Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-15 / 112. szám
Kitüntetéses doktorokat avattak az ELTE-n Ünnepi közgyűlést tartott csütörtökön az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanácsa, amelyen részt vett Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke. A közgyűlésen kimagasló tanulmányi eredményük elismeréséül Sub auspiciis rei publicae populáris kitüntetéssel doktorrá avatták az egyetem három volt hallgatóját, akik az általános iskolától az egyetem befejezéséig tanulmányaikat kitűnő eredménnyel végezték el. Diószegi István, a bölcsészkar dékánja ismertette dr. Barabásné Kisbán Eszternek, a törénettudományok kandidátusának és Kecskés Andrásnak, az irodalomtudományok kandidátusának érdemeit, tanulmányi eredményeit, eddigi pályafutását, majd Kubovics Imre, a természettudományi kar dékánja Komornik Vilmos matematikus kimagasló eredményeiről szólt. Ezután a jelöltek esküt tettek arra, hogy tudásukat a tudomány és az igazság szolgálatába állítják, hazánk és népünk javára használják fel. Az ezt követő hagyományos, doktorrá fogadó, illetve avató kézfogás után Losonczi Pál nyújtotta át a kitüntetetteknek a Magyar Népköztársaság címerével díszített aranygyűrűt, s végül sok sikert kívánt a kitüntetetteknek, az egyetem valamennyi hallgatójának ahhoz, hogy eredményesen műveljék, gyümölcsöztessék tanult tudományukat az egyetem még nagyobb dicsőségére, embertársaik, népünk és szocialista hazánk javára. Pázmándy László mézeskalácsos, Hajdúböszörményben dolgozik. A hatvanéves mester családi hagyományként tanulta ezt a ma már ritkaságnak számító szakmát. A képen: mézeskalács pólyásbaba (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Játszóház Május 16-án, szombaton Fáspusztán rendezik meg a Békés megyei nevelőotthonok hagyományos gyermeknapi találkozóját. A rendezvényre mintegy 120 gyereket várnak. A vendéglátó intézmény igazgatójának megnyitó szavait, és a gyerekek kis műsorát követően a békési művelődési központ játszóházi programján vehetnek részt a találkozó vendéglátói és vendégei. Előbb az Ellenpont együttes — ifj. Filadelfi Mihály és Szász Pál — ad műsort, majd 11 órától Felkai Eszter, a Békés megyei Jókai Színház színművésze gyermekműsorral lép fel. Délután öntevékeny tereket alakítanak ki a nevelőotthon területén, ahol mindenki tetszése szerint ismerkedhet a bábozás, a makramézás, illetve a kosárfonás tudományával. Oklevélátadás a gabonaforgalmi és malomipari vállalatnál Az elmúlt évi kiemelkedően jó munkáért oklevelet kapott a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Az ünnepségen Bordás Mihály, a vállalat igazgatója mondott ünnepi beszédet arról, mit tett a vállalat a lakossági ellátás érdekében. A Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ugyanis a bel- és árvízkár ellenére kiemelkedően jó eredményeket produkált 1980-ban. Erről beszélt az ünnepségen dr. Bagi József, a Gabonaipari Tröszt vezérigazgató helyettese. Békés megyében — mint mondotta — az utóbbi öt év átlaga is igen magas. Egy év alatt csaknem 700 ezer tonna terményt vásároltak fel. Ezzel országos viszonylatban igen szép eredményt értek el. A Békés megyei Gabonaforgalmi s Malomipari Vállalat arra törekszik, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok táptakarmányigényeit maximálisan kielégítse. Külön figyelemmel kísérik a galambok, nyulak, és egyéb kisállatok ellátását. A vállalat valamennyi üzeme nagy gondot fordít arra, hogy a kisállattenyésztők megkaphassák az állomány számára legmegfelelőbb mennyiségű és minőségű árut. Meliorációs tanácskozás Szarvason A Magyar Hidrológiai Társaság Szarvas városi csoportja szervezésében tanácskozás volt tegnap, május 14-én Szarvason, a DATE öntözéses és meliorációs főiskolai karán. A mintegy százhúsz tagú hallgatóság a Békés megyei meliorációs tevékenység tapasztalatairól és feladatairól kapott tájékoztatást a szakterület irányítóitól. Az előadók között szerepelt Takács Lajos, a gyulai KÖVIZIG igazgatója, dr. Kácsor András, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa, Pálinkás Lajos, a gyulai KÖVIZIG igazgatóhelyettese, és Hampel Károly, az OVH munkatársa. A mezőgazdasági termelőüzemek nevében Tóth Pál, a battonyai Május 1. Tsz termelési főmérnöke, valamint Farkas Miklós, a békéscsabai Május 1. Tsz elnöke szólalt fel. Az említett szakemberek értékelték a már megvalósult meliorációs munkákat, és ismertették az országos, valamint megyei hatóságok álláspontját. Mondanivalójukból kitűnt, hogy a jövőben még magasabb színvonalon kell elvégezni a talaj termékenységet fokozó beavatkozásokat, ehhez pedig a kutatási és fejlesztési eredmények nagyobb mérvű felhasználása szükséges. Kórustalálkozót rendeznek Eleken „Hát áradj ránk forró zene, taníts az emberség szavára”. Fodor András e szép szavait választották mottóul az „Éneklő Elek” kórustalálkozó szervezői, s e szavak jegyében rendezik meg, immár hetedik alkalommal azt a dalostalálkozót, melyre az idén több mint 700 fiatalt várnak a megyéből. A rendezők célkitűzése: méltón megünnepelni Bartók Béla születésének 100. évfordulóját, valamint ily módon népszerűsíteni a politikai, mozgalmi műveket, továbbá Bárdos Lajos és a kortárs zeneszerzők alkotásait. Már e rendezvénysorozat keretében tartott hangversenyt május 10-én az eleki madrigálkórus. Május 16-án, szombaton délelőtt 10 órakor kezdődik a művelődési ház nagytermében a vendég kórusok bemutatkozása. Fellép a kétegyházi magyar nyelvű általános iskola Erkel Ferenc gyermekkara Túrák Kálmán, a mezőhegyesi általános iskola kórusa Kiss Jánosné, a Mezőkovácsházi 1. sz. Általános Iskola kórusa Agócs Istvánná, a dobozi általános iskola énekkara Szabó Ilona, a Mezőberényi 2. sz. Általános Iskola énekkara Pauló Pálné, a szabadkígyósi szakmunkásképző intézet énekkara Turák Kálmán, a vésztői Szabó Pál Általános Iskola dalosai Kiss Józsefné, a Gyulai 1. sz. Általános Iskola úttörőkórusa dr. Libor Jánosné, a nagyszénási általános iskola énekkara Dénes Lászlóné és végül az eleki gyermekkar Törzsök Attila vezényletével. A műsort a kétegyházi furulyazenekar fellépése színesíti, melynek Sebesi László a művészeti vezetője. A bemutatókat Fasang Árpád zeneszerző, karnagy elnökletével, Sárhelyi Jenőné szakfelügyelő, a Kórusok Országos Tanácsa Békés megyei titkára, valamint Csonka Barna, a gyulai Erkel Ferenc Zeneiskola tanára kíséri figyelemmel. Ők döntik el, ki érdemli meg a találkozó nagydíját, a felszabadulási emlékserleget. Emellett különdíjak, lemezajándékok, oklevelek, emléklapok, linómetszetek, valamint „Éneklő Elek” emlékplakettek találnak majd gazdára. A nap záróeseménye az az anyák napi koncert lesz, melyen fellép az eleki gyermekkar, közreműködik Csonka Barna zongorán, Klampeczki Béláné és Jámbor Zoltán hegedűn, valamint a békéscsabai zeneiskola fafúvós hallgatói. A műsoron többek között Erkel-, Bárdos-, Kodály-, Liszt- és Bartók-művek szerepelnek. Uszodát, áruházat, műtrágyatárolót, sportszercsarnokot, állattenyésztő istállót, kultúrcentrumot és más nagy befogadóképességű épületet lehet összeszerelni az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát velencei Agrokomplex gyáregységében készülő faszerkezetekből. Megyénkben egyébként ilyen technológiával készült a csárdaszállási, a nagyszénási, a hidasháti agrokémiai telep, s befejezés előtt áll a gyulai Várfürdő egyik medencéjének fedése (MTI-fotó: Szabó Imre felvétele — RS) Körzeti tájértekezletek Megyénk két tsz-szövetsége, valamint a megyei növényvédő állomás szervezésében mától kezdve növényvédelmi és tápanyaggazdálkodási tájértekezletekre kerül sor. Az első, mai megbeszélés színhelye Orosháza, ahol a környező szövetkezetek, állami gazdaságok vezetői vitatják meg az idei év eddigi tapasztalatait, a közeljövő feladatait. Ezúttal vonják le a tanulságokat a múlt évi búza, napraforgó, cukorrépa, valamint kukorica termesztésének számítógépes értékeléséből. Az üzemek által beszolgáltatott adatokat a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Állomásának munkatársai elemezték, az így kapott eredmények szóbeli megvitatása alapul szolgál majd a további technológia-korszerűsítéseknek. A hónap végéig sorra kerülő tájértekezletek további színhelyei: Szarvas, Mezőkovácsháza, Szeghalom, Sarkad és Békéscsaba. KRESZ-vetélkedők általános iskolásoknak A megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, a Békés megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya a járási, városi elsősegélynyújtó versenyeket követően közlekedési ismeretekből vetélkedőt rendez általános iskolásoknak. Orosházán ma délután 2 órától a KRESZ-parkba várják a kerékpáros és gyalogos gyerekeket, akik elsősegélynyújtás, közlekedési szabályok, és táblák ismeretéből vizsgáznak majd. Békéscsabán május 16-án, szombaton 9 órakor találkoznak a gyerekek a Penza lakótelepi KRESZ-parkban, 22-én 14 órától pedig a gyulaiak vetélkednek. A békési gyerekek versenyére május 29-én 14 órától kerül sor. 1981. május 15., péntek. KISZ-kongresszus előtt Ifjúságunk világlátása A közelmúltban egyik országos hálózatú ipari nagyvállalatunknál parázs hangulatban zajlott le a KISZ- küldöttgyűlés. A többi között felszólalt pályakezdő mérnök éles hangon kevesellte a fizetését. „Egy diplomásnak háromezer forintot adni szégyen, elfogadni megalázó” — mondotta. Nem volt azonban rá szükség, hogy valamelyik jelenlevő gazdasági vezető válaszoljon neki, azon nyomban egy vele egykorú szakmunkástársa kiabált közbe: „Gyere le közénk melózni, abba a koszba, bűzbe, forróságba, hogy szakadjon rólad a verejték. Ott megkeresheted te is a hatezredet”. Amaz sem maradt adós a replikával: „Megyek is, vagy oda, vagy máshova. Keresni akarok, nősülök, lakás kell. Nem büdös nekem a fizikai munka. Csak az kérdés, megéri-e a drága pénzen kiképzett diplomásokat fizikai munkakörben foglalkoztatni, amikor folyton a szellemi képességek jobb hasznosításáról hallunk prédikálni. Megengedhető-e az, ilyen pazarlás az ország zsebéből, a tietekéből, munkásokéból!?” A közelgő KISZ-kongresszust megelőző hetekben-hónapokban, taggyűlések és küldöttgyűlések ezrein-százain ipari üzemekben és mezőgazdasági szövetkezetekben, középiskolákban, és egyetemeken, községekben és városokban, kerületekben és megyékben tárgyilagos, helyenként éles, indulatos viták folytak az ifjúságot érintő-érdeklő problémákról. Felnőtt közvéleményünk egy része némi aggodalommal figyeli ezeket a vitákat. Azt kérdik: nincs-e baj a mai magyar ifjúság politikai-világnézeti elkötelezettségével? Elég szorosan kötődnek-e a társadalmi rendünkhöz, a szocializmushoz? Természetesen torzít minden általánosítható válasz, minden sommás ítélet. „Mai fiatal” az aluljárókban, tereken, „korzókon” csellengő csöves is, de igazán mai fiatal az ifjú akadémikus is, a több szakmával rendelkező vájár is,a falun élő, de eredményeivel az európai élvonalat ostromló agrármérnök is és így tovább. Csakis a pozitív és negatív példák együttes és állandó szem előtt tartásával ragadhatjuk meg ifjúságunk politikai-világnézeti arculatának legalábbis néhány jellemző vonását. A napjainkban ismét kiéleződött nemzetközi feszültségek,, valamint ismert gazdasági gondjaink kétségkívül hatnak az ifjúság helyzetére is. Igaz, államunk — a rászoruló idős korúak és sokgyermekes családok mellett — messzemenően gondoskodik, népgazdasági lehetőségeink keretei között, a fiatalokról, de az erőfeszítések ellenére sem könnyű családot alapítani, önálló otthont teremteni. Gazdaságunk fejlődésének legfontosabb feltétele a termékszerkezet átalakítása, ennek pedig elkerülhetetlen velejárója a munkaerő szükségszerű átcsoportosítása, ami éppenséggel nem könnyíti meg a fiatalok munkahelyi beilleszkedését. Bizonyos szakmákban, főleg humán értelmiségi pályákra túlképzés tapasztalható, ez sem közérzetjavító tényező. Mindennek ellenére ifjúságunk vitathatatlanul kedvezőbb helyzetben van, mint a szocialista építés korábbiévtizedeiben, és összehasonlíthatatlanul biztonságosabb helyzetben, mint akár a gazdaságilag fejlett tőkés országok létbizonytalanságtól és munkanélküliségtől sújtott ifjúsága. Tagadhatatlan, hogy a fiatalok élesebben, nyersebben, kíméletlenebből fogalmazzák meg a vélt, vagy valós társadalmi problémákat, mint az idősebb generációk. Vitáikban dinamikusabban törnek felszínre az olyan, bár nem alapvető érdekkülönbségek és -ellentétek, mint amilyen a bevezetőben említett példából is tükröződik. Néha igazságtalanul kritizálják a csak hosszú távon feloldható ellentmondásokat; más esetekben azonban jogos türelmetlenséggel veszik célba a szubjektív eredetű hibákat: a szervezetlenséget, a tehetetlenséget, a bürokratizmust, a konzervatívizmust, a protekcionizmust, a korrupciót, a hatalommal való visszaélést. Az előttük járó nemzedékek munkájával és küzdelmeivel elért nagy társadalmi eredményeink olykor nem elég mélyen vannak jelen tudatukban; bár az a vád, hogy „nem becsülik, nem értékelik” ezeket, minden bizonnyal túlzó. Igaz, akadnak, akik illúziókat táplálnak a tőkés társadalom iránt, anélkül, hogy annak antagonisztikus ellentmondását és embertelenségét észrevennék. De a mi fiataljainknak általában szélesebb a látókörük, korszerűbb a műveltségük, mint apáiké volt a maguk korában, csak éppen kevesebb a tapasztalatuk, s szemléletüknek kevésbé meghatározó tényezője a történelmiség; kevésbé dialektikusan gondolkoznak, inkább egyfajta racionalizmus nevében támadnak minden ésszerűtlen vagy annak vélt társadalmi jelenséget. Mindez — kell-e mondani? — jórészt életkori sajátosság. Gyakori vád kivált a tanulóifjúság ellen, hogy közönyös a politikával és a marxista-leninista ideológiával szemben. Sokan valóban unalmas és lekezelt „tantárgyként” kezelik azt; nem fogadnak el kész tételeket, olyanokat sem, amelyek az idősebbek számára már bizonyításra nem szoruló axiómáknak számítanak. A felszín mögött azonban meg kell látnunk az általánosan jellemző tényt: akár kimondják, akár nem, a mai magyar fiatalok többsége lényegében csakis a marxizmus-leninizmus koordinátarendszerében képes gondolkodni; a szocialista alapelvek maguktól értetődőek a számukra. Az eltelt három és fél évtized hatással van a mai tizen- és huszonévesekre is. Vívmányaink — amelyek apáik számára megélt élmények — számukra adott és természetes létfeltételek. Azokra a hibákra, amelyeket joggal bírálnak, valamint azokra az ellentmondásokra, amelyek csak hosszú távon feloldhatók — egyaránt a szocialista alapokon keresik a megoldást. Bevezető példánkból és általában a ma zajló vitákból ez is egyértelműen kiviláglik. A forradalmi magatartást a mai fiatalok közül sokan gyakran összetévesztik egyfajta egyéni nonkonformizmussal. Ennek sokféle megnyilvánulása van: a mindig mindennel való elégedetlenség, a mindent kritizálgatás, a minden „felsőbbséggel” és minden „hivatalossal” való szembenállás, a környezetbe való be nem illeszkedés épp úgy idetartozik, mint a különféle kozmopolita szubkultúrák divathullámai előtti behódolás. Ez az uralkodó viszonyokkal szembeni lázadás javarészt megint csak életkori sajátosság, éretlenség. Megértéssel, tapintattal kell hozzásegítenünk ezeket a fiatalokat az önismerethez, s a társadalomismerethez is, ahhoz tehát, hogy felismerjék és összhangba hozzák a társadalom fejlődésének és benne a saját fejlődésüknek erővonalait. Csakis így érhető el, hogy mindent tagadó, magatartásformák helyett teljesebben bontakozzanak ki az ifjúság pozitív, valóban forradalmi, a szocialista jövő irányába mutató és azt alakító képességei. Ifjúságunk politikai és világnézeti neveléséért egész társadalmunk felelős. Megvan ebben a maga felelőssége a családnak, az iskolának, a munkahelyi környezetnek, a KISZ-nek. E sok összetevőjű társadalmi felelősség hangsúlyozása közben azonban gyakran elfelejtjük megemlíteni — a fiatalok felelősségét, minden fiatal személyes felelősségét önmagával szemben. Hiszen a szocialista jövő végső soron olyan lesz, amilyenekké ők, a holnap felnőttjei alakítják — önmaguknak! Koncz István