Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
1977. december 18., vasárnap Békéscsabán szerepel a Budapesti Filharmónia Társaság zenekara December 19-én, hétfőn este 19 órai kezdettel lép fel Békéscsabán, a Jókai Színházban a Budapesti Filharmónia Társaság zenekara. A hangversenyen elhangzik Wágner: „Siegfried idill” és „Wessendonk - dalok” című műve, valamint Richard Strauss: „Négy utolsó ének” és „Halál és megdicsőülés” című szimfonikus költeménye. A zenekart Kórodi András karnagy vezényli, aki 1963 óta az Operaház első karmesteri állását tölti be. Operaházi tevékenysége mellett részt vesz az ország zenei életében, mint a szimfonikus és oratórikus muzsika népszerű előadója. Munkája elismeréseként számos kitüntetést kapott, így 1952- ben a Liszt-díj III. fokozatát, 1958-ban a Liszt-díj I. fokozatát, 1960-ban az „Érdemes művész” címet, majd 1970-ben a Kossuth-díjat. A hangversenyen fellép Sass Sylvia, aki a nemzetközi érdeklődés hatósugarába akkor került, amikor Bécsben a nemzetközi énekversenyen VI. díjat nyert. 1972-ben a Kodály Zoltán énekversenyen különdíjat kapott. 1973-ban Szófiában elnyerte a nagydíjat és a Bolgár Zeneszerző-szövetség különdíját. A moszkvai Csajkovszkij nemzetközi zenei versenyen 1974-ben II. lett. Sass Sylvia Építészeti szabadegyetem A TIT Békés megyei szervezete a szakembereknek és az építészet iránt érdeklődőknek szabadegyetemet szervez Békéscsabán. A cél az, hogy a szabadegyetem részvevői sokoldalúan tájékozódjanak a hazai és külföldi eredményekről, megismerjék az új műszaki lehetőségeket, az építészet és a társművészetek kapcsolatainak lehetőségeit. — Az egyetemről kikerülő fiatal mérnökök, csupán a pályához szükséges alapokait kapják a diploma mellé — mondotta Borbola László építészmérnök, a szabadegyetem vezetője. Békés megyében sajnos hiányzik néhány generáció, akiknek a tapasztalatára támaszkodhatnánk mi fiatalok. Szeretnénk segíteni magunkon és másokon is, ezért szerveztük meg a szabadegyetemet. A szakma kiválóságait hívtuk előadásra A 8 előadásból álló szabadegyetem 4 első előadása magyar témájú lesz, elméleti alapozás az építészetről, a hazai fejlődésről, a jövő lehetőségeiről. Arról, hogyan lehetne a népieskedés vádja nélkül alkalmazni a múlt népi hagyományait a tervezés egyszerű, célszerű formavilágában. Az épületek külső és belső terének harmonizálásáról is beszélünk majd, a belsőépítész és a tervezőmérnök összhangjáról. A műszaki egyetem tanárai és neves építészek tartanak majd előadást a finn, a francia, az amerikai építészetről. Kezdetben féltünk, hogy nem lesz elég jelentkező a szabadegyetemre, szerencsére tévedtünk. Jövőre folytatjuk majd a tájékozódást, hogy még többet ismerjünk meg a világ építészetéből, s a saját munkánkban is hasznosíthassuk azokat. B. Zs. Zenei rendezvények úttörőkórusok — pávakörök Ülésezett a KÓTA A Kórusok Országos Tanácsának megyei elnöksége csütörtök délelőtt ülést tartott Békéscsabán. Először a Megyei Művelődési Központ tájékoztatója hangzott el a kórusminősítésekről, a Békés-tarhosi zenei napokról és a Kodály—Bartók díszhangversenyről. Ez utóbbin a megye kilenc kórusa szerepelt. Az úttörőkórusok fejlődéséről és foglalkoztatásáról Bencsik Ilona, az ifjúsági ház igazgatója számolt be: a bemutatókon mind nagyobb számban vesznek részt. Tartalmában és szervezettségében kiemelkedik Békés, Békéscsaba és Szarvas munkája, s kezd fölfejlődni a szeghalmi és mezőkovácsházi járás. A pávakörök munkáját Tóth Imre, a sarkadi művelődési ház igazgatója értékelte. Az október végi minősítésen 27 kör 555 taggal, és 39 citerazenekar 240 taggal vett részt, bár ennél több működő szervezet van. Nyaranként egyhetes bentlakásos tanfolyamokat tartanak, jövőre is így lesz. Tervezik a gyermekcsoportok fejlesztését és a citerazenekarok egyéb népi hangszerrel való kibővítését; egy nagyobb tájegységi bemutatót Békéscsabán, és egy megyei népdalkiadványt. Javasolta, hogy a munkásművelődésbe jobban kapcsolják be a pávaköröket. Sárhelyi Jenőné, a KÓTA megyei titkára a felnőttkórusokról számolt be. A művészeti bizottság a színvonalemelésbe további segítséget ad. A gyermek-pávakörök és hangszeres együttesek pedig a jövő évi gyermeknapon Békéscsabán mutatkoznak be. A törvény még nem elég A közművelődésről tanácskoztak Gyomán A napokban ülésezett Gyoma nagyközség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A tanácsülés egyik lényeges napirendi pontja a közművelődési törvény helyi megvalósulásának értékelése volt. Az elsők között tárgyalták így ezt a témát Békés megyében, s a beszámolóból világosan értették a tanácstagok, hogy a több mint 11 ezer lakosú községben döntő fontosságú kérdés a közművelődési törvény eredményes megvalósítása. Andrési Pál vb-tag, a gimnázium igazgatóhelyettese állította össze a tanácsülés elé kerülő beszámolót, Fekete Antal gimnáziumi igazgató pedig a közművelődési és oktatási bizottság elnöke a községben, így mindketten tapasztalatból és meggyőződéssel beszéltek, amikor a közművelődési törvény gyomai megvalósításáról, a tanácsülésről kérdeztük őket. — A közművelődési és oktatási bizottság tagjai minden vállalati, üzemi, termelőszövetkezeti gazdasági és társadalmi vezetővel beszéltek intézményük kulturális életéről. A művelődési ház igazgató ismeretei, tapasztalatai, a kultúrház intézkedési terve, a község hosszú távú és egyéves közművelődési munkaterve alapul szolgált a beszámoló elkészítéséhez — mondotta Fekete Antal. — A vállalatoknál megalakultak már a közművelődési bizottságok, munkájuk alapján biztató összképet láttunk, de néhány vállalatnál még uralkodik a formalizmus, amikor a látogatói vagy előadásszámok mögött nincs tartalom. A Körösi Állami Gazdaságban, a Kner Nyomdában, a kenyérgyárban vagy a vegyesipari vállalatnál követésre méltó a szocialista brigádmozgalom, kiemelt feladat a tanulás és művelődés, de például a Viharsarok Halászati Tszben igen sok a javítani való. Néhány eredményről már ők is beszámolhatnak, de addig, míg egy kis helyiségük nincs a politikai képzésekhez, közös tanuláshoz, művelődéshez, addig nagyon nehéz a dolguk. A közművelődést mellékesen nem lehet művelni, ahol megszállottjai, függetlenített képviselői vannak, ott eredményes a művelődés, ezt mutatja a gyomai gyakorlat is. Andrési Pál örömmel említette a szocialista brigádok színvonalas szerepléseit a közművelődési vetélkedőkön. A 160 órás általános iskolai felnőttoktatáson részt vevők száma is egyre nő, szakmát isszívesen tanulnak a gyomai felnőttek. (Pl. a Győzelem Tsz-ben körzeti szarvasmarha-tenyésztő betanítottmunkás-tanfolyamot indítottak 1977-ben.) Politikai tanfolyamokra, a marxizmus— leninizmus, esti középiskolába, egyetemre, szakosítóra csaknem 60-an járnak Gyomáról. Nagyon nagy gond viszont a fiatalok szabad idejének megfelelő hasznosítása. Szűk a művelődési ház, sok a fiatal, az iskolába járók körülbelül 1600-an, a dolgozó fiatalok négyezren vannak. Negyedik esztendeje szervezi a Kiss Lajos Gimnázium a névadóra emlékeztető kulturális napokat, ősszel 10 iskola képviselőit várják tantárgyi vetélkedőkre, kulturális és sportversenyekre. A gimnázium hamarosan együttműködési szerződést köt a művelődési házzal. Szeretnektáncolni, szórakozni a gyomai fiatalok, de nem sok ifjúsági klub várja őket a községben. A klubmozgalom fellendítése még a jövő közös feladata. Az általános és középiskolák tanulói mindennapos vendégek a könyvtárban, ahol tanulásukhoz, esetleg kutatásaikhoz is megfelelő segítséget kapnak. — Szeretnénk, ha a mi diákjaink a többi községi fiatallal együtt nagyszerű klubéletet teremtenének maguknak — mondta egyik legnagyobb vágyát az igazgatóhelyettes. Ritka jubileum köszöntött Gyomára, az újratelepítés 260. esztendeje. Ez az évforduló mutatta meg igazán, hogy mennyire szeretik a községbeliek lakóhelyüket, (építették, szépítették Gyomát, parkosítottak, takarítottak), milyen sok értékes vezető ember, művész került innen az ország különböző vidékeire. A községben december 11-én helytörténeti vetélkedőt rendeztek szocialista brigádoknak, ahol az évfordulóra kiadott „Gyomai tanulmányok” című kötet alapján állították össze a kérdéseket. A brigádtagokat nem lehetett felkészületlenségen kapni, a jók közül is legjobbak lettek az ÁFÉSZ, a Kner Nyomda, a vegyesipari és az építőipari vállalat versenyző brigádjai. A gyorsan fejlődő Gyomáról filmet is forgattak a tanács kérésére, amelyet üzemekben, vállalatoknál vetítenek, s bemutatják majd a községből elszármazott közéleti embereknek, művészeknek is. Fekete Antal és Andrési Pál gyakorló pedagógusok, népművelők, ismeretterjesztők, alapos ismerői a gyomai közművelődési gondoknak. A tanácsülésen is beszéltek az ellentmondásról: a községi pártbizottság, a tanács és a gazdasági egységek megállapodást kötöttek kulturális alap létrehozására, hogy a szerződésből mennyi valósult meg, bizonyítják a számok. 1976- ban 1 millió 251 ezer forintot kellett volna a közös pénztárcába tenni, a valóság 916 ezer forint volt, 1977- ben a tervezett 1 millió 439 ezer forint helyett éppen a felével, 748 ezerrel gazdálkodhattak a közművelődés irányítói. Pedig a közművelődési törvény éppúgy törvény bárhol az országban, mint a pénzügyi vagy jogi szabály! Meg kell valósítani, s ezt a szemléletet kell magukévá tenniük nemcsak a gyomai, hanem a megye bármelyik vidékén dolgozó gazdasági vezetőknek. Bőven lenne helye a hiányzó pénznek a községben, többek között a zeneiskola, a kultúrház, a mozi fejlesztésére. Lelkiismeretes, hivatásukat szerető, fáradhatatlan emberek a közművelődés gyomai megvalósítói. Egymagukban azonban mégsem juthatnak sokra, szükségük van a gazdaságokban, üzemekben dolgozók, irányítók segítségére is, közülük pedig a községi KISZ-es fiatalok sem hiányozhatnak. Hiszen az ő jövőjükről is szó van a közművelődési törvényben. Bede Zsóka 12. — Szervusz, Katicám, csókollak, hívom apádat. Néha azt is hallani lehetett a telefonba, hogy ugyanezen a titkárnői hangján szólítja a férjét: — Gunuszti,... a kislányod. Ez a kislányod az idők folyamán kapott bizonyos hangsúly- és hangszínmódosulásokat. Másképpen hangzott, amikor Kati még csakugyan kislány volt, másképpen, ahogyan nőtt, és most, amikor már felnőttszámba megy, most határozottan van valami ellenségesen gúnyos mellékíze. Ilyenkor Kati is megjegyzett valamit, legalább gondolatban. Pukkadj meg, Klárikám... — valami ilyesmit. Még akkor ráadásul az apja hangszínében is fel kellett fedeznie valami Kláriból vettet, vagy Klári által szuggeráltat. Ő is valahogy így mondta: — Szeeervusz, Katikám, szeeervusz, kislányom. Még jó hogy nem Katicát mondott; ez a Klári privilégiuma volt. — Csak megkérdem, hogy vagy, régen hallottam a hangod! Ebben természetesen volt némi szándékos szemrehányás is. Végtére is egy apa — még egy különvált apa is — felhívhatná néha maga is a lányát; nem kellene megvárnia mindig, amíg ő jelentkezik. ■ Támadhatna valami betegsége, vagy történhetne vele valami, nem? De azért ez csak olyan szelíd volt, ez a szemrehányó jelleg a hangjában és a szövegében, valójában nem akarta bántani. Erre persze következtek apa korrekt, de unalmas szavai. Mert kötelességének érezte, hogy valami módon tájékoztassa az egyetlen kislányát a saját élete folyásáról. De ebből a tájékoztatásból talán szándékosan, talán véletlenül, de minden érdekességet kihagyott, ősidők óta diszpécser volt ugyan a gyárban, se előre, se hátra, akár Lajos bácsi, akivel egy üzemben dolgoztak, s aki valami raktáros, vagy talán főraktáros volt, s akivel ezek szerint minden nap többször is beszélt, de soha nem említette , egyáltalán semmi olyat nem említett, ami valaha is érdekelte volna Katit. Csak annyit sejtett ezekből a beszélgetésekből, hogy szegény apjának gondokkal ugyan némileg megtűzdelt, de lényegében szörnyen unalmas lehet. S még ráadásul ez a Klááári, hát ez is szörnyen unalmas egy nő lehet... ezzel élni le egy életet. — Köszönöm, Apa, én is megvagyok... igen, anyukám is jól van... apukám is... a kedves, derék Tiborkám is... Egyáltalán mindenki jól van, aki csak kell, hogy legyen valahogy, csak engem esz meg a fene és még csak nem is tudom, hogy miért. Ezt természetesen már csak gondolta, miután szelíden letette a telefonkagylót. Mindig vigyázott, hogyan teszi le a kagylót, mert egyszer hallotta, hogy Anyu valami következtetést vont le abból az állítólag túlságosan erélyesre sikerült mozdulatból, ahogyan egy máskülönben kedvelt barátnője a telefonkagylót visszatette a helyére. Mindenki érzékeny, vigyáznia kell. — Apáddal beszéltél? — jött be Anyu. — Apámmal. Atyámmal, ha pontosabb akarok lenni. — És? — És mit és? — Na ne hülyéskedj velem, kisfiam, mert megjárod! Tudod, mit kérdezek. Megbeszéltél vele valamit? — Nem, Anyukám. Ez csak a gyermeki ragaszkodás jele és a kapcsolat ápolása volt. Beszélni majd csak azután beszélhetek vele komolyabban, ha te már tárgyaltál Apuval. Ahogy megegyeztünk. Anyu nem emlékezett pontosan, hogy mi is volt az ő egyezségük. De arra emlékezett, hogy valami vitájuk volt a feladatok megosztása körül; ha tehát Kati most a magáénak ismeri el az apjával való tárgyalás feladatát, az már önmagában is valamilyen siker. Szóval ahogy megegyeztünk...? — fürkészte Kati arcát, némileg még kételkedve, de már háborgás nélkül. Kati alkalmasnak tartotta a pillanatot az ellentámadásra. — És te? Te mikor beszélsz Apuval?... Csak úgy kérdem — fűzte hozzá mintegy eljelentéktelenítve a kérdést. — Az alkalmas pillanatban. — Hangzott a rejtelmes válasz. — Te tudod, Anyu... Ezzel a megértő, bölcs sóhajtással hagyta el a szobát Kati, de ez mégis utolsó szó volt, s figyelmeztetésnek is beillő. Az legalábbis kétségtelen volt belőle, hogy ha valakit felelősségmulasztás terhel, az semmiképpen sem ő, aki lám, voltaképpen most is az ügy érdekében telefonál. * * * Gitta természetesen ki kellett, hogy fogja a legmegfelelőbb pillanatot. Mert Apu is egy érzékeny műszer, ővele is tudni kell bánni. Hétköznap, munka után egyszerűen képtelenség valami komoly dolog megbeszélésébe fogni. Ilyenkor csak hazajön és beleroskad egy fotelbe. Tévé, rádió, esetleg egy könyv. De szólni hozzá? Egyszerűen életveszély. Mert nem hall, nem is fogja fel a külvilágot. Annyira tiszteletben tartja a saját fáradtságát, hogy úgy érzi, másoktól — elsősorban a saját családjától — is joggal várja el, hogy hasonlóképpen tiszteljék. Tisztelik is. Főleg Anyu. (Folytatjuk) A Kozmosz Szövetkezet hangszerjavító részlegében általában hagyományos hangszereket javítanak, de gyakran különleges instrumentumok is az itt dolgozó mesterekhez kerülnek. Ez utóbbiakat különös műgonddal kell újjávarázsolni. Képünkön: tuhát javítanak a szakemberek (MTI-fotó: Ruzsonyi Gábor felvétele — KS)