Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-08 / 6. szám
NÉPÚJSÁG Magyar könyvek Krakkóban A közeli napokban zajlott le, a televízió több milliós nézőközönségének szeme előtt, a népszerű Elmebajnokság című adássorozat döntője. A műsor résztvevői heteken keresztül adtak sokszor meghökkentően gyors és alapos választ az irodalom, a különféle tudományok, a képzőművészet és a zene, meg a természeti világ ismeretanyagának szinte kifogyhatatlan témaköréből. Jómagam, aki frissiben érkeztem vissza Krakkóból, a patinás régi városból, Lengyelország „öreg” fővárosából, csupán egyetlen kérdéssel bővítettem volna ki az oly sokszor megfejthetetlennek tűnő „elmebajnokságot”, nevezetesen ezzel: — Hol és mikor jelent meg az első magyar nyelven kinyomtatott könyv? Nem tudom, kapásból hányan vágták volna rá az egyetlen helyes választ: — Krakkóban, 1533-ban. Hieronym Vietor könyvnyomdájában ... A könyv Komjáti Benedek fordítása: Pál apostol levelei magyar nyelven. Ugye, jóformán hihetetlennek tűnik ez a hiteles válasz? Pedig így történt: Magyarországról a mohácsi csatavesztés, 1526 után kiszorult a magyar szellem és kultúra. A törökök elleni küzdelem olyannyira megbénította az ország erejét, hogy a magyar kultúra központja külföldre, azaz Krakkóba tevődött át. Az első teljes egészében magyarul közreadott könyvnyomtatvány is az akkori lengyel fővárosban készült. Mindezt most, 450 évvel a történelmi események után, rangos magyar könyvkiállítás adja hírül az érdeklődőknek Krakkó legendás szépségű főterén, a Rynek Glówny egyik nevezetes ódon épületében, ami ma a városi művelődési ház szerepét tölti be. Itt nyitotta meg Zöld Ferenc, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója azt a gazdag kiállítást, amely Magyar könyvek Lengyelországban — lengyel könyvek Magyarországon címet kapta. Ott lehettem a megnyitón, és személyesen is utánanézhettem mindannak, amiről a „néma” könyvek olyan beszédesen szóltak. Nevezetesen: miért éppen Krakkó fogadta be a korabeli magyar szellemet és kultúrát? Az 1364-ben megalapított Jagello-egyetem a mohácsi vészig 2500 magyar diákot fogadott be. Az alma mater, a „tápláló anya” a mohácsi vész után további ezer magyar egyetemista diáknak adott nemcsak egy egész életre szóló tudományt a fejekbe, hanem oltalmazó otthont is számukra, kenyeret, sót, húst, meg ünnepi kalácsot. A magyar diákoknak külön házuk is volt, a ma is ép ulica Brackón, az ötös szám alatt. Ilyen előzmények után válhatott Krakkó vagy harminc esztendőn át a mohácsi országvesztés után a magyar könyvkiadás központjává. Harminc különféle egyházi meg világi kiadvány tanúsíthatja mindezt ezen a kiállításon is. A krakkói magyar könyvkiállítás felsorakoztatja a régiek mellett a mai magyar könyvkiadás színe-javát: lexikonokat, tudományos munkákat, képzőművészeti albumokat, s nem utolsósorban a lengyel irodalom, tudomány és művészet magyar nyelven is hozzáférhető, hazánkban kiadott kincseit. A lengyel kiállításlátogatók szép számmal keresték fel a krakkói kultúrpalota termeit. Különösen sokan időztek abban a teremben, ahol lengyel nyelvű könyveket, újságokat, különféle nyomtatványokat lehetett találni. Ezek a kiadványok Magyarországon jelentek meg, 1939 és 1945 között, a hazánkban második otthonra talált lengyel menekültek számára. 400 évvel ezelőtt törökök dúlták fel országunkat, 40 évvel ezelőtt a német fasiszták döntötték romba a lengyel hazát — mondotta Zöld Ferenc megnyitó beszédében. — Ekkor adtunk egymásnak papírt, nyomdafestéket, vásznat, ám ennél többet is: éltető és biztató erőt, ami a könyvekben öltött testet. Tóbiás Áron Krakkóban nyomtatott magyar könyvek A kiállítás díszterme (Fotó: Huben Ferenc — KS) Vésztőn alakult meg a megye 21. iskolaszövetkezeti csoportja Kipirult arcú lányok és fiúk gyülekeztek január 6-án, pénteken délután Vésztőn, a Bartók Béla téri általános iskola nagytermében. Valamennyien a Szabó Pál Általános Iskola 5. és 6. osztályos diákjai voltak, akik kíváncsian várták a nem mindennapi esemény kezdetét, amikor iskolaszövetkezetet alakítanak. Nagy csend ülte meg a termet, amikor az elnöklő Turbucz István tanár először az iskolaszövetkezet megalakítására összejött kisdiákokat üdvözölte, majd Korányi Lajos, a Körösmenti ÁFÉSZ elnöke arról a nagy szövetkezetről kezdett beszélni, melynek ettől a naptól már a kisdiákok is tagjai. Máté Pál, az ÁFÉSZ szövetkezetpolitikai vezetője az iskolaszövetkezet működési szabályzatát ismertette, miszerint hétfőtől kezdve már működik az iskolabolt, melynek berendezéséről és a benne levő áruféleségről az ÁFÉSZ gondoskodott. Ugyanakkor az árusítást a kisdiákok végzik felváltva. És a jövő? Talán már az idén nyulat, galambot tenyésztenek ezek a gyerekek, mint az iskolaszövetkezet tagjai. Esetleg gyógynövényt termelnek, vagy a vadon termőt gyűjtik össze. Ezek után került sor a gyerekek számára különösen izgalmas eseményre, az iskolaszövetkezeti csoport tisztségviselőinek megválasztására. Először az intéző bizottság öt tagjának elfogadására emelkedtek magasba a kezek, melynek elnöke Turbucz István tanár lett, elnökhelyettese pedig Tatár Zsuzsa, 7. osztályos tanuló. Majd a háromtagú ellenőrző bizottságot hagyták jóvá, melynek elnöke Nagy Erika nevelő lett. Ezt követően Turbucz István tanár és Mike Éva Katalin személyében megválasztották azt a két küldöttet, akik a vésztői iskolaszövetkezeti csoporttagjait az ÁFÉSZ küldöttközgyűlésén majd képviselik. Hajdú Antalné, a MÉSZÖV képviselője annak a reményének adott kifejezést, hogy az iskolaszövetkezetben a diákok sok örömet találnak. Szegedi Elek iskolaigazgató a fokozottabb felelősségre hívta fel szövetkezetei alakított diákjai figyelmét. Ezután az alakuló gyűlés résztvevői a főépületben találkoztak, hogy részesei legyenek az iskolaszövetkezeti bolt megnyitásának, melyet Korányi Lajos ÁFÉSZ-elnök adott át rendeltetésének. Balkus Imre Mikor lát színt a csecsemő? A kutatókat régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy a színlátás mikor bontakozik ki a kisbaba világában. Legújabban úgy vizsgálják ezt, hogy egyszerre két különböző színű, négyzetes mezőkre osztott táblát és ugyanakkor egyszínűt mutatnak a csecsemőnek, és mérik, hogy melyik táblát mennyi ideig nézi. A kísérletekben a piros-zöld mezejű táblát a 4-7 hónapos csecsemőknek 82 százaléka, a piros-narancs színűt 61 százaléka részesítette nagyobb figyelembe, mint az egyszínűt. Tehát már az ilyen korú csecsemők is különbséget észlelnek a színek között, ami azonban nem jelenti azt, hogy a színeket osztályozni, vagy emlékezetből felismerni is tudják. Ez minden eddigi vizsgálat szerint a gyermek fejlődésének csak lényegesen későbbi szakaszában következik be. Százszázalékos a csabacsüdi óvoda kihasználtsága. Mivel csökkenő a községben a gyermekszületés, minden jelentkezőt fel tudnak venni a gyermekintézménybe. A korszerűsített, központi fűtéses épületben 75 kisgyermeket gondoznak. Vannak, akik csak a délelőttöt töltik az óvodában, délben már öltözködnek és várják szüleiket Fotó: Gál Edit 1984. január 8., vasárnap A gáz holnapja Halljuk, olvassuk a híreket: itt is, ott is földgázra állítottak egy gyárat, egy várost. Mondhatjuk: a gáz korát éljük. Igen, csak aki ezt hallja, annak óhatatlanul eszébe juthat, ugyanezt egyszer már az olajról is mondtákmondtuk... A következményeket nem kell részletezni, ma is érezzük. És a gáz, mármint a földgáz is ugyanúgy szénhidrogén, a messzi múltban keletkezett, készletei végesek. És mi lesz, ha ez is kimerül? Újabb energiaválság? Egyáltalán, meddig tarthat a gáz kora? E kérdésekre kerestük a választ az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által készített tanulmányban, amelynek címe: A földgáztermelés -felhasználás komplex fejlesztési feladatai 2000-ig. Kiegészítő kérdéseket is tettünk fel Franca József OMFB főosztályvezetőnek, a tanulmány koordinátorának. Nézzük előbb a készletek, a termelés adatait: 25—30 éven belül a számítások szerint nagyobb gond a készletek miatt nem várható. Igaz, hogy a jelenleg ismert, és kitermelés alatt álló gázmezők fokozatosan kimerülnek, részarányuk a 2000-re tervezett forrásmegoszlásban is csökken, de ez több, már ismert, de még ki nem termelt gázmezőkből és a prognosztizált, kutatás alatt álló készletekből pótolható, sőt a tervek a jelenlegiösszes hazai földgáztermelés mintegy 10—15 százalékos növelésével számolnak 1990-re, és az addigra elért termelési szint 2000-ben is tartható lesz. Más kérdés, hogy a termelés egy részét (mintegy egyhetedét) a jelenleginél jóval mélyebben fúrt gázkutakból kell majd biztosítani, ami nyilvánvalóan a termelési költségek növekedését jelenti, de még így is olcsóbb lesz, mint az import olaj, vagy a nagy ráfordítással termelhető szén. A hazai szükséglet oldaláról nézve azonban az is kitűnik, hogy 2000-ben már jelentős, az összes szükséglet felét kitevő importtal is számolni kell. És ez ismét olyan kérdés, amelytől sokan tartanak: import — a jelenlegi fizetési gondok mellett. A tanulmány megnyugtató válasza erre: olcsóbb import, mint amit most importálunk, illetve olyan import, amelyért nem fizetési mérleg romlással kell fizetni. Pontosabban: a Szovjetunióban hatalmas, még nem hasznosított földgázkészletek vannak. Ezek várhatóan 25 évig nem merülnek ki, a jelenlegi szintnél intenzívebb kitermelés esetén sem. Nyugat-Európa, ezzel számolva, nagy üzleteket is kötött szovjet földgáz vásárlására. Ha a kitermelés beruházásaiban részt veszünk, valamint a nyugati irányú szállítások részben hazánkon — mint tranzitországon — keresztül történnek, akkor ezért eleve földgázt kaphatunk, és a nyugati irányú vezetékekből leágazással a szállítás is megoldható. De bizonyos mezőgazdasági szállítások ellentételeként is kaphatunk szovjet fölgázt — annál is inkább, mert a szovjet külkereskedelem tendenciájában a kőolajexport szinten tartása, azaz relatív csökkentése mellett a földgázexport növelésének szándéka figyelhető meg. Nézzük részletesen, mire használjuk a földgázt? Például lakossági fogyasztásra. A földgáz 21 százalékát ma ipari technológiákhoz használják fel, itt jelentős növekedés a részarányban nem várható, mert nagyobb kohászati vagy építőianyag-ipari beruházás a következő években nem indul, ami ezt indokolná. Legfeljebb arról van szó, hogy a meglevő olajtüzelésű ipari berendezéseket az esedékes felújítás alkalmával szénportüzelésre, vagy földgázra állítják át. Ma a gáz 15 százaléka vegyipari alapanyag. Ez 2000-ben változhat, ha a tervezettúj, nagy műtrágyagyár beindul. Számottevő növekedés várható viszont a mezőgazdasági felhasználásban, az olaj és származékai helyettesítése céljából, s a könnyebben használható, olcsóbb műanyag gázvezetékek és kisebb gáz-átadóállomások elterjedése révén. A lakossági fogyasztás a jelenlegi 7,8 százalékos részarányról 15, de optimális esetben 25 százalékra is nőhet. És ez már meglepő arány , de indokolt. A fejlett ipari országokhoz hasonlítva komoly az elmaradás a vezetékes gázellátásban. (A magyar lakások 26,2 százalékában van vezetékes gáz, ugyanez az arány Ausztriában és Olaszországban több mint 40, Belgiumban közel 60, Angliában csaknem 90 százalék.) A palackos pb-gáz akármilyen elterjedt, nem távlati megoldás, ezzel fűteni, fürdőszobát ellátni nemigen lehet, egyébként is kényelmetlen a szállítás, a palackcsere. És még valamiről nem szabad elfeledkezni: a magyar háztartásokban ma több mint 2 millió olajkályha és olajkazán működik; ahogy ezeket kiselejtezik, és átállítják a terjedő vezetékes gázra, úgy csökken az olajfogyasztás is a jövőben. Ma még az erőművekben sok földgázt használnak, az országos fogyasztói igény közel 30 százalékát. Ezt jelentősen — akár egyharmadával is — csökkenteni lehet az atomenergia és a szénerőművek révén, a felszabaduló mennyiséget a lakossági fogyasztásra lehetne felhasználni. Mindehhez az is szükséges, hogy hatalmas földalatti földgáztárolókkal (Hajdúszoboszló, Pusztaederics, Kardoskút) biztosítsák a téli fogyasztást. Mindezeket figyelembe véve 2000-ig a helyzet megnyugtatónak tűnik. De mi lesz azután? Hiszen például a lakosságnál a vezetékes gázhasználat életformává is válik, a lakóházak tízezreiben erre épül minden, hely sincs a modern lakásokban másfajta tüzelésre. Mi lesz, ha 30—35 év múltán a földgáz elfogy? A vegyiparnak szintén szüksége van szénhidrogén-alapanyagra. Nem kellene-e már most takarékoskodni a földgázzal, a jövőre gondolva? A szakemberek szerint, figyelembe véve gazdasági teherbíró-képességünket, ez most nem járható út. A földgáz térhódítása egyszerűen létszükséglet. A jövő pedig más energiahordozóké lesz. Az újságíró részéről egyetlen megjegyzés kívánkozik ide: a jövőre gondolva nem kellene már most megkezdeni a kutatást a mostaninál hatékonyabb, szénalapú gázgyártásra, hogy amikor esetleg 2010-ben már nem lesz elég sem a hazai, sem az import földgáz, a meglevő vezetékekbe, a panelházakba épített több százezer konvektorba mégis jusson gáz? Mert egész városnegyedeket akkor átállítani, mondjuk melegvizes távfűtésre, elektromos konyhára — nos, ez akkor sem lenne könnyű feladat, ha addigra az országnak a mainál sokszorta több erőforrás állana rendelkezésére. És szenünk még 2000 után is lesz elegendő, a prognózisok szerint... Szatmári Jenő István