Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
1979. december 16., vasárnap A Videoton és a Nyomdaipari Fényszedő Üzem szakembereinek közös fejlesztésében elkészült az első magyar gyártmányú szedő-szerkesztő display. Ezzel megteremtették az alapjait a hazai számítástechnikai eszközökre épülő fényszedés továbbfejlesztésének. Az első két berendezés megkezdte a próbaüzemet a Nyomdaipari Fényszedő Üzemben. Segítségükkel meggyorsíthatják a kiadványok átfutási idejét (MTI-fotó: Hadas János felvétele — KS) Fejlesztésre 74 millió forint Gyulán Pénteken a városi tanács dísztermében ülést tartott Gyula város Tanácsa. Megtárgyalták a jövő évi költségvetési és fejlesztési tervet. Fontos feladatként jelölték meg az anyaggal, energiával és költségekkel való gazdálkodást, a költségvetésben eddig elért szint tartását. Bár a keret jövőre 17 millió forinttal lesz magasabb, ennek ellenére jelentősebb színvonalemelkedésre nem lehet számítani. A tanács a többletbevételt az intézmények állagmegóvására, bővítésére használja fel. Ezt az összeget a Kun Béla utcai óvoda bővítésére, a gyulavári iskola felújítására, tornaterem kialakítására, a Kálvin utcai öregek napközi otthonának felújítására használja fel, de jut az összegből arra is, hogy rendbe hozzák a Balázs, a Deák és a Munkácsy Mihály utca útburkolatát. 1980-ban a költségekre 136 millió forint jut. A fejlesztési tervben legfontosabb feladat az V. ötéves tervben meghatározott beruházások teljesítése, illetve túlteljesítése. Az elképzelések szerint jövőre 120 lakással gyarapodik a város, befejeződik a törökzugi általános iskola építése, és megvalósul a Törökzugban, valamint a Nagyváradi úton egy ABC-áruház építése. Jó ütemben halad a szakmunkásképző intézet 100 személyes kollégiumának építése, és megkezdődött a román általános iskola és gimnázium alapozása. 1980-ban 74 millió forint áll a tanács rendelkezésére fejlesztésekre, ami 14 millió forinttal több, mint az idei volt. Tolószékben „Bárcsak tudnátok, ti boldog emberek — Minő csoda az, hogy léphettek." Forgatom a levelet, s megpróbálom a csaknem egy évvel ezelőtti találkozás szétfolyó képeit összerakni. Zizeg a papír, mint az elszáradt őszi falevél. Rádöbbenek, nem is ön írta, hiszen a kezei tehetetlenek. Valóban, sokáig vártam, szégyellem is magam a megkésett válaszért. Bevallom, akkor, azon a téli reggelen féltem belépni a kapun. Hallottam a Heine—Medin-kórról, amely sunyin, alattomosan jön, mohón és vadul pusztít. A megbetegedettek 50—60 százaléka viszont meggyógyulhat, a többiek munkaképessé válhatnak. S eszembe jutott: a 29 éves Pocsai Magdolnánál a remény pislákoló fénye is kihunyt. Éppen egy autóbaleset kapcsán. Nem láthatta, amikor a békési házukhoz értem. A Zsinór utcában álmos csend honolt. A hátsó lakrész előszobájában fürge, alacsony néni takarított. Beléptem a szobájába és Rilke sorai futottak át a agyamon: „Úgy érzi, mintha rács ezernyi lenne, s ezer rács mögött nem lenne világ." A helyiségben félhomány volt. A pléddel leterített ágyon feküdt, mozdulatlanul. A fekhely fölött hajlított cső feszült kapaszkodóval, a másik végén gumi expander hevert. Előtte szekrény, az ablaknál televízió. Középen tolókocsi állt. — Nézze meg, ezt csináljuk naponta, ötvennégy kilót emelgetni férfiembernek segki könnyű — sóhajtott fel az édesanyja, miközben a gondozónővel megfogták és a kocsiba helyezték, aztán a bőrszíjjal a járműhöz rögzítették az imbolygó felsőtestét. Néztem a tágas konyha sok-sok köcsöggel, gyermekrajzokkal díszített falát, az öreg kanapén John Willens vaskos könyvét. Szép arcát divatos szemüveg övezte. Fekete haját rövidre nyírták, a szemei élénken, okosan villantak rám. Az első mondatait sohasem felejtem: — Kiszolgáltatott vagyok — mondta, és az asztal lapját nézte. — Minden egyes mozdulatért könyörögnöm kell. Más ad enni és inni; más ír, lapot helyettem, más fürdet és fésül. Éjjel a 65 éves, bottal járó édesapám fordít meg, különben a görcs felrántja a karjaimat. A kocsiban csupán 4 órát tudok ülni naponta. Bizonyára észrevette: begörbült ujjaira tévedt a tekintetem, amelyek, mintha fogódzót kerestek volna,de nem mozdultak. „Tulajdonképpen az a bajom, hogy életben maradtam” — törte meg a csendet és a hangjában nem éreztem semmi érzelgősséget. Egyszerű tényt közölt: a rideg, kegyetlen valóságot. Mint Madách Az ember tragédiájában: „Az áldozat, hidd el, magam vagyok." Pedig kellemes, nyári este volt akkor. Simán siklott a Renault 10-es a fekete aszfalton. — Azért mentünk Gyulára, hogy megjavíttassuk a szemüvegemet — mesélte. — A férjem rábeszélt: keressük fel a barátját Gyulaváriban. Egy 10-tagú társaság éppen születésnapot ünnepelt, emelkedett hangulatban. Nem éreztem jól magam, könyörögtem, hogy menjünk el innen. Körülbelül fél hattól fél kilencig tartózkodtunk itt, miközben a férjem töményt és bort ivott. Az arcára kiült a félelem, fátyolos hangon folytatta: — Elindultunk. A kilométeróra ki volt kapcsolva, a sebességet csak érzékelni lehetett. Nagyon megrémültem. A biztonsági övét bekapcsoltam, ugyanakkor láttam: a kocsi hol a bal, hol a jobb oldalon halad. Gyulát elhagyva, a vasúti sorompónál ki akartam szállni, de a férjem nem engedte. A Veszély csárdánál letértünk Békés felé, már látszott az útkereszteződés, amikor újra visszafordultunk. Halálfélelmet éreztem. Nagy puffanás után a felborult autóba préselődtem, összeroncsolódott gerinccel. Nem vesztettem el az eszméletemet, csak anynyi jött ki a torkomon: becsületben neveld fel a három gyermekünket. . Emlékszik, mit mondott akkor? Azt, hogy a kínt, a szenvedést nem lehet leírni, s igazat adtam. Ki tudná érzékeltetni, mit jelent hetekig a nyakra akasztott súlyok alatt görnyedni, meglékelt koponyával, béna végtagokkal várni a reggeleket, s tudni a kíméletlen igazságot: soha sem gyógyul meg. Hét hónapot töltött Budapesten az Országos Rehabilitációs Intézetben, a kórház legsúlyosabb betegeként. Közben reménykedett: a gyerekei apja velük marad. Nem így történt. A hazaérkezést követő 17. napon elköltözött. Észrevettem, a keserűség, mintha egyre jobban átváltozott volna csodálatos akaraterővé, optimizmussá, ami csak az ember sajátja. Gondolatban a prédikátorok könyvéből idéztem: „Ideje van a szeretésnek, és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak, és ideje a békességnek.” — Az intézetben felkészítettek a kemény életre. Ha vannak is gyenge pillanataim, be akarom bizonyítani, hogy nem vagyok elveszett ember. Rengeteget olvasok, a mitológiától a háborús regényekig. Filmklubba járok, a gyerekekkel fejben társasjátékot játszom. A kezem szeretném minél többet tornáztatni. A helyi Start Szövetkezet ígért egy bordásfalat, de még nem készítette el. Szükségem lenne olyan szerkezetre, amely beemelne a kocsiba, a tervrajz is készen van, csupán kivitelező kellene, Írásvetítőre is gondoltam, mert fekve nem tudok olvasni, még a televízió nézése is fáraszt. Nagyon hiányoznak az emberek, a barátok, a munkatársak, akikkel beszélgetni, vitatkozni lehetne komoly és vidám dolgokról — figyeltem a drámai monológjára. Késő délután volt. Felhődarab állt a nap elé. A megállóban sokan toporogtak. A közeli kocsma pultjánál sorban álltak a szomjatok. Az emberek megszokták, hogy mindig várni kell valamire. Ott jutott eszembe a fenti versikét fabrikáló fiú. A vastüdős festő, aki a szájába tett ecsettel pingálja fehér vászonra groteszk álmait. Most, így karácsony táján gondoljon rá, hátha könnyebb lesz valamelyest. őszinte tisztelője: Seres Sándor ■MNdUKTire — Hosszú lenne ezeket felsorolni, ezért csak átfogó választ adok a kérdésre. A rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértések két kategóriába oszthatók. Így a közrendbiztonság elleni és a közlekedésrendészeti szabálysértésekre. Mindkét szabálysértési kategórián belül vannak olyan szabálysértési fajták, amelyek súlyosabbak és azért a büntetés felső határát a Szabálysértési Törvény magasabb összegben határozza meg. A közrendbiztonság elleni szabálysértési kategórián belül vannak az elzárással is sújtható szabálysértések, míg a közlekedésrendészeti szabálysértéseken belül beszélünk a kiemelt közlekedésrendészeti szabálysértésekről. Elzárással sújtható szabálysértések közé tartozik pl. a garázdaság, a verekedés, a veszélyes fenyegetés. Kiemelt közlekedési szabálysértés pl. az engedély nélküli vezetés, az áthaladási elsőbbség és előzés szabályainak durva megsértése, az ittas vezetés, ha a szervezetben 10,8 ezreléknél nincs több alkohol. Köztudott, hogy az intézkedő rendőrök közlekedési szabálysértések észlelésekor nemcsak feljelentést tesznek, hanem figyelmeztetést és helyszínbírságot is alkalmaznak. Hogyan értékelhetők ezek az intézkedések? — Igen, az intézkedő rendőr a szabálysértési cselekmény súlyára és az elkövetés körülményeire tekintettel a Szabálysértési Törvény alapján a helyszínen figyelmeztetést és helyszíni bírságot is alkalmazhat. Ezzel, a lehetőséggel gyakran élnek rendőreink. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt években általában a tettenért szabálysértők 72 százaléka figyelmeztetve, míg 24 százaléka helyszínbírságolva lett, és csak 4 százaléka ellen történt feljelentés. A helyszíni figyelmeztetéseknek és a helyszínbírságoknak nagy a nevelő hatásuk. — Hogyan alakult a szabálysértési feljelentések száma az elmúlt években ésmennyi a kiszabott pénzbírság általában? A határozatok ellen az elmarasztaltak hány százaléka élt jogorvoslattal? — A szabálysértési feljelentések száma a helyszínen lezárt közlekedési szabálysértési ügyek következtében számottevően csökkent. Igen jelentős volt a csökkenés 1977-ben az 1976-os évhez viszonyítva, amikor is 25 százalékos csökkenés történt. A szabálysértési feljelentések száma évenként 6—7 ezer között mozog. A szabálysértési feljelentések 60 százaléka a közlekedésrendészeti szabálysértések miatt történt. Az I. fokú szabálysértési előadók a Szabálysértési Törvényben meghatározott alapelveknek és a jogalkalmazás, jogpolitikai elveknek megfelelően alkalmazzák a felelősségrevonást. Mindenkor figyelembe veszik a szabálysértési cselekmény súlyát, az elkövetés körülményeit, az elkövető személyi és szociális helyzetét. A kiszabott pénzbírságok összege általában 400 és 3 ezer forint között van. A pénzbírságot úgy kell kiszabni, hogy az hatékonyan neveljen az állampolgári fegyelemre. Hangsúlyozni szeretném, hogy a kiszabott pénzbírsággal nem célunk, hogy az elkövetőnek súlyos anyagi gondot okozzunk, de egyes esetekben a súlyosabb szabálysértések elkövetése esetén mégis elkerülhetetlen a magasabb pénzbírság kiszabása. Mivel a szabálysértési eljárás során hozott marasztaló határozatok túlnyomó többsége megalapozott, ezért a jogorvoslatok száma csekély, és általában a büntetés mérséklésére irányulnak. 1978- ban a tárgyalás nélkül hozott határozatok ellen az elmarasztaltak 3,9 százaléka nyújtott be kifogást és az össz elmarasztaltaknak 4,1 százaléka élt fellebbezéssel. Megjegyzem, hogy a kifogásokat a tárgyalás mellőzésével hozott határozatok ellen lehet benyújtani, és ebben még az I. fokú szabálysértési előadó dönt. Az így hozott határozatok ellen még fellebbezésnek van helye. — A közlekedési balesetek elkövetői legtöbbször milyen szabályt szegnek meg? — Általában az áthaladási elsőbbségre, az előzésre, a sebességkorlátozásra, és a balra kanyarodásra vonatkozó szabályokat szegik meg. Gyakori, hogy nem csak a balra kanyarodó jármű vezetője követ el mulasztást azzal, hogy nem jelzi idejében balra kanyarodási szándékát, s nem húzódik az úttest felezővonalához. Közvetlenül a kanyarodás megkezdése előtt pedig nem győződik meg arról, hogy nem előzik-e balról. Az előzésben lévő jármű vezetője is hibás, mivel figyelmetlenségből, vagy egyéb okból eredően nem észleli az irányjelző-készülék működését. Ilyen esetek leggyakrabban olyan útvonalakon fordulnak elő, ahol az úttest olyan keskeny, hogy nincs mód az úttest felezővonalához való húzódásra. Gyakori a kivilágítatlan kerékpárral és lovaskocsival közlekedő személyek által okozott baleset is. Ezekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy annak a gépjárműnek a vezetője is felelősséggel tartozik a balesetért, aki nem észlelte kellő időben a kivilágítatlan járművet, mert a sebességet nem a látási viszonyoknak megfelelően választotta meg. Tapasztalatunk szerint, amiatt következik be a baleset, hogy a gépjárművek vezetői a fényszóró tompításával egyidejűleg a sebességet nem csökkentik a látási viszonyoknak megfelelően. Itt jegyzem meg, hogy a fényszórót szembejövő jármű esetén felvillantani sem szabad, hanem a sebesség olyan mértékű csökkentése szükséges, amely mellett jól észlelhető, hogy mi történik a gépjárművezető előtt az úttesten. Meg kell még említenem, a súlyosabb közlekedési balesetek elkerülése végett, hogy Békéscsabán a közlekedési lámpák működése óta azt tapasztaljuk, hogy sárga jelzésre akkor sem állnak meg a gépjárművezetők, ha a megállásra lehetőségük van, de ezen túlmenően sokszor a piros jelzést is figyelmen kívül hagyják. — Hány közlekedési szabálysértést elkövetőtől vonták be a gépjárművezetői engedélyt az elmúlt évben? Többségüktől miért? — A választ azzal kezdeném, hogy nem tartjuk kielégítőnek a bevont gépjárművezetői engedélyek számát az elkövetett kiemelt közlekedési szabálysértésekhez viszonyítva. 1978. évben 184 gépjárművezetői engedélyt vontunk vissza. Ebből 122 esetben azért, mert a gépjármű vezetője úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy gépjárművezetés előtt vagy közben szeszes italt fogyasztott. Újabban gyakrabban alkalmazzuk a gépjárművezetői engedély viszszavonását a sebességkorlátozás huzamosabb vagy jelentősebb túllépése, áthaladási elsőbbség és előzés szabályainak durva megszegése esetén is. A gépjárművezetői engedélyek visszavonásának időtartama általában 2—6 hónapig terjed. — A közlekedési fegyelem további szilárdsága érdekében várható-e szigorúbb elmarasztalás? — Az új rendelet 5 ezer forintról 10 ezer forintra emelte a pénzbírság felső határát, abban az esetben, ha a közúti közlekedés szabályait úgy szegik meg, hogy ezzel másnak vagy másoknak életét és testi épségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy könnyű testi sértést okoz a jármű vezetője. Ebben az esetben, deegyéb balesetet nem okozó súlyosabb szabálysértések elkövetése esetén is szigorúbb elmarasztalásra van szükség, ami természetesen elsősorban nema pénzbírság felemelésével jár, hanem a gépjárművezetői engedélyek gyakoribb és hosszabb időtartamra való bevonásával. A fiatalkorúak sokszor követnek el enyhébb megítélésű szabálysértéseket. Ezzel kapcsolatban mi a tapasztalat megyénkben? Megfelelő nevelőhatásuk van-e az iskolai fegyelmező intézkedéseknek? — A fiatalkorúak túlnyomó részt valóban enyhébb megítélésű szabálysértéseket követnek el. A feljelentett személyekhez viszonyítva a fiatalkorúak aránya évenként 3—5 százalékot tesz ki. Leginkább közlekedési szabálysértés miatt érkezik ellenük feljelentés, ezek között több esetben gépjárművezetői engedély nélküli vezetés miatt is. Néhány esetben előfordult légpuska tiltott használata és személyi igazolvánnyal kapcsolatos kötelességszegés. A fiatalkorúak által elzárással is sújtható szabálysértések elkövetése csekély számban fordul elő. A fiatalkorúakkal szemben alkalmazott iskolai fegyelmező intézkedéseknek megfelelő nevelő hatásuk van. Ezért helyesen járunk el, amikor a szabálysértést elkövető fiatalkorúak ügyét iskolai fegyelmezőre átteszszük. A tanintézetek igazgatói, illetve tanárai jobban ismerik a fiatalkorút és a korábban tanúsított magatartás figyelembevételével állapítják meg a felelősségrevonást. Tapasztalatunk, hogy az iskolai fegyelmező intézkedésben részesült fiatalkorú ismételten elvétve követ el újabb szabálysértést. Serédi János A szabálysértés a társadalomra kisebb mértékben veszélyes magatartás,a bűncselekménytől a veszélyesség kisebb mértéke határolja el. Tevéssel és mulasztással egyaránt elkövethetők. Tipikus büntetési nem a pénzbírság. Néhány kivételes esetben elzárás is alkalmazható, amely rendőrségi őrizetbevétellel is együtt járhat. Közismert, hogy a kisebb súlyú cselekmények elbírálásának jelentős a nevelő hatása. Elsősorban azért, mert okulásul szolgál, így visszatarthat a súlyosabb visszaélések elkövetésétől. Dr. Sarkadi Bálint rendőr alezredessel, a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetőjével a szabálysértések rendőri elbírálásáról beszélgettünk. Először arra kértünk választ, hogy milyen szabálysértések tartoznak a rendőrség hatáskörébe. Kitől, miért, mennyi időre lehet megvonni a jogosítványt? Beszélgetés a szabálysértésekről dr. Sarkadi Bálint rendőr alezredessel