Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
1982. december 18., szombat Gleccserek földje Kirgiz Szocialista Szovjet Köztársaság Kirgizia 198 és fél ezer négyzetkilométeres területének több mint háromnegyede a tengerszint felett másfél ezer méteres magasságban fekszik. Kétszer akkora, mint Ausztria, négyszer akkora, mint Svájc. A 3 millió 692 ezer lakosú köztársaság túlnyomó részét a Tien-San hegység foglalja el, amelynek legmagasabb csúcsa a 7439 méteres Győzelem csúcs. Fővárosa: Frunze. Ezt a hegyi köztársaságot rendkívül sok napsütés éri. Az éghajlat ideális lenne szőlő, gyapot, dohány termesztésére, de itt sohasem volt elegendő víz a földműveléshez. Ha a gleccsereket felolvasztanák, Kirgizia területét három méteres vízréteg borítaná. A köztársaság tudományos akadémiájának tudósai új módszert dolgoztak ki a gleccserek vizének hasznosítására, amellyel virágzó kertekké és termőföldekké változtathatják a sivatagokat. Kirgizia hegyi lejtőin ajuhtenyésztés mellett az utóbbi években a kertészet és a növénytermesztés is fejlődik. A forradalom előtt itt gyakorlatilag egyetlen erőmű sem volt, ma viszont az egy főre jutó villamosenergiafogyasztás terén vezető helyen áll. Az energiatermelés a köztársaság sebes hegyi folyóiban rejlő gazdag vízenergia-készletek alapján fejlődik, s e készletet 135 milliárd kilowattra becsülik. Csupán a Narin folyón 23 vízerőmű felépítését tervezik. Négy már jelenleg is működik. Elkészült, és már üzemel az egymillió 200 ezer kilowatt teljesítményű Togtoguli vízerőmű. • Valamivel több mint fél évszázad alatt Kirgizia a kézművességtől fejlett iparú országgá változott. Ma gépeket, fémet, építőanyagokat, szövetet gyárt, szenet, kőolajat és földgázt termel ki. Itt találhatók a Szovjetunió legnagyobb ólom- és antimonlelőhelyei. A Brüsszeli Nemzetközi Kiállításon a kirgiz antimont ismerték el etalonként. A tizedik ötéves tervben a nemzeti jövedelem hárommilliárd rubellal növekedett a megelőző időszakhoz képest. Ennek jelentős részét lakásépítésre, kulturális célokra, az emberek mindennapi életét szolgáló létesítményekre fordítják. A családok 40 százaléka 5 7, vagy ennél is több gyermeket nevel. A köztársaságban több mint egymillió az iskolások és a főiskolai hallgatók száma. A szakemberképzést és az általános műveltségi szintet tekintve Kirgizia nemcsak több ázsiai, de jó néhány nyugat-európai országot is megelőzött. Világhíresek a kirgiz művészeti alkotások, a kiváló kirgiz író, Csingiz Ajtmatov műveit 70 országban olvassák. Az ipari termelést 1985- ig 22, a mezőgazdasági termelést pedig 9 százalékkal kívánják növelni Kirgiziában. IgHi Wf cf cM Az mtáj völgyei közt Kazah Szocialista Szovjet Köztársaság Kazahsztán legészakibb pontja ugyanazon a szélességi körön fekszik, mint Moszkva, a legdélibb pedig, mint Madrid. Fővárosa, Alma-Ata körülbelül a Rómával azonos szélességi körön található. Területén emelkedik az 5000 méternél magasabb Tien-San hegység. Keleten az Altáj völgyei övezik. Tavasszal már virágoznak a gyümölcsfák, amikor a köztársaság északi részén még kemény fagyok uralkodnak. A kazahok évszázadokon át vándoroltak méneseikkel és nyájaikkal. A XIX. századi Kazahsztán területén egyetlen város sem volt, ma több mint 70 városban és városi jellegű településen élnek. Lakóinak száma 15 millió kétszázezer. A kazah nép jelenleg fél nap alatt termel annyi ipari árut, mint a szovjethatalom kikiáltása után egész évben. Az ország egyik fő szénbázisává, fejlett színesfémkohászat központjává fejlődött. A Mangislak-félszigeten hatalmas kőolajtermelő üzemek, atomerőművek és tengervízlepárló telepek jelentek meg. Kazahsztánban 120 millió tonna szenet termelnek ki évente, ebből 70 millió tonnát az ekibásztuzi hatalmas lelőhely adja. A köztársaság területén található Bajkonur, a Szovjetunió kozmikus kikötője. Kazahsztánban működik a világ legnagyobb gyorsneutronos atomreaktora. Gépeit, műszereit, automata sorait 80 országba exportálják. A kazahok lényegesen korábban tanultak meg kőolajat kitermelni és acélt olvasztani, mint gabonát vetni és aratni. Valójában 1954- ben váltak gabonatermelőkké, amikor az egész ország segítségével megkezdték a szűzföldek feltörését. A szovjethatalom évei alatt Kazahsztánban 25 millió hektár szűzföldet törtek fel. Jelentős gabonatermesztő köztársasággá lett, amely évente majdnem 27 millió tonna gabonát ad az országnak. A tizenegyedik ötéves tervben tovább fejlesztik az állattenyésztést, elsősorban a hústermelést és a finomgyapjas juhtenyésztést. Gabonából két esztendeje rekordtermést takarítottak be: 34,5 millió tonnát, és mégis, a mai napig nem felejtették el itt a közmondást: „A kazah, mielőtt megtanulna járni, már meg tud ülni a nyeregben”. A sztyeppei népnél a ló örök becsben áll. Kazahsztánban, ahol hat évtizeddel ezelőtt egyetlen főiskola sem volt, most az egymillió lakosra jutó diákok száma több, mintnéhány nyugati országban. legenda és valóság II sóstó és a szomorú királylány könnyei A világon előforduló olyan tavak között, amelyek a tengerszint feletti 1200 méternél magasabban fekszenek, az Isszik-Kul — amely 1608 négyzetkilométer — csupán a Dél-Amerikában levő Titicaca-tó mögött marad le, de ami vízmélységét — több mint 700 méter — és víztömegét illeti, a maga nemében páratlan. Neve azt jelenti: Meleg tó. Az Isszikrból soha nem fagy be. Ez az érdekes jelenség még pontos tudományos magyarázatot igényel, hiszen az összes környező tavakat a jég fedi telenként. Feltételezik, hogy az Isszik-Kult olyan meleg vizű források táplálják, amelyek mintegy 600—700 méter mélységben faradnak. A tó mélyére eddig még nem ereszkedtek le búvárok. Mintegy negyven folyó ömlik a tóba, s lefolyása egyiknek sincs. Mégsem képesek színültig tölteni már évszázadok óta ezt a „feneketlen korsót”. Éppen ellenkezőleg, s ez ugyancsak fura, a víz szintje csökkenőben van. Az utóbbi negyven év alatt kétméternyivel szállt alább. A kérdést vizsgáló tudósok számításai szerint a tó állandó víztömegének megőrzéséhez mintegy egymilliárd köbméter vízre lenne szükség. Erre a célra a környező nagy vízhozamú hegyipatakokat lehetne felhasználni, amelyek nem ömlenek a tóba. Kirgíziában ősidők óta születtek legendák a tóról. A hetvenkét éves menaszcsi (kirgiz mesélő), az Urjukt faluba való Szadik Kojuntajev például a következőképpen meséli el az Isszik-Kul keletkezésének történetét: Réges-régen a tó helyén gyönyörű, gazdag város állt, amelynek hófehér kupolái ragyogtak, mint frissen hullott hó. Egy zord kán volt a város ura, és szépséges leánya beleszeretett egy vitéz daliába, egy dzsigitbe, remek lovasba, bátor vadászba. Életében mindössze egyszer látta a palota ablakából, de halálos szerelmre gyulladt. Apja nem akarta a szegény dzsigithez adni feleségül, és erővel egy gazdag kérőhöz kényszerítette, akit a lány nem szeretett. Leírhatatlan keserűség támadt a szerelmes lány szívében. S akkor a föld és az ég összefogott. Megremegett a föld, ■összeomlott a város, egy szörnyűséges áradat pedig elsöpörte még a romokat is. A város helyén tó keletkezett. Az Isszik-Kul vize sós. Mint a szomorú leány könnyei . .. A régészek a legendák nyomán valóban eljutottak az elsüllyedt város romjaihoz. A tudósok szerint ez a város az időszámítás szerinti VIII —X. században a korabeli Kelet egyik kulturális központja lehetett. Egy még régebbi időszak kultúrájának nyomai is — sziklarajzok — jó állapotban maradtak fenn az Ala-Too folyót övező hegyekben. Az Isszik-Kul és, a környező hegyek már régóta utazók, turisták tömegeit csábítják. Is'szik-Kul a Krím és a Kaukázus övezete után az egyik legkedveltebb üdülőhely. A sós víz, a hegyi levegő, a gyógyiszap, az ásványvízforrások, a déli napsütés, az erdők igazán remek összhangja a gyógyító hatású természeti tényezőknek. A mikroklíma egyedülálló. A tó sós vize olyan létfontosságú anyagokat tartalmaz, mint a nátrium, a kalcium, a kálium, a magnézium, a szilícium, a klór és különféle vasvegyületek. Gyógyítanak itt idegrendszeri megbetegedéseket, és jó eredményeket érnek el a magas vérnyomás és az érelmeszesedés gyógyításában. Napjainkban az Isszik- Kutnál egy üdülési idényben mintegy húszezren pihennek, és úgy tervezik, hogy a jövőben még többeket fogadnak. Klara Nyijazbajeva, az alma-atai szőnyeggyár igazgatónője több, mint nyolc éve áll az üzem élén. A világhírű gyár termékei meszsze földön híresek: előkelő díjakat kaptak több nemzetközi vásáron, Delhiben, Kairóban, Damaszkuszban, Izmirben. Ebédidőben érkeztem meg a gyárba. Klara Nyijazbájevát szövőnők állták körül, és a különböző esküvői népszokásokról beszélgettek. — Kit adnak férjhez? — Misa, az unokaöcsém nősül — válaszolta Klara. — A menyasszonya orosz, és szeretnénk, ha az esküvőn az orosz nemzeti hagyományok is érvényesülnének. Ott lesz az egész nagy család, és természetesen mindenki be akarja mutatni saját nemzetiségének szokásait. — Hány nemzetiségű a család? — Nyolcféle. De erről inkább kérdezzük meg édesapámat. Ahmethán Nyijazbájev lakásán vagyunk. Körülöttünk vidám gyerekhad, táncolnak, énekelnek, közöttük van a nagyapa, Ahmethán, és felesége, Halima is. — Minden szabadnapon rendezünk egy kis családi összejövetelt — mosolyog elégedetten a 75 éves családfő. — Eljönnek az unokák, dédunokák. Nekünk, öregeknek is nagy öröm, hogy a 17 unoka, és a két dédunoka még jobban megszereti egymást — teszi hozzá nem kis büszkeséggel. — Hogyan lett a család nyolc nemzetiségű? — Egy kazah faluban születtem, ahová a cári időben különféle nemzetiségű, föld nélküli parasztok települtek be, köztük az én őseim is, akik üzbégek voltak. Emlékszem, a falu lakosai akkoriban még nemzetiségi csoportokba különülve éltek. Amikor megalakult a kolhoz, közös lett a föld, együtt dolgoztunk, és egyenlően osztottuk el a termést is. Megtetszett nekem egy fiatal ukrán özvegyasszony, összeházasodtunk Annával, örökbe fogadtam a kisfiát, Ványát. Ő lett a Nyijazbájev-ág folytatója. Két közös gyerekünk is született, Klára és Narimán. Nehéz idők következtek. A polgárháború után az országban rengeteg gyerek maradt árván. Az állam gyermekotthonokat nyitott ezeknek a gyerekeknek, sokat pedig családok vettek magukhoz, így került hozzánk egy kazah kisfiú, Zsigán. Néhány évvel később, Anna halála után, családommal áttelepültem egy másik kolhozba. Ott ismertem meg egy tatár állatorvosnőt, Halimát. Mivel akkoriban nagy szükség volt szakemberekre, főleg az állattenyésztésben, köztársaságunkban elsőként állatorvosi főiskola nyílt. Halima ott kapott diplomát, és nálunk helyezkedett el. A szarvasmarha-állományt tizedelő betegségek elleni küzdelemben igen nagy munkát végzett. Elvettem Halimát, apja lettem két fiának, Vilnek és Vladennek. Három lányunk született — Szvetlána, Szabja és Szaida, és egy fiunk, Ruszlán. — Hogyan alakult gyermekeik élete? — Mindegyikük családot alapított, így lett ukrán, ujgur, orosz, tatár, kazah, üzbég, német és moldvai nemzetiségű tagja a családunknak. — Egymás között hogyan beszélnek? — Oroszul, de mindegyik beszéli az anyanyelvét is. — Milyen pályát választottak gyermekei? — Közép-, vagy felsőfokú végzettségük van. Klára és férje, Turszun textilmérnök lett, a szőnyegszövés kiváló mesterei. A többi lányom és menyeim pedagógusok. Két fiam gépészmérnök, de vannak a családban ügyvédek, hivatásos tisztek és közgazdászok is. Én pedig "boldog apa, nagyapa és dédapa vagyok. Revmire Voscsenko APNAKS sokat fejlődött. Képünkön: a kereskedelmi központ A kirgiz főváros, Frunze is