Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

la Hun­tra.­ SZÜLŐFÖLDÜNK Széchenyi István egykori rezidenciájában A közelmúltban új kiállító­­termekkel gazdagodott a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum. 1985 szep­temberében felavatták a kas­tély újjáépített nyugati szárnyépületét, gróf Széche­nyi István hajdani reziden­ciáját. Széchenyi István 1840. au­gusztus 20-án — István na­pon — tartotta lakosztálya házszentelőjét. Ezen alka­lomból az országgyűlés kül­döttsége — Deák Ferenc, Eötvös József és Klauzál Gá­bor — köszöntötte Cenken a házigazdát. Az ünnepelt a nevezetes napon — szeretet­től és országos megbecsülés­től övezve — joggal érezhet­te, hogy politikai pályája zenitjén áll: reformeszméi megfogantak a magyar tala­jon. Sikeres gyakorlati poli­tikus, és­ az ország hajója — az általa vágyott úton — jó irányban halad. Élete e rö­vid pillanatában tán’ meg­állapodott, elégedett is. A gróf a soproni Hild Fer­­dinánddal építtette föl korai romantikus stílusú reziden­ciáját. Angliai tapasztalatait fölhasználva már gázzal vi­lágíttat, és fürdőszobát is építtet, Magyarországon első­ként. (Ebben az időben még a bécsi Burgban sincs Szé­chenyiéhez mérhető fürdő­szoba.) A kastélyparkot az angol kertdivat szerint át­építteti, és­ mai méretűvé bő­víti, melybe majd fia — gróf Széchenyi Béla, a cenki kas­tély és birtok későbbi gazdá­ja — hoz kelet-ázsiai útjáról egzotikus növényritkaságo­kat. A gondosan helyreállított Széchenyi István-szárny termeiben három új kiállítás nyílott: A magyar ipar Szé­chenyitől századunkig, az Or­szágos Műszaki Múzeum, a Pénzverés és pénzforgalom Magyarországon. Egy terem­ben pedig reményteljes re­formkorunk (1825—1848) nagyjainak arcképei sora­koznak a Magyar Nemzeti Múzeum anyagából. A kiállí­tótermek között, a folyosón a magyar ipar és a tudomá­nyos élet múlt századbeli, ki­emelkedő személyiségeinek fényképei láthatók, többek között Ganz Ábrahám, Me­­chwart András, Csonka Já­nos, Bánki Donát, Jedlik Ányos, Puskás Tivadar, Dé­­ry Miksa, Bláthy Ottó, Kan­dó Kálmán, valamint Eötvös Loránd arcképei . . . Mind­ezen személyiségek renge­teget tettek azért, hogy a XIX. század második felé­ben — különösképpen az 1867-es kiegyezést követően — a hazai műszaki-tudomá­nyos élet, valamint a műsza­ki felsőoktatás gyors fejlő­désnek indulhatott. Egy-egy — a korban je­lentős — műszaki alkotás „eredetiben” is megtekinthe­tő itt: például a dugattyús gőzgép modellje, a Bánki— Csonka-féle benzinmotor, Ganz-gyári transzformátor­­modellek, korabeli vasúti kerék és sín, Zipernowsky­­féle, Delta-típusú dinamó, a Hollós-rendszerű, Hughes-tí­­pusú betűíró távíró ... Az első terem 10 vitrinje a mezőgazdasági gépgyártás, a kiegyezést követő világszín­vonalú magyar malomipar (a malomipart forradalma­sító Mechwart-féle, kéregön­­tésű vashengerszék gyártása 1874-ben kezdődött a Ganz­­művekben), a cukor- és szeszipar, a bányászat, ko­hászat és félkészáru-feldol­­gozás, valamint a gőzgép-, a robbanómotor- és a szer­számgépgyártás fejlődését szemlélteti. A második terem a közle­kedés rohamos fejlődését, a vasúti, vízi, valamint nagy­városi tömegközlekedést mu­tatja be. 1873-ban az Ál­lamvasutak Gépgyárában ké­szül az első hazai gyártású gőzmozdony. Két évvel a kiegyezést követően (1869). A harmadik terem a fi­nommechanikai iparé, a fényképezésé és a vegyiparé, a felsőfokú műszaki és ipar­oktatásé. (1871 július 10-én alakult a pesti József Ná­dor Műegyetem.) A másik neves műszaki intézmény a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia. Jog­utódai, a Miskolci Nehézipa­ri Műszaki Egyetem és a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem idén ünnepelték alapításuk 250. évfordulóját. A magyar pénzverés és pénzforgalom története cí­mű kiállítás ezer évet átfog­va, I. István tallérjaitól a mai forintig mutatja be a magyar arany-ezüst és más pénzvereteket, majd a papír­pénz megjelenésével a honi bankóforgalmat. Pénzveré­sünk nagy korszakai e kiál­lításon is kiemelt helyet kap­nak. Érdekesek a különböző za­varos-háborús korok pénz­mizériáit bemutató pénzek: a Kossuth-bankók, az első vi­lágháborús hadipénzek, az inflációs koronák, a Tanács­­köztársaság pénztervei, és a mindmáig világrekord pen­gőinfláció bankjegyei. Az ér­mék zöme a soproni Liszt Ferenc Múzeum tulajdona, közöttük a sok aranypénz, az igen értékes aranydukátok (például Apafi Mihály feje­delem veretei) az erdélyi fe­jedelemségből ... B. J. 1985. december 14., szombato Helységneveink nyomában IS - kamarásról az 1851-ben megjelent „Magyarország geographiai szótára” 1. kö­tete mint az egykori Arad vármegyéhez tartozó pusztáról tesz említést. A le­írás szerint két dohányker­tész község, Almáskamarás és Nagykamarás települt raj­ta, s összesen 1907-en élnek ott. A Pallas nagy lexikon már (1891-ben) 3819 lakosról ír, és azt is közzéteszi, hogy a kamarásiak selyemterme­léssel foglalkoznak, és gőz­malmuk is van. (A két kö­zös tanácsú község lélekszá­­ma 1984. január 1-én 3302 volt.) A kamarás helynév azzal kapcsolatos, hogy a birtok a királyi kincstár (kamara) tu­lajdona. Az almás névelem almafával benőtt helyre utal, a nagy­ előtag pedig a hely­ség viszonylagos nagyságával kapcsolatos. Almáskamaráson született 1853. december 24-én Nie­­dermayer Ádám gépészmér­nök, a hengerszék első tudo­mányos leírója. A régi malomépület Művelődési ház Nagykamaráson Fetói Szűke Margit Az úttörőház, a Sugovica-part, a Bácska Áruház, a belváros hangulatos régi épületei, utcái és a kalandos életű világjáró, Jelky András szobra. Baja — a Duna árterének peremére épült tele­pülés, fontos átkelőhely a Sugovica ki­­ágazásánál, a Duna—Tisza közét a Du­nántúllal összekötő vasút és országút mentén. Híres kereskedő- és vásárváros volt egykor, ma fejlett iparral dicse­kedhet, és igazi diákváros. Gál Edit képriportja

Next