Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-04 / 207. szám
1980. szeptember 4., csütörtök Új lehetőségekkel indul az iskolamozi Az elmúlt tanévekhez hasonlóan a Békés megyei Moziüzemi Vállalat most is megszervezi iskolamozi kedvezményes akciósorozatát az általános és középfokú tanintézetek oktató-nevelő munkájának, a tanulók tanórákon kívüli művelődésének elősegítésére. Új kedvezményeket is tartalmaz az 1980 —81. tanévre szóló Iskolamozi. Kombinált, új típusú bérletet hoz forgalomba a vállalat, amely 12, 16, illetve húsz szelvényt tartalmaz. A szelvények fele előre — a tanintézet vezetői és a vállalat közötti megállapodás szerint — lekötött előadásokra, a másik fele pedig az adott település filmszínházának napi műsoraira érvényes. Ez utóbbi bérletszelvényeket nem kell előzetesen kifizetni, hanem a film megtekintése előtt, természetesen kedvezményes áron, egyénileg lehet beváltani. A kedvezmény mértéke esetenként a nyolcvan százalékot is elérheti, hiszen a korábbi évek gyakorlatától eltérően ezentúl a felemelt helyárú filmekre is érvényes lesz. A kötött előadásokat az iskolákhoz eljuttatott filmjegyzékekből lehet kiválasztani. Az egyes összeállítások 10—10 filmcímet és 4—4 tartalék filmet tartalmaznak. Természetesen cserékről is szó lehet az iskola típusának, igényeinek, a tanulók életkori sajátosságainak figyelembevételével. A vállalat az ajánló jegyzékeket, közel másfél száz filmalkotás (többek között kötelező és ajánlott alkotások filmadaptációit, régebben készült filmtörténeti értékeket tartalmaznak a jegyzékek felhasználásával készítette. A korábbi gyakorlathoz hasonlóan most is meghirdetik a tanintézetek közötti szervezési versenyt a tanulólétszámtól függően három kategóriában. A legjobb eredményt elért iskolákat könyvtárfejlesztési utalvánnyal, vagy a pedagógiai munkát segítő felszerelési tárggyal jutalmazzák majd. Az iskoláknak szeptember 20-ig kell visszaküldeniük a kitöltött filmjegyzékeket. Hibákkal bár, de rólunk szól Majd mindenkinek megdobban lokálpatrióta szíve, ha könyvben, kiadványban, országos folyóiratban, más híradásban saját lakóhelyéről olvashat, "értesülhet. Legyünk is büszkék szűkebb környezetünk értékeire, eredményeinkre. De éppen ezért bosszantó, ha ezekbe a híradásokba jó néhány téves információ is belevegyül. Mint ahogyan ez történt a nyár közepén megjelent, az Utazási Magazin című folyóirat különkiadásaként napvilágot látott Autóstúrák hétvégére című színes borítós füzetben is. A szerkesztők — köszönet érte — két olyan túrát is ajánlanak, amely érinti, illetve célpontként jelöli megyénket (42. és 45. oldal). A második, háromnaposnak ajánlott, 175 kilométeres út a Körösök túranevet viseli. A kiindulópont Békéscsaba, innen az útvonal Gyulára vezet. Az első, enyhén szólva félretájékoztató mondat: főidényről van szó, ugyebár. Tehát: „Ha nem kapunk szállást Békéscsabán, Gyulán is megashatunk . ...” És itt következnek a gyulai szálláshelyek. Hát... Tudtommal egész nyáron nem lehetett a Körös-parti városban szállóhelyet kapni, ellenben Csabán azért akadt. Érthető okoknál fogva. Mellesleg a túraleírás végén helyet kapott címjegyzékből hiányzik a csabai Körös Hotel, a békési szövetkezeti szálloda pedig Dübörgőnek van feltüntetve Dübögő helyett... S még egy, talán a legsajnálatosabb. Gyomán „ellátogathatunk a Kner Nyomdaipari Múzeumba ...”, s következik a pontos nyitva tartási idő megjelölése. Igen, sajnos a múzeum technikai okok miatt már évek óta zárva van a nagyközönség előtt. De seperjünk egy kicsit a saját portánkon is. A kiadvány néhány hiányosságra is felhívja a figyelmet. íme a szó szerinti idézet: „Annál érdekesebb és szebb a mezőberényi Kossuth téren álló evangélikus templom (1789- ben épült), kár, hogy az oromzatához vezető villanyvezeték elcsúfítja és fényképezhetetlenné teszi. (...) A közelben található a nem túl elegáns Szabadság Szálló (étterem, presszó, a szomszédban mozi), talán nem sértő, ha azt mondjuk, ósdisága miatt megragadó, az évtizedekkel ezelőtti vidéki élet emlékeit kelti fel bennünk.” Lehet, hogy a mezőberényieknek nem sértő. Mindenesetre felújítva, karbantartva még értékesebb, vonzóbb lenne... (N. L.) Megjelent Thomas Mann halálának évfordulóján Klasszicitás művészetben és életfelfogásban Huszonöt évvel ezelőtt, 1955. augusztus 12-én Zürichben elhunyt Thomas Mann. A prózai életmű, amit ránk hagyott, az évszázad német irodalmának impozáns együttese, a Buddenbrook-ház (1901), A varázshegy (1924), a nagy bibliai regény, József és testvérei (1933—1943), Doktor Faustus (1947), Egy szélhámos vallomásai (1954), és még sorolhatnánk tovább. Maga az író azonban nem tekintette életművét befejezettnek. Thomas Mann jó ötletnek találta, amikor egy némettanár A kiválasztott — Hartmann von der Aue Gregoriusának sajátos feldolgozása — után azt írta neki, hogy most már Goethe félbehagyott Ahilleusz-eposzát is befejezhetné, regényt írhatna belőle. A Richard Wagnertől átvett Luther-téma ugyanúgy érdekelte, mint a rotterdami Erazmusz figurája, s bizony nagyon sajnálta, hogy mindehhez már nem jutott hozzá. „ ... ötletekért nem kellene a szomszédba mennem, még ha 120 évet élnek is. Kár, hogy nem lesz rájuk időm. Itt van például az Ahilleuszvagy az Erazmusz-regény. Hiszen ki más írhatná meg?” Ami ebben a néhány szóban kifejeződik, nem a késői Friedrich Nietzsche vétke, akármennyire is rabja volt Thomas Mann ennek a filozófusnak — minden mérték- és kritikus távolságtartása ellenére! —, s Nietzschére gondolt, amikor az egyén nagyságára vonatkoztatott büszkeségét szembeállította a nemzeti örökség tiszteletével. Nem, Thomas Mann nagyon is tisztában volt a német irodalomban és a történelmi mozgásban elfoglalt helyével. Hacsak nem beképzeltségből, az irodalmár társadalmi jelentőségének idealista félreismeréséből fakad a képviselői szerep, amelyet testhezállónak talált, nem lehet más, csakis az öntudat, amely eredendően a nagy német kulturális hagyományokból táplálkozik, s amely párosul a fájdalmas felismeréssel, hogy a történelmi kényszerfutam végére érni és utolsónak lenni mit is jelent valójában. A nemzeti hagyományokra építve A fiatal Brecht egyszer Thomas Mannról gúnyolódott, s azt hitte, csúfot űz belőle, ha azt mondja róla, hogy Spielhagentől „származik”. Igaz, irodalomtörténetileg jogosabb és a rang szempontjából megérdemeltebb lett volna, ha Brecht Theodor Fontanéra utal. Thomas Mann ténylegesen továbbfejlesztette a XIX. századi hagyományokat. Még 1950-ben is emlegette amerikai egyetemisták előtt: előnynek tekinti, hogy a századforduló előtt születhetett. Talán éppen ezért annyira jelentős a világirodalomban. Mert ebben a korban is kétségbeesetten ragaszkodott a nemzeti hagyományokhoz: Goethéhez, a fasizmus előtti müncheni polgársághoz, a német középkorhoz — csupa olyan téma, amelyekhez nyilván nem véletlenül fordult éppen az emigráció éveiben. A klasszikus Weimar élő, polgári szellemét akarta megőrizni az ünnepi beszédben is, amelyet Goethe emlékére tartott 1932-ben. A történelmi folyamat megváltoztathatatlansága ellenére lehetőségeket tulajdonított e szellemnek; nem a hagyomány ápolására, hanem a klasszikus örökség polgárság fölötti, jövendő termékenységére helyezte a hangsúlyt. Mindezt sosem büszke nacionalista látószögbe szűkítve. A varázshegyben Settembrini — Thomas Mann egyértelmű „Goethe-szolgálata” előtt — az össz-európai liberalizmus humanista eszméire esküszik. Világirodalmi igényesség A nemzeti örökséghez és a tág világirodalmi horizonthoz való kötődés Thomas Mann-nál elválaszthatatlan. A német regényíró Theodor Storm és Fritz Reuter világában nőtt fel, és általuk lett világirodalmi esemény. Későpolgári művész, szellemileg és témáit illetően Goethe nyomában járt, ezt folyton, nyomatékosan meg is erősítette. Ugyanakkor pont olyan etikus és erkölcsbíró volt, mint Friedrich Schiller. Innen a megértés Dosztojevszkij és Kaffka mélységei iránt. És rajongott az orvosi etikának elkötelezett, érzéki humanitással megáldott Csehovért; hozzá írta utolsó nagy esszéista „kísérlet”-ét. Az író, Thomas Mann —akinek műve a későpolgári művésznek, mint kétségtelenül tragikus nagyságnak, a bibliai ősidőktől egészen a kétségbeesett pokolbamenetelig tart —, inkább őrző volt, mint forradalmár, akármennyire is készen állt arra, hogy a történelmi törvényszerűségeket belássa és a konzervatív polgáriasság határait túllépje — jóllehet sosem lépte túl. Önmagát vonta kérdőre Az időközben nyilvánosságra hozott napló bizonyítja, amit a művész könyvei, eszszéi, a politikai eseményekről gondosan rendszerezett állásfoglalásai már régen elárulták, hogy milyen bonyolult volt a polgári humanista számára a felismerés évszázadunkban, milyen gyakran szívéhez közel álló, majd egész lényét kiábrándító politikai nézetek tagadásából, nem pedig készen kapott, tiszta hovatartozásból született elhatározása, hogy a történelmi haladás oldalára álljon. A polgári kritika persze ráutazott ezekre a „rázós fejezetekre”, nem hagyott semmit magyarázat nélkül. Az NDK-ban folyó Thomas Mann-kutatásnak gyakran azt vetik a szemére, hogy csak ez nézi el az öntudati fejlődés bökkenőit, figyeli Thomas Mann politikai gondolkodását oly sok szimpátiával. Az író nagysága abban is rejlik, hogy bonyolult és ellentmondásos egyéniségére pont ő kérdezett rá leginkább. Elutasította a bálványozást, ami aligha szerez örömöt a bálványimádóknak, vagy ha mégis, ez aligha jelenti a művész örömét... A boldogság, hogy örömöt szerzünk Utolsó éve, a nyolcvanadik, gazdag volt nyilvános fellépésekben, reprezentatív kötelességekben, sokféle megemlékezésben. Schiller- és Thomas Mann-évforduló egyszerre ... Művészetének jellemzésekor talán szabad a klasszicitásról szólni, amelyről Thomas Mann maga 1955. május 15-én, Weimarban a jénai Friedrich Schiller Egyetem adományozta tiszteletbeli doktori címéért mondva köszönetét így vallott: „A művészet csupán az emberek, a környezet előtt lebegő kínálat; és ha a felkínálónak olyan szerencséje van, hogy az emberek örömüket lelik benne — végül is a művészet célja nem más, mint örömöt szerezni, erősíteni és felemelni az embert —, tehát, ha szerencséje van, akkor csak boldog lehet, hálás, még akkor is, ha egy percig sem hitt abban, hogy amit tesz, a munkája, valamit is jelenthetne a világnak.” Eike Middell Fordította: Niedzielsky Katalin NÉPÚJSÁG Szolnoki hangok Közhírré kellett volna tenni — persze, lehet, hogy éppen nekünk, újságíróknak —, hogy a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium leánykórusa kedden délután 17 óra 15 perckor a Szolnoki Rádió műsorában szerepel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy aki elolvasta rádióműsorunkat, az megtalálta, és az is, hogy rövid kis műsor volt csak, amolyan kiegészítője az iskolai évnyitónak. De volt, és a Sárhelyi Jenőné vezette leánykar nagyon szépen énekelt. Bartók Madárdala a szolnoki adó tornyából Békéscsabáig röpdösött... Miközben hallgattam éneküket, gondolhattam-e másra, mint arra, hogy a Szolnoki Rádió azért egy kicsit a miénk is. Vagy annak kellene lennie jobban! Köntörfalazás nélkül: több békési műsort szeretnénk, még akkor is, ha a megyeszékhely környékén, netán délebbre nehezebben fogható ez az állomás; a megye északibb részein azonban biztos, hogy szinte kifogástalan. (Hogy délebbre is jó legyen, ahhoz nyilván az adóenergiát kellene növelni, takarékos időszakunkban azonban ez nem könnyű kérdés.) Marad tehát a mostani, az adott lehetőség, amit szeretnénk jobban kihasználni. Amiből szeretnénk többet kapni, hiszen — lapozgatva az elmúlt hetek szolnoki műsorát — elég kevés az, amit kapunk. De több a semminél, és figyelmes elgondolások megvalósulásai. Hogy csak néhányat említsek, a rendszeres lapszemlében a mi lapunk híreit is közreadják, egyszer külön bemutatták a Gyulán megjelenő román nyelvű újság, a Foaia Noastra egyik számát, május 28-án a kondorosi népdalkor szerepelt a stúdióban, másnap pedig Pálréti Ágoston szerkesztő tette mérlegre a szolnoki, a kecskeméti és a békéscsabai színházak záródó évadját. Igényeljük a „szolnoki hangot”! És nemcsak azért, mert önmagunkról kívánunk hallani, sokkal inkább azért, hogy a környező negyék lakói, akik a Szolnoki Rádió adáskörzetében élnek, többet tudjanak rólunk. Ha pedig egyre több e vidéki riport, helyszíni közvetítés kerül a műsorba, erre mifelénk is mind többen hallgatják majd a szolnoki adót, és ugyanúgy jobban megismerik más megyék életét, mint azok a miénket. Remek dolog ez a rádió, nem kétséges, hogy a lehetőségek határain belül tovább lehetne bővíteni kitekintésüket déli irányban is. Biztos, hogy jó szolgálat lenne. (sass) MM MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Örökzöld dallamok. 9.25: Suki András népi zenekara játszik. 9.44: Brummadzag, a zenebohóc. Végh György összeállítása. 10.05: Tudod-e? A Gyermekrádió műsora. 10.35: Astrid Varnay és Wolfgang Windgassen operafelvételeiből. 11.25: Galéria Karcagon. 11.42: Utazás a Balaton körül Eötvös Károly útirajza rádióra alkalmazva. 12.35: Németh László: Az utolsó széttekintés. Könyvszemle. 12.45: Zenemúzeum. 13.48: A nemzetközi munkásmozgalom dalaiból. 14.00: Vágy az igazság felé. Babits Mihály kritikusi arcképéhez. 14.30: Nóták. 15.28: Kóruspódium. 16.05: Rádiónapló. 18.00: A furcsa lány. Részletek Styne Merrill filmzenéjéből. 18.15: Hol volt, hol nem volt.. . 19.15: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. 19.55: Népzenekedvelőknek. 20.25: A nyelvész doktor. 20.50: A zene nem ismer határokat. 21.40: Regina Resnik operaáriából papVpl 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Josquin des Pres: „L’homme armé” — mise. 23.01: Purcell-művek. 0.10: Pásztor László táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Dzsesszfelvételekből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. A Rádió szolgáltató műsora. 10.36: Zenedélelőtt. 11.30: Csak fiataloknak! 12.33: Mezők, falvak éneke. 12.55: Kapcsolás a győri körzeti stúdióba. 13.25: Gyermekek könyvespolca. 13.30: Német népdalok. 14.00: Kettőtől fél ötig... 16.33: Útközben. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Belépés nemcsak tornacipőben. 18.33: A-tól Z-ig a popzene világában. 19.13: Kettősök Szirmai Albert operettjeiből. 19.55: Slágerlista. 20.33: Hívja a 33-43-22-es telefonszámot. 22.00: Volt egyszer egy dal.. . 22.50: Népdalok. 23.35: Együttesek Ziehrer: A csavargók című operettjéből. III. MŰSOR 9.00: Katedra. 9.30: Beveri! Sills operafelvételeiből. 10.00: örömök kertjében. Szent György és a sárkány. 11.05: Haydn: A teremtési oratórium. 13.45: Kamaramuzsika. 15.00: Verdi operáiból. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Képek a régi zene világából. 16.51: Popzene sztereóban. 17.47: Külpolitikai klub. 18.17: Az Osztrák Rádió szimfonikus zenekarának hangversenye a Bécsi Rádióban. 19.05: Katedra. 19.35: A vietnami kultúra hete. 20.05: James King Wagner operáiból énekel. 20.30: Nagy siker volt! 21.58: Új kamarazene-felvételeinkből. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. A szolnoki népdalkor és a tiszafüredi Zobolyák Imre énekel. 17.15: Van-e vize Kecskemétnek? Riporter: Dalocsa István. 17.35: Monyók Ildikó új sanzonfelvételeiből. 18.00: Alföldi krónika. Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lapos műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 7.55: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. (ism.) 8.00: Továbbképzés pedagógusoknak. Fizika ’78. 6. osztály: Energia, munka, hő. (f.-f.) 8.40: Rajz. 1. osztály: Mit és hogyan? (f.-f.) 9.20: Fizika ’79. 7. osztály: Egyszerű gépek és hőerőgépek. (f.-f.) 10.00: Környezetismeret. 3. osztály : Kölcsönhatások az élettelen természetben. II. rész. (f.-f.) 14.00: Továbbképzés pedagógusoknak. Fizika ’80. 8. osztály : Az indukció. (f.-f.) 14.40: Világnézeti alapfogalmak a középiskolás tananyagban: A dialektika. (f.-f.) 15.20: Rajz. 2 .osztály: Kettős portré rajzórák tükrében. 16.10: Hírek, (f.-f.) 16.15: Kísérlet a La Manche csatorna átúszására. NSZK rövidfilm. 16.50: Aranykapu. Magyarul beszélő csehszlovák film. 17.25: Város és könyvtára. Riportműsor. (f.-f.) 18.00: Tévébörze. (f.-f.) 18.10: Telesport. (f.-f.) 18.35: Ki figyel oda? Riportműsor. (f.-f.) 19.00: Reklám. (f.-f.) 19.10: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kisfilmek kedvelőinek. 20.55: Az ezüstpajzs. Francia dokumentumfilm. 21.10: Zárás után. A 69. országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon és vásáron. 22.10: 30 év legszebb népdalfeldolgozásaiból. Zeneszerző: Vujicsics Tihamér. 22.30: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.50: Ifjúság és tömegkommunikáció. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Bűn és bűnhődés. Magyarul beszélő francia film. (f.-f.) 21.45: Tv-híradó 2. 22.05: Reklámpanoráma Veszprém megyéből. 22.15: Az örök Don Juan. I. rész. BUKAREST 9.00: A tanuló képernyője. 10.00: Közös barátunk. (ism.) 15.00: Hírek. 15.05: Riportfilmek a nagyvilágból. 15.25: A természet könyvéből. 17.10: Szünidei képeslapok. 17.35: Rajzfilmek. Kum-Kum. 9. 18.00: Tv-híradó. 18.30: Balkáni országok folklórfesztiválja. 19.10: Ifjúsági óra. 19.55: Közvetítés a „SoDOt ’80” nemzetközi fesztiválról. 20.25: A tudományok és utazások naplójából. 21.15: Tv-híradó. BELGRÁD, I. MŰSOR 17.40: Magyar nyelvű tv-napló. 18.15: az ifjúság gyermekkora — gyermekműsor. 18.45: Kabaré. 19.15: Rajzfilm. 20.50: Szórakoztató zene. 21.55: Komoly zene. 22.40: Egy szerző — egy film. H. MŰSOR 18.00: Dokumentumfilm. 18.45: Belpolitika. 19.15: Idegenforgalmi szemle. 20.00: Közeli találkozások. 22.00: Huszonnégy óra. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A csillagszemű. 6 és 8 órakor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Evezz egyedül! 7 órakor: Földi űrutazás. Békéscsabai Kert: Csillagok háborúja I., II. rész. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Gyermekkorom kenyere, 4, 6 és 8 órakor: A kétdimenziós gyilkos. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Egy furcsa asszony I., II. rész. Gyulai Erkel: A gejzirvölgy titka. Gyulai Kert: Ezüstnyereg. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Skalpvadászok, 5 és 7 órakor: Szerelem szieszta idején. Orosházi Béke: Annie Hall. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Kaszkadőrök, fél 6 és fél 8 órakor: Bosszúvágy. Szarvasi Táncsics: Az ötödik évszak.