Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

Hangulatos Körös-parti városunk Szarvas, mely igen sokat köszönhet a víznek. Nélküle lehet, hogy a jellegtelen, poros alföldi városok sorába tartozna. Árnyas, virágos ligeteivel, parkjaival és arborétumával méltán tartják a Dél-Alföld egyik gyöngyszemének a települést. A város a szürkeségből a víz révén vált idegenforgalmi központtá. Jövője szempontjából is meghatározó lehet a Holt- és a Hármas-Körös. Ahhoz viszont, hogy a jövő biz­tató legyen, a múlt örökségével meg kell küzdeni: a szarvasi holtág romló vizének minőségét sürgősen javítani kell. Csak így maradhat továbbra is természeti érték, szabadidőköz­pont, vízisport és horgászparadicsom a térség, miközben a meder öntözővíztározó és belvízbefogó. Hazánk ötödik legnagyobb állóvizeként tartják számon a szarvasi Körös-holtágat. A múlt század végén, pontosan 1888-ban, a Hármas-Körös szabályozási munkálatai nyo­mán alakult ki a szarvasi és a siratói holtág. Az előbbi hossza meghaladja a 29 kilo­métert, szélessége pedig a 70 métert, míg az utóbbi öt kilométer hosszú és átlago­san 55 méter széles. Együttes vízfelületük több mint 240 hektárra tehető. Az utóbbi két évtizedben vizei révén az ország egyik üdülőkörzetévé vált a vidék. Felparcellázták a partot, mely napjainkban már csak­nem teljesen beépített. Az idők során megválto­zott, átlakult, bővült a holt­ág funkciója. Korábban „csak" 100 ezer hektár ter­mészetes belvízgyűjtője volt, napjainkban is 12 jelentős csatorna hálózza be a víz­gyűjtőjét, melyből hat köz­vetlenül a mederbe torkol­lik, szállítják a belvizet, 70 —80 kilométerről. * * * Az elmúlt években viszont a holtág vizének minősége ingadozó, olykor kritikus. Er­re utal a tavaszi nagy hal­­pusztulás. S e szomorú tény sürgetően hatott mindenkire, aki a holtágat szereti, ma­gáénak érzi. A városi pártbi­zottság a tavasszal, egyik ülésén állást foglalt a Holt- Körös aggasztó jelenségével kapcsolatban. Az érintettek ezt követően összeültek, majd egy sor intézkedést hoztak, hogy megállítsák a víz minőségének romlását, megteremtsék a lehetőséget javítása érdekében. Az érin­tettek az illetékesekkel kar­öltve elkészítették azt a gaz­dag programot, melyet a kö­vetkező tervidőszakban meg is valósítanak. A munkála­tokra az anyagiakat előte­remtették, a fejlesztési fel­adatok igen sokrétűek, a költségek 100 milliókra rúg­nak A holtág alapfunkciójának — belvízfogadás és visz­­szatartás, öntözővíz-szolgá­lat — tiszteletben tartásá­val, az időben és térben dif­ferenciáltan jelentkező üdü­lési, horgászati, haltenyész­tési, szenny- és használtvíz­­elvezetési igények zavarta­lan kielégítésére széles körű k és komplex intézkedések is születtek. Az elmúlt évszá­zadban elmaradt munkála­tok két ütemben folynak majd. Igen, a folyószabályo­zás óta sok minden történt, de nem elég. Először most arra tülek­szenek, hogy ne romoljon to­vább a helyzet, majd a víz­minőség javítása és stabili­zálása a cél. Hozzá kell ten­nünk: még időben indul a program megvalósítása. * * * A munkálatok a meder­kotrással kezdődnek. A holt­ág feliszapolódott, a meder­ben egy-két méteres a vas­tagsága. A délkeleti ág kot­rásához már a jövő eszten­dőben hozzálátnak, a kriti­kus hétkilométernyi szaka­szon. Több mint 200 ezer köbméter iszapot kell innen eltávolítani, három esztendő alatt. A pénz, a terv, a tech­nika rendelkezésre áll, a munkálatok költségei köze­lítik a félszáz milliót. A partvonal biztosítására is sor kerül. Ez utóbbi vízmi­nőségvédelmi célzatú feladat is. A kotrással megszűnik a holtágban a városi szenny­víztisztító telep szennyvizé­nek pangása, biztosítható kis­­vizes időszakban is a vízát­vezetés, a­­ folyamatos víz­mozgás. A kotrás szükségessé teszi a meglévő műtárgyak át­építését, felújítását is, így megnő a meder vízszállító képessége, a víz áramlása. A víz minőségét javítják a szivornyák átépítésével, bővítésével. Így a holtág víz­szintjét 50 centiméterrel tud­ják emelni. Ezzel együtt in­tézkedés született a szennye­zőforrások teljes körű felszá­molására. Igaz, pénz nélkül a körültekintő gazdálkodás­sal a belvizek szerves- és szervetlenanyag-tartalma to­vább csökkenthető. Így biz­tosítható a holtág alap- és kapcsolt funkciója, vagyis az iszaposítási szerepkör a bel­víz befogadásával és az ön­tözővíz szolgáltatásával együtt, az üdülést és pihe­nést is szolgálja. * * * Az idő sürget. A holtág vizéről folyó vita és az a fó­rum, amelyet a közelmúlt­ban Szarvason rendeztek, jelzi: a közvéleményt foglal­koztatja, nagyon is érdekli a vízpart jövője, sorsa, a vá­ros lakói felelősséget érez­nek a természeti kincsért. A fórumon részt vevő Kövizig­­szakemberek felelősséggel szóltak az elvégzendő felada­tok soráról, a hozzászólók mondanivalójából a tenni­­akarás csendült ki. Mindezt annak érdekében teszik, hogy e térségben a gazdasági érdekek, a természet­-és kör­nyezetvédelem, az üdülési célokkal hosszú távon szink­ronban legyen. A középtávú elképzelések a programban szépen csokorba kötve össze­­geződnek. Szekeres András Negyedikként a világon! Foggyökér a biokerámiából Pereg a videó a szentesi kórház szájsebészetén. A fel­vételen dr. Vajdovich István főorvos operál, egy biokerá­mia foggyökeret ültet be. Az egész alig tart tovább öt percnél és a páciens már ki is szállhat a székből. Hasonló műtétet szerte a világon már sok ezret végeztek, ezt a mostanit két dolog teszi kü­lönlegessé : Magyarországon gyártott biokerámiát ültettek be a Szentesen kifejlesztett műtéti módszerrel. Pótolni a hiányzót A fog meglehetősen külö­nös szerve az embernek. Ha minden rendben van, szinte tudomást sem veszünk róla, és mert a legtöbben félnek a fogorvostól, gyakran a fi­gyelmeztető jelet, a fájdal­mat is igyekeznek valami­lyen gyógyszerrel elnyomni. Így előfordul, hogy már nincs más megoldás: el kell távolítani a beteg fogat. Mi­nél több foga hiányzik vala­kinek, annál jobban rájön: a jó fogsor nélkülözhetetlen a mindennapi élethez. Nem véletlen, hogy a fogpótlás már egész iparággá nőtte ki magát, a fogtechnikusok kü­lönféle fémekből, kerámiák­ból, műanyagokból készült rendszerekkel igyekeznek pó­tolni az elveszett igazit. Bármilyen tökéletesek is a fogpótlások, a hidakat, ko­ronákat valamihez rögzíteni kell, és ehhez ép fogak kel­lenek. Akinek ezek már hiá­nyoznak, nem marad más megoldás, mint a kivehető protézis, amit senki sem tart igazán jó megoldásnak. Milyen jó lenne, ha új fo­gat lehetne beültetni, a ki­húzott régi helyett! Ez az óhaj már az időszámításunk előtti időben is megfogalma­zódott. A múlt században is­mét próbálkoztak beültetés­sel, de hiányos biológiai, élettani és anyagtani ismere­tek miatt ezek kudarccal végződtek. Csak az emberi szervezetre vonatkozó or­vosi ismereteink gyarapodá­sa, új anyagtani, techni­kai módszerek bevezetése tette lehetővé, hogy a siker reményével kezdhessék új­ra a foggyökér beültetését, az implantációkat. Először biotoleráns fémekkel kísér­leteztek, majd más anyagok kerültek előtérbe. Így fejlesz­tették ki a biokerámiákat, melyek kitűntek kiemelke­dően jó biológiai kompatibi­litásukkal, vagyis azzal, hogy beültetés után semmilyen kóros reakciót nem indítot­tak el a szervezetben Dr. Vajdovich István műtét közben 1985. december 21., szombat o Különleges anyag­ i kollégáimtól hallottam először arról, hogy Oroshá­zán a Közép­szövetkezetben biokerámia előállításán fá­radoznak. A külföldi szak­­irodalomból akkor már is­mertem a különféle beülte­tési variációkat, és úgy ítél­tem meg, hogy csak a kerá­mia foggyökér beültetése le­het a járható út. Felvettem a kapcsolatot a szövetkezettel, és a biokerámiát kikísérle­tező Szilikátipari Központi Kutató Intézetben az anyag előállítójával, dr. Kacsalova Lídiával. Mindenkinek tet­szett az ötlet, hogy beültethe­tő foggyökeret gyártsunk, és megkezdődött a munka. En­nek az eredménye az itt lát­ható implantátumsorozat — mutat dr. Vajdovich István az asztalon levő, apró, fehér, henger alakú kerámiates­tekre. A dolog persze csak így elmondva tűnik ilyen egy­szerűnek. Ahhoz ugyanis, hogy a szervezet ne tekintse idegen anyagnak a beültetett biokerámiát, és ne induljon meg a kilökődési reakció, rendkívüli tisztaságra, a fo­gakat érő nagyon erős mecha­nikus hatások miatt pedig különleges szilárdságra, ke­ménységre van szükség. Nem mindegy az sem, milyen a biokerámia mikroszerkezete, ettől függ, hogyan ágyazódik be később a csontba. Az NSZK-ban kidolgoztak egy szabványt, mely leírja, hogy milyen követelményeknek kell megfelelniük azoknak az anyagoknak, melyek jogosan viselhetik a biokerámia el­nevezést. A világon négy or­szág képes ilyennek az elő­állítására: az USA, Japán, az NSZK és Magyarország. Sorozatban készül Surányi András, az oros­házi Közép Ipari Szövetkezet elnöke egy szórólapot vesz elő. Ez egy reklámanyag, az Orvosim­űszer-kereskedelmi Vállalat adta ki, és a fog­orvosi célra használható Diakor implantátumot ajánl­ja a szakemberek figyelmé­be. Leírják benne, hogy anyaga nagy tisztaságú, ma­gas tömörségű, polikristályos, alumíniumoxid biokémia, az összetételét szabadalom vé­di. Mindenben megfelel a világszerte elfogadott DIN- és ISO-szabványoknak. Több­féle méretben készül, és ad­ják hozzá a beültetéshez szükséges, méretarányos fú­rókészletet is. És ami a leg­fontosabb : az Omkernél mindez megvásárolható! — Hosszú évek munká­jának eredménye, hogy ez a szórólap megjelenhetett — mondja Surányi András. — Ez ugyanis azt jelenti, hogy a Diakor biokerámia kiállt minden próbát, átesett az összes vizsgálaton, és az Egészségügyi Minisztérium engedélyezte forgalomba ho­zatalát és használatát. Most már nálunk is egyszerűen megvásárolható és beültethető foggyökér, eddig ezt csak tőkés importból, drágán, dol­lárért lehetett megszerezni. Szövetkezetünk minden igényt ki tud elégíteni, és most vizsgáljuk az emker­­rel közösen az export lehe­tőségét is. Esélyeink kedve­zőek, a vizsgálati eredmé­nyek szerint a mi anyagunk bármelyik külföldi mintánál kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik és — ennek elle­nére — olcsóbb azoknál. Jó esélyünk van tehát arra, hogy megtérül az a sok mun­ka és költség, amit a bioke­rámiák fejlesztésére fordí­tottunk. A fogak hiányától szen­vedő, fogpótlásra váró em­bereket persze mindezeknél sokkal jobban érdekli az, hogy mikor és milyen módon juthatnak hozzá. Nos, az Egészségügyi Minisztérium kijelölte azokat az intézmé­nyeket, ahol a szájsebész­szakvizsgával rendelkező fogorvosok elsajátíthatják a Szentesen kifejlesztett beül­tetési módszert. Amikor si­kerrel leteszik a záróvizsgát, hozzákezdhetnek a műtétek­hez. A tanfolyamok folya­matosan indulnak, várható, hogy a jövő év második fe­létől a nagyobb kórházak szájsebészetén már vállal­koznak erre a rövid, veszély­telen, de nagyon fontos mű­tétre. Lónyai László Egy sorozat a Diakor implantátumból

Next