Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-30 / 76. szám
1988. március 30., szerda II medveölő Gyermekdarabról — felnőtt szemmel A gyerekeknek tetszett az előadás, nekem kevésbé. Fontos, hogy nekik tetszett — mondhatja bárki —, hiszen hozzájuk szól, a Jókai Színház nekik szánja Pancso Pancsev darabját, A medveölőt. De „a kis illetékesek” véleményén túl talán az sem érdektelen, hogy a felnőtt néző milyennek látja azt, ami a színpadon történik. Tételezzük most fel, hogy az újságíró véleménye nem érdektelen, tegyük félre mindazt, ami az életkorral jár, s hagyatkozzunk a jóízlésünkre! Elismerésre méltó — és manapság egyre inkább az —, ha egy színház gyermekelőadásokra is vállalkozik. Ha a kicsiknek szánt produkciókat a többi előadással azonos művészi színvonalon, igényesen valósítja meg, ha repertoárjában előkelő helyet foglal el a gyermekszínház, ha a társulat tagjai rangnak tekintik ezt a feladatot, és nem „másodosztálynak” — mindez szép dolog. És a Jókai Színháznak évek óta ez az egyik jellemző vonása, következetes törekvése, hogy itt komoly partner a gyermekközönség, felnőttszámba veszik az óvodásokat és az iskolásokat. 1981 óta a televízió felveszi a mesedarabokat, s legalább ezek a produkciók — A hétpettyes lovag, Hagymácska, Gyalogcsillag, Szélkötő Kalamona, A legbátrabb gyáva — túljutnak a megye határain, s nem merülnek olyan hamar feledésbe. A gyerekeknek (is) szükségük van a szépre, a lóra, az emberi szóra, a közös játékra, a közös örömre, és arra az élményre, amit csak a színház nyújthat. A bolgár mese a két fiútestvérről — Mircso a bátor, aki megöli a medvét. Guncso a gyáva, aki viszont híreszteli magáról, hogy ő a hős —, hogy finoman fogalmazzak: nem nagy szám. Számtalan ennél sokkal szebb, izgalmasabb, és a mai gyerekeknek többet mondó mesét kínál a magyar költészet, a világirodalom, s biztos a bolgár is. Az irodalommal persze még sok minden történhet, a rendező és a színészek jóvoltából Bohák György mv. rendezésében olyan túl sok nem történt (mármint nem a cselekményre vonatkozóan, hanem arra, ami esetleg a mesének használt volna). Számomra nem rokonszenves az az előadás, amelyben a szereplők grimaszokkal, gügyögéssel és bohóckodással szólnak a közönségükhöz. Életkori sajátság, vagy az ízlésemmel van baj, nem tudom, de nem értem a szándékot. Miért kellene a gyerekekkel másképp beszélni? Attól, hogy mesedarab, hogy hat-, hétévesek ülnek a nézőtéren, miért kell másképp viselkedni? Az jut eszembe, milyen helytelen, mekkora tévedés, ha egy kisbabához sejpítve, gagyogva beszélnek a felnőttek. Monon Balázs falusi kisbírója és Beratin Gábor hencegő Guncsoja azért nem tetszett, mert élen jártak a gügyögésben. Micsinyei Károly (Mircsa) halovány medveölő volt, jellegtelen. Czegő Teréziáé ez, az anyóka is olyan, mint a korábbiak: kicsit népies, kicsit mamókás. Dóka Andrea szokásos formáját hozta. Szegfűcskéje virgonc volt, és ugra-bugra, de semmi több. Dávid Sándor Halil bég, a fővadász szerepében kissé esetlennek tűnt és sutának. Tetszettek viszont a díszletek, pontosabban: Langmár András mű. díszletei tetszettek az egész előadásból legjobban. A délies, balkános hangulatot teremtő házak, a rácsos kapuk, a kerítések a futó rózsával, a hagymakupolák és a tüllfüggönyök, a gondosan, ízlésesen válogatott színek, a lila, a rózsaszín és a türkisz együttese igazán szép volt és hatásos. Tetszettek még a ruhák. Wieber Marianne mű. jelmezei, a bolgáros, buggyos nadrágok, a vászoningek, a rojtos szoknyák, a bocskorok, a kucsmák. Nem csoda, hogy az ötletes díszleteknek meg ruháknak sikerült elvonni a figyelmemet, ahelyett, hogy a játék hangsúlyait húzták volna alá . .. Kellemesk a dalok (Darvas Ferenc zenéje, Rigó Béla versszövege), és nagyon ötletes a műsorfüzet, ami egy kifestőkönyv. A gyerekek ebbe festhetnek, újraélhetik a darabot. A medvét megöli a bátor legény, a kisebb fiú, természetesen, így a falu népe nyugodtan, boldogan élhet. A rossz elnyeri büntetését, a jó meg méltó jutalmát; egymásra lelnek, akik szeretik egymást — eddig a mese. Marad viszont a valóság, s benne néhány kérdés. Ha gyerekdarab, miért kell hangosabbnak, harsányabbnak lennie? Miért kell elbohóckodni, agyongrimaszolni, agyongügyögnni? Miért nem lehet a gyereket felnőttszámba venni? Vagy tévedek, amikor azt gondolom, hogy a gyerekeknek ugyanolyan jól kell játszani, mint a felnőtteknek, vagy talán még jobban? Niedzielsky Katalin Törökös jelenet a bolgár meséből: Beratin Gábor, Dávid Sándor, Monori Balázs és Micsinyei Károly Fotó: Gál Edit Újjászületett értékek A régi orosz fegyverkészítés egyedülálló darabjait, díszvadászpuskákat állított helyre Mihail Kosztrikov szovjet restaurátor. Kosztrikov csaknem 60 éve foglalkozik régi fegyverek, kardok, tőrök, puskák, karabélyok helyreállításával. Első Péter cár gyűjteményéből több mint 150 darab 16—18. századi fegyver ment át a kezén. — Legutóbbi munkám — mondja a mester, — egy XVII. században készült dísz- vagy vadászfegyver. Restaurálása bonyolult feladat volt. A puska rossz állapotban maradt fenn. Szinte darabonként kellett öszszeszedni a puskatust, a díszítő intarziaberakást. Régi leírások alapján készült el a gyöngyház-szaru és ébenfa díszítés. Újra öntöttük a fegyver nagyon hiányos fémrészeit, melyek arany és ezüst díszítés alapjául szolgáltak. A moszkvai Kreml látogatói hamarosan megtekinthetik a helyreállított vadászfegyvert. (APN) Az Alföldi Tüzép Vállalat ellenőrzési osztálya felvesz hálózati ellenőrt középfokú kereskedelmi végzettséggel. JELENTKEZÉS: személyesen vagy írásban az ellenőrzési osztály vezetőjénél, Kecskemét, Kurucz krt. 8. Tel.: (76) 20-577. Egy szép hagyomány folytatása Kórustalálkozó Szarvason Megyénk városai közül a következőkben működik ének-zenei általános iskola: Békés, Békéscsaba, Gyula, Orosháza és Szarvas. Az utóbbi időben úgy alakult a helyzet, hogy évenként másmás helyen tartanak hangversenyt. Az idén március 26-án Szarvas volt a házigazdája a kórustalálkozónak. Külsőségeiben is átgondolt rendezés, gördülékeny lebonyolítás tervszerű munkára vallott, melyben a tanács, az 1 -es iskola, a patronáló üzem és a művelődési ház azt mutatta, hogy a bemutatót Szarvas város közügynek tekintette. Kántor Zsolt szarvasi költő ünnepi verse után az óvónőképző főiskola kórusa Bliznákné Budás Júlia vezetésével megadta a délelőtt hangulatát. Kórusuk hangzása lírikusan lágy, kiegyenlített, előadásuk átélt volt. Folytatódott a műsor a szarvasi zenei tagozat fellépésével Kordoványi Gézáné vezetésével. A népes létszámú kórus Karai Ugrós táncában talált magára. A zongorakíséretet Regős Imre precízen látta el. A békéscsabai belvárosi iskola kisdobosai produkcióját vastapssal honorálta a közönség. Üde, csengő gyermeki hangon fesztelenül, játékosan énekelték változatos, sokszínű műsorukat Bartus Károlyné vezetésével. Az orosházi 3-as számú iskola ének-zenei tagozata minden eddigit felülmúló létszámával, hangerejével, artikulációjával egyszerre megemelte a mércét. A Bach motetta mellett többek között Kodály: Angyalok és pásztorok monumentális megszólaltatására vállalkozott Dinnyés István vezetésével. Az orosházi 3-as számú iskola kisdobos kórusa Németh Katalin vezetésével üde foltja volt a délelőtti hangversenynek, jól felépített műsorával és precíz megszólaltatással. Befejező kórus a békéscsabai belvárosi iskola úttörőkórusa volt dr. Sárhelyi Jenőné vezetésével. Műsorukban az egész délelőtt folyamán először hangzott fel Bartók mű — a Madárdal —, de újra hallhattuk Kodály hatalmas kórustablóját az Angyalok és pásztorokat lírikus felfogásban. A közös éneklés sem maradt el. Bliznákné keze alatt sok száz részvevő lelkesen énekelte Karai: Szabadság, szállj közénk című művét. A bemutatót karnagyi megbeszélés követte, ahol a három tagú zsűri — dr. Mihálka György főiskolai tanár, Nagy Béláné intézeti adjunktus és Litavszky Mária karnagy — értékelte a hallottakat. Sajnáljuk, hogy a békési és a gyulai kórusok nem tudtak bemutatkozni ezen a kitűnő találkozón. S. J. Forcon, Békéscsaba Munkahelyi művelődés A 735 dolgozót foglalkoztató Forcon Békéscsabai Forgácsolószerszám-ipari Vállalatnál Szabó Zoltánnéval, a munkaügyi osztály csoportvezetőjével és Lehoczky Mihállyal, a szakszervezeti bizottság közművelődési felelősével beszélgettünk a munkahelyi művelődés vállalati gondjairól, lehetőségeiről. — Olvasom a munkahelyi művelődésről szóló sorozatukat — mondja Szabóné, Erzsike —, s úgy látom, másutt is ugyanazokkal a gondokkal küszködnek. Mindenütt előtérbe került a termelés, s ehhez kapcsolódóan elsősorban az oktatásnak, a magasabb iskolai végzettség megszerzésének nőtt meg a becsülete. Ennek természetesen örülünk, mert a mai szakmai követelményeknek csak magasabb képzettséggel, továbbképzéssel lehet megfelelni. A munkahelyi művelődés hagyományos formáin belül tehát erős az arányeltolódás . .. — Azért sikerült megőrizni a hagyományos formákból például a TIT-előadások rendszerét. Dolgozóink elsősorban a kiskertek művelésével kapcsolatos tájékoztatást igénylik, de érdeklődnek a gazdasági, politikai előadások iránt is. Mivel vállalatunknál két műszakos rendszerben dolgoznak, néhány üzemrészben pedig háromban, ezért a kisebb munkahelyi kollektívák számára tudjuk ezeket az előadásokat megszervezni. A szocialista brigádok számára szoktuk megrendezni a sport- és szellemi vetélkedők éves rendszerét, amely egyben selejtezőt jelent a Dunavarsányi Vasas Spartakiádhoz — veszi át a szót. Lehoczky Mihály. — A verseny szellemi részében szó van a művészetektől kezdve a matematikáig sok mindenről. Igen kedveltek a műsorral egybekötött farsangi báljaink, népszerű a horgászegyesületünk, s a sportlétesítményeinknél sincs gond a kihasználással. De járunk Szegedre a szabadtéri színházba, Gyulára a várszínházba, egy-egy kiemelkedő előadásra. Az szb minden évben vesz 12 bérletet a Jókai Színházba, tehát nem mondtunk le a hagyományos közművelődésről sem. — De gondokat látok a szocialista brigádmozgalomban — folytatja —, hiszen nálunk lassan mindenki aranyjelvényes, és aztán mit fogunk elismerésként adni? A másik pedig, hogy sok a bejáró dolgozónk, akik szerződéses formában mezőgazdasági termelést végeznek. Az anyagi helyzetük miatt az emberek lassan semmiféle munkától sem riadnak vissza, csak tartják az életszínvonalukat. Ezek után természetes, hogy túlterheltek. — Akkor kiket tudnak aktivizálni? — Egyértelműen a nőket. Hiába, ők az „erősebb nem” — ismeri el Lehoczky Mihály. — A férfiaknál vért kell izzadni egy-egy csapat megszervezésénél, ők ugyanis végcemkáznak, túlórát vagy célfeladatokat vállalnak, és még sokféle, plusz pénzt hozó feladatot. De ha ezt el is ismerem, a nőknek ott a gyereknevelés, a házi munka, mégis könnyebben vállalnak társadalmi feladatokat vagy vesznek részt a művelődés különböző formáiban. — Azt ne felejtsük ki, hogy sokan járnak nálunk vállalati szakmai tanfolyamokra, egyetemre, főiskolára, technikusi minősítő vizsgákat tesznek, s emellett szervezünk vállalati szakszervezeti, politikai tanfolyamokat is. Tehát a tanulás ideje jött el. Ebben találkozik a vállalat és az egyén érdeke — summázza az elmondottakat Szabó Zoltánná. rp Egy öntevékeny képzőművészeti esemény új kezdeményezése a moziüzemi vállalatnak, hogy kapcsolja a társművészetek produkcióit az igényes filmek előadásaihoz, így került sor korábban színházi mű, utóbb pedig képzőművészeti alkotás bemutatására. Az elmúlt héten a tótkomlósi Dózsa mozi előcsarnokában tíz alkotó képeiből rendeztek kiállítást. Ez az ötlet a Köröstáj Baráti Kör képzőművészeti szekciójának összejövetelén fogant és talált patronálókra az említett vállalat vezetőiben, akik szintén tagjai az egyesület közművelődési és honismereti csoportjának. A megye több településén sor kerül majd hasonló eseményre az idei magyar filmszemle nyertes alkotásainak bemutatói kapcsán. A szép számban megjelent komlósiak Sárfi Sándor Tüske a köröm alatt című filmjét nézték meg a megnyitó után. Téved az, aki a kiállítássorozat jól hangzó Tízek tárlata cím után úgy véli, egy művészeti csoportosulás jött létre megyénkben. Nem tekinthetjük a kiállítókat társulásnak, mert eltérő művészet, és világszemléletük. Másik tíz alkotó műve is reprezentálhatta volna a tagok legújabb törekvéseit. Az ő bemutatkozásukra nyilván a következő évben kerül sor. Szakmai színvonal tekintetében sem egységes a tíz alkotó tizenkilenc műve, de kiugróan nívós, vagy kevésbé kiérlelt munkát sem jegyezhettünk fel. A kiállítók közötti rokonszenvet a baráti kör tagsága és a művészeti élet hétköznapjainak találkozási lehetőségei teremtették meg. Szimpatikus, hogy az utóbbi évek demokratikus szemléletének eredményeként együtt állítanak ki hivatásos és amatőr alkotók. Baji Miklós Zoltán két tusrajza (Jegyzetek, Történetek) az alkotói pálya naplófeljegyzéseiként foghatók fel. Diószegi Eszter képein (Boldog pár, Gyermekjátékok) örömteli emberi szituációkat ábrázol. Feldmann Tibor akvarelljei (Tarló, Augusztus 8.) oldott szemléletű tájképek. Koszta Rozália olajképeinek egyike (Női portré) szimbolikus értékű, hiszen az egyik kiállító művész-kollégát festette meg. Penyuska László mindkét képe (Repülésre készen, Stevenson a Ganzban) az ember és a technika találkozásának különösségét mutatja. Szereday Ilona Emlék-töredék című olajfestményén a tárgyi környezethez fűződő, nem kevésbé ellentmondásos viszonyunkról vall. Tóth Ernő képei (Merengés, Cirkusz a babaházban) a szürrealisták álomi tájaira vezet el bennünket játékos iróniával. Vágréti János Ketten és Fényben című festményei emberi viszonyok, érzelmek képbe fogalmazott elemzései. Várkonyi János alkotásai közül a Mozi 1910 kifejezetten az alkalomhoz illetően kiválasztott humoros fennhangú mű. Zsáky István képei szarvasi ihletésű tájképek (Arborétum, Erdőben). A következő filmbemutató és kiállítás Dévaványán lesz április 18-án. Remélhetőleg ugyanolyan érdeklődő közönség előtt, mint Tótkomlóson volt. Cs. T. J.