Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-15 / 243. szám
A folytonos megújulásban élő üzem A Zöldért békéscsabai húsüzemére egyáltalán nem mondható el, hogy egy helyben topog, az és olyan, mint ahogyan tíz évvel ezelőtt elképzelték, megalkották. Akkor évi 60 ezer sertést vágtak, csak néhány terméket, köztük a legfontosabbat, a csabai vastag kolbászt meg néhány felvágottat és virslifélét készítettek. Ma már csaknem 100 ezer sertést vágnak, a tőkehúsok mellett nap mint nap 70-féle termék hagyja el az üzemet Ha az új és a legújabb termékek számát elosztanánk az üzemelés éveivel, akkor láthatnánk, hogy a szakmában aprócskának számító húsfeldolgozó a folytonos megújulásban élt és él. Berki László termelési főmérnök szerint a dolgozók közül többen kisebb újító csoportokat alkotva kísérleteznek újabbnál újabb termékek és ízek megkomponálásával. A legjobb eredményt elérőket azután díjazzák, sőt, kiváló Újító jelvénnyel tüntetik ki. Ebben az évben — hogy a legfrissebbnél maradjunk — Csehi Miklósné gyártásvezető és Hanó Miklós termelési főmérnökhelyettes kapta az elismerést. Azt mondják, hogy a szakmában kikísérletezett új termékek csapatmunka eredményei. És ezt azzal indokolják, hogy kell egy jó ötlet, azután kell hozzá a húsokat zamat szerint ismerő szakmunkás, aki a fűszerek hozzáadása előtt már érzi az ízt. Azután kell egy jó gyártáshoz értő ember, és még ki tudja hány és milyen szakértelem segítő szándéka, hogy az új termék a piacig, a premierig jusson. De kell, és talán ez a legfontosabb, a vásárló, aki megkóstolja és baráti körében elmondja, mit ajánlott a hentes, és hogy ez a termék mennyire nyerte el ízlését. A piaci kereslet így indítja be a rendszeres gyártást. Alaposan leegyszerűsítve, ilyen lehet egy új termék útja, amíg a vágástól a feldolgozás és értékesítés ösvényein átjut a hízott sertés. De senki sem gondolja, hogy ez ilyen egyszerű és praktikus. Bonyolult ez is, mint minden, azzal a különbséggel, hogy a bonyolultságot itt a jóindulatú, segítőkész emberek, intézmények jelentik. Mert azért mégsem egyszerű új termékkel nyilvánosság elé lépni. Ehhez a támogatást még a Magyar Táplálkozástudományi Társaságtól is meg kell szerezni, de át kell jutniuk több megyei intézmény minőségi és közegészségügyi szűrővizsgálatain is. Ezeket a procedúrákat nem azért említem, hogy az olvasót bonyolult kérdések eldöntésére sarkalljam, pusztán láttatni szerettem volna, hogy a vásárló, a fogyasztó érdekére milyen sokrétűen vigyáznak, ügyelnek. Az új termék ugyanis csak akkor és úgy juthat piachoz, ha egy sor közbeeső szerv követelményeinek megfelel. Nos hát, a Zöldért békéscsabai húsüzemének gyártmányai minden tekintetben kiállják a próbát, megfelelnek az előírásoknak, az igen magas követelményeknek. Talán még annyit, hogy tíz termékük viseli a Kiváló Áruk Fórumának emblémáját. Újabban a csabai Zöldért zsírszegény készítményeivel vonta magára a figyelmet. Ezek gyógyászati szempontból is fontosak, mert alacsony kalóriatartalmuk következtében cukor-, máj-, epe- és vesebetegségben szenvedők, de még az elhízásra hajlamosak is fogyaszthatják. A Táplálkozástudományi Társaság múlt heti székesfehérvári tanácskozásán lényegében az élelmezési szakma országos legjobb értői mondtak véleményt a csabai húsüzem bemutatott legújabb termékeiről. Ha az új termékek szóba kerültek, rögvest említsük a legújabbat, a különleges növényi fehérjével dúsított termékcsaládot, melynek alapanyagát a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet szabadalmaztatta. Ez az alapanyag további felhasználásra az Alkotó Ifjúság Egyesülés révén került Békéscsabára, a kész termék pedig Budapestre, dr. Rigó János professzorhoz, az Országos Diétikai Intézetbe minősítés végett. Az érzékszervi vizsgálatok eredményeit már ismerik, elkezdték az anyagelemző munka mélyebb rétegeinek feltárását. Ha minden rendben lesz, akkor Békéscsabáról egy további igen értékes termékcsaláddal gazdagszik az ország élelmiszerbázisa. A teljesség igénye nélkül utalt Berki főmérnök arra a lelkes és odaadó munkára, amely a csabai vastag kolbász évi 800 tonnás gyártását 1200 tonnára növelte, s ezen kívül még 70-féle termék előállítására, melyre képes volt ez a kisüzem. De most már tíz év alatt kinőtte magát, eljutott a rekonstrukciós fejlesztés szükségességének határáig. Most ennek a lehetőségét vizsgálják. Ez az alapja annak, hogy a vásárló Budapesten, Békéscsabán, Miskolcon, Ózdon, Leninvárosban, Gyöngyösön és máshol sajátos zamatú, jó ízléssel összeállított több termékhez jusson. D. K. aNNEH3EHCKMUPABM írta! F. Kirillov: Az orosz papírgyártás múltjából A történészek szerint a legrégibb oroszországi kéziratok közé tartozik az az adománylevél, amelyet Vaszilij jaroszlávi fejedelem a Szpasszkij-kolostor részére állított ki, s ide sorolhatók továbbá Szimeon Godij moszkvai fejedelem 1320 és 1350 között keltezett okmányai. Ezek német és francia mesterek által gyártott, vagyis „külföldi” eredetű papírok voltak. Azt tartották, hogy Oroszországban egészen a XVII. század kezdetéig nem állítottak elő ilyen terméket. De az utóbbi levéltári kutatások bebizonyították, hogy az orosz kézművesek a XVI. században rongyból már csináltak papírt. Egy 1576-ból származó dokumentumból kiderült: Rettegett Iván uralkodása alatt 30 kilométerre Moszkvától, Kopnyinó faluban egy Fjodor Szavin nevű jobbágy papírmalmot működtetett és író-, valamint könyvlapokat készített eladásra. A koppenhágai archívumban 1974-ben rábukkantak egy 1570. évi moszkvai kéziratra, amelyen — a régi cirill írás díszes betűkötése alapján — felfedezték a vízjelet, s amelyen ez a név található: Vasziljevics cár, egész Oroszország moszkvai nagyfejedelme. Mindez még egyszer megerősítette, hogy Oroszországban már a XVI. században papírgyártás folyt. Attól az időtől kezdve azután üzemeket kezdtek építeni. Megjelent a papíripari vállalkozás a penzai kormányzóságban is, ahol eleinte a gyárak főként helyi alapanyagokat, így szalmát és rongyot, azután pedig faforgácsot használtak fel. A XIX. század közepén P. V. Szergejev kereskedő alapította Penzavidék egyik legnagyobb ilyen létesítményét (a jelenlegi gyár, a „Majak Revoljucii” ősét), amely nemcsak a penzai kormányzóság intézményeit, iskoláit látta el termékkel, hanem Moszkvába és Pétervárra is szállított. A penzai papír jó minőségű volt, s alapvetően kincstári megrendelésre készült. Erre írták és nyomtatták a fontos állami dokumentumokat. E márkát a penzai papíripari szakemberek alkalmasnak tartották földrajzi térképek és atlaszok készítésére, a legértékesebb könyvek és állami okiratok, továbbá tankönyvek, iskolai füzetek, valamint elsőrendű jegyzettömbök előállítására. A papírgyártásban részt vett egy híres szakember, Ny. P. Ogarjov, aki — miután Aksino faluban letelepedett — apja halála után, 1848-ban átépíti a szülői házat és a szimbirszki kormányzóságban megvásárol egy csaknem elhanyagolt állapotban lévő papírgyárat. Rekonstrukciót hajt végre, majd igen jó minőségű terméket szállít a Volga-vidék, Penza és Szaranksz üzleteibe. De 1855 júniusában a gyár leégett, és már nem állították helyre. A földterületet meg a berendezést Ogarjov árverésen értékesítette, bár a tűzeset előtt még azt tervezte, hogy a papírgyártást kiterjeszti, s ezáltal nemcsak a Volga-vidéket látja el áruval, hanem az Uralt is, ahol akkoriban még nem működtek saját üzemek. Ezért Ogarjov Pétervárról kiváló papírgyártó mestereket hívott meg, ám a tűzvész meghiúsította az összes terveket. Fordította: Bukovinszky István HÍREK is MAGYAR GAZDASÁGBÓL AZ IDEGENNYELVTUDÁS VÁLLALATI HASZNA. Az egyre szélesedő külkapcsolatok ma már minden területen megkövetelik az idegennyelvtudást ... Az állami rendelkezések ellenére azonban akadozik az idegennyelv-tanulás támogatása, de még inkább a megszerzett idegennyelv-ismeret figyelembevétele. A vállalatok egyre szélesedő piaci megjelenése megköveteli a vezetők, a szakemberek, egy vagy több idegennyelvismeretét ... Mi hát a teendő? Bátrabb kapcsolatteremtés, több kezdeményezés, mind több információ szerzése különböző forrásokból, külföldi folyóiratokból, újságokból. Ezáltal több irányban vonhatók le helyesebb következtetések és gazdagabb tapasztalatokkal indulhatunk versenyre. (Nógrád) Ételízesítők, a szilasmenti Mgtsz élelmiszer-feldolgozó üzemében a legfontosabb őszi feladat a répa, a zeller, a vitamin- és paradicsompaprika feldolgozása. Az alapanyagokból készült, háromféle ételízesítőből 3 millió, az 5 fajta levesporból 600 ezer csomag készül, az idén a kerepestarcsai üzemben. Nyugat-Európában keresettek a termelőszövetkezeti Szilas-termékek. (Pest Megyei Hírlap) MARCALI „PAPIROSOK”. A város, illetve a termelőszövetkezet csökkent munkaképességű dolgozóinak teremtett kedvező munkaalkalmat és kereseti lehetőséget a Marcali Vörös Hajnal Tsz a papírfeldolgozó üzem létesítésével, ahol ma már csaknem ötvenen foglalatoskodnak. Tavaly nyereséges volt az üzem, az idén 10,3 millió forint a termelésiérték-tervük, s eddig már túljutottak a 8 millió forinton. (Somogyi Néplap) 1986. október 15., szerda o Október — közlekedési hónap Közlekedési razzia az utakon Sok éves hagyomány már, hogy az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács minden év októberét közlekedési hónappá nyilvánította. Ilyenkor a rendőri szervek, társadalmi segítőikkel nagyobb erőkkel vesznek részt a közúti ellenőrzésekben, fokozottabban óvják a közlekedés biztonságát, a közúti közlekedés szabályainak megtartását. Az országos program keretében a megyénkben is akciót tartanak, melyen a szomszédos megyék rendőrei is részt vesznek. A napokban Békés megyében volt közlekedési razzia, melyen rendőrökből, tűzoltókból, katonákból, önkéntes rendőrökből, KM- és Volánellenőrökből álló csoportok vettek részt. Továbbra is nagyon sokan és durván megsértik a KRESZ szabályait, amiket mi kiemelt szabálysértésként tartunk nyilván. Ilyenek: a gyorshajtás, az elsőbbségi jog megadásának elmulasztása, a szabálytalan előzés és kanyarodás, a tilos jelzésen való áthaladás. Mindezekkel együtt nem csökkent az ittas járművezetők száma sem — magyarázza Bala János rendőr őrnagy, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának vezetője, s invitál: az elmondottakról személyesen szerezhetek tapasztalatot, a felsoroltakról győződjek meg. Utólag megvallom: nem akartam hinni a szememnek a rengeteg szabálytalankodó láttán. A közlekedők tucatjait még az sem riasztotta vissza, hogy a gépjárművezetők a reflektorok villogtatásával jelezték egymásnak, hogy „fejvadászok” vannak az úton, hogy rendőrségi kocsi áll a közelben. Szemrebbenés nélkül, tudatosan szabálytalankodtak. Mindezt csak alátámasztja: az igazoltatások során elmondták, hogy tudtak az elkövetett szabálytalanságokról... És mégis... * * * Békéscsaba határában, a 44 A úton Szabó Mihály rendőr törzsőrmester és Miklós András tűzoltó zászlós egymás után állítja le a gépjárműveket. Egy motorkerékpáros szabálytalanul kanyarodik, világítás nélkül közlekedik, hiányos a felszerelése ... Háromszáz forint a helyszíni bírság. Gyula felől az Áfor egyik üzemanyag-szállító autója közlekedik. Leállítják, mert lakott területen kívül, a főútvonalon folyamatosan halad a belső sávban, ami tilos, aztán irányjelzés nélkül váltott sávot... A tűzoltókészülékek szavatossági ideje több mint négy hónapja lejárt. — Amikor a gépkocsi elhagyja a telepet, felszereléséért, így a tűzoltókészülékekért is a gépkocsivezető felel — magyarázza Miklós András, miközben a száz forint helyszíni bírságról szóló nyugtát állítja ki. A közlekedési rendőr helyszíni bírsága 300 forint. — Most már erre fogok keresni?! — méltatlankodik a gépkocsivezető, noha utólag, ha kelletlenül is, csak elismeri: tudott az elkövetett szabálytalanságok soráról. * * * Szabadkígyós határában Kiss István rendőr zászlós ellenőrzi a forgalmat. Személygépkocsik, motorkerékpárok várakoznak. A rendőrről úgy mondják, hogy „öreg róka” a szakmában, s ez látszik is munkáján. Szándékosan nem szőröz senkivel. Ha kell — differenciáltan — bírságol, feljelent, vagy figyelmeztet. A távolban egy kerékpáros tűnik fel, s amint közelebb ér, megszólal a zászlós. — Nicsak, ismerős. Guberáló — suttogja, ötven körüli férfi lép le a bicikliről, amin semmi biztonsági felszerelés nincs. — No, és mi van a zsákban? — kérdezi a férfit, aki válasz helyett előkapja a bicskáját, s egy hirtelen mozdulattal felhasítja a zsákot, aljaiben két pár gumicsizma lapul. A gyulai szeméttelepről utazik. Persze más is kiderül: a férfi hónapok óta nem fizet gyermekei után tartásdíjat. — Mennyi az elmaradása? — Sok ezer forint. Inkább leülöm, de akkor sem fizetek. Egy fillért sem! — sziszegi a fogai közül. — Miből?! — s kiforgatja üres zsebeit. A 44-es főúton Gyula határában az igazoltatásban katonák is segítenek. A motorosokra, no és a gyorshajtókra rossz világ vár: a trafipaxos kocsi is dolgozik. De nemcsak a járművezetőket, hanem a gyalogosokat is figyelmeztetni kell: két 30 körüli — finoman fogalmazva — erősen illuminált fiatalember dülöngél az úton. Stoppolni akarnak, ám nincsenek tisztában pillanatnyi állapotukkal, és azzal sem, hogy milyen veszélyekbe sodorhatják magukat, no és másokat.. . * * * A kora esti órákban érkezünk Elekre. Vége a munkaidőnek, mozgalmas a falu élete. Ezen az útvonalon három rendőr és egy Volán-ellenőr lát majd munkához. — De mielőtt leállunk, igyunk egy kávét — javasolja valaki. A 19-es számú presszó előtt fékeznek a kocsik. A kerékpártárolóban tucatnyinál több az őrizetlenül hagyott bicikli, rajtuk szatyrok, táskák és egyéb csomagok. A tulajdonosok bent a videoprogramot nézik, no és isznak. Bent saját tulajdonú, engedély nélküli videokazettáról szórakoztatják a publikumot, ami sajtórendészeti szabálysértés. Feljelentés lesz a dolog vége , ezért akár 5 ezer forint pénzbírság is kiszabható. Az intézkedés után úgy döntünk: itt nem iszunk kávét. Az autóbusz-forduló mellett lehúzódunk az útról. Kigyulladnak a lámpák, persze, már ahol. Mert ahol nincs felszerelve, vagy rossz, azt hiába kapcsolgatják, így van ezzel a két hatvanhoz közel álló férfi is, aki igencsak kacsára közeledik. — Most jövünk a munkából, két üveg sört ittunk meg és két fél vegyest... — magyarázza a vékonyabb, miközben előkerülnek az alkoholszondák. — Miért fújjuk, hát ez a két sör meg az a két kupica semmiség. — Minden kérlelés hiába, Kuzma János rendőr zászlós és Liszkai László törzsőrmester kérlelhetetlen. Mind a két alkoholszonda szépen bezöldül. Na és a biciklik. Egyiken sincs világítás, s a rendőrök máris számolnak. Mindegyikre 300 forint helyszíni bírságot rónak. — Hát, ez drága sör volt — szólal meg kisvártatva a vékonyabb. Az egyik oldalon meggyszínű, szemben pedig utánfutós fehér Ladát állítanak meg. Az utóbbinak nincs hátsó világítása, az utánfutó irányjelzői és féklámpái sem működnek. Hiába erőlködik a gépkocsivezető, a dugaljat rángatja, húzza, rúgja, eredmény nélkül, ötszáz forint a helyszíni bírság. A piros Ladával is vannak gondok: kopottak a gumik, ráadásul különböző szerkezetűek , elöl diagonál, hátul pedig radiál. Az egyik sárvédő gumi hiányzik, a szélvédő matricákkal tele van ragasztgatva. — A közelmúltban vettük, nem volt még időnk leszedni — csapja be idegesen a kocsi ajtaját a fiatalasszony, miután kifizette a 400 forint bírságot. Közben észrevétlenül beköszönt az este. A fordulóban várakozó autóbuszt Tipik Antal, a Volán előadója ellenőrzi. Átnézi az okmányokat, a jegyeket, a pénztárt, a felszerelést, majd előveszi az alkoholszondát. Mindent rendben talál, további jó szolgálatot kívánva köszön el. * * * A megye északi részébe indulunk. Útközben a kivilágítatlan kerékpárosok hadával találkozunk, „félszemű”, vagy rosszul beállított fényszórójú autók jönnek szembe velünk. Természetesen egyiket sem hagyják szó nélkül, mint azt a TI-s sárga Lada kombit, melynek műszaki hibái miatt, s a KL-es fehér Daciát, mely sima gumikkal közlekedett. Mindkét autónak a helyszínen bevonták a forgalmi engedélyét, s a rendszámát. Rossz napja volt annak a 19 éves fiatalembernek is, aki Sarkadkeresztúr határában ittasan, bukósisak, vezetői engedély nélkül motorozott. S ezenkívül néhány kivilágítatlan lovas kocsi hajtója is a helyszínen fizetett. Este 10-ig tartott az akció. A figyelmeztetéseken túl bírságok, feljelentések tucatjait rótták ki. Mindezt az emberért, a közlekedés biztonságának érdekében. Mert mindenkit haza várnak ... Szekeres András Munkában Szabó Mihály törzsőrmester