Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-02 / 180. szám

Endrödi Adidas Adi Dessler úr három évvel ezelőtt bízta meg ezed íz­ben az Endrödi Szabó Szövetkezetet, hogy bérmunkában varrjon össze sportöltözéket cége — az Adidas — szá­mára. Az első esztendőben mindössze 5000, úgynevezett szabad­idős öltözéket kért az endrődiektől... Nem hisszük, hogy külö­nösebben be kell mutat­nunk az Adidas sportszer­­gyártó céget. Napjainkban minden második „menő” egyesület sportolói az ő ter­mékeikben űzik sportágu­kat. De ha visszaemlékszünk a nemrégiben lezajlott lab­darúgó VB-re, a döntő 16- os mezőnyéből 15 nemzet csapata az ő általuk gyár­tott dresszekben, melegí­tőkben játszott De hétköz­napi viseletnek is használ­ják a mai teenagerek. 100 ezer melegítő Nos, az 1976-ban elkészí­tett 5000 melegítő ruhát nagy megelégedéssel vette át az Adidas az endrődi szövetkezettől. Éppen ezért érthető, hogy tavaly már 36 ezret kért a szövetkezettől, az idén pedig 100 ezer tré­ningruha összevarrására kö­töttek szerződést. Ehhez a nyugatnémet cég az alap­anyagon kívül még a cérnát és a címkét is megküldi. A sok száz méter kelméből az endrődiek tetszetős fiú, női és férfi szabad­idős öltözé­ket küldenek vissza a partnernek. A szövetkezet kezdetben saját gépparkjával igyeke­zett eleget tenni a kérésnek, azonban az első évben na­ponta mindössze 100—150 tréningruha került le a szalagról. Hogy a munka termelékenyebb legyen, az Adidas hat különböző spe­ciális célgépet — mint él­varrót, rend­izőt, hattűs gé­pet — küldött a szövetke­zetnek bérbe 1976-ban, ame­lyet az idén már megvásá­roltak az endrődiek. Az olasz Rimoldi-gépekkel ma már naponta 450—500 öltöny kerül ki a gépsor alól. A tervek szerint további hét célgépet vásárol a szövet­kezet. Szakmai előrelépte Az új gépekkel dolgozni nemcsak­­ annyit jelent, hogy a termelékenység több mint másfélszeresére növe­kedett a korábbi évekhez viszonyítva, hanem a szak­munkásaik és betanított dol­gozóik szakmailag is előbb­re léphettek. A betanuláson és a fogásokon kívül az Adi­das más szakmai segítséget is megad, mint például az új gépek beindítása, a gyár­táselőkészítés és sorolhat­nám tovább. A két műszakban megter­melt 100 ezer sportöltöny a szövetkezet kapacitásának mintegy kétharmadát köti le 1978-ban. E nagy mennyi­ségből az idei első félévben 65 ezret már kiszállítottak. Az egész évre vállalt száz­ezres mennyiség 13,5 millió forintos árbevételt hozhat a szövetkezetnek. Mivel a gyulai Szabók Szövetkezeté­hez hasonlóan, itt is tőkés bérmunkában végzik a ter­melés nagyobb részét, érde­mes megvizsgálni, hogy egy dollárt hány forintért ter­melnek ki. Nos, az első fél év alatt kiszállított termé­kek minden dollárja után a szövetkezet 31,20 forinttal számolhat. A HUNGAROCOOP és az endrődi szövetkezet közösen megvizsgálták, hogy milyen kooperációs szerződést le­hetne kötni az Adidas-szal. A szerződéstervezetet az idén májusban megküldték Münchenbe, s szeptemberre létre is jöhet a konkrét szer­ződés. .. A korábbi években Ma­gyarországon több szövet­kezet és vállalat dolgozott bérmunkában ennek a cég­nek, azonban napjainkra szinte már csak az endrődi­­ekkel él és bővül ez a kap­csolat. Belföldre például mamókaruhák Az előbbiekben említettük már, hogy a szövetkezet ka­pacitásának kétharmadát köti le az Adidas. A fenn­maradó egyharmados rész­ben már többrétű munkát végeznek... Így az idei év­ben jó kapcsolat alakult ki a francia WEIL-céggel, s számukra 50 ezer átmeneti gyermekkabátot és bársony­dzsekit gyártanak. A szerző­dés szerint az idén 40 ezer, jövőre pedig már 50 ezer kabátot adnak át a megren­delőnek, amely szintén bér­munkában, hozott anyagból készül. Idén júliusban kezdték meg szovjet megrendelésre a 10 ezer saját anyagos ka­bátka gyártását. Emellett össztermelésük mintegy 5 százaléka belföldön kerül forgalomba. Ezeket a szö­vetkezet bedolgozói készítik, s olyan termékeket adnak át a belkereskedelemnek, mint a női otthonkák, kórházi al­sóruhák, ápolónői ruhák, s az úgynevezett mamóka­­ruhák. Az 1978-as esztendőre a szövetkezet termelési érték­tervét 33 millió forintban állapították meg. Az év első felében ebből 13 millió fo­rintos termelési érték meg­valósult, amelyet időarányo­san 100 százalékosra teljesí­tettek. Azon belül is tőkés bérmunka első félévi telje­sítése 15 százalékkal több, mint ahogyan az a célkitű­zésben szerepelt. — Jávor — II sörgyártó és borászszakmáról fiataloknak Talán még sohasem gon­doltunk arra, milyen alap­anyagok szükségesek a sör készítéséhez, hogyan tör­ténik a gyártás folyamata. A sörgyártó feladatait rö­viden áttekintve néhány dolgot megtudhatunk erről. Már az alapanyagok (ár­pa, kukorica, rizs, komló, cukor) átvételét és tárolását is a szakmunkás végzi. A sörgyártás több művelet­ből áll, melynek irányítója, tevékeny részese a szakem­ber. Ide tartozik a maláta­készítés (az árpa áztatása, csíráztatása, érlelése, csí­rátlanítása, szárítása, őrlé­se), a cefrézés, a sörfőzés, hűtés, szűrés, erjesztés, utó­­erjesztés, majd pedig a fej­tés. Ma már egyetlen művelet van, amit kézi erővel kell végezni, ez a malátaforga­tás. Elsősorban tehát a gé­pi berendezések kezelése, a folyamatok, műszerek el­lenőrzése a szakmunkás feladata. Sok múlik az egyes alapanyagok mennyi­ségén és minőségén, s az adagolás módján. Szükség esetén a sörgyártó felada­ta ezek módosítása. Egész­ségre ártalmas lehet a pá­ratartalom, a por, a válto­zó hőmérséklet és a szén­dioxid gáz. Közepesen nehéz fizikai munka. Lányokat és fiúkat egyaránt várnak a szak­mára, melynek elsajátítá­sához szükséges az élővilág és kémia. i­g •: "­■ Elméleti oktatás a Ber­csényi Miklós Élelmiszer­­ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet­ben történik. (Budapest, X., Maglódi u. 4.). Szakirányú továbbtanulási lehetőség a Kertészeti Egyetemen van. A szakmunkás feladata a szőlő feldolgozásától egé­szen a bor értékesítésre való előkészítéséig terjed. Jól kell értenie a must er­jesztéséhez, fejtéséhez, a bor házasításához, tartósí­tásához, az előforduló hibái­nak javításához, s termé­szetesen a palackozáshoz is. Ma már kombinátokban, gazdaságokban készítik vi­lágszerte ismert boraink jelentős részét. Itt, a nagy­üzemi termelésben szinte mindent elvégeznek a gé­pek a szakember irányítá­sával. A bor javításához, tisz­tításához nélkülözhetetle­nek a különböző vegyi anyagok. Emellett műsze­rek segítségét is igénybe veszi a borász a minőség­­vizsgálatnál, alapkövetel­mény, hogy biztosan ismer­je fel a szagokat, ízeket és színeket, ami a bor főbb jellemzőinek megállapítá­sához szükséges. Nagy kár keletkezne naponta, ha a tisztasági előírásokat fi­gyelmen kívül hagyná a szakmunkás. Az egészség­re ártalmas tényezőt az er­jedéskor keletkező szén­­monoxidot a munkahelyről el kell távolítani. Közepesen nehéz fizikai munkát vé­gez a borász, így a lányok számára is ajánlható. A szakma iránt érdeklő­dő fiataloknak elsősorban az élővilág és kémia tárgyak­ból szerzett ismeretekre van szükségük. Képzés : Soós István Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet, Bu­dapest, XXII., Kossuth La­jos u. 83. Szakirányú to­vábbtanulási lehetőség a Kertészeti Egyetemen van. A Csaba Ruházati Ipari Szövetkezetben CAMBER körkötőgépeken kötik, korszerű körül­mények között a kelmét Fotó: Veress Erzsi Zöldbab, ribizke­li konzervek Teljes kapacitással dol­gozik Békéscsabán a két élelmiszer-feldolgozó üzem, a hűtőház és a konzerv­gyár. Az előbbiben a zöld­bab, a másikban a főzőtök fut jelenleg a gépeken. A hűtőház kétezernyolc­­száz tonna zöldbab kész­termékének hatvan száza­lékát nyugati piacon érté­kesíti, elsősorban az üzem­­ létrehozásában részt vevő­­ Svédországba, valamint az NSZK-ba. A majdnem húsz­ezer tonna éves tervükben­­ négyszáz tonna szamóca, meggy és ribizke feldolgo­zása, szaknyelven „dobozo­lása” is szerepel. A nagy volumenű termelésük kö­zött találjuk még derelye, szilvás gombóc és paprika­­kocka-készítményeiket is. A ma már külföldön is nevet szerzett konzervgyár kétezer vagon zöldborsót tett üvegbe és dobozba. A szocialista országok ebből ezer vagonnyit igényeltek, a tőkés piac ötven vagonra kötött szerződést. A hazai ellátást jelentő­sen segítő két élelmiszer­­feldolgozó üzem fejleszté­séből is érzékelhető termé­keik elismerése. A hűtőhá­zat kétszázmillió forintos költséggel bővítik a jövő évben, a konzervgyár új tésztaüzemét pedig a na­pokban adták át, amely az évi termelést hat százalék­kal növeli. Két újdonsággal bővül a konzervek választéka : augusztus végén megjelenik az üzletekben a dobozolt csemege debreceni páros, szeptemberben pedig az új vagdalt. Befejezték az aratást az orosházi Dózsa Termelőszövetkezetben. A hatalmas gabonatáblá­kon már csak a bálázógépek dolgoznak Fotó: Martin Gábor 1978. augusztus 2., szerda Eredményes első félév Jól zárta az első félévet a Körösvidéki Cipész Szövet­kezet. Erre az esztendőre 93 millió forintos termelési ér­ték elérését tűzték célul, az év első hat hónapjában 51 millió forintot teljesítettek a tervből, a nyereséget 12—13 százalékkal szárnyalták túl. Mindezt miből? A szövet­kezet elsősorban divatpapu­csairól ismert. Az elmúlt 18 évben mindig a legújabb divatnak megfelelően készí­tették termékeiket. A szö­vetkezetben készült divat­papucsok, házicipők nemcsak a hazai piacokon keresettek, jól értékesíthetők mind a tőkés, mind a szocialista or­szágokban. A cipész szövetkezet veze­tői úgy tervezték, hogy az idén 600 ezer pár különféle lábbelit készítenek. Már most látszik, hogy tervüket túlteljesítik, ugyanis a ne­gyedik negyedévben már — az előszállítási szerződések alapján — 1979-re szállítják a megrendelt árut Egyéb­ként a szövetkezet a napok­ban zárult szegedi ipari vásáron elnyerte a közön­­ségdíjat. A gyártósorokon az el­múlt héten megkezdték a téli modellek készítését. Fasorban terített asztal — Befejeztük az aratást — mondta Báli István, a medgyesbodzás—puszta­ottlakai Egyetértés Tsz el­nöke és sóhajtott egy na­gyot. — A mi búzánk már jó helyen van — folytatta —, üljünk kocsiba, nézzük meg az utolsó kaszavágá­sokat. Pusztaottlaka felé vesz­­szük az irányt. Poros dűlő­­úton duruzsol az autó mo­torja. Itt-ott még látható a nagy esőzés nyoma. Az utat víztócsák tarkítják. A szőlők alatti dűlőúton meg­állunk. Az elnök felemeli fejét, nézi a messzeséget, a fodrozó sárga színű szal­mahurkák majd egy kilomé­ter hosszúságúak. Ezek vé­gében kellene lenniük a gé­peknek. — Azok már bementek a műhelybe, néhányat át­vizsgálnak belőlük, mert holnap mennek tovább —, mondja egy mellettünk el-­­haladó, de bizonyosan, az aratásban jártas ember. ——Jól mehetett a munka — mondja a tsz-elnök, aki és megtapintja azt a né­hány papírlapocskát, mely­re hevenyészett gondola­tait írta az aratás befejezé­sének erdőszéli ünnepsé­gére. — Megvan — néz a gépkocsivezetőre —, de va­jon összejövünk-e úgy, mint tavaly? A fasor felől enyhe fu­vallat hozza a hírt. A bú­zamező fenséges illatával keveredik a bográcsokban fortyogó birka­, meg őz­pörkölt. Jó helyen járunk, csak még mennünk kell né­hány száz métert a fasor mentén. Ahogyan köze­lebb érünk, halljuk és lát­juk a gyülekező embereket. Vidámak. Minden okuk megvan rá, mert túlvannak a kenyérnek való betaka­rításán. És jönnek, jönnek, egyre jönnek Bodzás és Ottlaka felől. Rajtuk az ara­tásnak nyoma sem látszik. Megtisztálkodtak, ünnep­lőbe öltöztek, ahogyan egy ilyen nagy munka befejezé­séhez illik. Pontban 16 órakor csend támad, csak olykor hasít a levegőbe egy-egy rigó szép füttye, meg az aratást kísé­rő pacsirta dala. A fűre te­lepedett dolgozók között az elnök feláll, és arról a nehéz, küzdelmes napokról beszél, amit ez a szövetke­zet egy emberként élt át a nyári betakarítás idején. „A tsz pártvezetősége és a szövetkezet társadalmi, gazdasági vezetése nevé­ben köszönjük valamennyi­ük áldozatos munkáját..." — mondta az őt körülve­­vőknek és az őszi feladatok jó elvégzésére kérte a nyá­­ri szorgalom átmentését. Tulajdonképpen ennyi volt a hivatalos program, melyet egy szerény vendég­látás követett. Az aratás po­rát a régi hagyomány sze­­­rint ki-ki egy-egy kupica törköllyel öblítette le, majd a szolgafáról leakasztott bográcsok ügyes szakácsai kínálták az illatos pörköl­tet. Csajka helyett porce­lán tányérokba tálalták és finom, puha kenyeret adtak köretnek. Volt ott jégbe hű­tött bor, sör és hűsítő ital, szőlőlé, márka, kóla és ha­talmas jókedv, tréfával tűz­delve. A résztvevők túlnyomó többsége fiatal, harminc éven alatti volt. Ők vala­mennyien hegyet mozgattak meg aratás idején, búzahe­gyet tornyoztak az égre, magtárba szállították a termést, hogy jövőre legyen nekik is, meg az országnak is kenyere. D. K.

Next