Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-24 / 120. szám
1977. május 24., kedd A balesetek megelőzéséért Beszélgetés Prókai Ferenccel, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetőjével A SZOT munkavédelmi osztálya május elején országos tanácskozást tartott, amelyen részt vettek az SZMT munkavédelmi felügyelői is. A tanácskozáson megvitatták az 1976. évi tapasztalatokat és meghatározták a további tennivalókat. Megállapították, hogy az üzemekben, intézményekben a munkakörülmények alakításában az előző évekhez képest jelentős a fejlődés. Ennek tulajdonítható, hogy csökkent az üzemi balesetek és a kiesett munkanapok száma. A tanácskozáson elhangzottakról beszélgettem Prókai Ferenccel, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetőjével, aki bevezetőben elmondta, hogy a megyében 1975-ben 2584, 1976-ban pedig 2536 üzemi baleset fordult elő és a kiesett munkanapok száma 2667-tel csökkent. Néggyel kevesebb volt a halálos balesetek száma is, sajnos azonban nyolccal több csonkulás történt. (Az utóbbi főként az építő-, a vas-, a nyomda- és a textiliparban.) — Mik a munkavédelemmel kapcsolatos új irányelvek? — Először is megtartani mindazt, ami tíz- és százezer ember munkájával az elmúlt évtizedekben kialakult és megfelel a követelményeknek, de változtatni mindazon, ami elavult. A szakszervezeti munkavédelmi tevékenység keretében fő feladat a politikai-mozgalmi eszközök alkalmazásának fejlesztése, mégpedig a műszaki, a jogi, az egészségügyi stb. szakértelemre alapozva. Ki kell alakítani és állandóan fejleszteni kell a szakszervezeti szervek és az állami, illetve gazdasági vezetők közötti korszerű munkamegosztást a munkavédelem vonatkozásában is, figyelembe véve a szakszervezeti mozgalom általános törekvéseit, fejlődő jog- és hatáskörét. A munkavédelmi tevékenység feleljen meg a kor politikai követelményeinek. Ma például a szakszervezeti mozgalomnak elő kell segítenie, hogy a beruházások határidőre, költségszinten, jó minőségben, az emberek egészségét és biztonságát szolgáló kivitelben valósuljanak meg, de ezt kell igényelni a gazdasági vezetőktől is. — Véleménye szerint minek köszönhető, hogy a munkakörülmények alakításában az elmúlt évekhez képest jelentős javulás következett be? — A gazdasági vezetők mind nagyobb gondot fordítanak a biztonságos munka feltételeinek megteremtésére, a szociális ellátás javítására, s ebben a törekvésükben a szakszervezeti szervek támogatják őket. Különösen tapasztalható ez az élelmiszeriparban, az építőanyagiparban és a legtöbb állami gazdaságnál, valamint a tanácsok felügyelete alá tartozó vállalatoknál, intézményeknél is. Kedvező, hogy a munkakörülmények javítása általában a műszaki fejlesztéssel együtt, tervszerűen történik. — A tanácskozáson megjelölt új irányelvekkel kapcsolatban mik még a további tennivalók? — Az elért eredményt nemcsak megtartani, hanem fokozni is kell. Elsősorban a dolgozókról való gondoskodás szemléletét szükséges erősíteni. Legyen elsőrendű feladat a balesetek megelőzése. Ide tartozik egyebek közt a munkavédelmi oktatás színvonalának az emelése. Ne legyen formális a biztonsági vizsgára kötelezett személyek (a vezetők és a fokozott hatóképességű veszélyforrás közelében dolgozók) elbírálása sem, hanem a technikai fejlődést figyelembe véve, állítsanak magasabb követelményeket velük szemben. Fontos a társadalmi szervekkel, intézményekkel (egyebek közt a KÖJÁL-lal, a megyei, városi, járási közlekedésbiztonsági tanáccsal, a Vöröskereszttel) való jó kapcsolat. Javítani kell a felvilágosító, nevelőmunkát. Feliratok, figyelmeztető táblák jelezzék a veszélyt, mutassanak be a dolgozóknak munkavédelmi oktatófilmeket és tartsanak előadásokat is. — Milyen általános kérdések merültek még fel? — Egyebek közt megemlítem azt, hogy a munkásszállítások jelentős része ma is úgynevezett „fakaruszos” buszon történik, ami már nem felel meg a követelményeknek. Mielőbb mikrobuszokkal és autóbuszokkal kell megoldani a személyszállítást. Nagyon fontos a szakszervezetek kezdeményezése, hogy a vállalatok, intézmények karolják fel a dolgozók munkavédelmi újítási javaslatait. Ezt azért mondom így, mert 1976-ban a megyében mindössze 278 kisebb, nagyobb ilyen jellegű újítást adtak be. Ennél jóval többet kell elérni. Itt említem meg, hogy a szakszervezeti bizalmiak megnövekedett hatáskörük alapján ugyancsak többet tehetnek a balesetek megelőzéséért. Végül ne felejtkezzünk meg arról, hogy Békés megyében 4160 szocialista brigád (50 ezer 550 dolgozó) tevékenykedik. Munkavédelmi szempontból rájuk is fontos szerep hárul. Az eredmény nem is marad el ott, ahol a gazdasági vezetés és a szakszervezet figyelembe veszi és elismeri a dolgozók újítói törekvéseit — fejezte be a beszélgetést Prókai Ferenc. Pásztor Béla Mezőberény, főtéri részlet Fotó: Gál Edit Döntött a Legfelsőbb Bíróság Mennyi kártérítést fizessen a buszvállalat? Egy vidéki, önállóan dolgozó kertész az egyik közlekedési vállalat autóbuszán utazott. Menet közben a kocsi megcsúszott, fának ütközött, és a kertész az autóbuszból kiesett. Oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy keresőképessége több mint 67 százalékkal csökkent, tehát III. fokozatú rokkant lett; miután állapotában javulás nem várható, rendszeres mezőgazdasági, kertészeti munkák végzésére alkalmatlanná vált. A rokkant 50 ezer forint kártérítésért és havi 3700 forint baleseti járadék megítéléséért az Állami Biztosító megyei igazgatósága ellen pert indított. Törvényességi óvás folytán az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőket mondta ki: " Nem fogadható el az az álláspont, hogy a kertészt csak 20 ezer forint kártérítés és havi 1500 forint járadék illeti meg, mert kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, nevezetesen: irányítása mellett a kertészeti munka többsége napszámosokkal is elvégezhető volt, felesége is segíthetett volna. Figyelembe kellett venni ugyanis, hogy az aszszony nagyrészt a magatehetetlen, súlyosan beteg ember ápolásával volt elfoglalva. Nincs kellően tisztázva az sem, hogy az ültetvényt valóban haszonbérbe adhatta volna. Igaz, ezt meg sem kísérelte, sőt még terményei értékesítéséről sem gondoskodott, s mindezek miatt egyenlő arányú kármegosztást kellett alkalmazni. — A Legfelsőbb Bíróság véleménye az — hangzik tovább a határozat —, hogy a rokkant felesége az értékesítéssel csak akkor foglalkozhatott volna, ha helyette más látja el a beteg férje ápolását és gondozását. Ez viszont jelentős költséggel járt volna. Ezen túlmenően nincs adat arra, hogy a rokkant lakóhelyén ténylegesen milyen a munkaerőhelyzet: a termeléshez és az eladáshozadódott-e segítség és milyen munkadíj mellett? Tehát a kárcsökkentés lehetősége tisztázásra szorul. A járadék megállapításánál is elengedhetetlen annak megállapítása, hogy idegen munkaerő bevonásával a rokkant kertészeti tevékenységének folytatása mennyiben lehetséges és mibe kerül. Bár az orvosszakértő véleménye szerint megmaradt munkaképességével napi két-három órai könnyebb fizikai munkát teljesíthet, de ennek mindaddig nincs jelentősége, ameddig nem bizonyosodik be, hogy csökkent munkaképességét lakóhelyén kereső foglalkozással hasznosítani tudja-e. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy 58 éves, más szakképzettséget igénylő munkakörben való elhelyezkedése nem várható el tőle. Egyébként is a havi 1500 forintban megállapított járadék nem alkalmas a rokkantat ért anyagi hátrány kiküszöbölésére, hiszen ez az összeg alatta van a szakképzetlen segédmunkás legalacsonyabb keresetének. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a kártérítés és a járadék összegének megállapítására új eljárást rendelt el. KIHÍVOTT HIVATAL Takarékosság a munkaidővel Párbeszéd a tanácsháza folyosóján: — Ön mire vár? — Építési ügy. — S éppen most, délelőtt intézi? — Ugyan, ide egy-két órára, azt hiszem bárkit elengednek a munkából. Egy közgazdász kutatócsoport elemzése szerint — különféle munkahelyi távollétek miatt — a napi törvényes munkaidő mintegy 15 százaléka megy veszendőbe. A kilépők jelentős része ezt írja a cédulára: hivatalos ügy a tanácsnál. A kutyafáját A kormány Tanácsi Hivatala tavaly olyan rendelkezést adott ki, miszerint a dolgozók általában munkaidejük után is elintézhetik ügyes-bajos dolgaikat. Ezeknek több mint 80 százaléka viszont azonnal elintézhető, mert sokan csak felvilágosítást, tanácsot kérnek. Éppen ezért nagy jelentősége van annak a kezdeményezésnek, hogy a gyárak, üzemek kihívják a hivatalt. Mármint a szakigazgatási, szerv egyegy vezetőjét, előadóját. Mezőkovácsházán például a MEZŐGÉP helyi gyárában minden hónap második csütörtökjén van fogadónap. Dancsi Mihály pénzügyi főelőadóval járjuk az üzemet. — Mik az eddigi tapasztalatok? — kérdezem. — Meglehetősen kedvezőek. Egy ilyen ügyfélszolgálati napon átlagosan 8—10- en jelennek meg. Ezt a módszert a tanácsiak politikai előnynek tartják, mert az állampolgári érdekek ilyen új formájával közvetlenebb kapcsolatba kerülnek a lakossággal, a munkásokkal. A darabolóműhelyben Szakál József leállítja az élhajlító gépet és felénk fordul: — Sok gondot okoz nekem ez a belvíz, a kertemet teljesen elöntötte. Nem tudom, lehetne-e szó arról, hogy adókedvezményt kapjak? Meg aztán azt sem értem, miért emelték fel az adómat ebben az évben? A főelőadó kész a válaszszal: — Szakembereink kimennek, megnézik milyen nagy a belvíz. Ha súlyos a helyzet, természetesen lehetőség van a kedvezményre. Hanem nekem is lenne egy kérdésem. Van önnek kutyája? Van. Nos, itt a bökkenő. Ugyanis az új jogszabály szerint az ebadót egyszerre kell fizetni a többivel. Ezért lett nagyobb az összeg. — A kutyafáját, én erre nem is gondoltam — csap a térdére Szakál József, és máris a munkadarabra figyel. Garázs az istállóban A szerszámkészítőknél egy zömök ember, Fischer András szerszámkészítő helyettesíti a művezetőt. Mivel a többieknek nincs mondanivalójuk, belevág a „kényes” témába: — Mikor lesz kész a vízmű Kovácsházán? Mennyibe kerül a bekötés, mert annyi mindent beszélnek az emberek. — A tervek szerint a közkifolyók már augusztusban vizet adnak — mondja az ügyintéző. — Nemsokára eldől, hogy mennyit kell fizetni egy-egy lakás bekötéséért. Éppen most tárgyalunk ezügyben a vízműtársulattal. Egy biztos: sokkal kevesebb lesz az összeg, mint amennyit rebesgetnek. A tmk-műhelyben már bonyolultabb ügyek is terítékre kerülnek. Tövisháti József, a bajuszos lakatos egy acéldarabbal a kövezeten le is rajzolja, hogy rosszul mérték fel az apósa telkét, s így több adót fizet a kelleténél. Panasza a noteszba kerül, hiszen ezt tisztázni szükséges a földhivatallal. — Van nekem más bajom is — folytatja a fiatalember. — Jelenleg az istállóban tartom a gépkocsimat, mégis garázsadót kell fizetnem. — Bizony, az garázsnak számít, tehát külön adó terheli — magyarázza a főelőadó. — Ezért jobban jár, ha újat épít. Néhány percig csend lesz a szerelőműhelyben. Sárközi István megmarkolja a satu fogantyúját és kérdezi: — Mondják meg nekem, de őszintén, a mi községünkben miért olyan csúnyák kívülről a szövetkezeti házak? A tervezők nem gondolnak a szépségre? Közben körénk sereglenek néhányan. Szeles László hegesztő a Ságvári lakótelepen lakik, s a repedt szennyvízvezetékre panaszkodik. Csepregi Pál pedig óvodás korú gyerekét szeretné elhelyezni takarítási szünet alatt. A sógorom nem dolgozik Már kinn az udvaron járunk, s a hallottakat összegezzük, amikor utánunk fut egy hosszú, szőke hajú fiatalember. Szinte hadarva kéri: — Segítsenek a nővéremen. A sógorom ugyanis már egy éve nem dolgozik. Három gyerekük van. A gyermekgondozási segélyből és a családi pótlékból élnek. A férj rendszeresen italozik. Mi lesz így velük? Dancsi Mihály megnyugtatja, hogy utánajárnak a dolognak, hiszen egy család további sorsáról van szó. Aztán előveszi a naplót, ahová mindent feljegyeznek. Van közöttük építési, gyámügyi, községfejlesztési, közlekedési ügy. Sokat már el is intéztek. Ilyen volt az Árpád úti buszmegálló visszahelyezése, vagy a peremkerületi üzlethálózat korszerűsítése. A TÜZÉP-teleppel szemben már építik az új, kereskedelmi és vendéglátóipari egységet. Szebenyi Lajosnak, a gyár személyzeti előadójának ez a véleménye a kihelyezett hivatalról : — Tavaly júniusban kötöttük meg az együttműködési szerződést a tanáccsal. Dolgozóink örülnek ennek a lehetőségnek, noha külön vállalati jogsegélyszolgálat is működik nálunk. A napközben kilépők száma viszont azóta lényegesen kevesebb. ♦ Úgy gondoljuk, a mezőkovácsházi példa mindenképpen követésre méltó. És másutt is jobban meg kellene gondolni: kit, miért engednek el a géptől, íróasztaltól tényleges, vagy állítólagos hivatali dolgának intézésére. Seres Sándor Dancsi Mihály és Szakál József az új adózási rendszert beszélik meg Demény Gyula felvétele