Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-06 / 105. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! BÉKÉS MEGYEI N­É­PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. MÁJUS 6., VASÁRNAP Ára: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM unkaerő-szolgálati irodák segítsége pályakezdő fiatalok elhelyezkedéséhez Még néhány hét, és megkezdődnek a vizsgák, ami sok fiatal számára egyben a diákévek végét is jelenti: az idén várhatóan több mint százezer pályakezdő áll mun­kába. A végzősök elhelyezkedését az országszerte mű­ködő munkaerő-szolgálati irodák is segítik. Munkatár­saik a tanácsokkal közösen felmérték, hogy megyéjük­ben milyen szakmákban hány fiatal végez, s milyenek az elhelyezkedési kilátásaik. A várható munkaerő­­kereslet és -kínálat ösz­­szevetése alapján általában, biztosított a pályakezdők többségének elhelyezkedése választott szakmájában. Az eddig jelzett igények szerint a vállalatok nagyobbrészt fizikai munkakörbe várják az alap-, illetve középfokú végzettségű fiatalokat. Az idén is főként d­íszok válogat­hatnak a különféle munka­­alkalmak között, akik a ha­gyományos ipari szakmákat tanulták ki. Egyebek mellett nagy a keletjük a lakatosok­nak, esztergályosoknak, s a vállalatok zárt kapukkal fo­gadják a melegüzemi szak­munkásokat, öntőket és ko­vácsokat is, akikből az isko­lák már évek óta nem tud­ják az utánpótlást biztosíta­ni. A gimnazista lányoknak több megyében az irodák se­gítsége ellenére is hosszas utánjárással kell számolni­uk, ha változatlanul az író­­asztalos munkakörhöz ra­gaszkodnak. Márpedig a fel­mérések szerint többségük­nek ilyen az elképzelése jö­vendőbeli munkahelyéről, miközben a vállalatok egyre kevesebb adminisztrációs munkakört ajánlanak fel. Legkönnyebb a fiatalok dolga a nagy ipari centru­mokban, azonban itt is több­ségében fizikai munkásokat keresnek a vállalatok. Győr- Sopron megyében úgy szá­mítanak, hogy az idén 5200 fiatal áll munkába, s szá­mukra a győri munkaerő­­szolgálati irodában 5600 be­töltésre váró munkahelyet tartanak nyilván. A felkínált állások háromnegyed­­ része fizikai munka, nagyobbrészt az ipari, építőipari és szállí­tási vállalatoknál. A megyé­ben az idén is a hiányszak­mák közé tartozik az öntő, a­ kovács, a forgácsoló, a szö­vő és a vasbetonkészítő. Szegeden nyáron csaknem ezer fiatal kapja meg diplo­máját, s közülük a jogá­szok, a pedagógusok és az élelmiszeripari szakemberek aligha helyezkedhetnek el képzettségüknek megfelelő munkakörben ebben , a vá­rosban. Ezért az itteni mun­kaerő-szolgálati iroda mun­katársai ilyen állások után érdeklődnek más megyei iro­dáknál. A szegedi üzemek ugyanis inkább villamos- és gépészmérnököket, valamint közgazdászokat keresnek. Pécsett is hasonló a helyzet. A pécsi iroda munkatársai­nak tapasztalata szerint a végzősök többsége itt is ma­radni szeretne. Ennyi diplo­másnak azonban nem tud­nak helyben állást biztosíta­ni. A pedagógusjelöltek az idén nem számíthatnak arra, hogy Pécsett felső tagozaton, vagy netán középiskolában taníthatnak, viszont szívesen fogadnák őket az aprófalvas megye több kisebb települé­sén. A végzős jogászok ré­szére pályázat útján Pécsett mindössze egyetlen állást hirdettek meg. A helyben maradni kívánó jogászokat az iroda munkatársai úgy próbálják végzettségüknek megfelelő munkához­ juttat­ni, hogy a jelentkezőket nyil­vántartják, s ha időközben megüresedik egy-egy munka­kör, arról értesítik a jelölte­ket. Ezzel­­a módszerrel a múlt évben valamennyi, hoz­zájuk forduló fiatal jogász megfelelő munkahelyre ta­lált. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁGA Kevermesen Községriportunk a 4. oldalon Fotó: Gál * Nemzetiségi nyelvoktatás A nyelvoktató iskolák to­vábbfejlesztéseként a kö­vetkező években a nemzeti­ségi területeken két­nyelvű oktatást vezetnek be­­ ,tá­jékoztatták az Országos Pe­dagógiai Innézetben az MTI munkatársát. Az alsó tago­zatban a környezetismeretet, az ének-zenét, a későbbiek­ben pedig a felső tagozaton a történelem és a földrajz tan­anyagának egyes témáit nemzetiségi nyelven tanít­ják. Arra törekszenek, hogy az anyanyelv a tanórán és az iskolán kívüli nevelésben is jelentős szerepet kapjon. Ezzel az új oktatási formával egyszerre lehet a nemzeti­ségi nyelvet ápolni és a fel­sorolt tantárgyak ismeret­anyagát elsajátítani. Az új oktatási formát fo­kozatosan kívánják elter­jeszteni. A következő­ tan­években csak azokban az iskolákban vezetik be, ahol a feltételek már adottak. A két­nyelvű oktatás feltételei­nek kialakítását egyelőre a német, a szlovén és horvát nemzetiségi területeken szor­galmazzák. A szakemberek véleménye­ szerint ez nagy hiányt pótolhat, hiszen e nyelvterületeken kevés he­lyen működnek úgynevezett nemzetiségi tannyelvű isko­lák, amelyekben minden tantárgyban szerepet kap a nemzetiség nyelve. Több erdőre van szükség Mindenki által köztudott tény, hogy az országban Bé­kés megye rendelkezik a legkisebb erdőterülettel. 1980-ban ez az adat 3,7 szá­zalék volt, az országos 18- cal szemben, jelenleg pedig a megyei mutató 4,2 százalék. Vagyis mondhatnánk, javul a helyzet, de korántsem éri el a kívánt szintet. A 23 ezer 510 hektárnyi erdőterület az erdőgazdaság, az állami gaz­daságok, a vízügyi igazgató­ság, a termelőszövetkezetek gondozásában van, és rendel­kezik a megye mintegy 1327 hektár , állami erdővel is. A­­Dél-alföldi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság 8 ezer 400 hektáron gazdálkodik, és mintegy 800 hektár erdősíté­séhez elegendő szaporító­anyagot állít elő. Bánkúti te­lepéről ebben az esztendőben 350 ezer csemetét értékesí­tett, a megyei erdőfelújítá­sokhoz mintegy 60—70 ezer csemetét használnak fel. Ficzere István e­rdőművelési műszaki vezető elmondotta, hogy még mindig nem kap­nak elegendő hangsúlyt a meliorációs­ tervekben az üt­es csatornakísérő fasorok, amelyek védenék a termőte­rületeket a hófúvás és ho­­mokhordásos károktól. Nem beszélve arról, hogy a szél a kevés eső híján a leszórt vegyszereket is elhordja, koncentrálja egy-egy pon­ton, károsítja a földterülete­ket. Ez a gazdaság ebben az esztendőben erdőfelújításra és -pótlásra koncentrálja erejét mintegy 150 hektár­nyi területen. Főként tölgy­féléket, nyárfákat ültetnek, amelyek 5—6 év múlva ki­­termelhetővé válnak, és meg­felelnek az éghajlati, terü­leti viszonyoknak. Ismét ko­moly kártételeket okoz a gyűrűspille és az aranyfarú­ lepke. Már megkezdték a lombrágók irtását, az elmúlt esztendőben 1200 hektárnyi területet vegyszereztek, eb­ben az esztendőben 1500 hektár mentesítése a cél. Főként biopreparátumokat, környezetkímélő vegyszere­ket, de alkalmaznak Ditrifon 50 WP vegyszert is. Mastala Gergely, a me­gyei­­tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályá­nak erdészeti, természetvé­delmi szakfelügyelője a megyei helyzetről elmon­dotta, hogy évente 80 ezer köbméter fát termelnek ki Békés megyében, tehetik ezt az üzemek és a fafeldolgozó gazdaságok azért, mert van hozzá megfelelő utánpótlás. A megye gabonatermelő me­gye, ezzel együtt is azonban az elmúlt négy évben fél százalékkal növekedett az erdőterület. A mezőgazdasá­gi üzemek is komoly figyel­met fordítanak az erdőfel­újításokra, -telepítésekre. Segít a természet- és kör­nyezetvédelemben a Hazafi­as Népfront évek óta folyó tevékenysége, amellyel gaz­dagítják akcióik során nö­vényvilágunkat. 1985-re 110 hektárral gyarapszik az er­dőterület és 187 hektáron folytatnak felújítást. Érzé­keltetheti az élőfakészlet megoszlását a megyében, hogy a mezőgazdasági üze­mek is hangsúlyt helyeznek erre a tevékenységre. Az állami gazdaságok 14, a tsz-ek 15 százaléknyi fával rendelkeznek a megyében. A megye erdővel borított területének növelésére azon­ban továbbra is szükséges társadalmi akciókat, szer­vezett edőtelepítéseket vég­rehajtani, hiszen utódaink érdekében ez kötelességünk. —ó — Anyák A világ legokosabb asszon^m, édesanyám, a tudomá­nyokban meglehetősen járatf .gorf* koromban kezembe nyomta a seprőt, £*'ií^vánal magyarázott. ..Hogy meg tudd majd mutatni másoknak, hogyan kell söpörni...” Hat gyerekét látta szegény a mózeskosár­ban kézzel-lábbal dolgozni, később a homokban várat építeni, fára mászni, majd dolgozni. Ha én most pedagógus lennék, a tudományokban eszményképemül természetesen a nagy öreg Coménius Jánost választanám. De a munkára nevelés pedagógiá­jában a Coméniusról sosem hallott édesanyámat kö­vetném. Módszerét ugyan nem volt szerencséje kicse­rélni kortársaival, Makarenkóval sem, mégis, gyakor­lata felettébb hasonlított a nagy nevelőére. Néha meg­bukott és kudarcot vallott velünk, de fáradhatatlan volt és kitartóan bízott bennünk. Tudta, hogy az em­beri élet egyedül lehetséges és üdvözítő létezési for­mája a munka. Amikor az iskolában év végén kicsen­gettek , ő becsengetett nekünk. Vitt, zavart nyári munkára, amit szívből gyűlöltünk, de csináltuk. És­ szeptemberben új ruhában mentünk az iskolába. A vi­lág legokosabb asszonya Pavlovot sem ismerte persze, de gyermekei feltételes reflexeit feltétlenül kifejlesz­tette. A jól végzett munka után simogatással, zsíros kenyérrel és örömével fizetett. Nem a naptári véletlen hozta, hogy május elsejét, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét rögtön va­sárnap az anyák ünnepe követi. Azok a munkások, akik 1896-ban kibontották május elseje vörös lobogóját, megnyitották az emberiség fel­szabadításáért folyó harc frontját, lehet, maguk is ar­ra gondoltak, hogy harcuk természetes következmé­nyeként legyen jobb élete a szenvedő anyáknak. Annak is több mint ötven éve már, hogy minden év május első vasárnapján emberi tisztelettel, gyermeki szeretettel és csókkal, meleg szavakkal, virágerdővel köszöntjük az édesanyákat. Ünnepeken, különösen az édesanyák ünnepén áhítat­tal beszélünk, írunk róluk. E sorok szerzője most át­nyújtja a virágot, és köszöntőként állampolgári minő­ségben egy elfogadható javaslattal is él: legyen az év mind a háromszázhatvanöt nártja az anyáké. A virág május első vasárnapján csupán hálánk több­lete legyen a kínokért, amellyel világra hoztak ben­nünket, szívük melegéért, féltő jó szavukért, a hajnali reggelikért, a tiszta, vasalt ruhákért, a gyengeségük­ben is a mienknél sokkal nagyobb erejükért. Tegyük könnyebbé életüket. Elismerem, e gondolat és ezzel együtt javaslatom is plagizáció. Hiszen az újságírónál sokkal korábban és hatásosabban a kormány is erre gondolt, amikor be­vezette az anyasági segélyt, s törvénybe iktatta a nő­ket, mindenekelőtt az anyákat segítő határozatokat, soron kívül napköziket, óvodákat teremtett, olcsóbbá tette a gyermekholmik árát, könnyítette a terhes anyák munkáját, tetemesen felemelte az iparban dolgozó nők bérét, orvossal és orvossággal szédi egészségüket, a szülő nőt, az új ember születését. Igen, a kormány. . . Csakhogy rajtunk a sor, ezért nem állok el a javaslatomtól. Ezért hangsúlyozom, az édesanyák ünnepén, hogy holnap és holnapután is kö­szöntsük őket, osszuk meg velük a munkát, vállaljunk gondjaikból, amennyit lehet. Hiszen gyenge vállaikon tartják az egész világot, minden pillanatban újraszülik az emberiséget. (SOHA) Fotó­: Gál Edit

Next