Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-19 / 246. szám

o 1980. október 19-, vasárnap / Látott-e már haknit? Ha ilyen Budapest éjjel, nem vagyok rá kíváncsi! Pedig tudom-tudjuk, hogy nem ilyen. Természetes, szebb-rosszabb, más. Még akkor is, ha az OKISZ Labor—Országos Rendező Iroda közös rendezésű szervezésű, Látta-e már Budapestet éjjel? című „vidám, zenés divat-show”-ja bizonyára nagyon is átvitt értelemben szándékozott (szándékozik!) magára venni a kérdést, a megkockáztatott választ. Pedig az elmúlt héten több helyen, több ilyen műsort is adtak a csupa reklámszórólapokon hirdetett énekesek, táncosok, zenészek, manökenek. Itt, Békés megyében, az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat árucikkeit, amegyei szolgáltató és termelő szövetkezet méretes férfi-női ruháit reklámozták. És én ezt a két, feladatait sokszor erején felül is ellátni tudó, gondokkal is küszködő céget sajnálom. Meg a több ezernyi létszámú közönséget. Akik nem kevés pénzükért csak ezt kapták. Hiszek abban, hogy az igazán jó szórakoztató műsor ér annyit, mint például egy ismeretterjesztő előadás. Ha más is a kategória. Ér anynyit, mint a veretes szellemi művészet. Talán azért, mert a szórakoztatónak nevezett műsorok könnyedségébe, vidámságába emberi érzelmeket, értéket, művészetet lehet öltöztetni. És abban is hiszek, hogy a minőségi szórakoztató műsorok szervezéséért, rendezéséért, közvetítéséért felelős, azért fenntartott országos vállalatok is megtalálják majd az idevezető utat, a megfelelő formát a megfelelő tartalomhoz és viszont. Egyszerűen csak a közönség becsüléséért. Egy zenés-táncos show-műsortól miért is kellene elvárni, hogy eszméket, elvont dolgokat* közvetítsen? De azt igen, hogy résztvevői legalább annyira becsüljék a közönséget, a nem is alacsony gázsi értékét, hogy gusztusos, illő, az adott környezethez passzoló számokat adjanak elő, teljes tudásukkal. Mert nemcsak az a hakni, ha engedélyek nélkül, házaló módra kilincselve árulnak bóvli dolgokat. A hakni lehet csillogóbb köntösű is, beleburkolva az ízléstelenül tálalt reklámszlogenekbe. Sőt: az úgynevezett „nagy nevek" szerepeltetése sem mentesítő tényező. Mert tőlük — ha egyáltalán a színpadra lépnek — még többet vár a közönség. A Márka-báros, poros slágereket adó Tom Jones-számok voltak talán a legfrissebbnek tűnőek... Látta-e már Budapestet éjjel? című „divat-show”-ról — akárhogyan is akarom — nem tudom elhinni, hogy színvonalas, ízléses, a szocialista művelődéspolitika elveit megvalósító, s egyáltalán: szórakoztató lett volna. Ugyanakkor bízok abban, hogy a már hagyományosnak számító (ugyan, minek?) jövő éviről már csak jót, értékelhetőt lehet írni. A műsor végén nem láttunk csalódott arcokat a ruhatárnál. Amíg ez nem lesz, addig csak sajnálni lehet az áruit reklámozó két Békés megyei vállalatot is, akik irigylésre méltó optimizmussal mindig a következő évben reménykednek ... Valahogy az üzletpolitika is a jót kívánja — a szórakoztatásban is. Nem? (Nemesi) Pályaválasztási játék úttörőknek A Magyar Úttörök Szövetsége Békés megyei Elnöksége és a megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet az idén is meghirdeti a felső tagozatos rajok számára a „Tettekkel, nyakkendőnk becsületéért!” mozgalomhoz kapcsolódó pályaválasztási játékot az 1980/81-es úttörőévre. A játék célja az általános iskolások pályaismereti, önismereti szintjének emelése, a kezdeményező készség, a közösségi szellem erősítése, az önállóságra törekvés elősegítése. A meghirdetők sokrétű feladatot állítottak össze, amelyek kapcsolódnak a rajok, az őrsök programjához. A rajoknak elsőként színes benevezési lapot kell készíteniük. Ezután az egyes pályákkal ismerkednek meg a pajtások. Ez különböző módon történhet: részt vehetnek üzemlátogatásokon, meghívhatnak egy-egy szakembert,aki beszámol munkájáról, tanulmányozhatják a szakmaismertetőket, megismerkedhetnek a szerszámokkal, gépekkel, szervezhetnek szakmaismereti vetélkedőket. A játék résztvevői mindenről fejgyőzéseket készítenek majd. A pályaválasztás szempontjából fontos a külső-belső tulajdonságok, adottságok, képességek számbavétele. Ehhez nyújtanak segítséget az önismereti feladatok. A tanulmányi eredmény sem mellékes. A foglalkozások keretében történő bemutatkozások, mások észrevételei, javaslatai az eredmény javításához nyújtanak segítséget. A játékhoz kapott útmutató felsorol néhány pályaválasztással kapcsolatos könyvet, amelyek tanulmányozása sokat segíthet az egyes pályák megismerésében, megszerettetésében. A történelmi évfordulókról gyakran esik szó az iskolákban. A megemlékezéshez a játék is ad feladatokat. Készíthetnek a gyerekek rajzokat, képes összeállításokat az ünnepekről. Az úttörőszövetség megalakulásának 35. évfordulója alkalmából felkereshetnek olyan felnőtteket, akik gyermekként részt vettek a mozgalom „születésében”. A közös és egyéni feladatokat a megoldás után a PTI címére kell elküldeni a rajoknak. Négyfordulós lesz a vetélkedő. Az első feladatok beküldési határideje november elseje. A bíráló bizottság értékelése után évfolyamonként 3—6 raj kap értékes díjakat. Az utolsó fordulót követően azok, akik végig részt vettek a játékban, és a legmagasabb pontszámokat érték el, ünnepélyes eredményhirdetésen, Békéscsabán vehetik majd át jutalmukat. Az endrődi általános iskola valamennyi osztályához külön szertár tartozik, így nem okoz gondot a szemléltető eszközök elhelyezése. Képünkön, élővilág órán a gyerekek a napraforgóval ismerkednek Fotó: Gá. ) Ifjú zenebarátok Békéscsabán Egy felmérés figyelmeztető tanulságai „Nem dicsőség, kötelesség” — mondta egy énektanár ismerősöm, amikor évekkel ezelőtt az ifjú zenebarát hangversenyekről beszélgettünk. Ha jól emlékszem, a beszélgetésből cikk is kerekedett, azzal a bizakodó kicsengéssel, hogy a kodályi álom „az énekes Magyarországról” egyszer csak mégis valóság lesz. Milyen lenne az a kodályi „énekes Magyarország”? Nehéz is, könnyű is elképzelni. Ha a zene érzelmet és értelmet formáló hatása felől nézzük: magasabb érzelmi életre képes, okosabb, műveltebb emberek mindenképpen jobbítanák azt a Magyarországot; ha pedig ez igaz (ki tudná megcáfolni?!), akkor azt az álmot mielőbb valósággá tenni nemcsak a muzsikusok, ének- és zenetanárok dolga. És nem is nagyon odázható, hiszen az igazi muzsika nagy küzdelmet vív az ízléstelennel, mely mindig gyorsabban hódít, a szükséges (de nem kizárólagosan) könnyű muzsika a tartalmassal, a mélyebben emberibbel. Kezdődik pedig ez a küzdelem már a gyermekkorban agyermekekért, nyiladozó érzelmi-értelmi világuk figyelmes szépítésével. Azért, hogy a zene áramköreibe érkezve egyre többször átéljék annak csodáit, a varázslatot, mely közben és által sokat változunk. Békéscsabán 1960-ban szervezték az első hangversenyeket 300 bérletessel, hogy húsz év után, az 1979/80-as évadban már négy évfolyam öt sorozatán közel kétezer legyen a számuk, nagyon pontosan 1836. A megye éveken át és most is országos példa, tavaly 27 városban és községben, 33 sorozat 132 hangversenyén 10 864 bérletes kisdiák volt ott, ismerkedett a zeneszerzőkkel, a zeneművekkel, a hangszerekkel és előadóművészekkel. Persze, nem egyforma örömmel és odaadással, hiszen két gyermek nem egyforma, nem nyitnak ki valamennyien a muzsika hatására, de ha eljutnak a közéletbe, valami jó azért történik. Hogy mi, arra volt kíváncsi Kerényi Klára, a békéscsabai Városi Tanács közművelődési főelőadója, amikor (rettenetesen csúnya a szó) „hatékonyságvizsgálatot” kezdett 300 hangversenyre járó általános iskolás körében, kérdőívekkel, melyeket kitöltve, név nélkül kellett visszaküldeni. Segítették az énektanárok, a kérdések öszszeállításában pedig Sárhelyi Jenőné vezető szakfelügyelő, és az Országos Filharmónia békéscsabai kirendeltségének vezetője, Ambrus Zoltánná. A kérdőívek útnak indultak, és a 300-ból visszaérkezett 271. Okos, meglepő, néhol elszomorító válaszokkal. Ügyes, kerek mondatokkal, és elképesztő helyesírási hibákkal, melyek — úgy látszik — minden olyan felmérésnél és egyébnél szembetűnnek, ahol a gyerekek „saját kezűleg” válaszolnak. Van, aki „valamién” hangszerről ír, a másik megnézi a „legszikonban”, szereti (?!) „Móczárt", vagy utána „áttanulmányozzuk”, bár vannak a hangversenyeken „rosz” gyerekek is ... Ízelítőnek talán elég, és tanár-diák serkentőnek, hogy mennyire igazak azok a bírálatok, melyek a magyar helyesírás tanításának „hatékonyságát” érik... A nyolcoldalas, a felmérés tartalmi összegzéséből és statisztikai adatokból álló elemzés végeredménye: húsz év alatt nemcsak számszerűen emelkedett a Békéscsabán ifjú zenebarát hangversenyre járó gyerekek száma, mert az okos válaszból szépen kitűnik: az élmény és az ismeretanyag, melyeket ezeken a hangversenyeken szerezhetnek, megmarad, segít személyiségük formálódásában, vagy hogy a bevezető sorokra utaljak: közelebb hozza a kodályi álmot, „az énekes Magyarországot”. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a csabai iskolákban nem egyforma az érdeklődés a hangversenyek, a sorozatok iránt. Úgy is mondhatnánk, hogy ahol az énektanároknak szívügye, hivatásuk része, hogy tanítványaikat ilyen zenei élményekhez is juttassák, ott nincs baj, ott sokszor az igéyeket nehéz kielégíteni. Magyarán: több bérlet elkelne. Ahol viszont nincs olyan erős hivatástudat, ott a gyerekek figyelme elkerüli a hangversenyre járást, kevesen vesznek bérletet. Most az következhetne, hogy hol van így és hol van amúgy, nyilván, néhány számadatból azonnal kitűnne. De most más a célunk, mint ahogy a felmérésnek is más volt. Rávilágított például arra, hogy az „ifjú zenebarátokat” fel kell készíteni egy-egy hangversenyre, hogy már a műsorismertető megszólalása előtt fogalmuk legyen arról, mit hallanak majd, ki az a zeneszerző, és mi a legjellemzőbb rá? Érdekes, sokan beírták: jó lenne a hangversenyek előtt egy kis közös éneklés, meg azt is szeretnék, ha utána találkozhatnának az előadóművészekkel, nyilván, nem külön beszélgetésre, talán csak autogrammkérés erejéig. Az összegzés azonban mást is elárul. Többek között azt, hogy a válaszait visszaküldő 271 tanuló közül 33 számára egyáltalán nem jelent élményt az ifjú zenebarát hangverseny, és csupán 12 (!) olyan válaszsorozattal találkozott az elemző, amely őszintén el tudta hitetni, hogy írója érdeklődő, értő és tudatos koncertlátogató. A gyerekek közel 70 százaléka csak a vidám zenét szereti, (ezt életkori sajátosságként is felfoghatjuk), bár többen megjegyezték, hogy „könynyűzene legyen a hangversenyeken”, hogy „ne legyen kötelező” (?), mi több: „tánczenei hangversenyek legyenek”, és „hívjanak el együtteseket is”. Többen „szavaztak” a kemény rockzenére, a Hobo és a Piramis együttesre, mint a komoly zenei műfaj képviselőire... Nyilván, nem a gyerekekben van a hiba, hogy nem tudják helyére tenni a dolgokat. Hogy mi a célja az ifjú zenebarát hangversenyeknek, és mi az, hogy Piramis-„koncert”. „ Belelapozva a kérdőívekbe, nem maradhat ki néhány érdekes válasz. Szeretsz-e hangversenyekre járni? Ez az első kérdés. A válaszok közül: „Igen, nagyon szeretek, mert énekórán könynyebb a dolgom, művelődök.” „Nem, mert unalmas.” „Igen, mert sokkal jobb élőben hallgatni, mint lemezen.” Kérdés: Milyen jellegű zenét szeretsz? Válaszok: „Rövidet, mert ha hosszú, akkor elalszok.” „Vidámat, mert az számomra kedvesebb.” „Beat-zenét, mert jó hangulatot teremt." Kérdés: Hogyan készültök fel az énekórán a hangversenyekre? Válaszok: „Megfigyelési szempontokat kapunk." „Nem készülünk fel.” „Meghallgatunk előre néhány zeneművet." „A tanár néni elmondja, mit fogunk hallani.” Kérdés: Mi a véleményed a hangversenyeken tanúsított magatartásotokról? „Nem a legjobb, mert sokan beszélgetnek, nevetgélnek”. „Nem nagyon jó.” „Többen nem veszik komolyan, de a bemondó bácsi is sokat beszél.” „Esznek, verekednek.” És egy elgondolkoztató: „Nem mutatom ki, hogy unalmas, vagy nem tetszik, hanem végighallgatom, mint a többi.” A felmérés tehát sikeres, tanulságos. Rávilágít, mit kell tenni azért, hogy tízezer békéscsabai „ifjú zenebarát” közül mind több váljon igazán zenebaráttá. Gondolom, nem elég, hogy a tanévet záró igazgatói értekezleten szó esett róla, ismertették, és megkapták az összegző elemzést a város énektanárai is. A tanulságok, a jelzések összevetése az adott helyzettel, és nem az elképzelttel, haszon csak így járhat együtt vele. Érdemes munka volt, amire Kerényi Klára és segítői vállalkoztak. Mint hírlik, következik a színház és a mozi. Már formálódnak a kérdések is. „Szeretsz-e színházba járni, és miért?” „Szívesen megy-e moziba, ha magyar filmet vetítenek?” Rázós kérdések, de a gyerekek majd nyíltan válaszolnak. Sass Ervin Társastánc Mezőkovácsházán és Orosházán Ma délután rendezik meg Mezőkovácsházán a művelődési központban az úttörő- és ifjúsági társastánctanfolyam záróműsorát. Az úttörők és ifjúságiak programja utáni bemutatón részt vesz az orosházi Petőfi Művelődési Központ formációs tánccsoportja, a felnőtt versenytánccsoport, valamint a kovácsháziak ifjúsági formációs és versenytánccsoportja. Az orosházi és a mezőkovácsházi táncklub legközelebb október 26-án, Szarvason szerepel, a III. formációs táncbemutatón. A két klub, melyet Antali Zoltán táncpedagógus vezet, jól szerepelt az október 12-i, szentesi társastáncversenyen. E kategóriában döntőbe jutott a Baranyi József—Kormányos Mária mezőkovácsházi pár, a D—2 kategóriában a döntőig jutott a Dombi Kiss Tibor—Kiss Enikő orosházi pár. Kedden Sygma-klub Az elmúlt évek jól sikerült rendezvényei közé tartoznak a Megyei Művelődési Központ által szervezett, a békéscsabai Körös Szállóban megtartott Sygma-klubok, amelyek elsősorban a megyeszékhely huszon- és harmincéves korosztályának szórakozási igényeit voltak hivatottak kielégíteni. A nyári szünet után már szeptemberben sokan érdeklődtek a Sygma-klub iránt. A múlt hónapban ugyan technikai okok miatt elmaradt, de októbertől havonta ismét sor kerül a táncos estekre. Az elsőt a meghirdetettől eltérő időpontban, október 21- én, nem a megszokott pénteki napon, hanem kedden rendezik meg. Később minden hónap utolsó keddjén este 7-től éjfélig találkozhatnak a tánckedvelők a Körös Szálló éttermében és eszpresszójában a népszerű Sygma együttessel. KPVDSZ-szavalóverseny Október 16-án, csütörtökön rendezték meg Békéscsabán, az SZMT székházában a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságához tartozó vállalatok és szövetkezetek fiataljainak hagyományos szavalóversenyét. A KPVDSZ kulturális hónap eseménysorozatában megtartott rendezvényen tizennyolcan álltak a zsűri és a közönség elé. A versenyzők először egy-egy József Attila-verset tolmácsoltak, majd a felszabadulás utáni magyar líra alkotásaiból hangzottak el szavalatok. Az első helyen Bús Anikó, a békéscsabai Univerzál Nagyáruház, a második helyen Bendéné Mundrucz Júlia, a sarkadi ÁFÉSZ, a harmadik helyen pedig Szalai Ágnes, a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat dolgozója végzett. Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára a helyezettek díjain kívül a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola három tanulójának, Kálló Ágnesnek, Gonda Erikának és Bacsa Klárának könyvjutalmakat nyújtott át.