Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-29 / 99. szám

1982. április 29., csütörtök Erősödjék a szocializmust építő népek egysége! Kádár János és Helmut Schmidt keddi pohárköszöntője A pohárköszöntőket — azok késői elhangzása miatt — a szerdán megjelent nyu­gatnémet napilapok nem tudták közölni, és elsősor­ban a Kádár János és Hel­mut Schmidt keddi megbe­széléseire vonatkozó infor­mációkat közlik. * * * Mindenekelőtt az asztal körül összegyűlt valamennyi német nevében még egyszer teljes szívből üdvözlöm önt, kedves Kádár úr, és vala­mennyi magyar vendégünket — kezdte pohárköszöntőjét Schmidt kancellár, majd így folytatta: nagyon szívesen emlékszem vissza budapesti látogatásomra 1979. őszén, két évvel azt megelőzően — 1977-ben — látogatott ön ide, Bonnba, s emlékszem Lázár miniszterelnök úr ta­valyi látogatására, de ki­váltképp arra, hogyan is­merkedhettem meg önnel hét évvel ezelőtt, Helsinkiben. Helsinki nagyon sok min­den jót indított el Európá­ban, amiből még nagyon sok minden jöhetne ki, ha mindkét oldal ragaszkodik Helsinki szelleméhez. Ma délelőtt kimerítően beszéltünk a világhelyzetről, annak legégetőbb problé­máiról, s beszélgettünk azokról a megelőző évekről és évtizedekről, amelyek a mai helyzet kialakulásához elvezettek. Nagyon is élén­ken élnek emlékezetemben az úttörő megállapodások Brezsnyev úr és Nixon úr között, valamint az is, amit mi magunk úttörő nyitással elértünk, hála a nagyvonalú szomszédok segítségének, előbb Nyugaton, és aztán Ke­leten, Moszkvában, Varsó­ban, Prágában, Berlinben. Nagyon örülünk, hogy Ma­gyarország a hetvenes évek elején csatlakozott azokhoz az európai népekhez és ál­lamokhoz, amelyek arra tö­rekedtek, hogy velünk jó­­szomszédságot keressenek. S szeretném ma este el­mondani: sok millió olyan német van, aki hálás azért, hogy önök magyarok is készségesek voltak. Joggal beszéltem milliókról, hiszen minden esztendőben félmil­lió azoknak a száma, akik tőlünk ellátogatnak önökhöz, Magyarországra, és sok-sok tízezer azon magyarok szá­ma, akik évről évre ide lá­togatnak. Az érintkezés a két nép között olyan magától értető­dő és olyan nyílt, ameny­­nyire ezt e pillanatban csak kívánni lehet. Nemcsak lá­togatók utaznak, hanem po­litikusok és gazdasági veze­tők is; utaznak a különböző bankok vezetői, szakszerve­zeti emberek, utaznak színé­szek, muzsikusok, kulturális heteket tartunk egymás or­szágaiban. Különösen Helsinki óta, amióta ez a folyam kiszéle­sedett, a magyarok nálunk igen nagy szimpátiának ör­vendenek, és mivel tudatá­ban vagyok annak, hogy ez a magyarok, az ön szemé­lyes közreműködése nélkül, Kádár úr, nem következhe­tett volna be, szeretnék ön­nek személyesen, hivatalo­san is köszönetet mondani. Ami bennünket illet, ezt a kapcsolatot nemcsak tovább akarjuk ápolni, hanem el is kívánjuk mélyíteni. Biztosíthatom önt és kol­légáit, hogy nálunk kifeje­zett tisztelet és nagyra­becsülés tapasztalható a magyar munkavállalók és vállalati irányítók szorgalma és teljesítménye iránt. Az a törekvésünk, hogy kiépítsük a gazdasági együttműködést is, nemcsak abból, az érdek­ből táplálkozik, hogy önök, és mi gazdasági előnyhöz jussunk, hanem nagyon mé­lyen gyökerezik egy politikai törekvésben is. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a népgazdasági együtt­működés ugyanakkor — messze túl, a gazdaság terü­letén — hozzájárul ahhoz, hogy megteremtsük és meg­őrizzük a politikai stabili­tást. A jelenlegi világban mindkettőre szükség van. Mindnyájan a gazdasági sta­bilitás helyreállítására tö­rekszünk, akár Budapesten, akár Varsóban, Berlinben, vagy Moszkvában, akár Ró­mában, Párizsban, London­ban vagy Bonnban, a­kár Washingtonban, vagy Dél- Amerikában, Fekete-Afriká­­ban, vagy Ázsiában — mond­ta Helmut Schmidt, majd folytatta: — Hosszan beszéltünk a­­ világgazdasági válságról, és tisztában voltunk azzal, hogy csak nagyon nehezen lehetne felbecsülni, melyikünket sújtja inkább. Ugyanakkor beszéltünk a politikai vál­ságról, amely egyidejűleg beárnyékolja a világot. Ez mindenekelőtt bizalmi vál­ság, a kölcsönös bizalom válsága. Úgy is lehetne mon­dani, hogy a másik politiká­jának folytonosságába vetett bizalom válsága. Magától értetődő volt, és tudtuk egymásról, hiszen ta­lálkozások sora van mögöt­tünk, hogy teljesen nyíltan és minden fenntartás nélkül váltunk szót a világ dolgai­ról. Ily módon napvilágra kerültek félreérthetetlen egyet nem értések is — mind az okok tekintetében, mind pedig a politikai vál­ság leküzdésének lehetséges módszereiben. Eközben ön­nek nem kellett hosszasan bizonygatnia nekem, hogy ön hű tagja az ön szövetségi rendszerének, és az is akar maradni. S hasonlóképpen nekem sem, hogy megfordít­va ugyanaz vonatkozik ránk, és a mi szövetségi rendsze­rünkre is. Nincs szükségünk arra, hogy magától értetődő dolgokat tisztázzunk egymás­sal. De egyetértettünk mind­ketten abban, hogy sürgetően szükséges a nyílt kelet-nyu­gati párbeszéd folytatása és kiszélesítése. Egyetértettünk abban, hogy mérsékletet kell tanúsítanunk saját külpoli­tikánkban, s egyetértettünk abban is, hogy készek va­gyunk a dialógusra, a tár­gyalásra és a megegyezésre. Kifejtettem önnek, hogy ez a készség a tárgyalásra és megegyezésre a Szovjetunió­val és Kelet-Európával kül­politikánk egyik fele, s ugyanígy kifejtettem azt is, hogy a Szovjetunióval és Kelet-Európával szemben folytatott politikánk másik fele a szilárd eltökéltség sa­ját magunk megvédésére. Ki­tartunk ama elvünk mellett, hog az egyensúly nem bo­­molhat meg egyoldalú fegy­verkezési előnyök révén. Hosszan beszéltünk a közép­hatótávolságú rakétákról, a genfi tárgyalásokról, a SALT—II-ről és a SALT— III-ról, amelyet most START- nak hívnak Amerikában, és magától értetődően nagyon is különböző véleményeket képviseltünk eközben. Abban viszont egyetértettünk, hogy a leszerelési tárgyalások a két nagyhatalom között le­hetségesek és szükségesek, s kölcsönösen bízunk egymás­ban, a tekintetben, hogy mindegyikünk a maga tá­borában, a maga szövetségi rendszerében azért fáradozik, hogy megegyezések és szer­ződések jöjjenek létre, me­lyek a fegyverkezést csök­kentik. Egész biztosan igaz, hogy Magyarország nem nagyhatalom, hogy a Német Szövetségi Köztársaság sem nagyhatalom, ám sem az önök, sem a magunk be­­folyását nem becsülném le. Önök egészen biztosan be akarnak számolni barátaik­nak mindarról, amiről itt ma tárgyaltunk, mint ahogy ezt mi is megtesszük a mi barátainknál. Szívből remé­lem, hogy önök a barátaik­nak arról is be tudnak szá­molni, hogy ismételten meg­győződhettek komoly tár­gyalási szándékainkról. Első titkár úr! Népének és országának továbbra is tar­tós haladást kívánok azon az okos úton, amelyre a ma­gyarok az ön politikai veze­tésével léptek. Itt igen nagy tiszteletet vált ki az ön sze­mélyes teljesítménye, s egé­szen biztos vagyok abban, hogy népem igen nagy több­sége szívből kívánja, hogy az önök útja, az önök poli­tikája meghozza népük szá­mára azokat a gyümölcsöket, amelyek elérésére töreksze­nek. Befejezésül a kancellár po­harát emelte Kádár János és felesége egészségére, a Ma­gyar Népköztársaság jövőjé­re, a továbbra is eredmé­nyes és szerencsés együtt­működésre népeink és álla­maink között, a közös jövő­re a béke jegyében. Szeretnék köszönetet mon­dani a meghívásért, a ven­déglátásért és az imént el­hangzott baráti szavakért — kezdte pohárköszöntőjét Ká­dár János. — A kancellár úr meghívásának készséggel tet­tem eleget, erre két alapvető okom is volt. Az egyik a Német Szövetségi Köztársa­ság és Magyarország jól fej­lődő kapcsolatainak szolgá­lata. A másik: a jelenlegi nemzetközi helyzetben fon­tos, hogy a Német Szövetsé­gi Köztársaság — a NATO tagállama — és a Varsói Szerződéshez tartozó Magyar Népköztársaság képviselői találkozzanak és emberi mó­don szót váltsanak azokról a gondokról, amelyek kor­mányainkat és népeinket fog­lalkoztatják. A mi kétoldalú kapcsolatainkról ebben a kör­ben részletesen nem kell be­szélni, a folyamatot szinte minden jelenlevő ismeri. Azt azonban szeretném hangsú­lyozni, hogy mi minden, er­re kész országgal gyümöl­csöző, kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk, s ez nem utolsósorban vonat­kozik Magyarország legjelen­tősebb nyugat-európai part­nerére, a Német Szövetségi Köztársaságra. Magyarország népe, kor­mányzata a béke, a vitás nemzetközi kérdések tárgya­lásos megoldásának a híve. Mi az enyhülés hívei va­gyunk ; azt a szót, hogy eny­hülés, én merem használni — mondotta. — Az utóbbi időben Nyugaton az enyhü­lés éveit sokan kritikusan vizsgálják. E vitába itt nem akarok belebocsátkozni. De meggyő­ződéssel állítom, hogy az enyhülés évei százszor job­bak voltak a kormányzatok­nak, a gazdasági élet terüle­tén dolgozóknak, és minde­nekelőtt népeinknek, mint a hidegháború esztendei. Ez­úttal is szeretném hangsú­lyozni, hogy a helsinki fo­lyamatot történelmi jelentő­ségűnek tekintjük. És min­den alkalommal arra is uta­lok, hogy Helsinkit nem be­fejezésként, hanem kezdet­ként értékeljük. Mély meg­győződésem, hogy az embe­riség számára, Európa népei számára nincs más út, mint a helsinki szellem folytatá­sa, és a világ más részeire való kiterjesztése. Talán most hihetetlennek tűnik, de én mély meggyőződéssel val­lom, hogy erre az útra mind­nyájan vissza fogunk térni, még azok is, akik ezt ma kritikus szemmel nézik, vagy vitatják. A józan em­beri ész szerint nincs más járható út! A Német Szövetségi Köz­társaság kormánya, közéle­tének jelentős tényezői — ki­emelkedően Schmidt kancel­lár úr — nagyon sokat tet­tek a magyar—NSZK kap­csolatok fejlődéséért, konst­ruktívan segítették azt. Nagyra értékelem azt a komoly szerepet is, amelyet önök Helsinki létrehozásá­ban játszottak. Tudom, hogy a népeknek hosszú emléke­zetük van, és nem felejtik el azokat, akik az enyhülés, a biztonság és a béke ügyét szolgálták. A kancellár úr szólt mai tárgyalásaink légköréről, az ott érintett kérdésekről, ered­ményeiről. Természetesen az is tükröződött, hogy külön­böző szövetségi rendszerek­hez tartozunk. Én mégis e fölé emelem azt, hogy a né­pek barátsága, békés egymás mellett élése és gyümölcsöző kapcsolatainak fejlesztése mellett foglaltunk állást — mondta Kádár János. — A jelenlegi kérdések megvála­szolásának módozatait illető­en bizony gyakori a hang­súlyeltolódás, de az igazi célt illetően — nekem úgy tűnt — egyetértés volt közöttünk. Egyetértően mondottuk ki, hogy a kívánatos, közvetlen cél a népek számára: egyen­­­lő biztonság a fegyverzet ala­csonyabb fokán. Ezért a cé­lért — úgy vélem — mind­két oldalon készek vagyunk valamennyi rendelkezésünk­re álló eszközzel dolgozni. A kancellár úr megemlí­tette, hogy egyikünk országa sem nagyhatalom. Nekünk van realitásérzékünk: Ma­gyarország valóban kis or­szág. Ámbár — megfigyelé­sem szerint — egy kis or­szág egyedül is tud olyan nagy bajt csinálni, amivel az egész világ foglalkozik­, de egy kis ország, vagy több kis ország, nem tudja a vi­lág nagy gondjait megolda­ni. Viszont önöknek — én úgy mondom — egy közép­­hatalom képviselőinek, és ne­künk, egy kis ország képvi­selőinek, kötelességünk a rendelkezésünkre álló lehe­tőségek szerint a jó ügy ér­dekében dolgozni. A mi or­szágunk nem nagy, gazda­gok sem vagyunk, a szó klasszikus értelmében is ke­vés a tőkénk. A mi tőkénk — erkölcsi értelemben —: nyílt, tisztességes, megérthe­tő és következetes politika, az, hogy szövetségeseinknek hű szövetségesei akarunk lenni, barátainknak jó bará­tai, szomszédainknak jó szomszédai és a partnerek­nek korrekt partnerei. Ehhez ragaszkodunk­ — hangsúlyoz­ta Kádár János. — Sokféle lehetőségen keresztül próbá­lunk hatni annak érdekében, hogy az ügyek jó irányba forduljanak. Mi — egy ki­csit feszültebb viszonyok­ közt is — a kapcsolatok, a kontaktusok megőrzésének, fenntartásának hívei va­gyunk, s az érdemi tárgya­lásokat támogatjuk. Tárgya­lásainkon a hangsúlybeli el­tolódást jól jellemezte a kancellár úr, amikor azt mondotta: úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok a genfi tárgyalásokon meg­egyezésre törekszik és remé­li, hogy a Szovjetunió is. Ezt én így fogalmaztam meg: biztos vagyok benne, hogy a Szovjetunió Genfben meg­egyezésre törekszik és re­mélem, hogy az Egyesült Ál­lamok is. Viszont abban megegyeztünk: váljanak­ va­lóra mindkettőnk reményei és e két, kiemelkedő szere­pet játszó ország képviselői jussanak megegyezésre Genf­ben. Biztosítom önöket, hogy mi a két ország, a két nép to­vábbi kapcsolatainak bőví­tésén, fejlesztésén fogunk dolgozni, azzal a mély meg­győződéssel, hogy nemcsak e két ország népének teszünk kötelességszerűen becsületes szolgálatot, de más népek­nek is. A Német Szövetségi Köztársaság népének azt kí­vánom, hogy dolgozhasson, és munkájának gyümölcsét békében élvezhesse. Emelem poharam a kancellár úr, ked­ves felesége, minden jelen­levő egészségére — fejezte be pohárköszöntőjét Kádár János. HÍREK HÍREK HÍREK MA: PÉTER NAPJA A Nap kél 5.31 — nyugszik 19.52 órakor A Hold kél 10.15 — nyugszik 1.22 órakor ÉVFORDULÓ Százötven évvel ezelőtt, 1832. április 29-én született, és 84 éves korában, 1916-ban halt meg Rauchmaul Károly, német származású vasmun­kás, a korai magyar szocia­lista munkásmozgalom egyik kiváló vezetője. — A BÉKÉSCSABAI KON­ZERVGYÁRBAN elmúlt évi munkájuk alapján a terme­lő üzemek közül a tészta gyáregység dolgozói, míg a kisegítő üzemek közül a szál­lítási osztály dolgozói nyer­ték el a megtisztelő Élüzem címet. (vi) — GYOMAENDRŐDÖN ma, csütörtökön délelőtt 9 óra­kor tartják meg az ifjúsági bérleti hangversenysorozat következő­­koncertjét. Ezúttal közreműködik a békéscsabai Pedagógus női kar, Sárhelyi Jenőné vezetésével, vala­mint Sziklai Erika (ének), Körmendi Klára (zongora) és Onczay Csaba (gordonka), (vl) — A KUNAGOTAI Bercsé­nyi Tsz-ben keddre befeje­ződött a kukorica vetése. A közös gazdaság az 1800 hek­tár vetését mindössze nyolc nap alatt végezte el. A to­vábbi belvízzel borított terü­letek vetését csak a belvíz visszahúzódása után fejezhe­tik be. (gs) — RAJZVERSENY ÉJFÉL­KOR. A kondorosi fiatalok számára aszfaltrajzversenyt rendeznek április 30-án, pén­teken, a fáklyás felvonulás és a tábortűz után, pontban éjfélkor. A verseny helyszí­ne a Hősök útja. (II) — A GYŐRI NÖVÉNY­OLAJGYÁR az idén az or­szág étolajszükségletének 45 százalékát adja. A győri gyárban 18 ezer tonna fino­mított, palackozott étolajat gyártanak belföldi felhasz­nálásra ebben az évben. En­nek 80 százalékát a kapó­­sabb napraforgóolaj teszi ki. A KUNAGOTÁN a Bercsé­nyi Tsz szociális épületében kedden önkéntes véradást tartottak. A helyi Vöröske­reszt szervezésében több mint 200 önkéntes véradó je­lent meg. (gs) — NEMZETKÖZI KUTYA­­KIÁLLÍTÁS. Több mint 1800 négylábút neveztek, s jön­nek részvevők Ausztriából, az NDK-ból, az NSZK-ból, Angliából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Romániá­ból Budapestre, a nemzetkö­zi CACIB-kutyakiállításra, amelyet május 9-én rendez­nek az ügetőn. — MEGYEI KÖZÚTI IN­FORMÁCIÓ. Május elsején, szombaton a Gyulai útról a Pósteleki útra nem járhat­nak be a személygépkocsik reggel 6-tól 19 óráig. Csak az autóbusz-forgalom engedé­lyezett! A 44-es főközleke­dési útról a bekanyarodás balra, nagy ívben, illetve jobbra, kis ívben tilos! Az elágazás környékén megál­lási tilalom lesz a munka ünnepén.­­ MEGKEZDŐDÖTT a csi­gagyűjtési szezon. Az erdők­ben, réteken összegyűjtött, sokaknak ínyenc csemegéből az első vagonokat már meg­töltötték: Svájcba és Fran­ciaországba indítják a rako­mányt. A MAVAD ország­szerte megszervezte a csiga­­átvevő-hálózatot. A felvevő­helyeken osztályozzák a csi­gákat: 28—38 milliméteres méret az exportminőség. Hideg idő Várható időjárás ma estig: csak rövid időszakokra csökken a felhőzet, túlnyomóan felhős, az évszakhoz képest továbbra is hűvös marad az idő. Szórványo­san várható újabb eső, zápor. A Dunántúlon még viharos északi szél jelentősen mérséklődik, és már csak néhány helyen erősö­dik meg. A legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet általában 0 és plusz 5 fok között alakul, de a kevésbé felhős, szélvédett he­lyeken kisebb fagy várható. A legmagasabb nappali hőmérsék­let 11 és 16 fok között lesz. — CSORVÁSON a művelő­dési és ifjúsági házban kézi­munka-kiállítás nyílik má­jus elsején. A kiállítás — amelyet május 8-ig tekint­hetnek meg — naponta reg­gel 9-től este 18 óráig tart nyitva. (kg) — NÉGYRÉSZES tévéfil­met készít Mikszáth Kál­mán: Különös házasság cí­mű regényéből Zsurzs Éva. A regényből 1951-ben­ már készített nagy sikerű filmet Keleti Márton, háromszoros Kossuth-díjas, kiváló mű­vész. A tévésorozatban a rendező Bessenyei Ferenc­nek, Kubik Annának, Ben­­kő Péternek, Kállai Ferenc­nek és Garas Dezsőnek osz­totta ki a főszerepeket. — TELEFONDOKTOR BÉ­KÉSCSABÁN. Ma délután ismét hívható 15 és 16 óra között, a 12-915-ös számon a telefondoktor. Az érdeklődők ezúttal a gyomorfekélyről kaphatnak felvilágosítást. (bzs) — KEZES FIZESS! Aki az OTP- nél kölcsön felvételekor valaki­ért kezességet vállal, számolnia kell azzal, hogy neki kell fizet­nie abban az esetben, ha az adós elmarad a törlesztéssel. Még akkor is a kezest szólítják fel a fizetésre, ha a nem fizető adósnak esetleg vagyona van, amit le lehetne foglalni. Az OTP- kölcsönöknél ugyanis a vissza­fizetést úgynevezett készfizető kezesek garantálják, ami abban különbözik a kezesség alapese­tétől, hogy a kezes nem köve­telheti: a tartozást először az adóson próbálják behajtani. Az adós és a készfizető kezes egye­temlegesen felel a tartozásért, mindegyikük a teljes összeggel tartozik. Ennek megfelelően az adósságot a kezesen lehet be­hajtani, ha ennek az adós ha­táridőre nem tesz eleget. A hi­telező mérlegelésétől függ, hogy az eredeti adós ellen tesz-e to­vábbi behajtási lépéseket, vagy ehelyett a tartozást a készfize­tő kezestől követeli. Az utóbbi a tőle behajtott összeg megté­rítését természetesen per útján is követelheti az adóstól, akiért kezességet vállalt.­­ A BÉKÉSCSABAI Városi Ta­nács sporthorgász-egyesülete idei első halfogóversenyét május 2- án, vasárnap tartja a Félhalmi­­holtágon. Találkozás a csárda­szállás­ presszó előtt 6.30 órakor. A verseny befejezése után ugyanitt lesz a mérlegelés 18 órakor, és a díjak kiosztása is. Az első három helyezettet és az ifjúságiakat a szokásos módon horgászfelszerelésekkel — 500, 400, 300 forint értékben — díjaz­zák. Rossz idő esetén a gyüle­kezés helyszínén döntenek az újabb verseny helyszínéről. (plp) — KÍNÁBAN az egyik tarto­mányban él egy 15­ éves fiú, akinek nincs haja, szőrzete, és verítékmmirigyei sincsenek. A fiú nyáron annyira szen­ved a hőségtől, hogy napon­ta tizenkétszer is megfürdik, aludni pedig csak vizes lepe­dőkbe burkolózva tud. Télen ellenben nagyon könnyen öl­tözik, és ennek ellenére soha nem fázik meg. Ezzel ellen­tétes jelenség ugyancsak Kí­nában az a kb. 30 ember, akiket a szokásosnál sokkal dúsabb haj, illetve szőrzet borít. Közöttük van egy kis­lány, Li Ksiamao, akinek egész testét 9 centiméter hosszú, rendkívül sűrű szőr­zet borítja be. A HATTYÚK TAVA A BA­LATON. Az idén már a hattyúk tavának nevezik a Balatont, egyetlen évben sem láttak itt annyi pél­dányt e kecses tartású vízi­madarakból, mint a legutób­bi télen. A szelíd madarakat feltehetően a hideg idő kész­tette arra, hogy vándordíju­kat megszakítsák, és a Bala­tonon várják meg a tavaszt. *­­­w. .

Next