Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-15 / 112. szám

Kitüntetéses doktorokat avattak az ELTE-n Ünnepi közgyűlést tar­tott csütörtökön az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanácsa, amelyen részt vett Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az Elnöki Tanács elnöke. A közgyűlésen kimagasló ta­nulmányi eredményük elis­meréséül Sub auspiciis rei publicae populáris kitünte­téssel doktorrá avatták az egyetem három volt hallga­tóját, akik az általános is­kolától az egyetem befejezé­séig tanulmányaikat kitűnő eredménnyel végezték el. Diószegi István, a bölcsész­kar dékánja ismertette dr. Barabásné Kisbán Eszternek, a töré­nettudományok kan­didátusának és Kecskés Andrásnak, az irodalomtudo­mányok kandidátusának ér­demeit, tanulmányi ered­ményeit, eddigi pályafutását, majd Kubovics Imre, a ter­mészettudományi kar dékán­ja Komornik Vilmos mate­matikus kimagasló eredmé­nyeiről szólt. Ezután a jelöl­tek esküt tettek arra, hogy tudásukat a tudomány és az igazság szolgálatába állítják, hazánk és népünk javára használják fel. Az ezt követő hagyomá­nyos, doktorrá fogadó, illet­ve avató kézfogás után Lo­­sonczi Pál nyújtotta át a kitüntetetteknek a Magyar Népköztársaság címerével díszített aranygyűrűt, s vé­gül sok sikert kívánt a ki­tüntetetteknek, az egyetem valamennyi hallgatójának ahhoz, hogy eredményesen műveljék, gyümölcsöztessék tanult tudományukat az egyetem még nagyobb dicső­ségére, embertársaik, né­pünk és szocialista hazánk javára. Pázmándy László mézeskalácsos, Hajdúböszörményben dol­gozik. A hatvanéves mester családi hagyományként tanulta ezt a ma már ritkaságnak számító szakmát. A képen: mézes­kalács pólyásbaba (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Játszóház Május 16-án, szombaton Fáspusztán rendezik meg a Békés megyei nevelőottho­nok hagyományos gyermek­napi találkozóját. A ren­dezvényre mintegy 120 gye­reket várnak. A vendéglátó intézmény igazgatójának megnyitó szavait, és a gye­rekek kis műsorát követően a békési művelődési köz­pont játszóházi programján vehetnek részt a találkozó vendéglátói és vendégei. Előbb az Ellenpont együttes — ifj. Filadelfi Mihály és Szász Pál — ad műsort, majd 11 órától Felkai Esz­ter, a Békés megyei Jókai Színház színművésze gyer­mekműsorral lép fel. Délután öntevékeny tere­ket alakítanak ki a nevelő­­otthon területén, ahol min­denki tetszése szerint ismer­kedhet a bábozás, a makra­mézás, illetve a kosárfonás tudományával. Oklevélátadás a gabonaforgalmi és malomipari vállalatnál Az elmúlt évi kiemelke­dően jó munkáért oklevelet kapott a Békés megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Az ünnepségen Bordás Mihály, a vállalat igazgatója mondott ünnepi beszédet arról, mit tett a vállalat a lakossági ellátás érdekében. A Békés megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vállalat ugyanis a bel- és árvízkár ellenére kiemelke­dően jó eredményeket pro­dukált 1980-ban. Erről be­szélt az ünnepségen dr. Ba­­gi József, a Gabonaipari Tröszt vezérigazgató helyet­tese. Békés megyében — mint mondotta — az utóbbi öt év átlaga is igen magas. Egy év alatt csaknem 700 ezer tonna terményt vásároltak fel. Ezzel országos viszony­latban igen szép ered­ményt értek el.­­ A Békés megyei Gabona­forgalmi s Malomipari Vál­lalat arra törekszik, hogy a háztáji és kisegítő gazdasá­gok táptakarmányigényeit maximálisan kielégítse. Kü­lön figyelemmel kísérik a galambok, nyulak, és egyéb kisállatok ellátását. A vállalat valamennyi üzeme nagy gondot fordít arra, hogy a kisállattenyész­tők megkaphassák az állo­mány számára legmegfele­lőbb mennyiségű és minősé­gű árut. Meliorációs tanácskozás Szarvason A Magyar Hidrológiai Tár­saság Szarvas városi csoport­ja szervezésében tanácsko­zás volt tegnap, május 14-én Szarvason, a DATE öntözé­ses és meliorációs főiskolai karán. A mintegy százhúsz tagú hallgatóság a Békés megyei meliorációs tevé­kenység tapasztalatairól és feladatairól kapott tájékoz­tatást a szakterület irányí­tóitól. Az előadók között szerepelt Takács Lajos, a gyulai KÖVIZIG igazgatója, dr. Kácsor András, a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának munkatársa, Pálinkás Lajos, a gyulai KÖVIZIG igazgatóhelyettese, és Ham­pel Károly, az OVH munka­társa. A mezőgazdasági ter­melőüzemek nevében Tóth Pál, a battonyai Május 1. Tsz termelési főmérnöke, valamint Farkas Miklós, a békéscsabai Május 1. Tsz elnöke szólalt fel. Az emlí­tett szakemberek értékelték a már megvalósult meliorá­ciós munkákat, és ismertet­ték az országos, valamint megyei hatóságok álláspont­ját. Mondanivalójukból ki­tűnt, hogy a jövőben még magasabb színvonalon kell elvégezni a talaj termékeny­séget fokozó beavatkozáso­kat, ehhez pedig a kutatási és fejlesztési eredmények nagyobb mérvű felhasználá­sa szükséges. Kórustalálkozót rendeznek Eleken „Hát áradj ránk forró ze­ne, taníts az emberség sza­vára”. Fodor András e szép szavait választották mottóul az „Éneklő Elek” kórustalál­kozó szervezői, s e szavak jegyében rendezik meg, im­már hetedik alkalommal azt a dalostalálkozót, melyre az idén több mint 700 fiatalt várnak a megyéből. A rendezők célkitűzése: méltón megünnepelni Bartók Béla születésének 100. évfor­dulóját, valamint ily módon népszerűsíteni a politikai, mozgalmi műveket, továbbá Bárdos Lajos és a kortárs zeneszerzők alkotásait. Már e rendezvénysorozat keretében tartott hangver­senyt május 10-én az eleki madrigálkórus. Május 16-án, szombaton délelőtt 10 órakor kezdődik a művelődési ház nagytermében a vendég kó­rusok bemutatkozása. Fellép a kétegyházi magyar nyelvű általános iskola Erkel Fe­renc gyermekkara Túrák Kálmán, a mezőhegyesi álta­lános iskola kórusa Kiss Já­­nosné, a Mezőkovácsházi 1. sz. Általános Iskola kórusa Agócs Istvánná, a dobozi ál­talános iskola énekkara Sza­bó Ilona, a Mezőberényi 2. sz. Általános Iskola énekka­ra Pauló Pálné, a szabadkí­­gyósi szakmunkásképző in­tézet énekkara Turák Kál­mán, a vésztői Szabó Pál Általános Iskola dalosai Kiss József­né, a Gyulai 1. sz. Ál­talános Iskola úttörőkórusa dr. Libor Jánosné, a nagy­­szénási általános iskola ének­kara Dénes Lászlóné és vé­gül az eleki gyermekkar Tör­zsök Attila vezényletével. A műsort a kétegyházi furu­lyazenekar fellépése színesí­ti, melynek Sebesi László a művészeti vezetője. A bemutatókat Fasang Ár­pád zeneszerző, karnagy el­nökletével, Sárhelyi Jenőné szakfelügyelő, a Kórusok Országos Tanácsa Békés me­gyei titkára, valamint Cson­ka Barna, a gyulai Erkel Fe­renc Zeneiskola tanára kí­séri figyelemmel. Ők döntik el, ki érdemli meg a talál­kozó nagydíját, a felszabadu­lási emlékserleget. Emellett különdíjak, lemezajándékok, oklevelek, emléklapok, linó­metszetek, valamint „Ének­lő Elek” emlékplakettek ta­lálnak majd gazdára. A nap záróeseménye az az anyák napi koncert lesz, melyen fellép az eleki gyer­mekkar, közreműködik Cson­ka Barna zongorán, Klam­­peczki Béláné és Jámbor Zoltán hegedűn, valamint a békéscsabai zeneiskola fafú­vós hallgatói. A műsoron többek között Erkel-, Bár­dos-, Kodály-, Liszt- és Bar­tók-művek szerepelnek. Uszodát, áruházat, műtrágyatárolót, sportszercsarnokot, ál­lattenyésztő istállót, kultúrcentrumot és más nagy befogadó­képességű épületet lehet összeszerelni az Agárdi Mezőgazda­­sági Kombinát velencei Agrokomplex gyáregységében készü­lő faszerkezetekből. Megyénkben egyébként ilyen technoló­giával készült a csárdaszállási, a nagyszénási, a hidasháti agrokémiai telep, s befejezés előtt áll a gyulai Várfürdő egyik medencéjének fedése (MTI-fotó: Szabó Imre felvétele — RS) Körzeti tájértekezletek Megyénk két tsz-szövetsége, valamint a megyei növényvédő állomás szervezésében mától kezdve növényvédelmi és táp­anyaggazdálkodási tájértekezle­tekre kerül sor. Az első, mai megbeszélés színhelye Orosháza, ahol a környező szövetkezetek, állami gazdaságok vezetői vitat­ják meg az idei év eddigi ta­pasztalatait, a közeljövő felada­tait. Ezúttal vonják le a tanul­ságokat a múlt évi búza, napra­forgó, cukorrépa, valamint ku­korica termesztésének számító­­gépes értékeléséből. Az üzemek által beszolgáltatott adatokat a MÉM Növényvédelmi és Agro­kémiai Állomásának munkatár­sai elemezték, az így kapott eredmények szóbeli megvitatása alapul szolgál majd a további technológia-korszerűsítéseknek. A hónap végéig sorra kerülő táj­értekezletek további színhe­lyei: Szarvas, Mezőkovácsháza, Szeghalom, Sarkad és Békéscsa­ba. KRESZ-vetélkedők általános iskolásoknak A megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács, a Békés megyei KÖJÁL egészségne­velési osztálya a járási, vá­rosi elsősegélynyújtó verse­nyeket követően közlekedési ismeretekből vetélkedőt ren­dez általános iskolásoknak. Orosházán ma délután 2 órától a KRESZ-parkba vár­ják a kerékpáros és gyalo­gos gyerekeket, akik elsőse­gélynyújtás, közlekedési sza­bályok, és táblák ismereté­ből vizsgáznak majd. Bé­késcsabán május 16-án, szombaton 9 órakor talál­koznak a gyerekek a Penza lakótelepi KRESZ-parkban, 22-én 14 órától pedig a gyulaiak vetélkednek. A bé­kési gyerekek versenyére május 29-én 14 órától ke­rül sor. 1981. május 15., péntek. KISZ-kongresszus előtt Ifjúságunk világlátása A közelmúltban egyik országos hálózatú ipari nagyvál­lalatunknál parázs hangulatban zajlott le a KISZ- küldöttgyűlés. A többi között felszólalt pályakezdő mérnök éles hangon kevesellte a fizetését. „Egy diplomásnak háromezer forintot adni szégyen, elfogadni megalázó” — mondotta. Nem volt azonban rá szükség, hogy valamelyik­ je­lenlevő gazdasági vezető válaszoljon neki, azon nyomban egy vele egykorú szakmunkástársa kiabált közbe: „Gyere le kö­zénk melózni, abba a koszba, bűzbe, forróságba, hogy sza­kadjon rólad a verejték. Ott megkeresheted te is a hatez­redet”. Amaz sem maradt adós a replikával: „Megyek is, vagy oda, vagy máshova. Keresni akarok, nősülök, lakás kell. Nem büdös nekem a fizikai munka. Csak az kérdés, meg­éri-e a drága pénzen kiképzett diplomásokat fizikai munka­körben foglalkoztatni, amikor folyton a szellemi képességek jobb hasznosításáról hallunk prédikálni. Megengedhető-e az, ilyen pazarlás az ország zsebéből, a tietekéből, munkásoké­ból!?” A közelgő KISZ-kongresszust megelőző hetekben-hónapok­­ban, taggyűlések és küldöttgyűlések ezrein-százain ipari üze­mekben és mezőgazdasági szövetkezetekben, középiskolákban, és egyetemeken, községekben és városokban, kerületekben és megyékben tárgyilagos, helyenként éles, indulatos viták foly­tak az ifjúságot érintő-érdeklő problémákról. Felnőtt közvé­leményünk egy része némi aggodalommal figyeli ezeket a vitákat. Azt kérdik: nincs-e baj a mai magyar ifjúság poli­tikai-világnézeti elkötelezettségével? Elég szorosan kötőd­nek-e a társadalmi rendünkhöz, a szocializmushoz? Természetesen torzít minden általánosítható válasz, min­den sommás ítélet. „Mai fiatal” az aluljárókban, tereken, „korzókon” csellengő csöves is, de igazán mai fiatal az ifjú akadémikus is, a több szakmával rendelkező vájár is,­a fa­lun élő, de eredményeivel az európai élvonalat ostromló agrármérnök­ is és így tovább. Csakis a pozitív és negatív példák együttes és állandó szem előtt tartásával ragadhatjuk meg ifjúságunk politikai-világnézeti arculatának legalábbis néhány jellemző vonását. A napjainkban ismét kiéleződött nemzetközi feszültségek,, valamint ismert gazdasági gondjaink kétségkívül hatnak az ifjúság helyzetére is. Igaz, államunk­ — a rászoruló idős ko­rúak és sokgyermekes családok mellett — messzemenően gondoskodik, népgazdasági lehetőségeink keretei között, a fiatalokról, de az erőfeszítések ellenére sem könnyű családot alapítani, önálló otthont teremteni. Gazdaságunk fejlődésének legfontosabb feltétele a termékszerkezet átalakítása, ennek pedig elkerülhetetlen velejárója a munkaerő szükségszerű átcsoportosítása, ami éppenséggel nem könnyíti meg a fiata­lok munkahelyi beilleszkedését. Bizonyos szakmákban, főleg humán értelmiségi pályákra túlképzés tapasztalható, ez sem közérzetjavító tényező. Mindennek ellenére ifjúságunk vitat­hatatlanul kedvezőbb helyzetben van, mint a szocialista épí­tés korábbi­­évtizedeiben, és összehasonlíthatatlanul bizton­ságosabb helyzetben, mint akár a gazdaságilag fejlett tőkés országok­ létbizonytalanságtól és munkanélküliségtől sújtott ifjúsága. Tagadhatatlan, hogy a fiatalok élesebben, nyersebben, kí­méletlenebből fogalmazzák meg a vélt, vagy valós társadal­mi problémákat, mint az idősebb generációk. Vitáikban di­namikusabban törnek felszínre az olyan, bár nem alapvető érdekkülönbségek és -ellentétek, mint amilyen a bevezető­ben említett példából is tükröződik. Néha igazságtalanul kri­tizálják a csak hosszú távon feloldható ellentmondásokat; más esetekben azonban jogos türelmetlenséggel veszik célba a szubjektív eredetű hibákat: a szervezetlenséget, a tehetet­lenséget, a bürokratizmust, a konzervatívizmust, a protek­cionizmust, a korrupciót, a hatalommal való visszaélést. Az előttük járó nemzedékek­ munkájával és küzdelmeivel elért nagy társadalmi eredményeink olykor nem elég mélyen van­nak jelen tudatukban; bár az a vád, hogy „nem becsülik, nem értékelik” ezeket, minden bizonnyal túlzó. Igaz, akad­nak, akik­ illúziókat táplálnak a tőkés társadalom iránt, anél­kül, hogy annak antagonisztikus ellentmondását és ember­telenségét észrevennék. De a mi fiataljainknak általában szélesebb a látókörük, korszerűbb a műveltségük, mint apái­ké volt a maguk­ korában, csak éppen kevesebb a tapaszta­latuk, s szemléletüknek kevésbé meghatározó tényezője a történelmiség; kevésbé dialektikusan gondolkoznak, inkább egyfajta racionalizmus nevében támadnak minden ésszerűt­len vagy annak vélt társadalmi jelenséget. Mindez — kell-e mondani? — jórészt életkori sajátosság. Gyakori vád­ kivált a tanulóifjúság ellen, hogy közönyös a politikával és a marxista-leninista ideológiával szemben. Sokan valóban unalmas és lekezelt „tantárgyként” kezelik azt; nem fogadnak el kész tételeket, olyanokat sem, amelyek az idősebbek számára már bizonyításra nem szoruló axió­máknak számítanak. A felszín mögött azonban meg kell lát­nunk az általánosan jellemző tényt: akár kimondják, akár nem, a mai magyar fiatalok többsége lényegében csakis a marxizmus-leninizmus koordinátarendszerében képes gon­dolkodni; a szocialista alapelvek maguktól értetődőek a szá­mukra. Az eltelt három és fél évtized hatással van a mai tizen- és huszonévesekre is. Vívmányaink — amelyek apáik számára megélt élmények­ — számukra adott és természetes létfeltételek. Azokra a hibákra, amelyeket joggal bírálnak, valamint azokra az ellentmondásokra, amelyek csak hosszú távon feloldhatók — egyaránt a szocialista alapokon keresik a megoldást. Bevezető példánkból és általában a ma zajló vitákból ez is egyértelműen kiviláglik. A forradalmi magatartást a mai fiatalok közül sokan gyak­ran összetévesztik egyfajta egyéni nonkonformizmussal. En­nek sokféle megnyilvánulása van: a mindig mindennel való elégedetlenség, a mindent kritizálgatás, a minden „felsőbb­­séggel” és minden „hivatalossal” való szembenállás, a kör­nyezetbe való be nem illeszkedés épp úgy idetartozik, mint a különféle kozmopolita szubkultúrák divathullámai előtti be­­hódolás. Ez az uralkodó viszonyokkal szembeni lázadás java­részt megint csak életkori sajátosság, éretlenség. Megértés­sel, tapintattal kell hozzásegítenünk ezeket a fiatalokat az önismerethez, s a társadalomismerethez is, ahhoz tehát, hogy felismerjék­ és összhangba hozzák a társadalom fejlődésének és benne a saját fejlődésüknek erővonalait. Csakis így érhető el, hogy mindent tagadó, magatartásformák helyett teljeseb­ben bontakozzanak ki az ifjúság pozitív, valóban forradalmi, a szocialista jövő irányába mutató és azt alakító képességei. I­fjúságunk politikai és világnézeti neveléséért egész társadalmunk felelős. Megvan ebben a maga felelős­sége a családnak, az iskolának, a munkahelyi kör­nyezetnek, a KISZ-nek. E sok összetevőjű társadalmi fele­lősség hangsúlyozása közben azonban gyakran elfelejtjük megemlíteni — a fiatalok felelősségét, minden fiatal szemé­lyes felelősségét önmagával szemben. Hiszen a szocialista jö­vő végső soron olyan lesz, amilyenekké ők, a holnap felnőtt­jei alakítják — önmaguknak! Koncz István

Next