Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-10 / 213. szám
1977. szeptember 10., szombat Egy tanácsi beszámoló nyomában A szarvasi Városi Tanács V. B. műszaki osztálya 1976. októberében tárgyalt a város műemlékvédelméről. A végzett feladatok mellett felvázolták a további tennivalókat és 1977 márciusi határidővel határozati javaslatot is hoztak a Szárazmalom célszerűbb terület kialakításáról, felügyeletéről. Az itt elhangzott feladatok és határozati javaslat további sorsáról, a szarvasi műemlékvédelem eredményeiről és gondjairól beszélgettünk dr. Palov Józseffel, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum igazgatójával. — Az utóbbi években mi történt a város műemlékeinek, történelmi emlékhelyeinek megóvása érdekében? — A legelső helyre kívánkozik a régi Tessedik-féle gazdasági iskola, a mai múzeum rekonstrukciója. A MÉM, a Művelődésügyi Minisztérium, a Műemléki Felügyelőség és Szarvas város Tanácsa összesen ötmillió forintos támogatásával 1976 őszére befejeződtek a helyreállítási munkák. Az 1790- ben épült, majd 1872-ben átépített jelentős történeti értéket képviselő épület most a Megyei Múzeumi Igazgatóság kezelésében van. Az emeleti részt úgy készítették el, hogy a gimnázium rendkívül gazdag archív könyvanyaga, a mintegy 50—60 ezer kötet is helyet kapjon benne. A tanácsi beszámoló születésekor még nem nyitotta ki kapuit múzeumunk a nagyközönség előtt, azóta ez is megtörtént. Nagy öröm számunkra, hogy a Tessedik-síremlék.. gondja is megoldódott. A síremlék csúcsdíszét, amely 1820 óta az idők folyamán tönkrement, restaurálták, és helyette márványból elképszítették pontos mását. A síremlék ügyét a szarvasi ÖKI igazgatója, dr. Kovács Gábor karolta fel, aki kapcsolatot létesített a Képzőművészeti Alap szakembereivel, és július végén már helyre is állították a síremléket. Az eredeti csúcsdísz múzeumunkban kapott helyet. Sokat írtunk Szarvas egyik műemlék-érdekességéről, az Alföld egyetlen üzemképes szárazmalmáról. Azt is hallottuk azonban, hogy az idegenforgalmi programokban szereplő malomlátogatások rendre meghiúsulnak. Mi az oka? — A jelentős ipartörténeti értéket képviselő Szárazmalmot a Műemléki Felügyelőség irányításával 1973-ban 450 ezer forintért hozták helyre. Sajnos, az út még mindig nem épült meg a malomhoz, ezért továbbra is nehézkes a járművel történő megközelítése. De ennél komolyabb problémáink is vannak. A Szárazmalmot jelenleg nem lehet látogatni. A telken álló ház gazdája eddig múzeumunk alkalmazottaként vezette a látogatókat, de felmondott. A malom területéhez tartozó 60 négyszögöl telek pedig magánkézben van. Komoly előrelépés, hogy a terület közérdekű kisajátítása már folyamatban van. Ennek a megoldása szükséges ahhoz, hogy újra megnyíljon az érdeklődők előtt a Szárazmalom kapuja. De hadd folytassam tovább az eredmények felsorolását. A tanácsi beszámolóban említett időpontra befejezték a Mitrovszki kastély, a volt városi tanácsháza klasszicista épületének rekonstrukcióját is. A munkálatokból már csak a külső falfelület kialakítása van hátra. A szlovák tájház nem műemlék. Értéke inkább funkciójában, s a kiállítás anyagában lelhető. Megoldották-e a tájházhoz vezető út gondját? — Egyelőre itt is probléma van a megközelíthetőséggel, de a tetőt is újra kellene nádazni. A tájházzal kapcsolatos „gazdaviszony” rendezésére pedig hamarosan sor kerül. • • • A beszélgetés után megnéztük a korábban említett műemlékeket, történelmi emlékhelyeket. Első utunk a régi evangélikus temetőbe vezetett. A szikrázó napsütésben vakítóan fehér lett a görögös stílusban épült Bolza-mauzóleum. A szarvasi arborétum alapítója, gróf Bolza Pál és családja temetkezési helyéül szolgált az 1870-es években készült mauzóleum. Azóta a szépen helyreállított építészeti remeket ravatalozóként használják. Felújítására az egyház és a Műemléki Felügyelőség biztosította az anyagi fedezetet. A szépen gondozott, klaszszicista stílusban készült Tessedik-síremléken nemcsak a szépen megformált márvány csúcsdísz, hanem az emlékező felírás gondolatai ragadtak meg. Íme, a latin nyelvű felirat kezdő sorainak fordítása: „A legjobb szülőnek, Tessedik Sámuelnek, Szarvas egyháza 58 éven át volt lelkészének, a felséges Isten akaratából, ki érdemei sokasága folytán Ausztria három császárának kegyelméből vált híressé, aki nem annyira magának, vagy övéinek, mint népe jólétének élt sokáig és teljesen.” Utunk tovább vezetett. Megnéztük a Granárium kissé omladozó épületét, majd ellátogattunk a volt Bolzakastélyba, ahol most az öntözési kutatóintézet működik. A gondos gazdakezek nyomán — a kis arborétumnak is beillő csodálatos park, az épület lépcsősorokkal fenségessé emelt klasszicista stílusú homlokzati része — régi szépségében néz a zöld színben játszó Körös holtág vizére. Látogatásunk utolsó állomása az újjáépített Tessedik-iskola, a mai Tessedik Múzeum volt. Egyik kiállítótermében megnéztük az éppen most gazdagodott Markócs-hagyaték nagyméretű festményeinek restaurálási munkáit. A szépen helyreállított későbarokk stílusú épület november óta régi pompájában várja látogatóit. A műemlékek, emlékhelyek felkeresésekor néhány órára el is felejtkeztem arról, hogy egy tanácsi beszámoló nyomában járó újságíró vagyok. A látottak, az új élmény elfeledtette velem. De egy dolog — akár a többi Szarvasra látogató turistát — engem is zavart: a Szárazmalom bezárt kapuja... B. Sajti Emese A Körös holtágára néző Bolza-kastély népe jólétének élt sokáig és teljesen.” Művészek és népművelők tanácskozása Békéscsabán Araczki János, Békéscsaba tanácselnöke köszöntötte tegnap délelőtt Békéscsabán, a Fenyves-szálló tanácskozótermében a város művészeit és népművelőit, akiket a városi tanács baráti eszmecserére hívott meg. Gondolatébresztő bevezetőt Fekete Jánosné, a városi tanács elnökhelyettese mondott. Hangoztatta, hogy Békéscsabán történelmi léptékű fáziskiesést kell behozni, és ez a hátrány a közművelődésben, a kulturális életben is megmutatkozik. Arra van szükség, hogy a szellemi élet az elkövetkezőkben még több eredményt, sikert hozzon a köz javára. A továbbiakban sorra vette a művészeti élet és a közművelődés részterületeit, értékelte azok jelenlegi állapotát és felvázolta a fejlődés lehetséges irányait. Beszélt arról, hogy meg kell teremteni a város értelmiségieinek eredményesebb összefogását, azokat a színtereket, ahol találkozhatnak és kicserélhetik gondolataikat. Kiemelte, hogy a város művészetpártoló tevékenysége nem öncélú, hanem a köz érdekére figyelmező. A vitaindítóhoz sokan hozzászóltak. Tóth Lajos a közös ügy szolgálatának jelentőségét húzta alá, Végh Andor a filmek nevelő hatását elemezte. Sárhelyi Jenőné a közönségnevelés különböző lehetőségeiről szólt, Jurka László, a Jókai Színház igazgatója az egységes alkotói nyelven való beszéd szükségességét emelte ki, Filadelfi Mihály pedig az alkotóműhelyek problémáit említette. Bicskey Károly színművész a „vidéken élni” nemes életszemlélet önként vállalt terheiről fejtette ki véleményét. Tóth István a békéscsabai szimfonikus zenekar gondjaival ismertette meg a tanácskozást, Rázga József, a zeneiskola igazgatója a művészetbarátok körének megszervezését javasolta. Dr. Csende Béla, a megyei tanács művelődésügyi osztályának osztályvezető-helyettese utalt a három város: Békéscsaba, Gyula, Békés közös összefogásának feladataira. Szabados Béláné az új épületek belső kialakításának esztétikai jelentőségét húzta alá több békéscsabai példával, végül Born Miklós, a Balassi Együttes művészeti vezetője az együttes harmincéves jubileumáról adott tájékoztatót. A tanácskozás résztvevői a késő délutáni órákig együttmaradtak és tovább folytatták az elhangzott problémák, tervek megbeszélését. S. E. Fekete Jánosné, a békéscsabai városi tanács elnökhelyettese mondott vitaindítót Fotó: Gál Edit mUMMtMUHUnMMMMtWMHWWWHMMWW Anyanyelvi őrjárat: Beszédművelés a családban A nyelvhelyesség ma már nem csupán a nyelvműveléssel szakszerűen foglalkozók feladataként él, hanem társadalmunk jelentős részét átfogja. Sorolni is hosszú lenne az érveket, amelyekkel a fenti megállapításomat bizonyíthatnám. Egyetlen tényre utalok csupán, történetesen arra, hogy terjedőben van (bár korántsem kellően) a beszédművelés a családban is. A családi közösségben kétféle beszédművelési formával találkozunk. Egyrészt a kisgyermek beszédkészségének kialakulásában van meghatározó és fontos szerepe a családnak. A másik pedig ■kívülről a családra ható tényező, mint például az iskolás gyermek önként vállalt nyelvművelő tevékenysége, amely egyrészt gyakorlás, másrészt a tanultak azonnali alkalmazásának lehetőségét kínálja. Dicséretes az ilyen tevékenység, amely a gyermek buzgalmán túl a nevelő lelkiismeretes munkáját is dicséri. Többet foglalkozunk úgy általában a helyesírással, az írásbeli kifejező készség fejlesztésével, és kevesebbet a beszéddel. Pedig ismeretes, hogy a helyes beszéd nagymértékben elősegíti a helyesírás elsajátítását is. A helyes beszéd alakításában pedig a család szerepe rendkívül nagy és felelősségteljes. S, hogy a szülők biztosak legyenek a dolgukban az sem árt, ha fellapozzák korábbi nyelvtankönyveiket s felfrissítik a hangtani és szótani részeket. Tanítanunk kell a szép, az irodalmi nyelvhez igazodó hangképzést. A beszélő gyermeknél különösen ügyeljünk a hangok rövidségének és hosszúságának betartatására. Ugyanis ha nem hangoztatjuk kellő ideig a hangot, vétünk a helyes hangképzés ellen: tanító, felelős, kelemes. De helytelen a nyújtás is: heggeszt, Bella, ügyes. A hangoknál kell említenünk az olyan jelenségeket a mássalhangzók köréből, mint a betűejtés, amelyről más alkalommal már szóltam, vagy a hangok elhagyása, kivetése (kezét csókolom helyett kézcsókolom). A helyes kiejtéshez, a beszédműveléshez még számos tényező tartozik. A helyes hangsúlyozás és a helyes hanglejtés szintén alapvető és lényeges. De sorjázhatnék tovább a tennivalókat, amelyekre figyelemmel kell lennünk a beszélni tanuló gyermek esetében. Fülöp Béla izugijaira HANGSZÓRÓ Vizsgaidőszak? Nagyon kellemetlen érzés, amikor a világ legtermészetesebb hangján olyan dolgokról beszélnek körülöttem, amiről nekem fogalmam sincs. Ilyenkor behúzom a nyakam és nagyon szégyellem, hogy megint lemaradtam egy fontos tudnivalóról. Így történt ez csütörtök délután is, amikor bekapcsoltam a rádiókészülékem s a Petőfi adó műsorán a Felsőbb osztályba léphet! című irodalmi vizsgavetélkedőre kezdtem figyelni. A riporter bemutatkozásul közölte a hallgatókkal, hogy vizsga és játék lesz ez a műsor, s elmondta azt is, hogy jelentkező lehet minden 16 éven felüli polgár, aki elvégezte az általános iskola 8. osztályát, s valamilyen oknál fogva nem folytatta tanulmányait a középiskolában. Olvastam régebben a közművelődésnek arról az új formájáról, mely szerint minden szervezett iskolába járás nélkül indulni lehet a vetélkedőn, s aki ott megfelelt, érvényes középiskolai bizonyítványhoz jut. Tudtam, hogy a rádió szervezi ezt a vitára ingerlő bizonyítványosztó módszert, de arra nem gondoltam, hogy már a vizsgaidőszak is elérkezett ebben az „iskolában”. Pedig elég alaposan odafigyelek a rádióműsorokra s aligha hinném, hogy ez a sorozat elkerülte volna a figyelmem. Ha mégis így történne, akkor sem tartanám szerencsésnek a csütörtöki vizsgavetélkedő bemutatkozását, hiszen a hallgatóktól nem lehet elvárni, hogy minden előzménnyel tisztában legyenek, s ha nem tudják, hogy a játékosokat milyen előzmények után engedték a mikrofon közelébe, máris megzavarta a szurkolást. S a vetélkedő legfontosabb követelménye, hogy ne csak a résztvevők, de a közönség is tisztában legyen a játékszabályokkal. Vitára ingerlőnek mondtam az ilyenfajta bizonyítványszerzési módot, s el is tudom képzelni a körülötte gyűrűző véleményeket. Hívei azzal érvelhetnek, hogy minden módszert, így a színvonalas vetélkedőre való készülődést is ki kell használni a dolgozók tudásának gyarapítása érdekében. Az önképzés mindig jelentős tartaléka volt szellemi életünknek — Veres Péter például néhány elemi elvégzése után saját erejéből akadémikusi szintre művelte önmagát — ,miért ne lehetne hivatalosan is elismerni az ilyesfajta erőfeszítéseket Az ellentábor azt mondhatja, hogy ha egy vetélkedő után bizonyítványhoz juttatjuk a résztvevőket, akkor mi szükség van éveken át szakképzett pedagógusokkal irányítani az öregdiákok tanulását? Sok ezer felnőtt látogatja a dolgozók iskoláját, a hetente megrendezett vetélkedőn pedig mindössze két ember kaphat bizonyítványt, s így a lottónyertesek példájára csak a szerencsés kevesek juthatnak előnyhöz. Remélhető, a felnőttoktatás irányító szakemberei jól végiggondolták az érveket, mielőtt zöld utat biztosítottak az új vizsgáztatási módszernek. Az egész kezdeményezésnek műsoridőt szolgáltató rádiósok munkájáról pedig csak annyit, hogy a csütörtöki adásból inkább a tanulságokat érdemes levonni, mintsem erényeit magasztalni. Hiányzott a vetélkedő atmoszférája, nem volt következetes a zsűri, a vizsgázók pedig a jól fésült mondatok mellé elképesztő melléfogásokkal „színesítették” feleleteiket. A szeptemberi kánikulában sugárzott vizsgavetélkedő így csak egy pótvizsga színvonalával vetekedhetett. (Andódy)