Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

1979. december 16., vasárnap A Videoton és a Nyomdaipari Fényszedő Üzem szakembe­reinek közös fejlesztésében elkészült az első magyar gyárt­mányú szedő-szerkesztő display. Ezzel megteremtették az alapjait a hazai számítástechnikai eszközökre épülő fénysze­dés továbbfejlesztésének. Az első két berendezés megkezdte a próbaüzemet a Nyomdaipari Fényszedő Üzemben. Segít­ségükkel meggyorsíthatják a kiadványok átfutási idejét (MTI-fotó: Hadas János felvétele — KS) Fejlesztésre 74 millió forint Gyulán Pénteken a városi tanács dísztermében ülést tartott Gyula város Tanácsa. Meg­tárgyalták a jövő évi költ­ségvetési és fejlesztési ter­vet. Fontos feladatként je­lölték meg az anyaggal, energiával és költségekkel való gazdálkodást, a költ­ségvetésben eddig elért szint tartását. Bár a keret jövőre 17 millió forinttal lesz magasabb, ennek elle­nére jelentősebb színvonal­emelkedésre nem lehet szá­mítani. A tanács a többlet­­bevételt az intézmények ál­lagmegóvására, bővítésére használja fel. Ezt az össze­get a Kun Béla utcai óvoda bővítésére, a gyulavári is­kola felújítására, tornate­rem kialakítására, a Kálvin utcai öregek napközi ottho­nának felújítására használja fel, de jut az összegből arra is, hogy rendbe hozzák a Balázs, a Deák és a Munká­csy Mihály utca útburkola­tát. 1980-ban a költségekre 136 millió forint jut. A fejlesztési tervben leg­fontosabb feladat az V. öt­éves tervben meghatározott beruházások teljesítése, il­letve túlteljesítése. Az elkép­zelések szerint jövőre 120 lakással gyarapodik a város, befejeződik a törökzugi ál­talános iskola építése, és megvalósul a Törökzugban, valamint a Nagyváradi úton egy ABC-áruház építése. Jó ütemben halad a szakmun­kásképző intézet 100 szemé­lyes kollégiumának építése, és megkezdődött a román általános iskola és gimná­zium alapozása. 1980-ban 74 millió forint áll a tanács rendelkezésére fejlesztések­re, ami 14 millió forinttal több, mint az idei volt. Tolószékben „Bárcsak tudnátok, ti boldog emberek — Minő csoda az, hogy léphettek." Forgatom a levelet, s megpróbálom a csaknem egy évvel ezelőtti találkozás szétfolyó képeit összerakni. Zi­zeg a papír, mint az elszáradt őszi falevél. Rádöbbenek, nem is ön írta, hiszen a kezei tehetetlenek. Valóban, so­káig vártam, szégyellem is magam a megkésett válaszért. Bevallom, akkor, azon a téli reggelen féltem belépni a kapun. Hallottam a Heine—Medin-kórról, amely sunyin, alattomosan jön, mohón és vadul pusztít. A megbetege­dettek 50—60 százaléka viszont meggyógyulhat, a töb­biek munkaképessé válhatnak. S eszembe jutott: a 29 éves Pocsai Magdolnánál a remény pislákoló fénye is ki­hunyt. Éppen egy autóbaleset kapcsán. Nem láthatta, amikor a békési házukhoz értem. A Zsi­nór utcában álmos csend honolt. A hátsó lakrész előszo­bájában fürge, alacsony néni takarított. Beléptem a szo­bájába és Rilke sorai futottak át a agyamon: „Úgy érzi, mintha rács ezernyi lenne, s ezer rács mögött nem lenne világ." A helyiségben félhomány volt. A pléddel leterí­tett ágyon feküdt, mozdulatlanul. A fekhely fölött haj­lított cső feszült kapaszkodóval, a másik végén gumi ex­pander hevert. Előtte szekrény, az ablaknál televízió. Középen tolókocsi állt. — Nézze meg, ezt csináljuk naponta, ötvennégy kilót emelgetni férfiembernek segki könnyű — sóhajtott fel az édesanyja, miközben a gondozónővel megfogták és a ko­csiba helyezték, aztán a bőrszíjjal a járműhöz rögzítet­ték az imbolygó felsőtestét. Néztem a tágas konyha sok-sok köcsöggel, gyermek­­rajzokkal díszített falát, az öreg kanapén John Willens vaskos könyvét. Szép arcát divatos szemüveg övezte. Fe­kete haját rövidre nyírták, a szemei élénken, okosan villantak rám. Az első mondatait sohasem felejtem: — Kiszolgáltatott vagyok — mondta, és az asztal lap­ját nézte. — Minden egyes mozdulatért könyörögnöm kell. Más ad enni és inni; más ír, lapot helyettem, más fürdet és fésül. Éjjel a 65 éves, bottal járó édesapám for­dít meg, különben a görcs felrántja a karjaimat. A ko­csiban csupán 4 órát tudok ülni naponta. Bizonyára észrevette: begörbült ujjaira tévedt a tekin­tetem, amelyek, mintha fogódzót kerestek volna,de nem mozdultak. „Tulajdonképpen az a bajom, hogy életben maradtam” — törte meg a csendet és a hangjában nem éreztem semmi érzelgősséget. Egyszerű tényt közölt: a rideg, kegyetlen valóságot. Mint Madách Az ember tra­gédiájában: „Az áldozat, hidd el, magam vagyok." Pedig kellemes, nyári este volt akkor. Simán siklott a Renault 10-es a fekete aszfalton. — Azért mentünk Gyulára, hogy megjavíttassuk a szemüvegemet — mesélte. — A férjem rábeszélt: keres­sük fel a barátját Gyulaváriban. Egy 10-tagú társaság éppen születésnapot ünnepelt, emelkedett hangulatban. Nem éreztem jól magam, könyörögtem, hogy menjünk el innen. Körülbelül fél hattól fél kilencig tartózkodtunk itt, miközben a férjem töményt és bort ivott. Az arcára kiült a félelem, fátyolos hangon folytatta: — Elindultunk. A kilométeróra ki volt kapcsolva, a sebességet csak érzékelni lehetett. Nagyon megrémül­tem. A biztonsági övét bekapcsoltam, ugyanakkor lát­tam: a kocsi hol a bal, hol a jobb oldalon halad. Gyulát elhagyva, a vasúti sorompónál ki akartam szállni, de a férjem nem­ engedte. A Veszély csárdánál letértünk Békés felé, már látszott az útkereszteződés, amikor újra visszafordultunk. Halálfélelmet éreztem. Nagy puffanás után a felborult autóba préselődtem, összeroncsolódott gerinccel. Nem vesztettem el az eszméletemet, csak any­­nyi jött ki a torkomon: becsületben neveld fel a három gyermekünket. . Emlékszik, mit mondott akkor? Azt, hogy a kínt, a szenvedést nem lehet leírni, s igazat adtam. Ki tudná érzékeltetni, mit jelent hetekig a nyakra akasztott súlyok alatt görnyedni, meglékelt koponyával, béna végtagok­kal várni a reggeleket, s tudni a kíméletlen igazságot: soha sem gyógyul meg. Hét hónapot töltött Budapesten az Országos Rehabilitációs Intézetben, a kórház legsú­lyosabb betegeként. Közben reménykedett: a gyerekei apja velük marad. Nem így történt. A hazaérkezést kö­vető 17. napon elköltözött. Észrevettem, a keserűség, mintha egyre jobban átvál­tozott volna csodálatos akaraterővé, optimizmussá,­ ami csak az ember sajátja. Gondolatban a prédikátorok köny­véből idéztem: „Ideje van a szeretésnek, és ideje a gyű­­lölésnek; ideje a hadakozásnak, és ideje a békességnek.” — Az intézetben felkészítettek a kemény életre. Ha vannak is gyenge pillanataim, be akarom bizonyítani, hogy nem vagyok elveszett ember. Rengeteget olvasok, a mitológiától a háborús regényekig. Filmklubba járok, a gyerekekkel fejben társasjátékot játszom. A kezem szeretném minél többet tornáztatni. A helyi Start Szö­vetkezet ígért egy bordásfalat, de még nem készítette el. Szükségem lenne olyan szerkezetre, amely beemelne a kocsiba, a tervrajz is készen van, csupán kivitelező kel­lene, Írásvetítőre is gondoltam, mert fekve nem tudok olvasni, még a televízió nézése is fáraszt. Nagyon hiá­nyoznak az emberek, a barátok, a munkatársak, akik­kel beszélgetni, vitatkozni lehetne komoly és vidám dol­gokról — figyeltem a drámai monológjára. Késő délután volt. Felhődarab állt a nap elé. A meg­állóban sokan toporogtak. A közeli kocsma pultjánál sorban álltak a szomjatok. Az emberek megszokták, hogy mindig várni kell valamire. Ott jutott eszembe a fenti versikét fabrikáló fiú. A vastüdős festő, aki a szájába tett ecsettel pingálja fehér vászonra groteszk álmait. Most, így karácsony táján gondoljon rá, hátha könnyebb lesz valamelyest. őszinte tisztelője: Seres Sándor ■MNdUKTire — Hosszú lenne ezeket fel­sorolni, ezért csak átfogó vá­laszt adok a kérdésre. A rendőrség hatáskörébe tarto­zó szabálysértések két kate­góriába oszthatók. Így a köz­rendbiztonság elleni és a köz­lekedésrendészeti szabálysér­tésekre. Mindkét szabálysér­tési kategórián belül vannak olyan szabálysértési fajták, amelyek súlyosabbak és azért a büntetés felső határát a Szabálysértési Törvény ma­gasabb összegben határozza meg. A közrendbiztonság el­leni szabálysértési kategóri­án belül vannak az elzárás­sal is sújtható szabálysérté­sek, míg a közlekedésrendé­szeti szabálysértéseken belül beszélünk a kiemelt közle­kedésrendészeti szabálysérté­sekről. Elzárással sújtható szabálysértések közé tarto­zik pl. a garázdaság, a ve­rekedés, a veszélyes fenye­getés. Kiemelt közlekedési szabálysértés pl. az engedély nélküli vezetés, az áthala­dási elsőbbség és előzés sza­bályainak durva megsértése, az ittas vezetés, ha a szerve­zetben 10,8 ezreléknél nincs több alkohol.­­ Köztudott, hogy az in­tézkedő rendőrök közlekedési szabálysértések észlelésekor nemcsak feljelentést tesznek, hanem figyelmeztetést és helyszínbírságot is alkalmaz­nak. Hogyan értékelhetők ezek az intézkedések? — Igen, az intézkedő rend­őr a szabálysértési cselek­mény súlyára és az elköve­tés körülményeire tekintettel a Szabálysértési Törvény alapján a helyszínen figyel­meztetést és helyszíni bírsá­got is alkalmazhat. Ezzel, a lehetőséggel gyakran élnek rendőreink. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt években ál­talában a tettenért szabály­­sértők 72 százaléka figyel­meztetve, míg 24 százaléka helyszínbírságolva lett, és csak 4 százaléka ellen tör­tént feljelentés. A helyszíni figyelmeztetéseknek és a helyszínbírságoknak nagy a nevelő hatásuk. — Hogyan alakult a sza­bálysértési feljelentések szá­ma az elmúlt években és­­mennyi a kiszabott pénzbír­ság általában? A határozatok ellen az elmarasztaltak hány százaléka élt jogorvoslattal? — A szabálysértési felje­lentések száma a helyszínen lezárt közlekedési szabály­sértési ügyek következtében számottevően csökkent. Igen jelentős volt a csökkenés 1977-ben az 1976-os évhez vi­szonyítva, amikor is 25 szá­zalékos csökkenés történt. A szabálysértési feljelentések száma évenként 6—7 ezer kö­zött mozog. A szabálysértési feljelentések 60 százaléka a közlekedésrendészeti szabály­­sértések miatt történt. Az I. fokú szabálysértési előadók a Szabálysértési Törvényben meghatározott alapelveknek és a jogalkalmazás, jogpoli­tikai elveknek megfelelően alkalmazzák a felelősségre­­vonást. Mindenkor figyelem­be veszik a szabálysértési cselekmény súlyát, az elkö­vetés körülményeit, az elkö­vető személyi és szociális helyzetét. A kiszabott pénz­bírságok összege általában 400 és 3 ezer forint között van. A pénzbírságot úgy kell kiszabni, hogy az hatéko­nyan neveljen az állampol­gári fegyelemre. Hangsúlyoz­ni szeretném, hogy a kisza­bott pénzbírsággal nem cé­lunk, hogy az elkövetőnek súlyos anyagi gondot okoz­zunk, de egyes esetekben a súlyosabb szabálysértések el­követése esetén mégis elke­rülhetetlen a magasabb pénzbírság kiszabása. Mivel a szabálysértési eljárás so­rán hozott marasztaló hatá­rozatok túlnyomó többsége megalapozott, ezért a jogor­voslatok száma csekély, és általában a büntetés mér­séklésére irányulnak. 1978- ban a tárgyalás nélkül ho­zott határozatok­ ellen az el­marasztaltak 3,9 százaléka nyújtott be kifogást és az össz elmarasztaltaknak 4,1 százaléka élt fellebbezéssel. Megjegyzem, hogy a kifogá­sokat a tárgyalás mellőzésé­vel hozott határozatok ellen lehet benyújtani, és ebben még az I. fokú szabálysérté­si előadó dönt. Az így ho­zott határozatok ellen még fellebbezésnek van helye. — A közlekedési balesetek elkövetői legtöbbször milyen szabályt szegnek meg? — Általában az áthaladási elsőbbségre, az előzésre, a se­bességkorlátozásra, és a bal­ra kanyarodásra vonatkozó szabályokat szegik meg. Gya­kori, hogy nem csak a balra kanyarodó jármű vezetője követ el mulasztást azzal, hogy nem jelzi idejében bal­ra kanyarodási szándékát, s nem húzódik az úttest fele­zővonalához. Közvetlenül a kanyarodás megkezdése előtt pedig nem győződik meg ar­ról, hogy nem előzik-e bal­ról. Az előzésben lévő jár­mű vezetője is hibás, mivel figyelmetlenségből, vagy egyéb okból eredően nem észleli az irányjelző-készü­­lék működését. Ilyen esetek leggyakrabban olyan útvona­lakon fordulnak elő, ahol az úttest olyan keskeny, hogy nincs mód az úttest felezővo­nalához való húzódásra. Gya­kori a kivilágítatlan kerék­párral és lovaskocsival köz­lekedő személyek által oko­zott baleset is. Ezekkel kap­csolatban meg kell jegyezni, hogy annak a gépjárműnek a vezetője is felelősséggel tartozik a balesetért, aki nem észlelte kellő időben a kivi­lágítatlan járművet, mert a sebességet nem a látási vi­szonyoknak megfelelően vá­lasztotta meg. Tapasztala­tunk szerint, amiatt követke­­zik be a baleset, hogy a gépjárművek vezetői a fény­szóró tompításával egyidejű­leg a sebességet nem csök­kentik a látási viszonyoknak megfelelően. Itt jegyzem meg, hogy a fényszórót szembejö­vő jármű esetén felvillanta­ni sem szabad, hanem a se­besség olyan mértékű csök­kentése szükséges, amely mellett jól észlelhető, hogy mi történik a gépjárműveze­tő előtt az úttesten. Meg kell még említenem, a súlyosabb közlekedési balesetek elkerü­lése végett, hogy Békéscsa­bán a közlekedési lámpák működése óta azt tapasztal­juk, hogy sárga jelzésre ak­kor sem állnak meg a gép­­járművezetők, ha a megál­lásra lehetőségük van, de ezen túlmenően sokszor a piros jelzést is figyelmen kí­vül hagyják. — Hány közlekedési sza­bálysértést elkövetőtől von­ták be a gépjárművezetői en­gedélyt az elmúlt évben? Többségüktől miért? — A választ azzal kezde­ném, hogy nem tartjuk ki­elégítőnek a bevont gépjár­művezetői engedélyek szá­mát az elkövetett kiemelt közlekedési szabálysértések­hez viszonyítva. 1978. évben 184 gépjárművezetői enge­délyt vontunk vissza. Ebből 122 esetben azért, mert a gépjármű vezetője úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy gépjárművezetés előtt vagy közben szeszes italt fogyasztott. Új­abban gyak­rabban alkalmazzuk a gép­­járművezetői engedély visz­­szavonását a sebességkorlá­tozás huzamosabb vagy je­lentősebb túllépése, áthala­dási elsőbbség és előzés sza­bályainak durva megszegése esetén is. A gépjárművezetői engedélyek visszavonásának időtartama általában 2—6 hónapig terjed. — A közlekedési fegyelem további szilárdsága érdeké­ben várható-e szigorúbb el­marasztalás? — Az új rendelet 5 ezer forintról 10 ezer forintra emelte a pénzbírság felső határát, abban az esetben, ha a közúti közlekedés szabá­lyait úgy szegik meg, hogy ezzel másnak vagy mások­nak életét és testi épségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy könnyű testi sértést okoz a jármű vezetője. Ebben az esetben, de­­egyéb balesetet nem okozó súlyosabb sza­bálysértések elkövetése ese­tén is szigorúbb elmaraszta­lásra van szükség, ami ter­mészetesen elsősorban nema pénzbírság felemelésével jár, hanem a gépjárművezetői engedélyek gyakoribb és hosszabb időtartamra való bevonásával.­­ A fiatalkorúak sokszor követnek el enyhébb meg­ítélésű szabálysértéseket. Ez­zel kapcsolatban mi a ta­pasztalat megyénkben? Meg­felelő nevelőhatásuk van-e az iskolai fegyelmező intézkedé­seknek? — A fiatalkorúak túlnyo­mó részt valóban enyhébb megítélésű szabálysértéseket követnek el. A feljelentett személyekhez viszonyítva a fiatalkorúak aránya éven­ként 3—5 százalékot tesz ki. Leginkább közlekedési sza­bálysértés miatt érkezik el­lenük feljelentés, ezek kö­zött több esetben gépjármű­­vezetői engedély nélküli ve­zetés miatt is. Néhány eset­ben előfordult légpuska til­tott használata és személyi igazolvánnyal kapcsolatos kötelességszegés. A fiatalko­rúak által elzárással is sújt­ható szabálysértések elköve­tése csekély számban fordul elő. A fiatalkorúakkal szem­ben alkalmazott iskolai fe­gyelmező intézkedéseknek megfelelő nevelő hatásuk van. Ezért helyesen járunk el, amikor a szabálysértést elkövető fiatalkorúak ügyét iskolai fegyelmezőre áttesz­­szük. A tanintézetek igazga­tói, illetve tanárai jobban is­merik a fiatalkorút és a ko­rábban tanúsított magatar­tás figyelembevételével álla­pítják meg a felelősségrevo­­nást. Tapasztalatunk, hogy az iskolai fegyelmező intézke­désben részesült fiatalkorú ismételten elvétve követ el újabb szabálysértést. Serédi János A szabálysértés a társadalomra kisebb mértékben ve­szélyes magatartás,­­a bűncselekménytől a veszélyesség kisebb mértéke határolja el. Tevéssel és mulasztással egyaránt elkövethetők. Tipikus büntetési nem a pénz­bírság. Néhány kivételes esetben elzárás is alkalmaz­ható, amely rendőrségi őrizetbevétellel is együtt járhat. Közismert, hogy a kisebb súlyú cselekmények elbírálá­sának jelentős a nevelő hatása. Elsősorban­­ azért, mert okulásul szolgál, így visszatarthat a súlyosabb vissza­élések elkövetésétől. Dr. Sarkadi Bálint rendőr alezre­dessel, a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendé­szeti osztályának vezetőjével a szabálysértések rendőri elbírálásáról beszélgettünk. Először arra kértünk választ, hogy milyen szabálysértések tartoznak a rendőrség ha­táskörébe. Kitől, miért, mennyi időre lehet megvonni a jogosítványt? Beszélgetés a szabálysértésekről dr. Sarkadi Bálint rendőr alezredessel

Next