 44 ősz elején a németek és a magyar katonai egységek vonultak vissza, a magyar fiúknak külön-külön mondtuk: „Szedd össze magad és állj be a cirokba.” Öten így is cselekedtek. Egy elárult bennünket, de azon az éjszakán bejöttek az orosz testvérek. S rövidesen megalakítottuk a kommunista pártot. — ^Ezután egy másfajta küzdelem kezdődött. Csak azt szeretném megemlíteni, hogy 48- ban azt mondták nekem, menjek Makóra a mezőgazdasági osztályra főállattenyésztőnek. Bizony nehezen tudtam szóhoz jutni, hogy én a hat elemivel? — Majd megtanulod. — Aztán jöttem rá, hogy nekünk a kormányzást kell most már megtanulnunk. Előzőleg voltam Pesten pártiskolán, aztán pedig Keszthelyen szakiskolán, majd Zsámbékon. Mint sok ezernyi más társam, így tanultam a kormányzás ezernyi fortélyát, s majd lettem Családpalotám tanácselnök, aztán Végegyházán. Később a végegyházi Új Élet elnöke. Miután a Szabadság és az Új Élet a 63— 64-es gazdasági évben egyesült, két évig annak az elnökhelyettese voltam. Majd nyugdíjba mentem. Most a Hazafias Népfront községi elnöke vagyok. És hát az is hozzátartozik az egészhez: Kasza Mihály elvtárs a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa, az idén ötven éve annak, hogy tagja a pártnak. „Beszélgetésünk közben a felesége odanyújtott neki egy meghívót, amelyben az állt, hogy melyik napon avatják doktorrá az unokáját. Cserei Pál