Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

SZÜLŐFÖLDÜNK 1981. július 12., vasárnap€ Vendégünk volt Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára Mint ismeretes, az elmúlt héten me­gyénkben járt Bíró Gyula, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság főtitkára. Itt-tar­­tózkodása során fogadta őt Frank Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára. Vendégünk találko­zott Orosházán és Gyulán a városi párt­­bizottságok vezetőivel és eszmecserét folytatott velük a mozgalmat érintő kér­désekről. Orosházán megtekintette a II. országos szovjet-orosz zenei tábort, és mindkét városban találkozott az MSZBT- tagcsoportok képviselőivel. Látogatása al­kalmával mód nyílt arra, hogy a mozga­lom jelenéről, jövőjéről, a közelgő VII. or­szágos értekezletre való felkészülésről be­szélgessünk.­ ­ Bevezetőben engedjen meg egy személyével kap­csolatos kérdést. Mióta tölti be az MSZBT főtitkári tisz­tét, és azt megelőzően mi­lyen beosztásokban dolgo­zott? — 1980. februárjában vá­lasztott meg főtitkárává a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság országos elnöksége. Ezt megelőzően életem nagy ré­szét Somogyban töltöttem, az ifjúsági mozgalomban ne­velkedtem, majd 1962-től 1975-ig pártmunkás voltam, ugyancsak Somogy megyé­ben. Ezután a Magyar Nép­­köztársaság moszkvai nagy­­követségén dolgoztam ta­nácsosként, 1975-től 1980-ig, így ismerkedtem meg a szovjet emberek életével, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­sasággal, amelynek számos rendezvényén részt vettem. A Moszkvában töltött idő, mintegy előiskolája volt a mostani munkának. — Ezzel el is érkeztünk a mához. Mennyi az MSZBT- tagcsoportok száma az or­szágban, és hogyan ítéli meg tevékenységüket? — Tagcsoportjaink az 1970-es felhívás alapján jöt­tek létre, és dinamikusan fejlődtek. A legutóbbi öt évben több, mint 400 új tag­csoport alakult országszerte, és ma számuk meghaladja az 1600-at. Két nagy terüle­ten működnek: nagy részük ipari üzemekben, mégpedig döntően olyan üzemekben, amelyek a magyar—szovjet gazdasági együttműködésben is érdekeltek. Így tehát a munkásosztály érdeklődése mozgalmunk iránt jó és ha­tékony. A másik nagy terü­let az intézményi. Vala­mennyi iskolatípusban jelen­tős számban vannak tag­csoportjaink. Nagyon fon­tosnak tartjuk azt, hogy a fiatal generáció, amelynek még nem lehetnek múltbeli tapasztalatai, megismerked­jen a Szovjetunió életével, szerepével. — Melyek voltak az el­múlt időszak legjelentősebb rendezvényei az elmúlt évben és az idén? — Kicsit visszatekintve, a felszabadulás 35. évforduló­jához kapcsolódó rendez­vénysorozatot emelem ki, amelybe országszerte be­kapcsolódtunk. Tavaly ün­nepeltük mozgalmunk meg­alakulásának 35. évforduló­ját is, egy idősek vagyunk tehát a felszabadulással. Az idei év rendezvényei közül kiemelkedő az űrkutatás sa­játos jubileumának, Jurij Gagarin űrrepülésének 20. évfordulójára rendezett meg­emlékezés, amit a Tudomá­nyos Akadémia Interkoz­­mosz Tanácsával központi­lag rendeztünk. Ehhez or­szágszerte számos tagcsoport, Gagarin és Komarov nevét viselő brigád csatlakozott. — A győzelem napjához, s a béke­, barátság hónaphoz kapcsolódóan a múlt évben indítottuk a „Hős városok, városok hősei” vetélkedőso­rozatot, aminek május 9-én voltak a döntői. Különösen figyelemre méltó, hogy ezt a vetélkedősorozatot szocia­lista brigádok számára ír­tuk ki, és több, mint 5 ezer kollektíva nevezett be, il­letve vett részt az első for­duló versenyein. Egy na­gyon nemes tevékenységünk kapcsolódik nemcsak a bé­ke- és barátsághónaphoz, hanem a Szovjetunió, a szo­cialista közösség béketörek­vésének népszerűsítéséhez. Ez a törekvés nagyon jól fo­galmazódott meg az SZKP XXVI. kongresszusán, de említhetném a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának nem­rég elfogadott békefelhívá­sát, amelyre máris sokan reagáltak. — ... köztük az Orosházi Üveggyár MSZBT-tagcso­­portja, amely a moszkvai rádió baráti körével tartott közös foglalkozáson úgy ha­tározott, hogy a moszkvai rádiónak eljuttatják helyes­lésüket, állásfoglalásukat a Legfelsőbb Tanács békejavas­latával kapcsolatban. — Igen, tagcsoportjaink önállóan is reagálnak a vi­lágpolitika eseményeire. őszintén szólva mi erre nem adtunk ki útmutatást, de nagyon örülünk öntevé­kenységüknek. Meg szeret­ném említeni, hogy termé­szetesen nemcsak napi ak­tuális politikai kérdésekkel foglalkozunk, hanem a tár­saság megalakulásától fogva fontos feladata a szovjet kultúra magyarországi nép­szerűsítése. Munkánkban nagy helyet foglal el a Ma­gyarországra érkező szovjet emberekkel való találkozá­sok szervezése, közvetlen kapcsolatteremtése. Fontos­nak tartjuk, hogy tőlünk is mind többen jussanak el a Szovjetunióba, és megismer­kedjenek a szovjet emberek életével. — Milyen a kapcsolatuk a Szovjet—Magyar Baráti Tár­sasággal? — Nagyon jelentős mun­kánkban a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal való együttműködés, amelynek kereteit éves, és hosszabb időre szóló keretegyezmé­nyek adják. Ennek vannak olyan nagy alkalmai, mint tavaly decemberben volt az SZMBT V. országos konfe­renciája, amelyen küldött­séggel képviseltettük ma­gunkat. A konferencia nyil­vánossága előtt mondtunk köszönetet azért a tevé­kenységükért, ahogyan a Szovjetunióban sok ezer ak­tivistájuk révén népszerűsí­tik a Magyar Népköztársaság sikereit. A Szovjet—Magyar Baráti Társasággal rendsze­resen cserélünk küldöttsége­ket. Természetesen elküldtük meghívásunkat az országos értekezletünkre, mely alkal­mat kívánjuk felhasználni arra, hogy öt évre szóló együttműködési megállapo­dást kössünk. — A mozgalom kiemelkedő eseménye lesz októberben a VII. országos értekezlet. Ho­gyan, és milyen célkitűzések­kel készülnek erre? — Ahogy egy ilyen orszá­gos értekezlettől általában várni lehet, két nagy célki­tűzés szerepel. Egyrészt ele­mezni az elmúlt öt év tevé­kenységét, másrészt pedig programot adni­­társaságunk legfőbb fórumán a követke­ző évekre. Természetesen az országos értekezlet alkalmat ad arra is, hogy vezető tes­tületünket kiegészítsük a mozgalomban kitűnt legjobb aktivistákkal. Ezt az országos értekezletet megelőzik szep­tember 1—20. között a me­gyékben megrendezésre ke­rülő tagcsoportelnöki érte­kezletek, amelyek előkészü­letei itt Békés megyében is jól haladnak. A tagcsoport­értekezleteket nem szűkkö­­rűen rendezzük, hanem­ azt szeretnénk, ha eljönnének a megyében működő párt-, ál­lami, társadalmi szervek képviselői, ezzel is kifejezve mozgalmunk átfogó jellegét. — Két napot töltött me­gyénkben, melynek során több tagcsoporttal és Oroshá­zán az orosz-szovjet zenei tábor résztvevőivel találko­zott. Milyen tapasztalatokat szerzett? — Mostani utazásom egyik apropója volt, hogy az orszá­gos elnökségünk által kez­deményezett zenei tábort megtekintsem. Ennek má­sodízben Békés megye, pon­tosabban Orosháza ad ott­hont. A táborban tett láto­gatás arról győzött meg, hogy a fiatal zenei tehetségeket felkutató törekvés nagysze­rű alkalma ez, ugyanakkor az együttműködés bővítését, a barátság elmélyítését is szolgálja. Látogatásom során több tagcsoporttal is talál­koztam. Azt mondhatom, hogy az a közel 70 tagcso­port, amely Békés megyében működik, nagyfokú öntevé­kenységgel, színes program­mal vesz részt a mozgalom­ban, a magyar—szovjet ba­rátság ápolásában. Vannak nagyszerű tapasztalatok mindhárom tagcsoportban — az orosházi baromfifel­dolgozóban, a húskombinát­ban, a gyulai kórházban —, s úgy érzem, hogy a szep­temberben sorra kerülő me­gyei értekezleten lesz mit mondani. — Nagy hatással volt rám a Frank elvtárssal folytatott beszélgetés, melynek során elmondta, hogy a magyar— szovjet barátságnak Békés megyében több évtizedes ha­gyománya van, és hogy a kommunisták ennek a barát­ságnak az ápolásában min­dig is döntő részt vállaltak. Tapasztaltam továbbá, hogy a pártbizottságok nagy fi­gyelemmel, hozzáértéssel, szeretettel kezelik mozgal­munkat. Úgy gondolom, ez biztosíték a jövőre nézve is. Végül van még egy tapasz­talatom — és kérem, ezt ne vegyék udvariasságnak —, jelentős az a segítség is, amit a sajtótól, köztük a Békés megyei Népújságtól kapunk. — Köszönjük az elismerést, a beszélgetést, az olvasók és a Békés megyei Népújság MSZBT-tagcsoportja nevében is. Seleszt Ferenc Új múzeum Debrecenben Debrecenben Borsos Jó­zsef neves városépítész (ő tervezte többek között az el­ső hazai krematóriumot) vénkerti házában, nem messze a Déri Múzeumtól, nyílt meg ez év januárjában a „Debrecen és a magyar irodalom” című állandó kiál­lítás. Csaknem öt évszázad irodalmát e szűk helyen be­mutatni: a kiállító eszközök tervezőjének és a rendezőnek a mesteri munkája. Debrecen múltja méltó er­re a bemutatásra. Huszár Gál nyomdája 1561-től há­lánk legrégibb folyamatosan dolgozó üzeme, s a magyar nyelvű nyomtatványai iro­dalmi nyelvünk letéteménye­sei, megerősödésének vívmá­­nyai. A jobbágygyermekeket felnevelő kollégium a felvi­­ágosodás fellegvára, élén Csokonaival. Kölcsey, Petőfi, Arany otthon volt Debrecen­ben. A „szabadságharc fővá­rosa” nem feledkezhetett meg Kossuthról, Jókairól sem. Az emeleti kiállítóteremben a századforduló és a 20. század jeleseivel találkozunk. A tu­domány vára ekkor még a kollégium. Itt tanul Ady Endre, ide jár Móricz Zsig­­mond Légy jó mindhalálig­­jának gyermekhőse, Nyilas Misi, Debrecenből indul Tóth Árpád, Szabó Lőrincz. Oláh Gábort lehúzza (éppen nap­jainkban világított be ebbe a roppant küzdelembe Tóth Endre kitűnő könyve Oláh Gáborról), Gulyás Pál felül­kerekedik, Juhász Géza szel­lemi patrónus lesz már egye­temi katedrája előtt is. A ki­állítás e harmadik csoportja bemutatja a Csokonai-kör és az Ady Társaság bátor és sokoldalú kísérleteit. Debrecen irodalmi múzeu­ma 1945-ig vezet el bennün­ket. Sokat emlegetett világ ez, a kollégium gyűjteménye is felsorakoztatja a múltját. Mégis igen sok meglepetést hoz számunkra, hogy a Cso­konai- és Fazekas Mihály­­emlékekre figyelmeztessünk. A magyar irodalmi múlt minduntalan előretörő vonu­lata ez, s a kiállítás három csoportja valóban a magyar művelődéstörténet hőskora. Még mindig van bennük fel­­fedeznivaló. A múzeum kéz­irattára és relikviái lehetővé teszik a tudós kutatómunkát is. Ne sajnáljunk még egy jó negyedórát, hogy a Margit utcában meglátogassuk a Halló László-emlékházat. A magyar festészet nagyjával és java alkotásaival, otthona berendezéseivel találkozha­tunk. Kiskunfélegyháza is híven őrzi képeit, de itt ki­tárulkozik előttünk a ma­gyar tájjal, a magyar néppel eljegyzett alkotó szinte tel­jes életműve. Koczogh Ákos Részletek a kiállításról A vénkerti ház, mint múzeum (MTI-fotó : KS)

Next